Indiából Kínába

Harmadik utam Belső-Ázsiába

Stein Aurél világhírű magyar származású Kelet-kutató először de nem utoljára fog szerepelni az ELBIDA projektben. Életműve hatalmas és mindez általa írott könyveinek számában is tükröződik. A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozatban is megjelenik 3 műve, valamint ezeken túl is van olyan Stein Aurél által írott könyv, amely szerepelni fog a blogban.

A blogban megjelenő első Stein Aurél mű „Indiából Kínába” címen jelent meg. A könyvben a szerző 1913-1916 között lezajló Belső-Ázsiai expedícióját mutatja be. Ez volt Stein harmadik nagy Ázsiai útja, ahol közel 18000 kilométert járt be, Turkesztánt az Oxus vidékétől a Góbi sivatagig valamint a Kuen-Lun hegység vidékét. A könyv 1923-ban jelent meg Budapesten az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. kiadásában 133 oldalon. A könyvet Halász Gyula fordította angolból.

Stein Márk Aurél Belső-Ázsia kutató, régész, nyelvész 1862-ben Pesten született középosztálybeli zsidó családban. Apja Stein Nathan kereskedő volt. Nagybátyja Hirschler Ignác aki a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt, jelentő hatással volt Stein Aurél életére. Neveltetése nagyrészt nagybátyjára hárult. Iskoláit Budapesten és Németországban végezte ahol már 21 évesen bölcsészdoktor lett. Ezt követően tanulmányait Angliában Londonban, Oxfordban és Cambridge-ben folytatatta.

1886-ban utazik elsőként Ázsiában. 25 évesen már Indiában Lahoréban van, ahol a Punjab egyetem első rektoraként dolgozik. Stein igazi hazája India volt és ha tehette nyarait az egykori „boldog völgyben” Kasmírban töltötte. Itt végzett munkája kevésbé ismert, pedig számtalan jelentős kutatás fűződik Indiai éveihez.

A Muz-tágh gleccserborította csúcsai

Stein példaképe volt Nagy Sándor. Munkásságának fontos részét tette ki a hódító vezér hadjáratainak felmérése. Vizsgálatai egyértelműen kimutatták a hadjáratok művészeti és kulturális hatását India és Afganisztán képzőművészetének néhány elemére.

A Bosztan-Arcse völgy feje

1894-ben jelent meg első tudományos műve, melyben a Kasmíri maharadzsa könyvtárát dolgozza fel és mutatja be. 1900 és 1931 között négy nagy jelentőségű expedíciót vezetett Belső-Ázsiába. Első útja (1900-1901) többek között a Takla-Makán sivatag romvárosainak feltárásával  foglalkozott, majd a második út (1906-1908) a Góbi sivatagba vezetett. A blogban elsőként tárgyalt műben bemutatott harmadik útja (1913-1916) Turkesztánba vezette. Negyedik útja 1930-ban indult és kevéssé sikeres volt mint az előzőek, mert a megváltozott politikai viszonyok miatt nem utazhatott és kutathatott olyan szabadon mint előtte. 1943-ban éppen induló ötödik expedícióját készítette elő Kabulban, amikor 81 évesen meghalt. Sírja ma is itt található és rajta egy felirat: „Nagyon szeretett ember volt”.

A Bartang-folyó szurdoka

Részlet a műből:

„ Iránytű segítségével kormányozván magunkat az agyagos sór, törmelék vagy kemény sókéreg tökéletesen sivár pusztaságában, a véletlen segítségünkre jött olyannyira, hogy néha szinte döbbenetes volt. Ősi kínai rézpénzek, apró fémtárgyak, kődíszítések és hasonló leletek ismét és ismét biztosítottak róla, hogy a régi út mentén járunk, amelyen a kínai politikai missziók, csapatok és kereskedő karavánok bandukoltak négy évszázadon keresztül az élettelen sivatagban.

Lehetetlen beszámolnom részletesen mindezekről a leletekről. Csak két esetről óhajtok röviden megemlékezni, amelyek nagyban hozzájárultak embereim hangulatának az emeléséhez és babonás bizalommal töltötték el őket, hogy valami szellem vezérel bennünket biztonságosan. Akkoriban magam is úgy éreztem, mintha csak valami rejtelmes Jules Verne-i élményt élnék át a valóságban, - auok közül, amelyekre homályosan emlékeztem még gyermekkorom bűvös olvasmányaiból.”

Ősi erőd belseje

Stein Aurél az 1900-as évek egyik legkiemelkedőbb Ázsia kutatója volt. Magyar származású volt és mindvégig magyarnak is tartotta magát, ennek ellenére Magyarországi elismerése tudományos munkásságának meglehetősen alacsony volt.  Angliában megkapta a Brit Földrajzi társaság nagy aranyérmét, több egyetemen díszdoktorrá avatták, 1912-ben lovaggá ütötték és a Knight Commander of Indian Empire Order kitüntetését is megkapta. Ekkortól Sir Aurel Stein nevet használja.

Stein Aurél kísérői körében

Daréli-főnökök Manikjal-ban

Ezzel szemben Magyarországon a Magyar Tudományos Akadémia csak külső tagnak választotta, ami meglehetősen alacsony elismerése Stein tudományos munkásságának. A Magyar Földrajzi Társaság az egyedüli, aki lehetőségeihez mérten értékeli munkáját és elsőként adja Steinnek a Lóczy érmet. Világszerte ismert és elismert Stein tudományos munkássága, kivétel Magyarországon, ahol a mai napig nem nyerte el méltó elismerését életműve. Stein végrendeletében teljes könyvtárát (2300 könyv, 180 kötetnyi folyóirat, 31 fényképalbum és levelezések) a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta, valamint még életében is minden megjelent könyvéből küldött az akadémia könyvtárának tiszteletpéldányt.