2017. november 23., csütörtök

Néhány hét a Szent Földön 1856-ban

Az előző bejegyzésben Dezséri Bachó László utazásának végállomása, míg a most következő szerző úti célja a Szentföld volt. A „Néhány hét a Szentföldön 1856-ban” című műben a szerző Hoványi Ferenc a címben is szereplő évben megtett zarándokútjáról meséli el élményeit. Hoványi többször utazott életében. 1846-ban beutazta Erdélyt, 1847-ben Németországot, 1850-ben Olaszországot és végül 1856-ban a Szentföldet. Két utazásáról számolt be útleírás formájában, elsőként az olaszországi, míg utolsóként a szentföldi útjáról. A jelenleg bemutatott szentföldi zarándokútról szóló mű, mely Hoványi utolsó nyomtatásban megjelenő írása, 1858-ban jelent meg Bécsben, Schweiger Antal gondozásában. Az összesen 368 oldalas műben 1 kép és 1 templom alaprajz található.




Hoványi Ferenc teológiai doktor, nagyváradi kanonok 1816. április 2-án született a Bihar megyei Köröstarján. Apja a malommester Hoványi János volt, aki egy erdélyi régi nemes család gyermeke volt. A nagyváradi főiskolában 1824-ben kezdte meg tanulmányait ahol négy latin osztályt végzett. 1829-ben Temesvárra ment ahol retorikát tanult és a német nyelvet is elsajátította. Váradon végezte a két bölcseleti osztályát. 1832-ben papi pályára lépett, majd a bécsi Pázmány-intézetbe küldték. Bécsben két szigorlatot tett, Pesten pedig bölcseletdoktori oklevelet szerzett, majd 1836-ban visszatért Nagyváradra. Itt a püspöki papnevelő tanulmány-felügyelője és reggeli hitszónoka lett. Később a Lajcsák Ferenc püspök által alapított vallásos gyermekek intézetben hittan előadásokkal foglalkozott. 1838. október 4-én szentelték áldozópappá, majd nem sokkal később teológiai doktorrá is avatták. Az egyházmegyei hivatalban iktató majd szentszéki jegyző lesz. 1840-ben püspöki titkárrá nevezték ki. Az 1839. évi országgyűlésen Pozsonyban küzdött a saját korában nagy port kavart vegyesházassági kérdésekben. báró Bémer László püspök szentszéki ülnökké neveztet ki, majd, mint titkár működött 1843 végéig. 

A szerző Hoványi Ferenc

Rövidesen váradi-velencei plébánossá és a körösvölgyi kerület helyettes alesperese lett. Ezt követően elment a Kraszna megyei Szilágysomlyóra plébánosnak, majd a kerület rendes alesperese és az ottani gimnázium felügyelője is volt. Ebben az időben több új iskolát is építtetett. Rövidesen Kraszna megye megválasztotta táblabírájának. 1847-ben a budapesti egyetemen a hittan tanárának nevezték ki azonban ezt a feladatott nem sokáig láthatta el, hiszen még azon évben ő felsége a király és testvérei magyar nyelvtanárának hívták meg 1849-ben nagyváradi kanonokká, 1853-ban a Keresztelő Szent Jánosról címzett nagyváradhidi préposttá, a pápa által pedig 1854 végén házi praelátussá neveztetett ki. Eközben beutazta Erdélyt, Németországot, Olaszországot és a Szentföldet is. A Magyar Tudományos Akadémia 1858. december 15-én tiszteleti tagjává választotta. Később a zsinati vizsgáló bizottmány elnöke is volt. 1871. december 11-én, 55 éves korában halt meg Nagyvárad-Olasziban. Életében számos költeménye, cikke és könyve jelent meg. Nagyváradon az 1840-es években irodalmi társulatot is alakított.


Részlet a könyvből:

„Augustus 17-kén otthoni szokás szerint jókor fölocsódván azon perczben léptem ki a födözetre, midőn ébredő napunk fényes arczát az enyelgő vízárból mintegy mosakodva kiemelé. Nem sokára véletlenül lecsapó sürü köd folyá körül deszkavárunkat; de megint fölülkerekedett az égi hős ellenállhatlan erejével, s a hivatlan vendéget hamar elüzé körünkből. Exultavit ut gigas ad currendam viam. Kedvező jelnek tekintők az olly bőven hulló fris harmatot is, mellynek következtében hajónk korán reggel egészen eső utáni lucskos képet mutatott. Az éjjel Dalmátország magas hegyei s apró szigetei mellett haladtunk végig, olly közel, hogy a tengerészek mondája szerint Zárának legalább egy kiváló csúcsoni erődjét megpillanthattuk volna. Nekem meg ad vocem Zára egy középkori zarándok sorsa jut eszembe, ki Hollandiából csak e tájig érhetvén, jó erős vászon lepedőbe göngyölve szállott a hideg és nedves mély sirba; szegényke még egy lábaihoz kötött kővel telt zsákot is kénytelen vala leczipelni magával, talán hogy az itélet napjáig föl ne jöhessen. Bennünket is azzal biztatott a szentföld bécsi főbiztosa P. Maczek , hogy szükség esetében a tenger fenekéről is lehet mennyországba menni; pedig ez a fő dolog. Hire sincs tehát a bajnak; minden esetre kárpótlást reménylünk onnan fölülről, nota bene ha magunkat ide lenn megbecsüljük.

A Szent Sír Templomának Homlokzata (eredeti kép a műből)

Jeruzsálem a damaszkuszi kapu

Nem tudom, mi baja lehetett a hollandi jámbornak; de nekem kevésbe mult, hogy az itteni borzasztó kesernyés tejes kávé meg­ ízlelése keserü gyümölcsöt nem termett. Azért is tanácslom mindenkinek, óvakodjék az illyen tengerre nem való nyalánkságoktul, s inkább várja be türelmes éhgyomorral a mindig tulságosan kielégítő villás reggelit, melly Kaltner szerint az ő ritka karácsoni ebédjével vetekedik. E nemes czélra szolgál a födözeteni hosszú ketreczekbe zsúfolt aprómarhák kövér egyeteme; szép alkalmat nyújtván a házi szárnyasok mindenféle nemeinek tanulmányozására, miglen az egyes példányok lassankint megszabadulnak kinos rabságukból, kinosabb halálos műtétel utján, hogy a tudós uri gyomrok életölő vágya kielégittessék. Ámde a szegény legények sem éheznek Lloyd gazdag asztalánál; s a körben földre, vagyis deszkára települt matróz-suhanczok és vénebb kamaszok irigylésig jó izüen nyeldelék szokott kedves makaronijukat. Hanem mégis legtöbbet evett maga potrohos Egittonk, óránként 30 pengő forint áru kőszenet emésztvén föl, mellynek szapora salakját rendes idő­ közben, ugy tetszik hatszor napjában, szokták kidobni Neptunnak olcsó áldozatul. Mindez pontosan megcsendülő harangszóra történik a hajón, mint valami jó fegyelmü zárda- vagy szigoru növeldében. Mikor a kormány kerekét tartó, meg a gőzös orra hegyén őrt álló egyének, vagy a kormos gépészek egymást fölváltják; mikor a hajó vendégeit délelőtt 10 órakor s délután négy körül enni híják: mindig kiszabott hangos jel által adatik tudtára mindenkinek, a kit csak illet, fontos teendője. Szabályos napirend és csín dolgában igazán sokat tanulhatni e durva tengerészektől, kivált ha kemény parancsnok áll az ügyek élén. Szóval minden tekintetben meg lehettünk elégedve sorsunkkal; csak a jó fris víz hiánya volt ránk nézve sokszor igen kellemetlen; annál inkább, mivel a corfui kormányzó lord számára nagy hordókban drága jeget vitt a gőzös szemünk láttára; s az alatt mi magunk habár egy csöpp enyhítő hideg ital után hasztalan epedezénk. De hiszen ollykor ollykor egy kicsit sanyargató nélkülözés a bucsujárat érdemét növeli.

A Szent Sír Templomának alaprajza
Jeruzsálem. Az Arany kapu

Eléggé szerencsések valánk bezzeg a szerfölött csendes derült égre, valóban arany időre tekintve; minek következtében a félelmes tengeri betegségnek még csak árnyéka sem mutatkozék nálunk. Igaz ugyan, hogy a ritkán viharos augustus havát általában legkedvezőbbnek tartják illyen utazásra; de olvastam én már alig négy éve iszonyú szélvész roncsolta gőzös tört kerekeiről, Candiatóli kényszerült visszatérésről, és Triestből másodszori elindulásról épen e dicsőített hónap folytában; s azért jobbnak tartom alázatos hálával elösmerni az Urnak különös kegyelmét, ki ugy látszik érezhetöleg velünk akar vándorolni P. Urban ohajtása szerint: »wohl wissend, das uns unsere Pilgerreise nur dann zum Segen werden könne, wenn der Herr selber mit uns pilgert« / jól tudva, hogy a zarándoklatunk áldássá válhat számunkra csak akkor, ha az Úr zarándokolni akar velünk / Lehet, hogy a dühöngő vész idején még kö­zelebb van hozzánk Isten atyai karja; mire nézve tanácsolják qui nescit orare, pergat ad mare; s talán épen ezért nevezek a vihart középkori német utasok is, franczia-olasz módra, szerencsének »Fortune«. De mondhatom, nagyszerü nyugalmában, midőn látkörödet ég- és vizén kivül semmi sem korlátolja, nem kevésbbé képes a tenger imára gerjeszteni; hiszen tetszöleg határtalan terjedelmű fölülete olly magasztosán tünteti elénk az isteni végetlenség fönséges képét Nem csoda hát, ha nekem annyiszor kedvem kerekedett huzamosan betekinteni e kristály tükörbe, mellynek varázs szine a nap különböző részeivel söté­tebb vagy világosabb árnyéklatu változatokon ment keresztül. Illyen nagy tudományú észleleteknek fölötte kedvezett a folyvást szendén lengedező kellemesen hűvös déli szél, meg az igen könnyü porköpeny alakú fehér vászon öltöny, mellynek használatát zarándok utódimnak jó lélekkel ajánlhatom. Reménylem, a figyelmes olvasó bölcsen észreveendi, hogy mi, hajóra szorult árva magyarok, igen gyakran foglalkozunk a légmérséklet és időjárás fontos kérdéseivel, mint valamelly unatkozni kezdő társaság ásitozó rendes tagjai.”

Hoványi rövid ajánlója 

A betlehemi út

Hoványi Ferenc utolsó műve nagyon izgalmas kötet, de pokoli nehezen olvasható. A szerző gondolatmenete, a korabeli nyelvezet, az apró betűk és a számos latin vagy német szövegrész nagyban nehezíti a kötet olvasását. Ugyanakkor, ha az ember elkezdi és sikerül beleszoknia ebbe a „nehezített” környezetbe, akkor élményszámba menő részeket is találhatunk, sőt a szerző humora sok ponton számomra nagyon kedves pillanatokat okozott. A 24 fejezetre bontott műben az 1856. augusztus közepétől, 1856. október végéig tartó utazás élményeit meséli el a szerző. A klasszikus úti beszámoló részek mellett, számos egyéni benyomást, apró történetet, illetve vallási és történelmi kitekintéseket is olvashatunk. Hoványi célja az írással kettős volt. Egyrészről bővíteni kívánta a vallásos témájú és magyar nyelvű művek körét, másrészről kedvet akart csinálni a szentföldi zarándoklat iránt, amely neki oly nagy élményt olvasott.

Jeruzsálem a Jaffa kapu

Jeruzsálem. A damaszkuszi kapu

Az életrajzi adatok tanúsága szerint a mű 1858-as megjelenését követően, a szerző 1871-es haláláig több műve már nem jelent meg, pedig azt megelőzően kimondottan termékeny író volt. Hoványi Ferenc a blog témájába illő művei ritkák és nehezen beszerezhetők, így kevesek számára van lehetőség klasszikus formában elolvasni vagy beleolvasni a műbe. A Debreceni Egyetem elektronikus Archívumának köszönhetően azonban ez a ritka mű is ingyenesen letölthető és elolvasható elektronikus formában. A mű elolvasása nem kis kihívás, de ennek ellenére is mindenképpen ajánlom a letöltését, hiszen egy igazi kuriózum Hoványi szentföldi zarándokútjáról írt műve. A szerzőtől végleg még nem búcsúzunk, hiszen Olaszországi útjáról írt műve még szerepelni fog az ELBIDA projektben, amely talán Hoványi legismertebb műve. A szerző visszatéréséhez a blogban már csak egy dologra van szükség. Be kell szereznem az „Olasz ut” című ritka művét. Remélem hamarosan rábukkanok.



2017. november 19., vasárnap

A Közeli Keleten

Benyomások, útijegyzetek a Levante országaiból


A most következő mű szerzője korántsem nevezhető klasszikus útirajzírónak. Bár nagyon termékeny író volt, ugyanakkor útleírás csak egyetlen van, amely a nevéhez kötődik. „A Közeli Keleten - Benyomások, útijegyzetek a Levante országaiból” című mű szerzője Dezséri Bachó László, aki elsősorban radikális politikai nézetei és gyöngyösi levéltárosként a településről írt munkái miatt „ismert”. Valódi ismertsége azonban igen szűk körben létezik, hiszen életéről is alig lehet adatot találni, egyes források szerint egy tudatos folyamat eredményeként. A csekély információ ellenére, azonban azt biztosan tudjuk a mű, Megyery Ella által írt előszavából, hogy sokat utazott, Afrikában tizenhatszor fordult meg, de bejárta Európát, Ázsiát, Észak- és Dél Amerikát is. A korabeli pesti lapoknak több „úti levelet” is küldött, melyek meg is jelentek, de mind álnéven. Saját nevén ez az egyetlen mű mely a témában megjelent. A kötetet 1935-ben adta ki Budapesten a Stádium Sajtóvállalat Részvénytársasága. A mű összesen 243 oldal terjedelmű és a címlap képpel együtt 27 kép található.



Dezséri Bachó László

Dezséri (Dezséry) Bachó László magyar királyi alezredes, tanár, író és történész 1885. április 25-én született a nógrádi Lőrinciben. A Ludovika Akadémia nyelvtanáraként és történészként lett ismert. Katonai szakszótárai saját korában közismertek voltak. Legtöbb művében Gyöngyös történelmével foglalkozott, hiszen a második világháború utolsó éveiben Gyöngyös város levéltárának kezelőjeként dolgozott. Nyugat-Németországban, a bajorországi Eichendorfban hunyt el 1953. november 8-án, 68 éves korában. A nemzeti emigráció nagy részvéte mellett november 10-én temették el, koporsóját magyar zászlóval terítették le. Művei közül több tiltólistára került 1945-ben. Egyes források szerint rendkívül hiányos életrajza annak köszönhető, hogy 1945-ben művei betiltása mellett, életrajzi adatait is tudatosan eltüntették.

Részlet a könyvből:

„Amint a szíriai partokhoz közeledik a hajó, már jelentékeny távolságból láthatók a Libanon meredeken leereszkedő hegyláncai, a több mint kétezer méter magasságig felkapaszkodó Dzsebel Keneise és Dzsebel Sanin csúcsokkal. A messziről szinte függő- legesnek látszó hegyfal tövében eleinte nem is lehet felfedezni a keskeny parti síkságot, ahol a csaknem negyedmillió lakost számláló nagyváros rejtőzik. A Szent György-öböl partjának ez a lapos része csak akkor válik láthatóvá, amikor a rajta épült Beirut is megjelenik a láthatáron. Meglep a váratlan kép. A táj eddig olyan volt, amilyennek a feniciaiak, az arabok és a keresztes vitézek láthatták. Szinte rosszul esik, hogy valami romantikus, keleti város helyett, egy európaias kikötő képe bontakozik ki, hasonló azokhoz, amelyek az európai Levantén is tucatjával teremnek. Az öböl előtt egy nagyobb hadihajó és torpedónaszád sötét tömegei válnak el a háttértől, a kikötő irányából palaszínű motorcsónakok siklanak feléjük a hullámok tetején. Ezek a hadihajók, mint az itt horgonyzó kereskedelmi járművek nagyrésze, a francia lobogót viselik.

Sztambul. Részlet az Aranyszarvból

Sztambul. Hágia Szófia mecset

Gyorsan végezve a vámvizsgálat formaságaival, néhány óra Beirut megnézésére is jut. Ez a rövid idő erre teljesen elég, mert Beirut a turista szempontjaból is érdekes látnivalókban meglehetősen szegény. Bár Berytus, a mostani város őse, nagy szerepet játszott a rómaiak idejében és híres intézményei között világhírű jogi akadémiája is volt, ebből a korból semmi emlék nem maradt vissza; elporlasztották a földrengések, az arab pusztítások és a keresztes hadjáratok zivataros eseményei. A keresztesek uralmának idejéből származó templom, a maroniták székesegyháza, a nagy mecset, a zsidó és amerikai egyetem képezi a város látnivalóit. Maga a város jellege sem nagyon marasztalja a keleti képek után kutató átutazót. A muzulmán elem teljesen háttérbe szorul a görög, maronita és újabban a francia lakosság mögött. Tipikus levantei kikötőváros ez, élénk és forgalmas, s ha nem volna egy különben meglehetősen szegé- nyes, visszafejlődő muzulmán negyede és ha a mohamedán törzsek népviseletei nem vegyülnének az európai törzsek közé, Beirut nem egy helyén tökéletes volna valamelyik déleurópai város, a ragyogó korzón pedig akár Marseille illúziója. Jól rendezett, szépen befásított terek és boulevardok, a hegyoldalra felkapaszkodó, egyenes utcák hirdetik, hogy Szíria küszöbére is rátelepedett, minden jel szerint örökre, az európai civilizáció. 

Sztambul. Achmed szultán mecsetje
Ruméli Hisszar vára a Boszporuszon

Sztambul. A Jedikulé

Még ideérkezésem előtt azon gondolkoztam, hogyan lehetne legjobban megoldanom a Szíria és Palesztina belsejébe tervezett kirándulásomat anélkül, hogy a Levantén is tucatszámra burjánzó utazási irodák által toborzott embernyájak valamelyikéhez csatlakozzam. Ezek az irodák, bár nem túlságosan drágán, de mégis csoportosan szállítják utaskaravánjaikat az ország belseje felé. A személyszállító hajókon is felütik tanyájukat az utazási irodák képviselői és az utasok legnagyobb része, csupa kényelemszeretetből, rendesen ezekhez csatlakozik. Ilyen kirándulókkal később Damaszkuszban és a Szentföldön is találkoztam. Többen keservesen panaszkodtak a gyenge elszállásolás, a nem kielégítő ellátás, az elégtelen számú és tájékozatlan vezetők, a tömegkirándulásokkal járó kellemetlenségek és főleg egymás társasága miatt. 

Sztambul. Bajazid-tér

Kilátás az Aranyszarvra Ejub temetőjéből

Muzulmán negyed Rhodoszban

A Levante országaiban nem mindig lehet túlságosan kényesnek lenni szállás és élelmezés tekintetében; de azt elismerem, hogy heterogén, különféle nemzetiségű és korú, főként pedig a különböző műveltségű emberek társaságának állandó tűrése olyan kényszerzubbony, aminek viselése még a flegmatikusabb ember idegeit is megviseli. A beiruti mólón a véletlen sietett segítségemre egy becsületes arcú, keresztény arab képében, aki autótulajdonos és egyben idegenvezető is volt. Ez elfogadható árért vállalkozott arra, hogy tervbevett utamat velem teszi meg. Van ugyan Beirutban vasút is, amely Damaszkusznál csatlakozik a Kis-Ázsia és Palesztina felé vezető fővonalhoz, de ezen a vidéken a vasúti utazás nem európai embernek való mulatság. A vonatok lassúk, kényelmetlenek és nem nagyon tiszták, mint közlekedési eszköz, tehát csak a gépkocsi jöhet tekintetbe. Az önként kínálkozó megoldási mód különben nagyon kielégítő volt, mert arab vezetőm művelt, pontosan tájékozott, becsületes és igen mulatságos útitársnak bizonyult, aki a világháború alatt mint tolmács szolgált a törökök és a központi hatalmak palesztinai hadseregének parancsnokságánál. 

Rhodosz. Sant Atanasio-kapu

Damaszkusz. Az Omajádok mecsetjének árkádjai

Damaszkusz látképe

Már a törökök idejében is nagyon jó volt a Beirutból Damaszkuszba vezető országút, most pedig mintaszerű. Beirut után és Damaszkusz előtt 40—50 kilométernyire aszfalttal van burkolva, a hiányzó rész burkolása pedig éppen most folyik. A népszövetségi mandátum gyakorlásával megbízott franciák, miután az úthálózat elégtelensége miatt jelentékeny veszteséget szenvedtek a drúzok elleni harcaikban, az utakat lázas sietséggel építik ki az egész Szíria területén. Különös gondot fordítanak a Damaszkuszon át Bagdadba és onnan Perzsia, India felé vezető főútra, amelyen az Ázsia szíve felé irányuló szárazföldi forgalom tekintélyes része bonyolítódik le. Ennek az országútnak forgalma Európára emlékeztet. Nem is említve a számtalan személyautót és autó- buszt, teherautók és hosszú autókaravánok egymást érik. A bennszülötteknek a civilizáció áldásaihoz hozzászoktatása tekintetében máshol sem túlságosan kíméletes franciák eléggé egyszerű módon oldják meg az építés problémáját, itt Szíriában is. Az útvonal mentén fekvő községek és telepek, a lakosság számához képest, kötelesek bizonyos számú munkást ki- állítani. Az így összeterelt munkások, francia zsandárok és feltűzött szuronnyal sétáló gyarmati katonák felügyelete alatt, a nehéz robotmunkát nagyszerű eredménnyel végzik el. A francia megszálló haderő hadoszlopai és páncélautói most már gyorsan mozoghatnak a mindenfelé kiépített mintaszerű országutakon.

A Dervis-mecset Damaszkuszban

Baalbek romjai között

A nagy mecset Damaszkuszban

Nagyon érdekes és látványos a Libanonon át vezető autóút. A hegység lejtője, Beirut fölött, még fel tud mutatni valamelyes vegetációt, de a sokat emlegetett libanoni cédrusfák ma csak a mesék birodalmában léteznek. Mondják ugyan, néhány árva példány van még belőlük valahol. A nyugati lejtőkön bokrok és alacsony fák tenyésznek, Imitt-amott lát az ember egy csenevész erdőparcellát, de ezek nem is hasonhatók a Mátra vagy a Bükk gyönyörű erdőségeihez. De mivel ebben az országban minden zöld hely, ha tenyérnyi is, valóságos Isten áldása, Beirut fölött, az árnyékosabb helyekre letelepedett arab falvak mellett, egymás után létesülnek az üdülőtelepek. A damaszkuszi és szíriai francia hatóságok is idemenekülnek nyaranta, az alsóbb régiókban uralkodó nagy hőség elől.

Kafarnaum romjai

Tibériás

Kána Galileában

A felfelé kígyózó szerpentinút utolsó kanyarulata körül azután minden növényzet eltűnik és a hólepte csúcsok között tátongó völgyekben sivár, csaknem lakatlan karsztvidéken kanyarog lefelé az út. Ha akad valami kis patak vagy sovány vízér a völgyek fenekén, valami nagyon szegényes növényzet is felfedezhető, de művelhető föld alig. Az a néhány nyomorúságos házcsoport, ami itt-ott feltűnik, falunak nem nevezhető. 

Názáreth

Jeruzsálem. Gethsemani-kert 

Jeruzsálem. Absolon sírja

Bennszülöttekkel az egész úton alig találkozunk, kivéve az építő-munkásokat, néhány szomorú tevekaravánt, néhol pedig, az út szélén sátrak alatt táborozó, piszkos tarka rongyokba öltözött beduinokat, a sivatag cigányait. De gyakran látunk remekül felszerelt, tropikus egyenruhába bujtatott francia csendőröket, akik szép paripákon, lövésre készen tartott fegyverrel ficánkolnak a vakító napfényben szinte izzó utakon. Minden három-négy kilométer távolságban egy védelemre berendezett, szeges drótkerítéssel körülvett, kőből épült őrház van, hasonló azokhoz a Blockhausokhoz, amelyeket a régi monarkia építtetett Bosznia-Hercegovinában. A francia őrházak lőréseiből gépfegyverek csövei merednek ki az országútra és figyelmeztetik az arrahaladó bennszülöttet arra, hogy ő most francia védelem alatt áll. S ha ez a figyelmeztetés nem volna eléggé hatásos, a megszálló csapatok komolyabbal is szolgálnak: a pusztaság közepén épült francia repülő- tér hangárjai és barakkaszárnyái felett bombavető repülőgépek gyakorlatoznak. A jó szíriai már tapasztalatból tudja, ezeknek a gépmadaraknak hivatása az, hogy a francia protektor és az arab védenc között fennálló, szívélyes viszony tartósságát és zavartalanságát biztosítsák.”

Jeruzsálem az Olajfák hegyéről

Jeruzsálem. A Siratófal

Jeruzsálem. A damaszkuszi kapu 

A műben a szerző egy hosszú, több országot érintő utazásáról számol be. Olvasóként Törökországban kapcsolódunk be az utazásba, majd Rhodosz, Cyprus, Libanon, Szíria érintésével érkezünk végül a Szentföldre. A mű nem egy klasszikus útleírás abban a tekintetben, hogy pusztán egy földrajzi leírásról lenne szó, hanem sokkal inkább egy történelmi, földrajzi és etnográfiai tanulmány, mely mélységében mutatja be az érintett országokat. A könyvet olvasva több ponton érzékelhető a szerző politikai nézete, de mindettől függetlenül egy igen jól megírt izgalmas és olvasmányos kötet. Dezséri Bachó László annak ellenére, hogy „saját elmondása” szerint sok csalódás érte az út során, mégis fájó szívvel hagyja el a vidéket, hiszen azt gondolta, hogy a „Közeli Kelet régi bája és varázsa, régi romantikája foszladozik s nemsokára eltűnik, visszahozhatatlanul”.

Jeruzsálem. Omár kalifa mecsetje

A Jordán folyó

A Holt Tenger partján

A könyv nem számít extrém ritkának, de ennek ellenére azért gyakorinak, vagy könnyen beszerezhetőnek sem mondható. Ismereteim szerint a műnek egyetlen kiadása van, ugyanakkor a Magyar Társadalomtudományok Digitális Archívumában elektronikus formában létezik, így onnan ingyen letölthető és elolvasható. Akit vonz a kelet világa, annak erőteljesen ajánlom a művet, hiszen egy nagyon alapos munkáról van szó, amely kimondottan olvasmányos is. Dezséri Bachó Lászlótól elbúcsúzunk az ELBIDA projektben, hiszen ő a témában az egyműves szerzők közé tartozik, ugyanakkor a Közel-Keletről szóló művek között munkája mindenképpen értékes olvasmány, így bemutatása alapértelmezett volt.  



2017. november 15., szerda

Több országból

Utirajzok


Vértesi Károly ügyvéddel és útirajzíróval már többször találkoztunk az ELBIDA projektben. Jártunk már vele az „Éjféli nap országában” Svédországban és Norvégiában, körbeutaztuk vaskos kötetével Amerikát és elkísérhettük őt Konstantinápolyba is. Most bemutatott műve „Több országból” címmel jelent meg, amely cím már utal arra, hogy ebben az esetben nem egyetlen, hanem több kisebb utazásról készült úti beszámolót olvashatunk. A műben elutazunk a szerző segítségével a mai Svájcba, Németországba, Ausztriába, Magyarországra, Törökországba, Szlovákiába, Szerbiába és Olaszországba. A kötet 1888-ban jelent Budapesten a Singer és Wolfner kiadó gondozásában, összesen 272 oldal terjedelemben. A műben egyetlen kép sem található, így a blogbejegyzésben látható képek internetes forrásból származnak. Vértesi Károlyról ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben az „Az éjféli nap országában" című művének bemutatásakor már megtettem, így ott az elolvasható.



Vértesi műveiben gyakran olvashatunk ajánlást

Részlet a könyből:

„E tóvidék bűvös-bájos szépségének hire már régen is annyira szárnyra kapott, hogy egy költőkirály, Schiller, önlelkéből merített képzelmével, noha nem látta, mégis megénekelte és úgy leírta, mintha mindig ott élt volna.

A Vierwaldstetti-tó

A természeti szépségekkel pazarul megáldott svájci paradicsom, melyben örökké enyhe szél. leng, kétségkívül Európa legszebb kertje, s e legszebb kertben a legszebb pont: a vierwaldstetti-tó.

Élénk hajófogalom volt már akkoriban is a tavon

Az ég színével ékeskedő kristály vize, négy kantonnak (Schwyz, Lucern, Unterwalden és Uri) szélét öntözgeti s mossa érdes sziklapartját tisztára, Habjaiból szabályos tetők emelkednek magasra. A mélységből (mert néhol a tó vize 155 méter mély), magassá­gok nőttek ki, sok felséges képet alkotva. Ott pedig, hol a hegyes ormok egymástól eltávolodnak s megnyí­lik a partvidék, árnyas erdők, illatos mezők, havasi kövér legelők tárulnak fel. A mély ölű kanyargós völgyben lombos fák vívnak harcot az elsőbbségért a tű­levelű erdőséggel. A regében gazdag Tempe-völgy képe elevenedik föl többször előttünk.

A Wörthi tó környéke a 1800-as évek végén

Odább a hanyatló nap sugaraiban égő hőzománcok, deres tetők s mozdulatlan jégáradatok kherubok ként állnak, mintha csak őriznék ezt az édenkertet melyben az elragadó tájak egész sorozata bilincseli le figyelmünket.

Kaltbad

Áll még az ósdi kőtorony is a vizben, hol a sebes Reuss a tóból kiomol. Rendithetetlen, pedig a torlódó viz habjai századok óta csapkodják. A rómaiak erősen rakták le az alapjait. Világító torony volt hajdanában s —- a lucendo — nevet adott Lucernnak, e szépen fekvő parti városnak. A világító toronyból idő­ folytán levéltár lett. Most a múlt idők eseményeit világítják meg a benne rejlő okiratok.

A grazi piactér

Nem hinnők, hogy ez az ütött-kopott ócska torony, melyet az idő megkímélt, mennyi igaz történetet tud a múltból elmondani.

A Wörthi tó környéke a 1800-as évek végén

Látta a vallásháborúban, mikor Európa nagy része izzott az izgalomtól s gőzölgött a vértől, két ellenséges táborra oszlani a kis, de hősi Svájcot. Harci zaj közepett hallgatta a riadóra szóló kürtöt s látta, hogy kard élére mint hányták egymást vérek, rokonok.

Orsova

Lucern és Argau jó ideig néztek akkor farkasszemet egymással. Argau kantonnal az egész ország elpártolt az ősi katholikus vallástól, de Lucern azt máig is régi hűséggel vallja.

Konstantinápoly

Utóbb, hogy a kor szózata a testvérháborúknak véget vetett, ugyancsak bámulhatott ismét az elaggott torony, látva a szép Lueernt, hogy milyen modern várossá lett A régi városból alig maradt benne né­hány ház. Sokat rontott-bontott rajta a mindig mesterkélő emberkéz, mig egészen megújhodott.

Balatonfüred, a hercegprímás nyaralója

A legújabb korból is találunk benne történelmi emléket. Egy sziklafalba van az mélyen vésve — Thorwaldsen mintázata után, — hogy ez idő egyhamar el ne koptathassa. Ama svájci hősök vitézségét dicséri e kőlap, kik (1793) a szerencsétlen XVI. Lajos vészkiáltására egy emberként álltak fel s Parisba siettek védelmére, ott azonban vérben úsztak, vérben elmerültek.

Adelsberg (ma Postojna)

Az öböl élénk partján palotaszerü szállók emelkednek. Bennök annyi a pompa, a mennyi előbb nem volt fölhalmozva uralkodók házában sem. E tourista kaszárnyák tág kapucsarnokai, éjjel-nappal nyelik az egymás nyomába lépő karaván-csoportokat. Estende kigyúl a lámpák gyöngysora, vizre csillagot, cikázó aranysávot vetve. A tavon élénk szinű csolnakok egész raja zenehangok mellett ringatódzik. Utazók, a saison vándormadarai, a föld minden tájáról összejövő, kedvkereső urinép, sűrű csoportokban lepik el a viz szé­lét. Népes minden, a park, sétányok és szállók.

A balatonfüredi móló

A kikötő gőzösen kora reggtől késő estig jelharang cseng. A hajótetőkön is tarka emberraj nyüzsg, élvezve a vizi ut örömeit. Kalap lengetéssel üdvözlik egymást az ötperces, félórás ismerősök, mikor vándorvágytól egymást hajtva, indulnak a természet gyönyöreit kiaknázni. Kicsi málhájukból kiüti magát a nagy „alpenstock", melyre füzér módjára van beégetve a hegymászások, völgyjárások és a meglátogatott városok sorozata.

Konstantinápoly

Tizennégy gőzös barázdálja naponként többször széltében-hosszában a tó vizét, mely (1 7/12 négyszög mértföldnyi területen) kereszt alakú öblöket képez s több helyen mélyen nyomul a hegyek közé.

A Rütli rét

A gyors vizi járművek megfordulnak mind a hét kis tóban; melyre a „nagy" eloszlik, s a magas Rigi, mint valami mozgó nagy kép, előtűnik, meg eltűnik. A viz néhol folyóvá keskenyűl, mert összeszorítják a szirtek. Mintha csak a Duna Kazán-szorosában járnánk. Mikor a meredélyes szirtek összeszorított sima víztükrén hajónk könnyeden átsiklik, figyelmeztetés nélkül nem is gondolnánk arra, hogy hirtelen támadt zivatarokban mennyi hajó vált itt már roncscsá. Másutt elszélesedik az öböl s virágzó községek húzódnak a szélére. 

Capri szigete

Vélnéd tengeren jársz, ugy inog gyakran a hajó, rángatják a téveteg szélcsapatok, melyek egymásnak itt adnak találkát. Ugy érezzük, mintha minden hegyről más szél fujna.”

Capri szigete


A szerzőnek útirajzírói munkássága kezdetén, időrendben harmadik műveként jelent meg a kötet, míg az igazi népszerűséget és ismertséget hozó könyvei valamivel később csak a századfordulón. Lényegében a mű egy több kisebb szemelvényből álló európai útirajz, amely középpontjában a fürdőhelyek és a hegyvidékek szerepelnek. Különlegessége a kötetnek, hogy a mai Magyarország területéről Parád és Balatonfüred is helyet kapott benne, amely rendkívül érdekes része a műnek és emlékeim szerint a szerző egyetlen olyan kötete ez, amelyben hazai területről is ír. Vértesi Károly, mint többször már említettem az egyik kedvenc szerzőm. A „Több országból” című műve bár számomra szerethető kötet, de mégis tény, hogy vannak olvasmányosabb művei is a szerzőnek. Gyűjtőként igazi kihívás a beszerzése, hiszen ritka, sőt talán a nagyon ritka jelzőt is megkaphatja a kötet, mely még a régebbi árverési jegyzékekben is alig-alig fellelhető. A kuriózum kötet gyakorlatilag elvétve fordul elő, ugyanakkor a Debreceni Egyetem elektronikus Archívumának köszönhetően bárki számára elérhető és ingyen letölthető itt. Ajánlott mű, hiszen a korabeli Európa számos országából mutat be érdekes szemelvényeket, ugyanakkor, aki Vértesi munkásságát akarja megismerni, az ne ezzel a művel kezdje. Rövidesen érkezni fog Egyiptomot és Palesztinát bemutató útleírása a szerzőnek, amely a századfordulón jelentős példányszámban kelt el és a műveknek köszönhetően vált széles körben ismerté Vértesi Károly neve, mint útirajzíró.