2018. augusztus 2., csütörtök

Búcsú a könyvektől

Még mielőtt bárki megijedne, csupán egy rövid időre búcsúzom, búcsúzik az ELBIDA projekt. Eljött az év egy nagyon várt időszaka: a SZABADSÁG, csupa nagybetűvel. 10 napra most visszavonulok Dráva parti hétvégi házunkba, ahol a passzív pihenés mellett, horgászatra is szakítok időt. A szabadság mindig gyorsan elrepül (sajnos), így hamarosan visszatérek és folytatom a heti rendszerességgel megjelenő könyvbemutató bejegyzéseimet. Augusztus amúgy is sok szempontból egy fontos mérföldkőnek fog számítani a blog életében, de erről majd csak akkor írok, amikor már valósággá vált. Kedvcsinálóként azonban, addig is itt van néhány kép (persze a teljesség igénye nélkül), a rövidesen bemutatásra kerülő különleges kötetekről. 

Megismerjük Sulkowsky és Bartha hihetetlen kalandját

Érkezik Tessedik Ferencz rendkívül ritka kötete 1831-ből

Ismét bővült az MFTK gyűjtemény pár igazi kuriózummal

Több ritka vadászkötet is bemutatkozik hamarosan

És jönnek ismét az igazi klasszikusok is

2018. július 29., vasárnap

Kilencz év egy számüzött életéből

Szárazi és tengeri utazások nyugoton 


Elfeledett tudósunk, politikusunk, világutazónk, írónk és aranyásónk, gróf Wass Samu különleges tudományos munkájának a bemutatása következik, most az ELBIDA projektben. A „Kilenc év egy száműzött életéből” címmel megjelent mű címe azonban nagyon megtévesztő, hiszen a szerző nem az emigrációban töltött évei során tett utazásokról számol be, hanem sokkal inkább azokról a tudományos megfigyeléseiről, melyeket az Atlanti Óceánon és a Karib-tengeren tett. A ritka kétkötetes munka 1862-ben jelent meg Pesten, Ráth Mór könyvkiadó gondozásában. Az összesen 486 oldalas munkában egyetlen ábra található.


A kétkötetes mű gerince


                 
Gróf czegei Wass Sámuel közgazdász, politikus, főbíró, és országgyűlési képviselő, 1814. január 13.-án született Kolozsvárott. Apja a Közép-Szolnoki főispán helytartója, gróf Wass Imre, míg édesanyja báró Jósika Rozália volt. Gyermekkorának nagy részét nagyapjánál Császáriban töltötte. Nyolc évig Kolozsvárott tanult, ahol a magyar és a román nyelv mellett, már jól tudott latinul, franciául és németül is. Szeretett utazni és közben úti jegyzeteket is írt. 1832-ben elutazott az Al-Duna vidékére testvérbátyához, majd onnan Trieszt, Velence és Milánó érintésével Tirolon keresztül tért haza. Az úti jegyzeteit ismerősei többször lemásolták és egyfajta útikalauzként használták későbbi utazásaik során. Ekkoriban útjai nagy részét gyalogosan tette meg. 


Gróf Wass Samu

1833-ban befejezte iskoláit és előbb az erdélyi kormányszéknél, majd később Marosvásárhelyen dolgozott joggyakornokként. 1834-ben feleségül vette Eperjessy Rozáliát és otthagyta munkáját, majd 1835-ben visszavonul gazdálkodni birtokára. 1839-ben Doboka vármegye Derékszék bírái közé választják, majd 1841-ben főbírói állást kap. 1848-ig tölti be hivatalát, mely idő alatt két hosszabb utazást tesz Európába. 1848-ban Doboka vármegye főispánja, majd még ugyanebben az évben a pesti országgyűlés tagja lesz. 1849-ben Kossuth Lajos fontos feladattal bízta meg. A küldetésének fő célja az volt, hogy a magyar hadseregnek bármi úton, minél több és minél jobb fegyvert szerezzen, továbbá, hogy Fiume körül és a dalmát partokon némi tengeri erőre is szert tudjon tenni a hadsereg. Kalandos úton Erdélyen át Konstantinápolyba jutott, majd onnan Marseille és Párizs érintésével Londonba utazott, ahol beszélt Pulszky Ferenccel. Pulszky további utasításokat adott neki, amely értelmében Amerikába utazott és onnan nagy mennyiségű fegyvert küldött Európába. 1849. november 25-én New Yorkban hallotta a szabadságharc bukását. Amerikában maradt ahol az odaérkezett magyarok és amerikaiak közt tolmácsként működött. 


Haraszthy Ágoston

Az emigráns magyarok részére az ottani polgármesterrel és társainak segítségével egy segélyezési kört alakított. Segítette őket, így volt akinek házat bérelt és volt, kinek munkát keresett. Ő volt a közbenjáró számos magyar menekült ügyében akkoriban Amerikában. New Yorkban megismerkedett Fornet Kornéllal és Molitor Gusztávval, akikkel nagyon szoros barátságot kötött. A legelőkelőbb körökben mozgott, de emellett napjainak nagy részét a Stillmann-féle hajógyár műtermeiben töltötte, hiszen hajóépítő munkás vagy tengerész akart lenni. E tervét azonban soha nem valósította meg, mert mint kiderült erőteljes tengeri betegség gyötörte, így tengeri tervéről lemondott. A kaliforniai aranyláz őt és társait is elfogta, így tehát Kaliforniába mentek. Az aranyásással azonban nem boldogult. 1852-ben megismerkedett a már korábban kivándorolt Haraszthy Ágostonnal, akivel társult és megalapították a „Eureka Gold and Silver Refining Company” azaz „Eureka Arany- és Ezüstfeldolgozó Üzem” néven a nemesfém finomító üzemüket. Nem sokkal később beszerveztek további negyvennyolcasokat is, többek között a már ismert Fornet Kornél őrnagyot, Uznay Károly kapitányt és Molitor Gusztávot is. Az aranyfinomító mintegy öt éven keresztül működött. 1854-ben megnyílt San Franciscóban az Állami Pénzverde, amely a beáramló rengeteg arany miatt képtelen volt feldolgozni azt. 


Korabeli aranydollár (Wass és Molitor nevével)

A kormány ekkor határozta el, hogy a Wassék üzemét is megbízza az arany földolgozásával. 1855-ben még Haraszthyt ki is nevezik a San Franciscó-i aranyfinomító és pénzverde igazgatójává. Az ezt követő két év folyamán az üzem több mint százmillió dollár értékű aranyat finomított. Haraszthy kettős pozíciója azonban rövidesen bajba keverte őt, hiszen olyan nagy mennyiségű arany tűnt el, hogy 1857-ben már sikkasztással vádolták. Kivált a cégből, hogy tisztára mossa a nevét, de ezzel gyakorlatilag a cég sorsát is megpecsételte. Fornet is elhagyta a céget és Kaliforniát is. 1858-ban Wass Samu is végképp hazaköltözött szülőföldjére. 1861-ben a felsőházban foglalta el helyét, de emellett újságokban is jelentek meg írásai, elsősorban nemzetgazdasági és iparügyi kérdésekben. 1861. december 20-án a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. 1866-ban épp az a kerület küldte a képviselőházba, amely 1848-ban először választotta meg. Egészen 1875-ig a kerület képviselője maradt. Képviselői munkája mellett sok időt tölt iparvállalatok fejlesztésével is. Két olyan létesítmény volt, amelyért nagyon sokat fáradozott. Az egyik az újpesti hajógyár, míg a másik az első magyar gőzhajózási társulat. Utolsó éveit többnyire családja és gyámgyermekei társaságában töltötte. 65 éves korában, 1879. március 20-án, Budapesten halt meg.

Részlet a könyvből:

„Matamorosban északi Mexicoban egy sajátságos esetet beszéltének az írónak e bűvös társasághoz tartozó bizonyos egyénről, melynek valóságáról bárha nem kezeskedve, mint felölök ottan kerengő vélemények egyikét itt fölhozni tán nem lesz fölösleges.


San Francisco (1850)

Azon vidéken bizonyos tekintélyes polgár házához járni kezde, egy hasonló környülményü fiatal ember, s a családban lévő egyik leány irányában nősülésről nyilatkozott. Azonban az ifjú családja nem akará e szövetkezést, s lassanként le is beszéllé szándékáról az ifjat, ki végre eltökéllé magát, hogy a már váltott jegyet vissza adja.


A kötet egyetlen ábrája
"Légkeringések" a földön

E czélból tehát el is ment az illető házhoz, nyilatkozata egykedvüleg vétetek a háznál, s mintha épen semmi sem történt volna, a szokott módon szívesen látták. Az ebédnél is szokott helyét foglalá el. Ebéd után könnyült szívvel mene haza, s örvende egész családja, hogy ily illedelmesen czélját érheté. — De más nap reggel őrülten ébredt föl az ifjú, mely naponta növekedék, s őrjöngésbe ment át.


New York (1849)

Miután több heteken át híjában próbáltak el mindent a szenvedő enyhítésére, sőt a helyett hogy a nyújtott segély által könnyült volna, mindinkább nehezedek állapota, végre azon izenet jőve a házhoz, „hogy ha az eljegyzett leány iránnyában szavát beváltja, rögtön meggyógyulhat." Igen természetes, hogy a szülék nem késének fiók nevében ezt biztosítani, s másnap reggel az ifjú egészségesen ébredt föl, hogy a Vódu családba házasodjék. Ilyen, s ehez hasonló eseteket beszéllenek azon vidékeken. Természetesen egy rakás mindenféle mesés dolgokkal fölczifrázván a lényegében nem ösmert babonás titok hatalmát.


Santo Domingo katedrálisa

A jobban értesültek eként ösmertetik ezen afrikából át jött vallásos szertartást: A Vódu nevezet nem annyira a társulatot s egyes tagjait illeti, mint ama fölsőbb lényt vagy istenséget, melyet e szertartásba imádnak. Vódu Isten tehát — mindent tudó, mindent lát, mindent hall, mindenható. Magát láttatni is kegyeskedik hiveivel a négerekkel, és pedig egy kicsiny szelenczébe zárt ártalmatlan kigyó alakjába, a szelenczének egyik oldala pedig átlátszó lévén belsejében lehet látni. De hiveinek imáit s áldozatait csakis a hivek által választott fő pap, s egy ez által kijelölt fő papné közbejárása által fogadja el, valamint kegyeit is csak ezen utón osztja.


Kuba

Valamint minden őskorbeli vallásoknál, ugy ennél is egy sajátszerű táncz a szertartás (cultus) sorába tartozik. — A rabszolgaság terjes korában olykor e tánczot nyilván is előadni szinlék a rabszolgák, mindég nagy lakoma követé e nyilvános Vódu tánczokat, hol semmi más eledel majorságon kivül elő nem került, ezen utón félre akarván vezetni a rendőrség figyelmét, mely mozgalmaikat szoros felügyelet alá kezdé venni, s elhitetni vélek, hogy gyülekezeteik a legártatlanabb mulatságba öszpontosulnak. A mi azonban a valóságot illeti, az a legszigorúbb titokban tartaték.


Kuba

A titkot rémítő környülményekkel párosított eskü pecsétli, melynek igéi borzadály és rettegéssel töltik az avatott keblét is. Rendszerént egy frissen megölt kecske meleg vérével telt kehelyből isznak, s ezzel pecsétlik a szent fogadást; miszerént készebbek lesznek meghalni, mint a legkevesebbet is titkaikból fölfedezni, valamint rögtön megölni az olyan Vódu társat, ki esküjéről legkevésbbé is megfeledkeznék.


Kingston

Az avatottak gyüldéje rendesen valamely félre való rejtett, s gondoson elzárt helyen történik, mely iránt mindég a legutóbbi gyűlésben értesíttetnek a hívek. Olyanok, kik e ceremóniáknak titkos szemtanúi lehetének eként beszéllik elé:


Santo Domingo

Bemenet mindenik bizonyos alakú sandalokat köt lá­baira, s bizonyos számú szines kendőket aggat magára, melyekbe a veres színnek tulnyomólag kell uralgani. Ugy látszik, hogy a kendők száma, melyet egy tag maga körül aggat, a fokozattól függ, melyet az egyletben elfoglal. Ezenkívül a főpapnak — ki egyaránt királynak, mesternek, vagy papának szólíttatik — fejét korona alakba fogott tiszta veres kendő köríti. Hasonló szinü echarpe különbözteti meg a főpapnét, illetőleg királynét, mesternét, vagy mamát, kik mind ketten a hely egyik végében fölállított oltár forma mellett — melyen a szent kigyót rejtő szelencze nyugszik — helyet foglalnak.


Barbados

A kígyónak imádása s az eskü megújítása után, előbb a főpap azután a főpapné szent beszédet tart, melyben Vódu istennek jó téteményei magasztaltatnak, melyekkel hiveit elárasztja, s fölszólítja a jelenlévőket, hogy imádására vagy tanácsa kérése végett közeledjenek.


Barbados

A jelenlévők, kor és fokozat szerént előállanak, s óhajtásaikat előterjesztik, melyekbe gyakran a szemérem s illedelemre figyelem épen nincs. Az idézések mindenikére a főpap vagyis Vódu király öszveszedi magát s várja a szellem jövetelét. — A kígyót rejtő szelenezét hirtelen a földre tévén, a főpapné vagyis Vódu királyné reá hág, — Ezen érintkezés rögtön görcsös reszketegséget idéz elő tagjaiba, s mondja jö­vendöléseit, alkalom szerént az ígéreteket vagy fenyegetéseket bőven szórván. Ennek végeztével a jelenlévők mindenike adakozását egy fedett kalapba bocsátja. Ez aztán az egylet titkos költségeit fedező közös pénztárba foly. Ezután a király és királyné Vódu istennek átalános parancsait elmondják a híveknek, s újabb engedelmességi eskü tétetik le.


Cukornád aratás

A szertartásnak ezen szakához érve, következik az újonczok fölvétele, ha t. i. ilyenek jelentik magokat s alkalom van rá, mely iránt azonban Vódu istennek tetszése előre kikérdeztetett. Az újoncz szénnel jelölt körbe állíttatik. A király bűvös szőrből, növényekből és csontokból egybekötözött, csomagot ád kezébe, s fejét egy falapátkával könyeden megütvén, elkezdi az afrikai Vódu éneket, melyet az egész gyülekezet Chorusban kísér. Az újoncz énnek hallására reszketni s tánczolni kezd, és a czukornád pálinka (néger nyelven Tafia) hozzá járultával idegzete a láznak oly magos fokára jut, hogy egészen magán kívül lesz. Ha olykor őrjöngő tánczának tántorgásai közbe a körön kívül lépik az újoncz, az ének rögtön megszűnik, a király és királyné pedig elfordulnak, ez által tá­volítani akarván ezen bal jóslatu jel hatalmát.


Santo Domingo

E próba kiállása után, az újoncz leteszi az esküt a kígyó oltára előtt, és a Vóduk nagy táncza kezdődik. A király lá­bával vagy kezével érinti a kigyó hajlékát, és teste felső ré­szének minden részei lassanként oly rémítő görcsös reszketegségbe merülnek, s oly rendkívüli mozgásba jőnek, mintha helyökből mozdultak volna ki. Mely ama megmagyarázhatatlan rokonszenvezésnél fogva — melyet kétségbe vonni alig lehet — az egész társaságot megragadja, s a melytől magok a leskelődő fejérek némelyike sem maradt mentesen.


Santa Cruz kikötője

A király fejének s vállainak zavart mozdulatai minden jelenvalón mutatkoznak, csak hamar mindenike önkénytelen szédelgős fordulatokban őrjöng, melyet a hasonló örjöngésbe jött Vódu királyné, a kígyó szelenczéjét környező zörgők rázásával éleszt. Rettenetes hangzású nevetés, zokogás, és zavart lárma növeli a Tafia által is élesztett fokonként növekedő őrjöngést. A gyengébbek ájultan roskadnak össze, a rémítő Bachanalia azonban tovább őrjöng, tánczolva és forogva be egy szomszédos terembe, hol a részegség, nemi vegyitek és sötétség öszhangzásában oly jelenetekkel végződik be a rémitő szertartás, melyekre legjobb ha sürü leplet vonunk ez uttal. Ez a Vódu! Im titka ama rejtélyes hatalomnak, mely a Hiacynthe, Jean Frangois, Biassou és Jeannot közönbös és elszórt követőit egyetlen egy éjen át dühös vad csoporté alakitá át, s vezeté csaknem fegyvertelenül ama, a hihetetlenségig mesés harczokba, hol az ostoba vakmerőség túl tett a rendes hadi taktikán, s a fegyver éle eltompulni látszék az állati test vérében.”


Haiti vudu szertartás

Wass Samu élete tele volt olyan kalanddal, amely nyugodtan alapját képezhette volna egy kalandos útleírásnak, de a szerző nem ezt tette. Nem mesélt hihetetlen és életveszélyes kalandjáról, amikor az Amazonason torkolatánál éppen egy hajóraj alakítását szervezte, amikor valaki elárulta tervét. Menekülni kellett felszerelését hátrahagyva a világ legnagyobb dzsungelén keresztül az Orinoco folyó felé. Fáradtan, betegen és éhezve érkezett meg végül Caracasba. De emellett szót sem ejtett a Sziklás-hegységben töltött nehéz és kalandos éveiről, mikor aranyásóként próbálta vagyonát gyarapítani. A szerző e kalandokkal szemben az utazása során látottakról és tapasztaltakról ír mégpedig  tudományos megközelítéssel. Ezzel a könyvével saját korában úttörőként lépett fel a tudományos ismeretterjesztés terén. Többek között olvashatunk a kötetben a golf áramlatról, a vuduról, repülő halakról, trópusi növényekről és állatokról, a panama kalapról és további számos földrajzi és egyéb érdekességről. A két kötet, vagy ahogyan a szerző nevezi folyam, vélhetően azonban egy igen terjedelmesnek szánt munka első két része, amelyből a szerző valószínűleg nem csak ennyit tervezett. A munka többi része azonban a szerző haláláig nem került nyomdába és sohasem látott napvilágot, amelynek okát nem tudjuk, de az biztos, hogy a kilencévnyi emigráció eseményeinek csak töredéke a kötetben feldolgozott.  


Ajánlás a kötetben

Wass Samu munkája kitűnő, de nehezen olvasható. A régies nyelvezete, kifejezései, írásmódja nehezíti az amúgy izgalmas kötet olvasását. A könyv olvasásához azonban először be kell szerezni, ami nem egy egyszerű dolog, hiszen egy kimondottan ritka kötetről beszélünk. Ez esetben azonban ismét szerencséje van mindazoknak, akik nem birtokolni, hanem csak olvasni szeretnék a művet, hiszen a Debreceni Egyetem elektronikus Archívumából ingyenesen elérhető a két kötet elektronikus formában. A szerző művét testvérének Báró Wesselényi Farkasné, született Gróf Kendeffi Rózának ajánlotta, én pedig mindazoknak, akik nyitottak egy nehezen olvasható, de számos izgalmas részt tartalmazó antik kötetre. Gróf Wass Samutól most búcsúzunk, de nem végleg, hiszen különös utazásáról lesz még szó az ELBIDA projektben.



2018. július 22., vasárnap

Kőszegtől Nápolyig

Magyar reáliskolai növendékek 1993. évi tanulmányutja Olaszországban


Kicsit olyan érzésem van, hogy kezdem írni ezt a bejegyzést, mint azoknak az együtteseknek, akik búcsúkoncertjük után nem sokkal szervezni kezdik az újabb búcsúkoncertjüket. Nem ritka a többszöri búcsú a popvilágban, és mint most kiderül, az ELBIDA projektben sem. Dezséri Bachó Lászlóval a „A Közeli Keleten - Benyomások, útijegyzetek a Levante országaiból” című műve kapcsán már találkoztunk a blogban, de egyben el is búcsúztunk tőle, hiszen minden (akkori) ismeret szerint az volt Dezséri egyetlen, a blogba passzoló műve. Aztán előkerül a „Kőszegtől Nápolyig” című apró, de különleges könyve a szerzőnek, így az akkori búcsú hirtelen semmissé vált. A most bemutatott ritka kötet egy olaszországi tanulmányút élményeit meséli el, amolyan klasszikus úti beszámoló formájában, de emellett egy izgalmas korrajz is, a hatalma teljében lévő Mussolini által vezetett Olaszországról. A betiltott könyvek listájában nem találtam a művet, de erről majd később még részletesen esik szó. A könyv 1934-ben jelent meg Budapesten a szerző saját kiadásában. A mindösszesen 79 oldalas műben számos eredeti korabeli fénykép található. Dezséri Bachó Lászlóról ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben a „A Közeli Keleten” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem, így ott az elolvasható.




Részlet a könyvből:

„Rómába visszaérkezve, növendékeink azonnal pihenőre tértek, hogy másnap, szeptember 9-én reggel, frissen és üdén mutatkozhassanak az olasz kormányelnök előtt. Már kora reggel szállásunk előtt állottak az autóbuszok, hogy a Róma északi részén, a Tiberishez közel fekvő, a fasiszta ifjúság számára berendezett, nagyszabású sátortáborba vigyenek bennünket, ahol Mussolini, a tábor felett tartandó szemléje alkalmával, minket is fogadni fog.

Bevonulás a római pályaudvarról

Tanárok és növendékek a Forum Romanum-on

Ez a tábor, a Campo Dux, azelőtt katonai gyakorlótér, öt év óta azt a célt szolgálja, hogy néhány heti táborozásra itt gyüjtsék össze évente az avanguardisták és balillák tízezreit és sportversenyeket, különféle táborgyakorlatokat tartsanak velük. Erre az ötödik versenytáborozásra nem kevesebb, mint ötvenezer ifjú feketeinges gyűlt össze az ország minden részéből, sőt a külföldi fasiszta szervezetek is elküldötték képviselőiket. A nagy tábor nem is tudta befogadni mind az ötvenezret és egy részüket a Foro Mussolini parkjában, a Parioli táborban és iskolákban szállásolták el.

A Forum Romanum romjai között

Tisztelgés Róma kormányzója előtt

Alaposan körülnézhettünk a táborban, amelynek parancsnoka maga Ricci államtitkár. Már a bejárat is figyelemreméltó, sőt impozáns. A kapu óriási, túlméretezett harckocsit ábrázol, előtte avanguardista őrség. A két őrszem fent áll a gigászi méretű harckocsi orrán. A művészi és egyben modern eredetiségével mély benyomást keltő bejáraton áthaladva, megpillantjuk a vígan lengedező trikolórok árnyékában elterülő, végtelen sátorvárost. Utcái, mint valami díszkert virágágyai, olyan rendezetten sorakoznak fel mindenfelé, amerre a szem ellát. A bejárat közelében tarka kioszkok a mindenféle apróságot áruló kereskedők számára, jobbra a táborvezetőség sátrai. Nem hiányzik ebből a táborból semmi. A nagy apparátus vezetéséhez szükséges hivatalokon kívül, van itt mozi és rádió, posta és távirda, tűzoltóság, sátorkórház és elkülönítő sátor, nagyszerű tusfürdők, mindenféle műhelyek. Az egész sátorvárost, minden külső segítség nélkül, a fasiszta ifjúság rendezte be, még a minden sátorba bevezetett villanyvilágítást is maga szerelte fel.

A nápolyi Katonai Kollégium kertjében

Fogadás Capri szigetén

Növendékeink csoportja reggel 8 órakor állott fel a Campo Dux gyakorlóterén, érthető kiváncsisággal és belső izgalommal várva Mussolini érkezését. 8 óra 30 perckor elsőnek Starace fasiszta párttitkár érkezett, fekete ingben és föveg nélkül, utána Baistrocchi tábornok, a hadügyminiszter képviselője és Boncompagni herceg, Róma kormányzója. Amint az érkezőket figyeljük, kiváncsian találgatjuk, ugyan elkészülnek-e a munkások, Mussolini megérkezéséig, annak a mellszobornak a felállításával, amely őt ábrázolja. Másodpercnyi pontossággal készültek el, mert alighogy eltávoztak, felharsant a Duce érkezését jelző kürtjel a tábor bejárata előtt. A Duce kiszáll autójából és kiséretével a kapu felé tart, ahol Ricci államtitkár fogadja. A fekete inges ifjúság osztagai kiigazodnak, a mi vezetőink még egy utolsó ellenőrző tekintetet vet a merev vigyázállásba mintegy belekövesedett növendéki csoportra, amint felharsan a Giovinezza. A kapuőrség feszesen tiszteleg és a Duce, az Önkéntes Fasiszta Védőrség tábornoki egyenruhájában, amellyel furcsa kontrasztban áll a tiszteletbeli káplárság piros jelvénye, elhalad a kapu közelében álló, feketeinges díszosztag előtt. A tábor egyik végétől a másikig hallatszik a ifjúság alalá kiáltása, ugyanakkor egy marinarettó osztag húsz lövést ad le a tábor szélén, a mi csoportunk közelében elhelyezett üdvözlő lövegekből.

A magyar növendékek ajándéka a Duce-nek

A Duce előtt

Először a tábor másik oldalán levő sátrak felé halad kiséretével a Duce. Látjuk, amint megnézi a táborőrséget, fogadja az ifjúság vezetőit, bemegy egyes sátrakba, megnézi az irodákat és a konyhát is. Messziről nézzük, amikor újra lóra száll és tudjuk, hogy most mi következünk. Nem is csalódunk, mert mögötte lovagló kiséretével felénküget és mialatt leventezenekarunk a Giovinezzát harsogtatja, elléptet csoportunk előtt. Azután anélkül, hogy megállana előttünk, egy távolabbi sátorsor felé vágtázik. Már az első ifjúsági alakulatok elé érhetett, mert hozzánk csak az olasz himnuszok akkordjai érnek el, meg az avanguardisták hangos „a noi” kiáltásai. Őt magát eltakarják a sátrak szemeink elől. De csakhamar újra feltünik és egyenesen felénk vágtat, mire zenekarunk ismét belekezd a Giovinezzába. Jön az ünnepélyes pillanat. A csoport előtt áll vezetőnk, mögötte két növendék a ládával, amely a Duce számára szánt emléket tartalmazza. A két növendéktől jobbra és balra követségünk egyik képviselője, a tanári kar néhány tagja és a mellénk beosztott fasiszta urak, Caorsi és Galli.

Felvonulás az Ismeretlen Katona sírjához Rómában

Sorakozó a Szent Péter téren

Ősi magyar szokás szerint, magyaros motivumú ajándékot is hoztunk az olasz kormányelnöknek, egy nagyon szép kivitelű díszfokost. Ricci h. államtitkárnak pedig annak párját, de valamivel kisebb kivitelben. A két remekbekészült, bronzból kovácsolt, féldrágakövekkel kirakott és cizellált fokost, amelyen a szívvel összekötött magyar és olasz címer ékeskedik, Schima András, győri aranykoszorús iparművész tervezte és készítette. Bizony remekelt velük. A fokos egyik oldalán a Patrona Hungariae, a másikon Romulus és Rémus alakja látható, a felirat pedig ez: „A magyar növendékek a Ducénak.”

A Duce és kísérete a díszfelvonuláson

A magyar növendékek elvonulása a Duce előtt

A bevezetőben említett korai búcsú a szerzőtől, majd egy újabb Dezséri kötet felbukkanása engem is meglepett. Mentségemre legyen mondva, hogy egyes források szerint a rendkívül hiányos adatok a szerző életéről, annak az eredménye, hogy 1945-ben művei betiltása mellett, életrajzi adatait is tudatosan eltüntették. Amikor a blogban új szerző könyvét mutatom be, igyekszem alaposan körbejárni a személy életét és munkásságát. Dezséri esetében ez nem volt egyszerű és jelent kötet létezésére sem találtam utalást. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 530/1945. M.E. számú rendeletében, mely a fasiszta szellemű és szovjetellenes sajtótermékek megsemmisítéséről szól, sem találni Dezséri Bachó László e könyvét, pedig van olyan eleme a könyvnek, amely miatt nem lett volna meglepő a listán látni. A könyvről szóló kevés információ és a nagyon ritka előfordulásának valószínűleg az lehet az oka, hogy a szerzői magánkiadás nagyon alacsony példányszámban jelenhetett meg. A csekély példányszám miatt pedig vélhetően nem tartották ahhoz elég jelentősnek a könyvet, hogy tiltólistára tegyék 1945-ben.

Korabeli Campo Dux plakát

Növendékek Firenze feldíszített pályaudvarán

Dezséri Bachó László műve valóban nem egy extrém különleges mű, hiszen lényegében egy iskolai kirándulás képes úti beszámolója, amely nyilván első hallásra, nem sok olvasót hoz lázba. Ami miatt mégis kimondottan izgalmas, az a kirándulás helye és ideje. 1933-at írunk Olaszországban. Benito Amilcare Andrea Mussolini olasz diktátor hatalma teljében szövögeti az új római birodalomról szóló terveit. A Duce célja az volt, hogy Olaszországot a Földközi-tenger medencéjének domináns hatalmává tegye. 1933-ban már megkérdőjelezhetetlen vezetője volt az országnak, amely elsősorban a hihetetlen hatékony propaganda gépezetének volt köszönhető. A Németországban 1933-ban hatalomra jutott nácik ekkor még nem szövetségesek, sokkal inkább ellenségek voltak. A nácik terjeszkedő politikája nagy felháborodást keltett Olaszországban. Az első anschluss kísérlet meghiúsulásában jelentős szerepe volt a Brenner-hágónál felvonultatott négy olasz hadosztálynak is. 1936. október 24-én aztán maga Mussolini jelentette be a Berlin-Róma tengely megalakulását és innentől fogva a két ország szoros szövetségben készült birodalmi tervei megvalósítására.

Mussolini hatalma teljében

Mussolini holtteste az ESSO benzinkútra függesztve Milánóban

1932-1933-ban az Opera Nazionale Balilla az olasz kultuszkormány alá tartozó ifjúsági szervezet több csoportot is küldött Magyarországra, amolyan baráti látogatás gyanánt. A látogatások viszonzásául hívta meg Olaszországba az olasz kormányelnök a magyar királyi reáliskola nevelőintézetének diákjait. A kőszegi, soproni és pécsi iskola diákjai és tanárai, egy leventezenekar, továbbá olaszul beszélő főiskolások és 6 főnyi segédszemélyzet alkotta a több mint 350 fős csapatot. A két hetes tanulmányút résztvevőit a magyar kormányelnök is megtekintette indulás előtt. Velence, Róma, Nápoly majd Pompei és Capri szigete után ismét Róma volt a kirándulás útvonala, ahol részt vettek a Campo Duxon rendezett fasiszta ifjúsági találkozón. Róma után végül Firenzébe utazott a csapat majd tért haza Kőszegre.  

Capri szigetén

Búcsúzás Róma pályaudvarán


Dezséri Bachó László aki jól ismert volt radikális nézeteiről, művében egyértelműen jelét adja, hogy egyetért, sőt vonzódik az olasz vezetés által képviselt eszmék iránt. A néha kicsit propaganda ízű szöveg ellenére is, egy olvasmányos és különleges könyvről van szó, amely az utazás során átélt élmények leírása mellett egy izgalmas korrajz is a fasiszta Olaszországról. A rövid könyv gyakorlatilag egy nekifutásra simán kiolvasható, már annak, aki hozzájut, hiszen ismereteim és tapasztalataim szerint egy nagyon ritka alacsony példányszámban megjelent műről van szó. Ez esetben sajnos letölthető formában sem lelhető fel a szerző munkája. Dezséri Bachó Lászlótól már egyszer elbúcsúztunk az ELBIDA projektben, így most egy kicsit félve, de ismét megteszem. Elvileg nincs több a blog tematikájába tartozó műve, hacsak nem kerül elő ismét, egy hasonló kevéssé ismert munkája, mert akkor Dezséri Bachó László ismét vissza fog térni. 




2018. július 15., vasárnap

Az ismeretlen Japán

Vojnich oroszországi villámlátogatása után, a sokáig elszigetelt Japánt ismerhetjük meg a most következő különleges kötetből. A szerző Mécs Alajos Mayer, két évet töltött Japánban, s ez alatt alaposan megismerte az országot, a japán társadalmat, a japán embereket és szokásaikat. „Az ismeretlen Japán” című művében élvezetes stílusban számol be tapasztalatairól. A könyv nem földrajzi munka, hanem sokkal inkább egy részletes, keresztmetszeti kép a két világháború közötti Japánról. A könyv 1942-ben jelent meg Budapesten a Stádium Sajtóvállalat Részvénytársaság kiadásában. A mindösszesen 260 oldalas műben csupán néhány rajzos illusztráció és térkép található.

Az eredeti papír védőborító




Mécs Alajos Mayer életéről nem áll rendelkezésre túl sok információ. Azt biztosan tudjuk, hogy az író, újságíró szerző 1893. május 20-án született Máramarosszigeten. Érettségi után egyből újságíró gyakornok lett, majd az 1910-es évek végén már az „Új Nemzedék” című lap riportere, kül és belpolitikai újságírója. 1934-ben a „Magyarság” című lap tudósítójaként utazik Japánba és ebben a minőségben egészen 1936-ig él Tokióban. Hazatérését követően egészen 1944-ig a külügyminisztériumban Japán-szakértőként dolgozik. A háború végét követően a Külügyi Szemle munkatársaként még sokáig dolgozik. 85 éves korában, 1978. február 16-án halt meg Budapesten. Szerette, ha a fiatalok Lojzi bácsinak hívták, de még inkább szerette, ha Lojzi fráternek becézték. Becenevét egy különleges riporteri teljesítménynek köszönhette. 1921 őszén IV. Károly és felesége visszatért Magyarországra, de a budaörsi csata után elfogták őket a kormány csapatai és Tihanyba vitték a párt. Mécs Alajos ekkor bencés szerzetesnek öltözve követte a volt uralkodót, s mint „Lojzi fráter” szolgált fel a kolostor ideiglenes királyi lakosztályában. Az itt lezajlott beszélgetéseit közölte naponta az újságban, természetesen aláírás nélkül. Saját korában óriási feltűnést keltettek a naponta megjelent „kémriportjai”.


Részlet a könyvből:

„A japán hadseregről elég sűrűn fantasztikus híreket lehet olvasni a világlapokban. Ezeket a jelentéseket nem szabad mindig készpénznek venni. Általában az a felfogás, hogy a japán katona harci szelleme kitűnő, amiben magam se kételkedem. Azonban az is tény, hogy a japán hadsereg eddig, modern értelemben vett komoly háborúban nem vett részt. (Az orosz-japán háborút oly kedvező stratégiai körülmények között vívták meg, hogy például a világháborúban résztvett államok közül egyetlenegynek se volt oly pozicionális előnye, mint a japáninak az orosz ármádiával szemben.)

Teaszertartás
  
Bejártam ezeket a vérrel áztatott vidékeket, ahol akkoriban tombolt a háború. A Yalu folyó és a mukdeni királysírok környékét, Port Artur festői öblét és a mögötte puposodó dombokat. Ezek a helyek harcászati szempontból távolról se közelítik meg nehézségekben Verdun, Isonzó, vagy a belga határ vasbeton várakkal megrakott szegélyét, Volhinia és Tannenberg mocsaras terepét, továbbá a lengyelföld vasútvonalakkal sűrűn behálózott, melankólikus lapályait.

Japán katonák a fronton (Orosz-Japán háború)

Az is igaz, hogy akkor meg más fokon állt a hadi technika. Abban az időben még több szerepet játszott, jobban érvényesülhetett a személyes bátorság, mint a mai gépesített világban.

Chuzenji tó

Akárhogy is volt, az orosz-japán háborúban figyelt fel a világ Nippon fiaira, akik megmutatták, hogy szemrebbenés nélkül tudnak meghalni.

Szemléletes ábra a kötetből

De úgy látszik, hősiesség, férfias kitartás dolgában az oroszok se kullogtak az utolsó sorban. Maguk a japánok hajtották meg lobogójukat Stössel tábornok Port Artur védője előtt.

Vidéki Japán

Ezeket a köztudomású, régi eseményeket csupán azért említem meg, mert az orosz-japán háború óta respektálják világszerte a japán katona bátorságát. Ebben a respektusban nagy szerepe van a reklámnak, melyet elsősorban nem is a japánok terjesztettek magukról, hanem azok a nagyhatalmak, akiknek érdekük volt akkor, hogy Japánt mint ütőkártyát kijátsszák. (Ma már ugyanazok szeretnék Japánt gyengébbnek tudni.)

Vidéki Japán

Én azon a nézeten vagyok, hogy a japán hadsereg ma egészen más, mint 1905-ben volt, de hogy voltaképpen milyen, az csak annál a komoly összecsapásnál derül majd ki, amelytől különben Isten mentse meg úgy a japánokat, mint ellenfeleiket.

Adatok a katonai kiadások növekedéséről a kötetből
  
Lenin azt a bölcs tanácsot adta barátainak: igyekezzenek a kommunista pártot kisebbségben tartani. -"Addig leszünk erősek, amíg kisebbségben vagyunk." Ez a felfogás az első pillantásra nagy tévedésnek látszik, holott a politikai pártok története mutatja, hogy abban a pillanatban meghaltak, amikor fölényesen megduzzadtak.

Kobe, utcarészlet

Ezt az igazságot nemcsak a politikai alakulatokra, hanem általában minden tömeges szervezkedésre érvényesnek tartom. Legyen az hadsereg vagy jótékonysági mozgalom, - mindegy.

Kobe, látképe

A japáni hadsereg mai létszáma pontosan meg nem állapítható. Ezt a hadvezetőség ügyesen eltitkolja. Van ugyan egy hivatalos keret, erről adatokkal is szolgálok, de nagy balgaság volna e számok alapján Japán kombatáns erejét felmérni.

A nagyhatalmak főbb támadásai Japán ellen
  
A laikus is tudja, hogy a modern hadsereg értéke elsősorban mechanikai felszereltségétől függ, ezzel szemben a katonáék is rájöttek már arra, hogy nem a puszta tömegben van az erő, hanem sok fordul meg azon, milyen fizikumú és lelki erővel rendelkező ember álla gépek mögött.

Kuszacu, híres fürdőhely

Miután a legtöbb szó a japán katona harci szelleméről esik, ezzel a kérdéssel szeretnék foglalkozni legelsősorban. Ez az, ami a legproblematikusabb.

Kobe kikötője
  
Általában, ha a japánok hősi mentalitását mérlegelik, a samurai erényeket hangoztatják.
Tehát legyünk előbb tisztában azzal mi is, helyesebben, mi is volt a samurai?

Japán partiőrség

Japán a tizenkilencedik század közepéig mintaszerű feudális állam volt. Hadsereggel nem rendelkezett, az ország védelme banderiális alapon nyugodott. A központi hatalomnak volt ugyan tekintélyes fegyveres ereje, de ez is törzsi, családi összeköttetések útján verbuválódott, - akárcsak a vidéki kiskirályoké.

Maikok
  
Nippon története végtelen sorozata a hatalmasabb családok intrikájának, fegyveres összetűzéseinek. Ezek a tekintélyes várurak, főnemesek (daimyok) saját költségükön tartották fenn csapataikat, melyeknek tagjai a samurai (harcos, kisnemes) osztályból került ki.

Szamurájok
  
Egész Japánban körülbelül negyvenezerre taksálják a samurai családok számát, akik noha kiváltságaikat elvesztették, de ennek ellenére szigorúan őrzik régi tradicióikat. A samurai, páratlanul jó katona volt. Hozzájuk bizonyos mértékig csakis a keresztény lovagrendek tagjait lehet hasonlítani, de - csakis a fénykorukban.

A Japán terjeszkedés
  
Vitán felül áll, hogy az európai lovagok megközelítően se voltak oly bűvészei a kardnak, valamint a verekedés művészetének, mint ezek a japán lovagok.

Lőoktatás 
  
A samurai fiút, ötéves korától kezdve spártai szigorral nevelték. Még ma is érvényben van a samuraik iratlan törvénye, a busidó. Ezt talán a japáni lovagias gondolkodás, viselkedés kodexének lehetne nevezni s az igazi japáni ember inkább a halált választja és választotta, semmint a samurai erkölcsi felfogás ellen vétsen.

Japán család a házuk előtt
  
Nekem az egész japán harcos osztályban az tetszett, hogy az erőre, lett légyen az fizikai vagy anyagi, - keveset adott. Lenézte a pénzt, a nyers erőt. A samuraiak, nem hogy hittek a lélek mindenek fölött álló erejében, hanem - ha szabad ezzel a kifejezéssel élnem - gyakorlatilag ismerték, értékelték.

Gésák

A fiúgyermeket legelsősorban a lélek felsőbbrendűségére tanították. A nemesi családok gyereke korán megtanulta, hogy az az igazi férfi, aki szemhunyorítás nélkül tud tűrni, szenvedni, sőt meghalni - egy magasabb célért.”

Japán utcarészlet

Mécs a két világháború között érkezik Japánba, amikorra már az elmaradott, feudális ország iparosodott nagyhatalommá vált. Az ország elszigeteltsége 1854-ben ért véget, amikor Matthew C. Perry kapitány hadihajói megérkeztek Japánba. A kanagavai egyezmény értelmében végül Japán megnyitotta a kapuit a világ előtt. Az ország számára kedvezőtlen szerződések a következő évtizedekben politikai és gazdasági válságot és polgárháborút eredményeztek, de mindemellett egy gyors ütemű fejlődés is kezdetét vette. Történelmi távlatokban nézve rövid idő alatt igazi ázsiai nagyhatalommá vált Japán. A Fukoku kjóhei azaz gazdag ország, erős hadsereg elv mentén folyamatosan növelte hadserege létszámát, amelyhez a hatalmas gazdasági fejlődés biztosította a fedezetet. A Japán szempontjából győztes első világháború csak tovább növelte a terjeszkedő politika intenzitását. 1931-ben megszállta Mandzsúriát is és létrehozott Mandzsukuo néven egy bábállamot. A lépés következtében a nemzetközi közösség erőteljes nemtetszését fejezte ki, melynek hatására Japán két évvel később kilépett a Népszövetségből. Mécs Alajos 1936-ban hagyja el Japánt, amikor az ország éppen aláírja az antikomintern paktumot a náci Németországgal.

Gésák Beppában

Mécs Alajos nem egy földrajzi útleírást írt, hiszen tájleírás gyakorlatilag nem található a műben. A könyv igazából egy tapasztalat és élménybeszámoló a szerző két éves Japán tartózkodásáról, mely így egy kitűnő és sokrétű rajzot ad a különös országról. A szerző a könyvet négy nagy blokkra osztotta. Az első blokkban a romantikus Japánról ír. Bemutatja a japán szokásokat, a japán társadalmat és a japán embereket. A második blokk az „előretörő Japánról” szól, a harmadik a „hódító Japánról” míg a negyedik blokk pedig a „félelmetes Japánról”. A teljes mű igen széles körben mutatja be Japánt, számos területről kap részletes információt az olvasó úgy, hogy a könyv nem válik tudományoskodóvá vagy nehézkessé. Stílusa mindvégig élvezetes és könnyed marad.

Japán életkép


A kötet ritkának nem nevezhető, hiszen időről-időre biztosan előbukkan a mű megfizethető áron valamely online piactéren vagy antikváriumban. A könyv több kiadást is megélt, sőt még reprint kiadása is van, mely egyértelmű jele annak, hogy a mai napig egy kiválónak tartott Japánról szóló könyvről beszélünk. Akit kevéssé érdekel a kötet birtoklása annak jó hír, hogy az Országos Széchenyi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárából ingyenesen letölthető és elolvasható a mű elektronikus formában. A Japánt bemutató könyvek között Mécs munkája magas színvonalat képvisel, így mindenkinek bátran ajánlom. Mécs Alajostól most még nem búcsúzunk, hiszen nem egykötetes szerzőről beszélünk, így biztosan találkozni fogunk még nevével az ELBIDA projektben egy hasonló, nem klasszikus útleírás, kötete kapcsán.