Stein
Aurél világhírű magyar származású Kelet-kutató először de nem utoljára fog
szerepelni az ELBIDA projektben. Életműve hatalmas és mindez általa írott könyveinek
számában is tükröződik. A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozatban is
megjelenik 3 műve, valamint ezeken túl is van olyan Stein Aurél által írott
könyv, amely szerepelni fog a blogban.
A
blogban megjelenő első Stein Aurél mű „Indiából Kínába” címen jelent meg. A könyvben
a szerző 1913-1916 között lezajló Belső-Ázsiai expedícióját mutatja be. Ez volt
Stein harmadik nagy Ázsiai útja, ahol közel 18000 kilométert járt be,
Turkesztánt az Oxus vidékétől a Góbi sivatagig valamint a Kuen-Lun hegység
vidékét. A könyv 1923-ban jelent meg Budapesten az Athenaeum Irodalmi és
Nyomdai R.T. kiadásában 133 oldalon. A könyvet Halász Gyula fordította
angolból.
Stein
Márk Aurél Belső-Ázsia kutató, régész, nyelvész 1862-ben Pesten született
középosztálybeli zsidó családban. Apja Stein Nathan kereskedő volt. Nagybátyja
Hirschler Ignác aki a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt, jelentő hatással
volt Stein Aurél életére. Neveltetése nagyrészt nagybátyjára hárult. Iskoláit
Budapesten és Németországban végezte ahol már 21 évesen bölcsészdoktor lett.
Ezt követően tanulmányait Angliában Londonban, Oxfordban és Cambridge-ben
folytatatta.
1886-ban
utazik elsőként Ázsiában. 25 évesen már Indiában Lahoréban van, ahol a Punjab
egyetem első rektoraként dolgozik. Stein igazi hazája India volt és ha tehette
nyarait az egykori „boldog völgyben” Kasmírban töltötte. Itt végzett munkája
kevésbé ismert, pedig számtalan jelentős kutatás fűződik Indiai éveihez.
Stein
példaképe volt Nagy Sándor. Munkásságának fontos részét tette ki a hódító vezér
hadjáratainak felmérése. Vizsgálatai egyértelműen kimutatták a hadjáratok
művészeti és kulturális hatását India és Afganisztán képzőművészetének néhány
elemére.
1894-ben
jelent meg első tudományos műve, melyben a Kasmíri maharadzsa könyvtárát
dolgozza fel és mutatja be. 1900 és 1931 között négy nagy jelentőségű
expedíciót vezetett Belső-Ázsiába. Első útja (1900-1901) többek között a
Takla-Makán sivatag romvárosainak feltárásával
foglalkozott, majd a második út (1906-1908) a Góbi sivatagba vezetett. A
blogban elsőként tárgyalt műben bemutatott harmadik útja (1913-1916)
Turkesztánba vezette. Negyedik útja 1930-ban indult és kevéssé sikeres volt
mint az előzőek, mert a megváltozott politikai viszonyok miatt nem utazhatott
és kutathatott olyan szabadon mint előtte. 1943-ban éppen induló ötödik
expedícióját készítette elő Kabulban, amikor 81 évesen meghalt. Sírja ma is itt
található és rajta egy felirat: „Nagyon szeretett ember volt”.
Részlet
a műből:
„
Iránytű segítségével kormányozván magunkat az agyagos sór, törmelék vagy kemény
sókéreg tökéletesen sivár pusztaságában, a véletlen segítségünkre jött
olyannyira, hogy néha szinte döbbenetes volt. Ősi kínai rézpénzek, apró
fémtárgyak, kődíszítések és hasonló leletek ismét és ismét biztosítottak róla,
hogy a régi út mentén járunk, amelyen a kínai politikai missziók, csapatok és
kereskedő karavánok bandukoltak négy évszázadon keresztül az élettelen
sivatagban.
Lehetetlen
beszámolnom részletesen mindezekről a leletekről. Csak két esetről óhajtok
röviden megemlékezni, amelyek nagyban hozzájárultak embereim hangulatának az
emeléséhez és babonás bizalommal töltötték el őket, hogy valami szellem vezérel
bennünket biztonságosan. Akkoriban magam is úgy éreztem, mintha csak valami
rejtelmes Jules Verne-i élményt élnék át a valóságban, - auok közül, amelyekre
homályosan emlékeztem még gyermekkorom bűvös olvasmányaiból.”
Stein
Aurél az 1900-as évek egyik legkiemelkedőbb Ázsia kutatója volt. Magyar
származású volt és mindvégig magyarnak is tartotta magát, ennek ellenére Magyarországi
elismerése tudományos munkásságának meglehetősen alacsony volt. Angliában megkapta a Brit Földrajzi társaság
nagy aranyérmét, több egyetemen díszdoktorrá avatták, 1912-ben lovaggá ütötték
és a Knight Commander of Indian Empire Order kitüntetését is megkapta. Ekkortól
Sir Aurel Stein nevet használja.
Ezzel
szemben Magyarországon a Magyar Tudományos Akadémia csak külső tagnak választotta,
ami meglehetősen alacsony elismerése Stein tudományos munkásságának. A Magyar
Földrajzi Társaság az egyedüli, aki lehetőségeihez mérten értékeli munkáját és
elsőként adja Steinnek a Lóczy érmet.
Világszerte ismert és elismert Stein tudományos munkássága, kivétel
Magyarországon, ahol a mai napig nem nyerte el méltó elismerését életműve.
Stein végrendeletében teljes könyvtárát (2300 könyv, 180 kötetnyi folyóirat, 31
fényképalbum és levelezések) a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta, valamint
még életében is minden megjelent könyvéből küldött az akadémia könyvtárának tiszteletpéldányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése