2018. november 19., hétfő

Amerika

Magyarok a modern csodák világában

1928. március 5.-én egy különvonat indult a Keleti pályaudvarról Cherbourgba. A szerelvényen utazó több száz „zarándok” aztán hajóra szállva Amerika felé vette az irányt, hogy az 1848-49-es szabadságharc 80. évfordulója alkalmából New Yorkban állított Kossuth szobor avatásán részt vehessen. A zarándokok között volt dr. Biró Zoltán grafikus is, aki élményeiről aztán az „Amerika - magyarok a modern csodák világában” címmel megjelent könyvében számolt be. A kötet 1929-ben jelent meg Budapesten a Novák R. és Társa tudományos könyvkiadó vállalat gondozásában. A 292 oldalas műben összesen 250, nagyrészt a szerző által készített kiváló kép található. 

A kötet színes borítója



dr. Biró Zoltán grafikus 1898. szeptember 1-én született Szolnokon. Édesapja Biró Mátyás vármegyei jegyző és földbirtokos volt, míg édesanyja Szeidenleider Lenke. A nemesi származású Biró család jelentős földbirtokkal rendelkezett Fegyverneken és Örményesen. Iskoláit Örményesen kezdte meg, majd a szolnoki Verseghy Gimnáziumban folytatta és végül Szegeden szerzett jogi végzettséget. Jogi tanulmányai követően művészeti tanulmányokat is folytatott Szolnokon, Budapesten és Salzburgban. 1928-ban kezelésbe vette családja földbirtokait és rövid idő alatt modernizálta azokat, majd ezt követően gazdálkodni kezdett. Yorkshire-i sertéstenyészete és napraforgó termesztése országosan híressé tették majorságát. Aktív közéleti szereplőként részt vett a New York-i Kossuth-szobor avatására indult magyar delegációban. Az úti élményeiről könyvet is írt, amely több kiadást ért meg. 

A szerző első feleségével

Az 1934-ben indult Tiszamenti Szemle című folyóirat főmunkatársa egészen 1938-ig. 1945-ig több könyve jelent meg és mindeközben alkotásait a budapesti Nemzeti szalonban is kiállították. 1945-ben elhagyja az országot és az Egyesült Államokban telepedik le majd két évtized múlva tér csak vissza Európába. 1966-ban Madridban jelent meg a „B. Z.” című könyve, amelyben a II. világháború utáni Európa különféle országaiban készült grafikáit mutatja be. A műből kiderül az is, hogy 1958-ban nyolc hónapos európai körutat tett. 1967 májusában telepedik le a burgenlandi Pinkafőn. Tagja lett az Osztrák Képzőművészek Szövetségének és a Külföldi Magyar Képzőművészek Világszövetségének is. Az 1970-es évek elején vélhetően új kiadványt tervezett, amely aztán sohasem jelent meg. Bár kétszer házasodott, végül utód nélkül hunyt el Felsőőrött, 1979. augusztus 23-án, 81 éves korában. 

Részlet a könyvből:

„Tíznapos körutazásunkra az óriási méretű Pennsylvania Stationról, New-York második nagyságú pályaudvaráról indulunk el. Zarándoktársaink egy része az Olympic-kel már visszautazott, másik része New-Yorkban maradt, de még így is kb. háromszázan tesszük meg a körutazást. Washington, Pittsburgh, Cleveland, Buffalo és a Niagara az útirány. Egy európai ország nagyságának megfelelő területet járunk be. Az Egyesült- Államoknak ez csak kicsiny része, de legértékesebb, legsűrűbben lakott és viszonylag legrégibb kultúrájú területe. Lesz mit nézni és tanulni!

Csizmadia András

Az Olympic

Karcagi gazdák a hajón

Éjjel tesszük meg az utat New-Yorkból Washingtonba. Az Európából érkezett bevándorlónak azonkívül, hogy itt Amerikában mindenki mister és senkinek sem kell előre köszönni, az tetszik legjobban, hogy itt a vonatokon látszólag nincs osztálykülönbség. Mint ahogyan a társadalomban sincs elméletileg. A vasúti kocsikra sincs ráírva az osztálykülönbség, mert nem a kocsik, hanem a vonatok között van különbség. Ugyanis vannak olcsóbb és drágább vonatok. Éjjel az olcsóbb vonatok kocsijai is hálókocsikká alakulnak át, de a drágább vonatokhoz ezenkívül még dohányzó-, szalon- és egyéb kocsit is csatolnak. Az olcsóbb — mondjuk harmadik osztályú — vonatokon a drága vonatok finom kényelméből és pazar fényűzéséből bizony nagyon kevés maradt. A mi vonatunkra sincs ráírva, mégis úgy látom, hogy ez itt harmadik osztályú. De csak itt, mert nálunk, Európában az expressvonatok sem különbek, ha ugyan vannak ilyenek.

A leleplezés pillanata

Magyar előkelőségek Pedlow kapitánnyal

Kossuth Lajos new-yorki szobra

A vonat mélyedésben áll a pályaudvaron, a kocsik belső szintje és az aszfaltjárda egy magasságban van, s az áthidaló vaslemezen egyenesen beléphetünk a kocsikba, nem kell lépcsőt mászni. Amelyik állomáson nincs ilyen szintmagosítás, ott az automatikusan le- és felhajtható lépcsőn kell ki- és beszállni. A lépcső fel- és lehajtását a fekete kalauz irányítja, aki voltaképen nem is kalauz, hanem vasútkísérő szolga, mert a jegyhez semmi köze, ezt a bejáratnál kezelik. A kézitáskát is a néger teszi az ágyamra, a ráakasztott sárga céduláról olvasva le, hogy melyik kocsinak melyik számú ágyába utaltak. A nagyobb táskákat a két csomagkocsiba rakják. A szállóban búcsúztunk el tőlük a washingtoni szállónkban leendő viszontlátásra.

Az óriás Szabadság-szobor a kis Bedloe-szigeten

A Broadway a Bowling Greentől 1928-ban

Kilátás a Woolworth Building tetejéről

Érdekes, hogy véletlenül épen magyar mozdonyvezető vezeti villamos mozdonyunkat a Hudson-folyó alatti alagúton keresztül New-Jersey-ig.

A Great White Way nappal

A Great White Way éjjel

Roxi-görlök nyári szórakozása

Vonatunk Pullmann-kocsijai alig nagyobbak az otthoniaknál és semmivel sem hosszabbak a franciaországiaknál. A kocsi két végének egy-egy kis helyiségében van összezsugorítva mindaz a pazar kényelem, ami a nagy vonatokon van. A külön szalon-, dohányzó-, mosdó- és egyéb kocsik helyett itt egyetlen kis helyiségben van a dohányzó és a mosdó, a másik végén pedig a csöppnyi szalon. A kocsi nagyrészét a fekvőhelyek foglalják el. Ezek ellen aztán még a finnyásoknak sem lehet kifogásuk. Az európai hálókocsiktól eltérően itt az ágyak nem keresztben, hanem a kocsi hosszában, a középen végigvivő folyosó két oldalán vannak. Itt is két fekvőhely van egymás felett. Aki felülre kerül, az int a fekete szolgának és az hozza a lépcsőt, azon lehet felmenni a felső ágyba. Belül két ruhaakasztó, a tárgyaknak háló, fogas és külön kezelhető villanyvilágítás is van.

A Kossuth-zarándokok a Fehér Ház előtt

Coolidge elnök Perényi báró és Széchenyi gróf között

Több az autó, mint a gyalogjáró

Moziban gyakran látni olyan komikus filmet, amelyben a nevetséges főhős esetlik-botlik a hálóhelyek kö­ zött, a folyosón hölgyek függönyét húzza el, hogy végül a durva erőt megszemélyesítő, nagybajuszos férjjel gyűljön meg a baja. Fellármázza az egész kocsit, mire cipővel és egyebekkel is megdobálják, s csak az utolsó pillanatban menti meg a néger szolga, amikor a lépcsőt hozza neki és a helyére igazítja. Erre gondoltam, amikor a néger lépcsőjén, mint legutolsó lefekvő, a fekvőhelyemre felléptem. Bár kissé primitívnek és mulatságosnak tetszik, hogy férfiak és nők egy kocsiban hálnak, moziba illő komédiára még sem került sor. Amikor megállunk, a vonat nem zakatol, s a társaság alvási mellékzörejei is érvényre jutnak. Egy erőteljes horkolás különö­sen kiemelkedik a többi közül. Alighanem Csizmadia András képviselő bátyánk, a legnagyobb zarándok fújja a prímet.”

Washington György sírja

A homesteadi Carnegie-féle acélgyár

Régimódi, hátullapátkerekes gőzhajók az Ohio-folyón

A Kossuth szobor átadási ünnepségére 1928. március 5-én egy 488 fős szervezett csoport indult Magyarországról. A zarándokok egyik része kétnapi utazást követően szállt fel a 46.439 tonnás Olympic nevű hajóra, amely akkor a világ negyedik legnagyobb hajója volt. A zarándokok másik része az Adriáról indult. Az utazók között találhatunk minisztereket, egyházi vezetőket, magas rangú katonákat, földbirtokosokat, kereskedőket és számos egyéb, de alapvetően jómódú embert. A csapat vezetője báró Perényi Zsigmond volt belügyminiszter, országgyűlési képviselő volt. A szobor ünnepélyes átadását követően egy amerikai körutazáson vett részt a zarándokcsapat. New-York, Washington, Pittsburgh, Cleveland, a Niagara vízesés és Buffalo érintésével tértek vissza ismét New Yorkba, ahonnan aztán március utolsó napján indultak el haza.

Míg Kisfaludi-Strobl alszik, Póka-Pivny udvarol...

Hegedüs Lóránt a hajón

Ford, az autókirály legelső és tízmilliomodik autójával

dr. Biró Zoltán műve egy remek stílusú és olvasmányos úti beszámoló, amely értékét növeli a benne található fantasztikus képanyag is. Az „Amerika – Magyarok a modern csodák világában” című könyv népszerű volt a korabeli olvasók körében, így összesen két kiadást ért meg. Biró műve mellett azonban egyéb útleírások, albumok és cikkek is születtek a híres Kossuth zarándoklat eseményeiről. Egyik ilyen igazán izgalmas mű, a szerző barátja és későbbi olaszországi utazásán is társ Pólya Tibor grafikus, „A nagy zarándokút” című képes albuma, amelyben minden zarándokot és a fontosabb eseményeket is rajz formájában rögzített a szerző (köztük természetesen Biró Zoltánt is). A különleges "rajzos" kötet igazi ritkaságnak számít napjainkban.

A Niagara-vízesés repülőgépről

Buffalói utcarészlet

Biró Zoltán arcképe Pólya Tibor művéből

A bemutatott könyv bár nem számít extrém ritkának, ugyanakkor mindennaposnak sem mondható, így egy jó példánynak még mindig magas az ára. Aki megelégszik az elektronikus formával és nem szeretné pénzért, kézzelfogható formában beszerezni a művet, annak ez esetben is szerencséje van, hiszen a Debreceni Egyetem elektronikus Archívumából ingyen letölthető a különleges mű. dr. Biró Zoltán szerencsére nem egy „egykötetes” szerző, így rövid idő múltán ismét érkezni fog az ELBIDA projektben a másik különleges művével. A búcsú tehát még várat magára. 



2018. november 11., vasárnap

A Csendes óceán szigetvilága

Úti jegyzetek

Vojnich Oszkár immáron harmadik művével jelentkezik az ELBIDA projektben. A szerző kalandos életes során beutazta a földet és élményeiről rendszeresen be is számolt írott formában. Első műve a „Budapesttől Sitkáig” még saját költségén jelent meg, de következő műveit már ismert kiadók adták ki. A most következő könyv, mely időrendben a szerző ötödik műve, „A Csendes óceán szigetvilága” címmel jelent meg. Vojnich 1906 december 17-én indult Brindisiből  dél felé, hogy aztán közel egy hónapos utazást követően megérkezzen Ausztráliába és onnan továbbindulva bejárja a Csendes-óceán számos ismert és kevésbé ismert szigetét. A könyv a szerző hazatérését követő évben, 1908-ban jelent meg Budapesten a Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság kiadásában. Az összesen 407 oldalas műben, a szerző által készített 200 fantasztikus kép és 6 térkép szolgálja az illusztrációt. Vojnich Oszkárról ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben a „Budapesttől Sitkáig” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem, így ott az elolvasható.




Részlet a könyvből:

„Port-Saidtől ugyancsak az angol P. & 0. társaság hajóján utaztam tovább, a 9500 tonnatartalmú Mongolián. Íme a nagy francia mérnöki mű, a 160 km. hosszú szuezi csatorna! Sósvízkanális a sivatag közepén, azaz, hogy nem szószerint véve a sivatag közepén, mert az afrikai part mentén körülbelül 45 kilométer távolságig a sekély vizű Menzaleh-tó mellett visz el, majd tovább is több kisebb tavat szel át. Nappal változatos a kanális-utazás, a szembe jövő hajók miatt többször állomást tartunk, az állomások egy-egy kis oázis a sivatagban. December 20-án 16 órai hajózással a szuezi csatornának a Vörös-tenger felé eső torkolatánál vetettünk horgonyt. Kis gőzösön meghozták a postát és a Mongólia horgonyt szedett.

A Colombótól Mount Laviniáig vivő út (Ceylon sziget)

A rohanó Wainakakiri folyón át

A Vörös-tenger szuezi öblében a színai félsziget mentén úgy az afrikai, mint az ázsiai part hegylánca látható. A vöröses sárga szinű, kopár, erősen töredezett, ékezett gerincű hegyek, a nedves meleg párákon át szép keret a tenger sötétkék vízéhez. Az összbenyomást élénkítik a délfelől érkező és a velünk tartó lassúbb járatú gőzhajók. A színai félsziget után a beláthatlan tenger egyformasága következik.

Tipikus munkáslakóház a Buller hegyszorosban

A folyással szemben való hajózásnál segítségként használt drótkötél a Wanganui folyón

A repülő halak itt már szórványosan mutatkoznak, a kisebbek csoportosan kelnek fel a hajó orra mellett és pár lépés repülés után visszaesnek a tengerbe, a nagyobbak szélcsendben két-háromszáz lépésre is elszállnak. Közelből átlátszó szárnyaik miatt rovarszerű benyomást keltenek.

Maori konyha Whaka helységben 

Papakura Magi, a kedvelt vezetőnő, maori stylusú háza előtt

December 23-án, a Vörös-tenger déli részén, illetve már az ádeni öbölben a szigetek egymásután tünedeztek fel, majd az ázsiai és afrikai partok hegylánca is a lát körbe esett. Az ázsiai part hegyei eleinte a tengerparttal párhuzamos gerincekkel vannak képviselve, mintha a mind magasabb és magasabb hegycsoportot kulisszaszerűleg állították volna egymás mögé. A gerinc-sorokat egy sor töredezett, ékezett, csipkézett hegylánc követi és ezt az egyedülálló szirtek szigetvilága zárja be. Mesél ez a tengerpart a régmult időkről; sziklái a vulkanikus tevékenység szülöttjei, a sziklák közét és a völgyeket kitölteni látszó homokszerű omladék pedig a vulkanikus elmállott és a tengerfenék termékeit képviseli.

Kínai család lakóháza, Raiatea-szigeten

Benszülött nő, papaja gyümölcscsel kínált meg

Egy igen olvasott angol útitárssal együtt szemléltük az öreg hegyvidéket. Itt ugyan meg nem terem a fű, mondtam. «A fű mint pázsit nem, válaszolta, de Aden kopár vidéke nem kevesebb mint 170-féle növénynek ad életet, amint azt egyik itt állomásozó barátom gyűjteménye igazolja, a londoni British Muzeumban.» A Vörös-tenger hosszá­ban végig hajózva (1395 t. mértföld), megérkeztünk Adenbe.

Faderékből vájt fidzsi jármű

A szávai öbölben fogott 10 láb hosszú cápa

Adenbe érkeztünkkor fedzzel, turbánnal fedett fejű és hajadonfővel, álmosan evező feketebőrüekkel telt csónakok vették körül a hajónkat; a rangbeliek is képviselve voltak; tarka, piros, arany himzéstől díszes fejdísszel, ezek a velünk érkezett magasrangú társukat jöttek üdvözölni.

Iskolás gyerekek a Lavony völgyben

Testvérpár a Tonga szigetekről

Az India felé tartó utasok Adenben cserélnek hajót; amint az átszálló utasok elhagyták hajónkat, megindult a vásár; több csónakból hosszú pléhhengereket mutogattak, ezekben structollat kináltak, ezenfelül fonottast és structojást árultak. Későre járt az idő, amikor elhagytuk Adent. A kikötéssel járó küzdelmek, zaj után, jól esett ismét a tenger andalító hullámaira bízni magunkat.

Szép női typus, a Samoa szigetekről

Fagamalóba érkeztünkkor kávát szolgáltak fel (Sawaii szigetcsoport)

Mint rendesen angolok között, úgy hajónkon is az utazó közönség, ideje jó részét társasjátékkal tölti el. A zöldposztós hirdető-táblán naponként közzéteszik az egyes játé­kok állását.

Pauesi Toleafoa kiránduláson

Benszülött (papua) férfiak Friedrich Wilhelmshafen vidékéről (Neu-Guinea) 

Két hangversenyünk is volt. Ehez kevésbbé ért az anglius, a dilettáns szereplők a várható mértéket sem ütöttek meg, de a sok gyenge hang beválik a hetenként, vasárnapon tartott mise karénekében. A misén, pap hiányában a kapitány olvas fel az imakönyvből. Az asztalok körül ilyenkor ott látjuk mindenik utast, aki az angol egyház tagja, kezében az imakönyvvel, mint otthon a szigetország templomaiban! . . . Otthon vannak ők az egész világon, mert magokban hordják a művelt ember legnagyobb kincsét, a társadalom szabta erkölcsnek, szokásoknak és hitnek magát alávető, józan, ép emberi meggyőződést.

Lakóházak Siar szigetén, Friedrich Wilhelmshafen vidékéről (Neu-Guinea)
A terhet vonó bivalyt a philippino mint hátast is használja

Valahányszor így együtt látok egy angol kolóniát, mint ezen a hajón, összemérem a szokásaikat a többi európai fajokéval és a mérleg rendesen az előnyükre dől el. Egészségesen élnek és adnak a társadalmi rend fentartásához szükséges konvenciókra: ami nélkül nem képzelhető el a társadalmi rend. Az angol szokások faji jelleggel bírnak és hagyomány az alapjuk: Az angol nehezen ösmerkedik, szellemileg jó átlagban kis körben mozog, a társalgásban gyakran nehézkes, de mindig szem előtt tartja a jó ízlés szabta törvényeket. Megvan békén a maga választotta körben. Tud úri ember módjára enni, társalogni, viselkedni; nem ösmeri a hirtelenkedést; nem törődik a szomszédja tágra vagy szűkre szabott ruhájával, színes nyakkendőjével, vagy egyéb könnyen birálat tárgyává tehető fogyatkozásaival. S ez nemcsak a felsőbb körökre szól, mert hisz akkor nem lenne alkalmazható egy nagy hajón utazó közönségre, hanem minden kaputos emberre. Csak ilyen társas lények között érezheti magát hosszú úton otthonosan, nyugodtan, a jobb ízlésű európai, mert van-e idegre hatóbb valami, mint a társadalmi konvenciókkal nem törődő, a szavát meg nem válogató, indulatait nem fékező vagyis a csak önmaga irányította korlátok között mozgó alakokkal élni együtt heteken át, amikor is mind fokozottabban domborodnak ki félszegségeik, a figyelmet magára terelő nagyhangú beszéd, a hölgyekre irányított kihívó bámész tekintet és más egyéb kinövése a hősködő európai fajnak. A karácsonyt 25-én álarcos-estéllyel ültük meg. A legszebb, a hajón készült legsikerültebb és a legkomikusabb öltözetre díjat tűztek. A hajón tett megfigyelések után elképzeltem, hogy ki melyik faj öltözékéhez nyúl és ki marad meg a frakkjánál. Az utóbbit eltaláltam, a magamfajta öregedő legények és az öregek megmaradtak a szokottnál, de a többieknél sokszor tévedtem; a tévedés legtöbbször komikussá tette előttem még a nem is így öltözött útitársat.

Filippino asszonyok a Laguna de Bay tóvidékről

A feldíszített sült malacot áldásra viszik (Hongkong)

Vacsora alatt a szokott kimértséget fesztelen ünnepi hangulat váltotta fel. Pezsgőt szürcsölt mindenki és nem átallották visszafordulni, hogy az ott ülők kosztümjét szemléljék. A késő éjjeli jövés-menés után itélve, angolaim a karácsonyt kellő hangulattal ülhették meg.”

Wong Ming, Canton büntető ostora

Teherhordó taligák Singapore kikötőjében

Vojnich Oszkár 1906. december 17-én az Osiris nevű gőzhajó fedélzetén indul útjára az olaszországi Brindisiből. Port Szaíd, Szuez, Áden és Colombo érintésével érkezik meg Ausztráliába. Innen aztán Tasmánián, Új-Zélandon, a Rarotonga szigeten és Tahitin keresztül egészen San Franciscóig utazik. Az amerikai partokat elhagyva a Hawaii, Fidzsi, Tonga és Szamoa szigetek után ismét Ausztráliába utazik. Sydneyből, Brisbane-en keresztül a Bismarck szigetek felé veszi az irányt, majd Új-Guinea és a Fülöp-szigetek után, Hongkong, Kanton, Makaó, Saigon (Ho Si Minh) és Szingapúr érintésével ér vissza Colombóba, ahonnan a Szuezi-csatornán keresztül ugyanazzal a hajóval, amivel ment is, tér vissza Európába. 1907. május 30-án Marseille-ban ér véget a rendkívüli utazás. Vojnich művében útja minden szakaszáról rögzített távolságadatokat is. A szerző adatai alapján utazása során több mint 40.000 tengeri mérföldet tett meg vízen és közel 3.000 angol mérföldet szárazföldön.

A Dalada Maligava templom egyik főpapja (Kandy, Ceylon-sziget)

A Salvation (üdv) hadserege két szép szingaléz leány-tagja

Vojnich Oszkár most bemutatott könyve, a szerzőtől már bemutatott művekhez hasonlóan, egy lebilincselő útinapló. Vojnich közérthetően és számomra kimondottan élvezetes stílusban írt. Naplója gyakorlatilag egy nagyjából kronologikus leírása az utazásának, amelyben az élmények és látottak mellett, számos egyéb izgalmas információt is olvashatunk. Korabeli statisztikák, számbeli kimutatások, térképek és a bejárt szigeteken élő népek bemutatása tovább fokozza a kötet értékét. A „Csendes óceán szigetvilága” című mű az általam eddig olvasott és bemutatott könyvek közül a legrészletesebben dolgozza fel a csendes-óceáni térséget és mutat be számos, akkor még, és talán ma is kevésbé ismert szigetet. A kötet ritka, csakúgy, mint a szerző mindegyik műve, így nem könnyű azt beszerezni, ha valaki el szeretné olvasni. Az elektronikus formátum azonban ebben az esetben is szerencsére elérhető, így akinek felkeltette a bejegyzés a figyelmét az a Debreceni Egyetem elektronikus Archívumából ingyen letöltheti a művet. A fiatalon és váratlanul elhunyt szerzőtől a blogban bemutatott harmadik művét követően bátran kijelenthetem, hogy számomra egy igazi kedvenc lett. Már most alig várom, hogy sikerüljön egy újabb kötetet beszereznem, és hogy újra Vojnichot olvashassak. Amint teljesül ez a vágyam, természetesen azonnal visszatér a szerző is az ELBIDA projektbe.