2017. április 19., szerda

Lenin

Ossendowski nyolcadik kötete a Modern Utazók és Felfedezők Könyvtára sorozatban, „Lenin” címmel jelent meg. A két kötetes mű egy regényes életrajz Vlagyimir Iljics Leninről. A mű megjelenésekor már erőteljes kritikával illeték a szerzőt, akit elsősorban ismét azzal vádoltak, hogy számos ponton csúsztat és túlzott fantáziájának köszönhetően többször túlszínezi a történetet. A kötetben megjelenő politikai kritika miatt az Ideiglenes Nemzeti Kormány 530/1945. M.E. számú rendelete betiltotta Ossendowski ezen művét is. A rendelet célja az volt, hogy a fasiszta szellemű és szovjetellenes sajtótermékeket betiltsa és megsemmisítését rendelje el. A mű 1930-ban Budapesten jelent meg a Franklin-Társulat gondozásában, összesen 579 oldal terjedelemben. A magyar fordítást Torday Géza végezte. A kötetben nem találhatók képek, így a blogbejegyzésben látható illusztráció egy része ez esetben is internetes forrásból származik, valamint a lengyel nyelven megjelenő eredeti 1930-as Ossendowski kötetből. A sorozat ezen művére is igaz, hogy többféle kötésváltozatban jelent meg. Létezik klasszikus sorozatkötéses MUFK kötet (hihetetlenül ritka), sima bordó és földgömbös borítójú kötet is. Feltételezhetően a papír védőborítók közül is több verzió létezik. Bármely kötésváltozatról is van szó, a mű ritka és ebből kifolyólag drága kötete a sorozatnak. Antoni Ferdynand Ossendowskiról ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben az „Állatok, emberek és istenek” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem, így ott az elolvasható.


Egyszerű bordó kötésű kötet (MUFK)




Részlet a könyvből:

„Moszkva haldoklott… az éhségtől, a terrortól, a vérveszteségtől, ami egy pillanatra sem szűnt.


Ritka papír védőborító

Extrém ritka sorozatkötéses kötet (MUFK)
http://www.fjexpeditions.com/frameset/MFTK.htm


A Németországgal kötött megalázó béke visszahangjai elültek. Lenin undorral és lázadó remegéssel gondolt vissza azokra a napokra.


A fiatal Lenin

Az 1930-as lengyel kiadás belső lapján látható Lenin portré

Ő az orosz, kénytelen volt könyörögni és rimánkodni a zsidó és lett biztosoknak, hogy fogadják el a német főparancsnokságtól megszabott kemény és megalázó feltételeket, és mindezt azért, hogy megmentse a szovjet-hatalmat, hogy megszilárdítsa a proletárdiktatúrát, amelynek szüksége volt a békére, hogy megállhasson az előtte tátongó szakadék szegélyén.


Lenin bátyja: Aleksandr Ulyanov

Lenin felesége: Nagyezsda Konsztantyinovna Krupszkaja

Mikor sikerült az elvtársak beleegyezését kicsikarnia, szabadabban lélegzett és nyomban bebizonyította, hogy a hírhedt proletárdiktatúra nem egyéb, mint a nyomtatott szó, az újság és az újságírók diktatúrája.


A vörös hadsereg veteránja 
Politikai rendőr (csekista)

Száz meg száz újságcikkben, amelyek egyidejűleg jelentek meg egész Oroszországban, úgy tálalták föl a szégyelletes békét, hogy az újabb érdeme a népbiztosok kormányának, amelynek egyetlen vágya, hogy a nyugalom időszakát és az erők felfrissítésének lehetőségét megadja az országnak. A sajtó orruknál fogva vezette a hiszékeny munkásokat és a tudatlan parasztokat: beszélt a küszöbön álló német forradalomról és azzal áltatta a minden oroszokat, hogy megcsillogtatta előttük a világ összes marxista erői egyesülésének lehetőségét; ebből merítheti majd az új Oroszország – mondták – azt az erőt, amelyre szüksége van a virágzó fejlődéshez; ez a fejlődés pedig nemcsak nyugateurópai színvonalra fogja emelni az országot, hanem sokkal magasabbra.


Orosz életkép

Orosz életkép

Ennek az időnek a visszhangjai is elhaltak már… Az elnéptelenedett és elszegényedett Moszkva nyomorúságosan tengette életét…


Tengerész

A vörös hadsereg tisztje

A kommunizmus vörös zászlaja, amely a Kreml hatalmas tornyán lobogott és csattogott a szélben, olyan volt, mintha mérőléce volna annak a vérfolyamnak, amely szakadatlanul hömpölygött a Bolsája Lubjanka-utcából, a cseka szörnyű székházából és az Arbat-on lévő fiókintézetéből.


Büszke forradalmár

Proletár tengerész

Az új főváros terein ott kóboroltak a volt tisztviselők, a volt tisztek és a kommunista pártba nem tartozó iparosok szánalmas alakjai; ott kóboroltak a nők, köztük sok arisztokrata, akiket valami előre nem látott körülmény meggátolt abban, hogy külföldre vagy a Krimbe meneküljenek. A férfiak eladogatták vagyonuk roncsait, cigarettát vagy újságot árultak, hogy éhen ne haljanak; sz idősebb nők otthon készült nyalánkságokkal és süteményekkel teli kosarakat cipeltek, míg a fiatalabb nők gyakran nem tudtak egyebet fölajánlani, mint a testüket.


Politikai komisszár

A népbiztos

A vörös katonák és a katonai őrjáratok valóságos hajtóvadászatot rendeztek éppen a legszegényebbekre, akiket a spekuláns elnevezéssel foglaltak össze, elszedték tőlük nyomorúságos keresetüket, elhurcolták a szerencsétleneket a cseka pincéibe, ahonnan nem volt visszatérés, legfeljebb egy utolsó sétára a fal mellé, hogy ott a gépfegyverek golyózápora fogadja őket, abból a kis ablakból, amit Vladimir Iljics Lenin is megnézett. A csekisták szakadatlanul dolgoztak; egyikük sem foglalkozhatott azoknak az ártatlanoknak szánalmas tömegével, akiket minden este csapatostul hajtottak be a rendkívüli bizottság tágas pincéibe. Lehetetlenség lett volna börtönbüntetéssel sujtani a spekulánsokat és eltartani száz és ezer éhes és falánk embert, mikor egyre dühösebben tombolt az inség, úgy hogy még a katonák adagjait is csökkenteni kellett. A lehető leggyorsabban el kellett végezni minden bírói eljárást, csökkenteni kellett a kenyérfalók számát: tehát a gépfegyver, kis szünetekkel, minden éjjel reggelig működött. A fekete teherautó tucatjával hordta a hullákat, amelyeket aztán behánytak a mindig kész gödrökbe, közvetlenül a város határában.


Lenin beszédet mond Moszkvában

Feliksz Edmundovics Dzerzsinszkij a politikai rendőrség vezetője

A kiéhezett és vergődő főváros utcáin lépten-nyomon végigszáguldottak a népbiztosok Pazar autói; őket magukat könnyű volt felismerni bőrkabátjukról és az elmaradhatatlan tömött aktatáskáról; ezek az aktatáskák voltak az igazi szimbolumai az elnyomott és leigázott orosz társadalom élete és halála felett bitorolt hatalomnak.


A vörös hadsereg katonái "kereskednek" az utcán

Zajlott a cserekereskedelem

A nyomorult, mindenükből kifosztott házakba éjszakáról-éjszakára berontottak a cseka ügynökei: tövéről-hegyére átkutatták a házat, elhurcolták a férfiakat, az asszonyokat és a gyermekeket, koholt bűnök vádjával, és az őrjáratok nyomában, mint kiéhezett sakálfalka, megjelentek a rablók, akik biztosoknak, ügynököknek, kiküldötteknek adták ki magukat, hogy elvigyék azt, amit a katonáknak és a csekistáknak nem sikerült elrabolniuk.


Győztes matrózok

Orosz életkép

Néha valóságos csaták fejlődtek ki a katonaság és a zsiványok közt, akik képesek voltak minden vakmerőségre és nem riadtak vissza semmi veszedelemtől.


A rendőrség

A rendőrség 

Hallgattak a templomok harangjai és a tereken s gyakran sz elhagyatott utcákon nagy csinnadrattával csattogtatták a katonazenekarok az Internacionálét; a templomok, a múzeumok, a főiskolák be voltak zárva, nem járt bennük senki, de a színházak és a kabarék zsúfolva voltak és a legjobb orosz művészek énekeltek és játszottak a vértől részeg katonáknak, az éjjeli rablóknak, a munkásoknak, a mindenfajta emberi söpredéknek, amely most felbukkant sötét odúiból, az orosz élet pocsolyás mélységeiből.”


Vörös gárdisták

Lázadó tengerészek

Ossendowski regényes életrajzát Leninről számtalan kritika érte saját korában. Elsőként azzal vádolták a szerzőt, hogy pusztán üzleti megfontolásból fogott regényes életrajz írásába, amely az 1930-as évek környékén igen divatos műfajnak számított. Ismét előkerült a szerző szavahihetőségének a kérdése. A blog rendszeres olvasói talán emlékeznek, hogy a Modern Utazók és Felfedezők Könyvtára sorozat első Ossendowski művénél, mely „Állatok, emberek és istenek” címmel jelent meg, már említettük vitáját Sven Hedinnel. Akkoriban a „két tudós harca” címmel ismertté vált konfliktus alapja is az volt, hogy Hedin azzal vádolta Ossendowskit, hogy valótlanságokat állít művében. A szerző pályáját végigkísérte ez a fajta „bélyeg”, amelynek minden jel szerint volt némi valóság alapja és a „Lenin” című művénél is ismét előkerült. Konkrét vádként hangzott el továbbá, hogy regényhőssé tette Lenint úgy, hogy időben és tényekben is módosította a valóságot. 




Kemény kritika érte Ossendowski korrajzát is, mely szerint az Oroszországon kívül élő olvasó bármely orosz regényből jobban megismeri az adott kor orosz világát, mint a szerző mozistílusban megírt könyvéből. A regény főszereplője mellett természetesen nem hiányzik a műből az orosz bolsevizmus első korszakának vezető embereinek bemutatása sem, de a valóság ez esetben sem passzol a szerző által leírtakhoz. A korabeli kritika szerint: „Trockij önéletrajzának egy oldala többet mond el róluk, mint Ossendowski egész fejezetei.” Elismerésben egyedül a mű azon részét illeték, amelyben a forradalom borzalmairól, rémségeiről ír a szerző.


Lenin jó szónok volt

Vlagyimir Iljics Lenin

Ossendowski műve azonban nem a kritikusoknak készült, hanem az olvasóknak. A mű számtalan országban jelent meg és általában jó néhány kiadást ért meg. A könyv népszerű volt az olvasók körében akik jóval kevésbé foglalkoztak a valósággal, mint a kritikusok. A szerző sokszor túlzó fantáziái csak még izgalmasabbá, még rémisztőbbé tették a történetet, amelyet imádtak az olvasók függetlenül attól, hogy igaz volt e vagy sem. Vitathatatlan, hogy olvasmányos a mű és olvasás során ritkán elemezzük történészi szemmel a leírtakat, tehát érthető a korabeli olvasók körében tapasztalható siker.



Lenin mauzóleum a Vörös téren

Az előző bejegyzésben tárgyalt „Kínai rejtelmek” című műhöz hasonlóan, lényegében ezt a kötetet sem mutattam volna be az ELBIDA projektben, ha nem lenne része a Modern Utazók és Felfedezők Könyvtára sorozatnak, mert hiányzik az utazás komponens a műből. Ugyanakkor a sorozat részeként mindenképpen érdemes volt róla beszélni, mert egészen különleges kötet és mellékesen sokkal olvasmányosabb, mint például a „Kínai rejtelmek” című műve Ossendowskinak. Valószínűleg a szerző sikeressége annak köszönhető, hogy műveiben mindig van valami plusz ami miatt jó olvasni és olvasás közben nagyon könnyű beleképzelnie magát az olvasónak abba a „valóságba”, amelyet Ossendowski be kívánt mutatni. A szerző utolsó és a sorozatban a kilencedik köteteként megjelenő következő művében a szokásos stílus mellett visszatér az utazási komponens is. Hamarosan  tehát ismét Ossendowski. 




2017. április 15., szombat

Kínai rejtelmek

Három egészen kiváló mű után ismét visszatér Ossendowski a Modern Utazók és Felfedezők Könyvtára sorozatba egy újabb kötettel. A szerző által a sorozatban eddig jegyzett hat kötet mindegyikét személy szerint nagyon kedveltem, de a most bemutatásra kerülő „Kínai rejtelmek” című kötete kapcsán kicsit vegyes érzelmeim vannak. A legfőbb problémám az, hogy ez a könyv egy regény (szerintem még csak nem is utazási regény), amely a blog eredeti tematikájába kevéssé passzol. Természetesen van benne némi utazás és a szerző kínai élményeiből is valamennyi, de mégis más a mű, mint az eddigi Ossendowski kötetek. Érdekességként ez az első olyan kötet a szerzőtől, amelynek nincs tartalomjegyzéke és a fejezeteknek nincs címe csak római sorszáma. A mű 1930-ban Budapesten jelent meg a Franklin-Társulat gondozásában, 179 oldal terjedelemben. A magyar fordítást Sajó Aladár végezte. A kötetben ismét nem találhatók képek, így a blogbejegyzésben látható illusztráció egy része ez esetben is internetes forrásból származik. Antoni Ferdynand Ossendowskiról ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben az „Állatok, emberek és istenek” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem, így ott az elolvasható.


Sorozatkötéses kötet (MUFK)

Földgömbös kötésváltozat (MUFK)



Részlet a könyvből:

„A kínai vezető elmondta, hogy Csang-Si lakosainak legtöbbje régi, előkelő családból származik, amely családokból sok híres tábornok, mandarin, alkirály és kormányzó került ki.


Egyszerű bordó borítójú kötet (MUFK)



Minden hónap ötödik napján sárkányünnepet ülnek itt, amely legnagyobb költőnk tiszteletére rendezett egyetlen nyilvános ünnep. Nagy pompával és fénnyel rendelkezik. Csu-Dsuan költő, aki a Li-Szao című megható elégia szerzője, Csang-Siban született. Mivel nem állott a politikáját megkedveltetni óhajtó Bogdo-Khan szolgálatába és nem engedte meg, hogy tehetségét az alattvalók befolyásolására használják föl, öngyilkossá kellett lennie. A Dsowu San-szikláról leugrott a folyó rohanó árjába. Emlékére a hegyen több templomot építettek és emlékkövet állítottak. Sőt ugyanott egyetemet is létesítettek, amely, a közhit szerint, az irodalom csillaga védelme alatt áll. Ezt a dombot ősidők óta úgy tisztelik, mint az istent. Jou-Wang császár már Krisztus születése előtt 2205-ben óriási sziklatömbökből emléket állított, amelynek az volt a rendeltetése, hogy lecsillapítsa Sziang folyamisten haragját, aki akkor a szomszédos vidéket árvízzel borította el.


Gyerekek Sanghajban a 20-as években

Magában a városban egy különös emlékkövet látott Malecki, amely Wu-Dsui hercegre, Csang-Si királyára emlékezetetett. Óriási márványtömb volt ez, amelyet a harmadik században Krisztus születése előtt a mai Tay-Ping-út kellő közepén helyeztek el. Egykoron szép sima volt a fölülete és bevésések voltak rajta. Ma az időtől megrongált és repedezett. Fölületét ijesztő gyorsasággal nagy vörös rozsdafoltok rágják szét. Ezen a sziklán pihent meg valamikor a déli nap sugarában Csia-Dsi, a nagy filozófus, aki később sok kínai császári nemzedéknek volt a leghíresebb tanácsadója.


Peking a 20-as években

E történeti emlékeken kívül ipari tekintetben is sok figyelemreméltó látható a városban. Az itt készülő csipke és hímzés világhírű. Különlegesség a fehér selyemmel kihímzett fekete szövet. A műhímzés e téren az idevaló ipar fölülmulhatatlan. Csang-Si rajzolói és iparosai legkedveltebb motívuma a fehér darú, amint a Tung-Ting fölött röpül vagy hosszú lábával a tóban lépked. Az egész birodalomban nagyon kedvelik az itt készülő vásznat, bambusznádból vagy sárgarézből készülő mindenféle más tárgyat, aminek nagy a keletje Tibetben, Dsungariában és Urianghaiban is. Akinek Csang-Siban készült érc- vagy vasáruja van, arról tudják, hogy kitűnő ízlésű és nagyon gazdag ember. A Fehérlú-úton éppen vásár volt és Maleckinek pompás alkalma nyílott arra, hogy megcsodálhassa a kínai iparművészet különféle mesterműveit. A szomszédos városok, például Sziangton, szintén híresek hasonló készítményeikről, de az e fajta áruk főpiaca sok száz év óta mégis csak Csang-Si.


Sanghaj, Nanjing út a 20-as években

Időközben Du-Szay és ismerősei megkapták útleveleikre a szükséges záradékot, mire meghívták Maleckit, étkezzék velök és a legmeglepőbb élvezetet és asztali örömöt ígértek neki, mert az a vendéglő, amelyet kiszemeltek, híres volt az egész országban és „Az ínyenc öröme” sokatígérő néven ismerték.


Korabeli életkép Kínából

Amikor beléptek a nagy étterembe, ott még egyetlen vendég sem volt. A fal mellett fehérbe öltözött pincérek állottak mozdulatlanul és mintha nem is törődtek volna az érkezettekkel. amikor azonban Du-Szay társaságának egyik tagja tapsolt, az egész pincérhad kirohant a teremből és azonnal vissza is jött egy testes, kínai maitre d’hotel-lel, akinek az arca csaknem olyan sötétvörös volt, mint a tűzliliom. Nagyokat hajlongva közeledett a vendégek asztalához, miközben folytonosan a legáradozóbb, szóvirágos üdvözléseket ismételgette. Később Maleckinek lefordították ezeket az ömlengéseket.


A könyvben is szereplő S.S. Kobe Maru hajó egy korabeli képeslapon

Azzal kezdte, hogy hosszú, végeszakadatlan dícséretet szavalt a helyiségéről és elősorolta mindazokat a híres embereket, akik kétszáz év alatt – mert ilyen régi volt az „Ínyencek öröme” – az ő párját ritkító, finom konyhájának különlegességeit élvezték. Beszédében egyre megismétlődött a Szin-Tanga kifejezés. Malecki később megtudta, hogy Szin-Tanga névvel illetik a nagyrangú hivatalnokot, a mandarint. (A mandarin szó nem kínai eredetű, hanem portugál szóképzés, amely mandasz: parancsolni szóból származik.) A frázisok tömege után, amelyet a vendégeknek türelmesen végig kellett hallgatniok, a kövér igazgató megnevezte hosszú sorát azoknak az ételeknek, amelyeket különösképpen ajánl. A kínaiak közben időről-időre tapsoltak, ami jel volt a fehérbe öltözött pincéreknek, hogy a leggyorsabban tűnjenek el – alighanem a konyhában. Ilyen módon azután legalább is tizenöt fogásos ebéd ételsorát állították össze. Maleckit, ezen a lakomán főként azok a szokások és berendezkedések lepték meg, amelyek egész sereg fölösleges, szükségtelen tennivalót kívántak. És különben egyáltalán egyik jellegzetes különlegessége a kínai ételeknek.”


Korabeli életkép Kínából

Ossendowski műveiről megjelenésük időpontjában általában beszámolt a korabeli sajtó, legyen az akár kritika az adott műről vagy éppen csak egy tényszerű cikk a megjelenésről. A „Kínai rejtemek” című művéről nem találni ilyet, azaz komoly visszhangot akkoriban sem váltott ki a könyv. Egyetlen említést találtam, egy 1939-ben megjelent „Magyar Könyvbarátok Diáriuma” című folyóirat egyik cikkében, amely Gervais Albert egy művéről fogalmaz meg kritikát. A cikk szerzője (Szentiványi Jenő) a tárgyalt mű szerkezetét hasonlítja Ossendowski egyik, ugyancsak kínai tárgyú könyvéhez, amely hasonlóság szerinte nem válik Gervais művének előnyére. E félmondaton túl, semmi továbbit nem sikerült felfedezni a korabeli sajtóban, amely számomra megerősíti azt az érzést, hogy Ossendowskinak ezen műve nem keltet saját korában túlzott nagy érdeklődést.


Korabeli életkép Kínából

A mű szerintem Ossendowski leggyengébb bemutatásra kerülő műve, ugyanakkor természetesen mivel a Modern Utazók és Felfedezők Könyvtára sorozat része, és azon belül sorozatkötésben kimondottan ritka kötete, mindenképpen beszélni kellett róla az ELBIDA projektben. A jó hír azonban, hogy a sorozat hátralévő két kötete, amelyeket ugyancsak Ossendowski jegyez, egészen különleges munkák és mindenképpen izgalmasabbak, mint az imént bemutatott „Kínai rejtelmek” című kötet. 




2017. április 11., kedd

Menekülés a szibériai fogságból

Japánon és Anglián keresztül

Két magyar tiszt viszontagságai

„A keleti féltekén” című művet bemutató előző bejegyzés végén azt írtam, hogy klasszikus útleírás kategóriában gróf Vay Péter műve, kiemelkedő a Modern Utazók és Felfedezők Könyvtára sorozatban.  A klasszikus útleírás kategória top kötete tehát már megvan, azonban a kalandos útleírás kategória győzelmét a most következő „Menekülés a szibériai fogságból Japánon és Anglián keresztül” címmel megjelent Dr. Bokor Ervin mű viszi el a MUFK sorozatban, egyéni véleményem szerint. A könyvben Bokor, saját és társa szibériai fogságából történő kalandos megmenekülését meséli el, amely 1915. december 27-én vette kezdetét és közel fél évig tart. A Bokor mű, a sorozat egyik legritkább és legdrágább kötete, amely kétféle kötésváltozatban létezik. Az első kiadás 1919-ben jelent meg a Franklin-Társulat gondozásában, de ez a képes borítójú kötet nem tartozik a Modern Utazók és Felfedezők Könyvtára sorozatba. A második kiadás, amely már sorozatkötéses, valamikor 1929-1930-ban Budapesten jelent meg a Franklin-Társulat gondozásában, 520 oldal terjedelemben és valójában csak ez a kiadás számít a MUFK sorozat tagjának, holott mindkét kötet terjedelmében és szövegében is ugyan az. A könyvben nincsenek fotók, így a bejegyzés illusztrációja ez esetben is részben az Internetről származik.

Sorozatkötéses kötet (MUFK)

Képes kötésű első kiadás




Az ELBIDA projekt történetében többször voltak olyan szerzők, akik életrajzát nagyon nehezen sikerült összeállítani. Dr. Bokor Ervin azonban az első olyan szerző, akinek életéről csak apró foszlányokat sikerült felkutatni az Interneten, így most nem egy teljes életrajz következik, hanem egy „Mit sikerült kideríteni Dr. Bokor Ervinről” blokk. Természetesen az, hogy nekem nem sikerült, nem jelenti azt, hogy nem is létezik, így örömmel veszem, ha bárki további információkkal szolgál a szerzőről.

Dr. Bokor Ervin

- Dr. Bokor Ervin, Budapesten született 1887. november 29.-én.
- a Magyar Általános Hitelbank tisztviselője volt
- a 23. honvéd gyalogezred tartalékos hadnagyaként 1914. november 25.-én esik fogságba
- 1915. december 27.-én szöknek meg a táborból társával, Ballay Józseffel
- 1916. június 10.-én már Bécsben van és nyilatkozik a sajtónak
- az 1920-as évek elején a Magyar Általános Hitelbank Odesszai kirendeltségének delegáltja
- 1923-ban a Hangya termelő fogyasztási és értékesítő Szövetkezet, aligazgatója
- 1929-ben már igazgatója a Hangya Szövetkezetnek
- neve több cég kapcsán is feltűnik, mint igazgatósági tag. A teljesség igénye nélkül a Magyar-Lengyel Kereskedelmi Rt.-ben, a Fructus Rt-ben és a Wawel magyar szállítmányozási és forgalmi Rt.-ben is.

Részlet a könyvből:

„Bármily kellemetlenül is érintett bennünket a gruzinnal való balsikerünk, nem csüggedtünk el, hanem ujabb irányban kezdtünk próbálkozni.

Katonák a lövészárokban

Míg Kuchley feladatává tettem, hogy minden lehetőt kövessen el és útleveleket hajszoljon fel, melyek segélyével Mandzsuriába juthatunk, addig másrészről ismét felmerült a terv, nem lehetne-e a mongol expediciónak már nyáron megbukott tervét most megvalósítani.

Valahol a Kárpátokban 

Hadifoglyok Szibériában

E tervet olyanok favorizálták, kik egyáltalában nem biztak a kívülről jövő segítségben és csakis saját erejükből vélték a szökést keresztülvihetőnek. Így elsősorban Nikitának volt a mongóliai expedició a kedvenc ideája, ki már a nyári meghiusult tervben is vezetőszerepet játszott.

Hadifogolytábor Oroszországban

Fontosabb hadifogolytáborok Oroszországban (1914-1917)

Ha már a nyáron őrültségnek lehetett e tervet mondani, úgy most a tél beálltával egyenesen istenkísértés volt arra gondolni is. Októberben már lehullott az első hó s megkezdődött a téli viharok borzalmas időszaka. És épen ez a körülmény, hogy minden józan meggondolás ellenére is újból megfontolás tárgyává tettük Nikita tervét, mutatja, hogy mily nagy mértéket öltött már a táborban az elkeseredett hangulat, s hogy az emberek életüket is kockára dobták volna a megszabadulás leghalványabb reményéért.

Hadifogoly a táborbeli szállásán

A mongol határtól mintegy 200 km távolság választott el bennünket. Nikita számítása szerint jól felszerelt, kellő szánból álló expedició ezt a távolságot kerülő utakon, hegyek közt két hét alatt gyalogszerrel megteheti. Odáig kézi szánokra, nagymennyiségű élelmiszerre, azontul pedig fegyverre és sok pénzre van szükségünk, hogy Mongóliában lovakat szerezzünk és Ulankon és Kobdon keresztül Uliászszutájba, onnan pedig a Gobi sivatagon vezető nagy karavánuton Kalganon át Pekingbe jussunk. Az egész út kb. 3000km lett volna és úgy véltük, hogyha minden jól megy, öt hónap alatt megtehető lesz.

A fronton

A tervbe bevontuk azon legközelebbi barátainkat, kiknek elszántságában és megbizhatóságában nem kételkedtünk; többek közt két török tisztet, Achmed Chiamil és Hüsszein bey hadnagyokat is, kik véleményünk szerint Mongóliában nagy segítségünkre lehettek volna. Teljesen tájékozatlanok lévén a viszonyok felől, úgy gondoltuk, hogy a határon mohamedán törzsekre bukkanunk, kik a vallási közösség révén segíteni fogják a török tiszteket és barátaikat.

Hadifogolytábor Oroszországban

A krasznojarszki tábor

Hozzáfogtunk az előkészületekhez. A városban, az oda bejárási engedéllyel bíró Szabolcs doktor révén bundákat, sapkákat, szőrmecsizmákat, keztyűket, stb. stb. vásároltunk be, melyeket a fertőző kórház egyik szobájában helyeztük el. Ez volt a legbiztosabb hely, mert oda az oroszok sohase mentek vizitálni. Oda vitettük be élelmiszerkészleteinket is: nagy tömegű rizst, szalonnát, továbbá ott helyeztük el a legénységi műhelyben elkészített kéziszánkókat és hótalpakat. Úgy terveztük, hogy onnan fogunk éjnek idején az erdőbe kiszökni s az Uda völgyébe leereszkedve a patak folyásával párhuzamosan haladni egész a mongol határig. Több ízben összegyültünk a fertőző kórház kis szobájában és magunkra zárva az ajtót tárgyaltunk. Mit törődtünk mi azzal, hogy a szomszédos teremben kiütéses tífuszban vergődtek az emberek és vívódtak a halállal; mi ruháinkat próbáltuk, ki-kikémleltünk az erdő felé, figyelve az őr járását és tanakodva, hogyan tudunk majd úgy kisurranni, hogy az őr észre ne vegyen bennünket.

Hadifogolyszállítmányok főútvonalai

Közben elérkezett december hónap s mi az indulást karácsony estéjére tűztük ki. Csak a fegyverek hiányoztak még. Ballay vállalkozott a veszedelmes kalandra, hogy még a nyáron a tábor közelében elásott puskákat becsempészi. Nem volt könnyű feladat, mert azok most már a tábor határán kívül estek s arról volt szó, hogy az őrök éberségét kijátszva, átsurranjon közöttük és ugyancsak észrevétlenül visszatérjen a fegyverekkel a táborba. Megfontolva a dolgot, ez volt egyike a legőrültebb vállalkozásoknak, mit hadifogoly véghezvihetett, rosszabb a szökésnél, mert hiszen ha fegyvercsempészésen rajtakapják, kétséges, vajjon viszontlátja-e még valaha is hazáját.

Hadifoglyok az Amur mentén

Foglyok a táborban

Egyik ragyogó délelőtti napon próbálta végrehajtani a vállalkozást. Kileste az őrök járását s midőn észrevette, hogy két őr ellenkező irányban végzi szokásos fel s alá sétáját, hasra vágódva a hóban, kicsúszott az erdőbe. Kerülő úton a fegyverek rejtekhelyéhez lopódzott s addig kapart körmével, mig meg nem találta a puskákat és ki nem feszítette azokat a gödörből. Ám az eddig szerencsés vállalkozás fiaskóval végződött : visszajövet az egyik őr észrevette és eléje sietett. Ballay hirtelen a hóba dobta a fegyvereket s jámbor arccal ment az őr elébe. Az őr figyelmét a hóba dobott tárgyak kötötték le s ahelyett, hogy először Ballayt tartóztatta volna le, arra a helyre sietett, hol azokat leesni látta. Ballay érezve, hogy nincs veszteni való ideje, uccu, vesd el magad! berohant a táborba, be az épületbe, hamarosan lehányva magáról bekecset, tüzéruniformist egyik szobatársának gyalogos egyenruháját öltötte magára. Bajuszát leborotválta és napokig nem mert saját ruhájában járni, nehogy az őr, ki dolgát elügyetlenkedte, felismerje őt.

Hadifoglyok láncon

Kezdhették már a nyomozást, kutathattak ismét fegyverek és sokszorosító masina után, tehettek már jelentést a kormányzóságnak a régebbi titokzatos bűnügy egy újabb nyomának felfedezéséről, a vizsgálat ismét csak eredménytelenül végződött.

Tisztek a tábori fürdő előtt

A mongóliai expedició terve az oroszok újból föléledt gyanúja folytán megbukott. Egy számottevő eredmény azonban volt: el voltunk látva civil ruhával, jó bundával, melyre szökésünk alkalmával oly nagy szükségünk volt.”

Hadifoglyok szállítás előtt

A barakk belülről az irkutszki táborban
  
dr. Bokor Ervin 1914. november 25.-én sebesül meg a Szinnától délre zajló csatában, ahol fogságba esik. Elsőként a tomszki hadifogolytáborba szállítják, ahol megismerkedik az 1914. december elején fogságba eső Ballay Józseffel, akivel már egyből a szökésen törik a fejüket, de ekkor még meghiúsulnak terveik. Később a krasznojarszki, majd ezt követően a nizsneudinszki táborba szállítják őket. Folyamatosan készülnek a szökésre több társukkal együtt. Bokor oroszul tanul és gyűjtik a szökéshez szükséges pénzt, térképet, ruhát, fegyvert és egyéb dolgokat. 1915. december 27.-én orosz parasztruhába öltözve aztán sikerül megszökniük. Mandzsúria, Kína, Japán után hajóval Hawaiion keresztül érkeznek meg San Fransicoba. Innen vonaton New Yorkba mennek, ahol egy Norvégiába tartó hajóra szállnak. Bergenből Stockholmba majd onnan Koppenhágán és Berlinen keresztül érkeznek meg Bécsbe. A közel fél évig tartó menekülés során a két magyar tisztnek számos rendkívüli nehézséggel és kalanddal kellett megküzdenie. A kitartásuknak és nem kis szerencséjüknek köszönhetően, 1916. június 10.-én már Bécsben nyilatkoznak az Est újságírójának hazatérésükről.

Cikk az Est 1916. június 11.-i számából


dr. Bokor Ervin és társa Ballay József tisztek voltak, akiknek egészen más körülményeket biztosítottak az orosz fogságban, mint a „hétköznapi” kiskatonáknak. A tisztek egészen 1919-ig nem dolgozhattak, sőt fizetést kaptak az orosz államtól, így ez a körülmény nagyban hozzásegítette őket a sikeres szökéshez, és a szökés megfelelő előkészítéséhez. Mindennek ellenére is egy kitűnően megtervezett és fantasztikusan végrehajtott szökésről és menekülésről volt szó, amely során hatalmas (több mint 25.000 km-es) és sok ponton nagyon nehéz utat tettek meg mire végre hazaérkeztek. Bokor műve az elsők között van, amely a szibériai fogságról, valós élmények alapján számolt be a korabeli olvasóközönségnek, hiszen az első kiadása 1919-ben volt, amikor sokan, akik a háború végén szabadultak a fogságból, még haza sem tértek Magyarországra. A kordokumentum erényei mellett azonban útleírás, kalandos útleírás kategóriában is egészen kiemelkedő a mű, amely így méltán kapott helyett a Modern Utazók és Felfedezők Könyvtára sorozatban. Az ELBIDA projektben dr. Bokor Ervintől, mint egykötetes szerzőtől bár elbúcsúzunk, de aki teheti és sikerül beszereznie annak különösen ajánlott a „Menekülés a szibériai fogságból Japánon és Anglián keresztül” című műve.