2016. március 3., csütörtök

India és Ceylon uti jegyzetek

Az ELBIDA projekt második bemutatásra választott kötete, Mocsáry Béláné Fáy Mária: India és Ceylon című műve. Az első magyar útleírónő, első könyvét már a blog tervezése során is az elsőként bemutatandó könyvek listájára tettem, mert egy különleges nő tollából, egy tárgyilagos, objektív és klasszikus útleírásról van szó.  

Mocsáry Béláné Fáy Mária

Mocsáry Béláné született Fáy Mária 1845-ben született Pomázon. Az utazás része volt az életének már gyermekkorában is. Apja Fáy Ignác maga is szenvedélyes utazó volt, aki alkalmanként lányát is magával vitte. 1862-ben ment férjhez Mocsáry Bélához. Birtokukon Nógrád megyében éltek, ugyanakkor szabadidejükben sokat utaztak Európa szerte. Férje 1890-ben bekövetkezett halála után, birtokait bérbe adta és utazgatni kezdett. Először Magyarországon belül, majd húgával 1893-ban már egy Közel-keleti utazásra indult. Hazatérésüket követően 1893. november 30.-án aztán belevágott első önálló utazásába. Az úti cél gyermekkori vágya India a Himalájával és Ceylon szigete volt. Útjáról 1894. március 10.-én tért vissza. Keleti utazását követően Amerikába és Mexikóba is eljutott, valamint tervezett világkörüli utat is, de a Japán-Orosz háború keresztülhúzta tervét, így az nem valósult meg. Útjairól, úti élményeiről több helyen tartott előadásokat, jelentek meg cikkei korabeli folyóiratokban valamint könyvei 1899-ben, 1901-ben és 1902-ben. Útjairól írottakat a Magyar Földrajzi Társaság is elismerte, elnöki felkérésre többször tartott előadásokat is.

Maharajah elefántja az amberi útra

India és Ceylon uti jegyzetek című művét 1899-ben Budapesten az Athenaeum R. Társulat könyvnyomdája adta ki. A könyvben 80 db a szerző által készített fotó található illusztrációként.



Saját példányomban Mocsáry Béláné Fáy Mária kézírásával ajándékozási bejegyzés is található az alábbi szöveggel: Nagyságos Pintér Sándor ügyvéd úrnak tisztelete jeléül a szerző, Bpest 11/4 1905.



Részlet a könyvből:

„ Sokan hibáztattak, hogy nem írtam le indiai utazásomat. Azt gondoltam, nem írom le, mert nálamnál már hivatottabb utazók úgy is írtak Indiáról.


Vízben imádkozás Gangesben
De most engedek a rábeszélésnek, haza írt leveleim és emlékeim alapján, jótékony czélra leírom utamat, - nem tudományos szempontból, hiszen egyszerű falusi asszony létemre, úgysem azért keltem útra, hanem szórakozásul hölgytársnőim számára.
Ezért a magyar hölgyeknek ajánlom munkámat.


Darjeelingi népviselet

Munkám után befolyt összes jövedelmet pedig az illetékes tényezőkkel már megállapított arány szerint – a Nagypénteki társaság, a Lorántfy-egylet, a Magyar gazdasszonyok árvaháza, a Művelt nők otthona, a losonci Menedékház-alap javára és az általam választott vagyontalan gyermekek neveltetésére ajánlom fel. 
Midőn egy nagy utazás eszméjével foglalkozni kezdtem, eleinte nem volt határozott tervem, de később egy halavány vezércsillagot véltem megpillantani: utazzál a messze világba, Isten mindenütt veled van!
De hová menjek?! Nem vágytam én sehová sem Európában; a messze tengereken túl pedig hogyan utazzam? ki a hőséggel szemben oly érzékeny vagyok! De meg kellett lenni; s egy kedves húgommal 1893. január havában Keletre mentem Egyptomba (Nubiáig), Palestinába, s Görög- és Törökország felé vissza.


Ceyloni kocsik (jinrickshaw) a szálló előtt

Éreztem, hogy az egész út jó hatással volt kedélyemre, bár földi dicsőségek elmultának oly sok emléke komoly hangulatokat keltettek bennem. – Legfőbb örömöm húgomban volt, kinek az utazással nagy boldogságot szereztem.


Kirándulás a carly-cavesi sziklatemplomhoz

Vágyódni kezdtem szép vidék és növényzet után. Mindig szerettem a szép természetet. Gyermekkori vágy fogott el, Indiát a Himalájával és Ceylon szigetét láthatni.


Calcutta főutczája
Angolul két és fél hó alatt annyit tanultam, hogy el mertem utazni még ugyanazon évben, hogy első keleti utamról visszatértem.
A természetet és az utazást egész életemben szerettem ugyan, de nem az volt azért legfőbb óhajtásom.
Kinek csak némileg is meleg családi tűzhelye van, gondozza azt hűségesen, mert hiába keresne megnyugvást – északtól az egyenlítőig – a szeretet, mely egyedül boldogítja a nőt, csak ott található fel.
De ha mégis gondolna valaki ily nagy útra, munkámban leírt élményeim hasznos útbaigazításul használhatja fel.
Hogy én az utazást megtettem, nem bántam meg.
Sokat tapasztaltam – sok szépet, érdekeset láttam.
Oly hatalmas benyomással, oly nagy hatással volt reám az út – hogy szinte válaszfalat képez multam s jelenem között.
Azóta, ha régi, szomorú multamra gondolok – érzem, hogy utazásom alatt szerzett tapasztalataim, a sok fenséges szép látvány – átalakították egész lényemet.
Megnyugodtam: minden úgy van jól, ahogy az Isten rendelte!"


Tibeti papok a koponyacsengetyükkel

Mocsáry Béláné Fáy Mária ezt követően visszatért Nagyfalusi birtokára, ahol ismeretlen időpontban halt meg.