2016. március 11., péntek

Spanyol út

A könyv szerzője dr. Zádori János (Draxler családi nevét 1864-ben változtatta meg Zádorira) teológia doktor, tanár-kanonok aki 1831. november 6.-án Kátlóczon született. Apja Draxler Antal volt, aki Erdődy gróf erdészeként dolgozott. Érsekújváron, Esztegomban és Nagyszombaton, majd 1850-1854 között Bécsben tanult. 1854 decemberében szentelték fel, majd Balassagyarmaton segédlelkész lett. 1864-ben tanár lesz az esztergomi papnevelő-intézetben. 1867-ben Pesten a teológia doktorává avatják. 1874-ben pápai kamarás, majd 1884-ben esztergomi tanár-kanonok lett. 1887. december 30-án halt meg Esztergomban.

Zádori János

A könyv 1869-ben jelent meg Pesten. A 429 oldalas mű részletesen és nagyon aprólékosan, sokszor képszerűen mutatja be Spanyolországot, illetve a 6 hetes út során átélt élményeket. Illusztráció nem található a könyvben.



Részlet a könyvből:

„ Nincs még irodalmunkban spanyol utazás ; ezen körülmény fölér egy ívnyi mentegetéssel, hogy útivázlataimat kiadom. Az úttörők mindenütt kímélettel találkoznak; legyen szabad nekem is elnézést reméllenem, habár nem mondható is vállalatom a szó teljes értelmében úttörésnek, mert más irodalmak ugyancsak bővében vannak a spanyol utazásoknak.
Különbség van útikönyv és útleirás közt, az egyik utazóknak, a másik csupán az olvasóknak van szánva; én azonban egyesítettem e két irányt, mindakettőnek annyit juttatva, a mennyi elég, hogy összeférjenek. Csak így lehetett szélesbíteni olvasókörét.
Az összekapcsolás igazolva van, mert a vasutak máris azon ponton vannak, mikor az útazás fölötte könnyű. Azután Spanyolország most, ahogy viszonyai gyökeres változáson mennek át, európai érdekű; ennélfogva a ki csak újsá­got olvas is, kívánatosnak látszik, hogy megismerkedjék a meglevő állapotokkal, miután ezekből keletkeznek az újak.
Sokszor beszélek magamról; ezt ne tessék személyi fontosságomnak, hanem azon tapasztalásnak tulajdonítani, hogy minden útirajzban leginkább a részletek, a személyi helyzetek érdekeltek. Talán úgy van vele minden ember, mert csak ekkor nyilatkozik a közvetlenség, a sajátszerűség, s ezt keressük az útirajzokban, nem pedig mélységes tudományt.
Hol a tárgy mivolta, vagy a helyzet könnyebb megértése követelte, röviden történetét is megemlítem; ezen adatok fogják tenni a fenéksúlyt, ha mértékre találja bocsátani az olvasó, így talán művem könnyűsége miatt, föl nem billen a serpenyő.
Esztergam, 1868. decz. 8.”



Zádori így írt a tengervízről:

„ A tengerviz szine időnkint változott, zöld, piszkos, kék, majd oly fekete lőn, mint az alizarin tinta. A hullám néha öt-hat réteget alakitott, s ugy futott tova hajónktól, végeig fölvetette és sziporkázott a széltől elsöpört habcsep. Mintha szentelt vizzel hintettek volna be, oly permetezést vitt véghez, apró gyöngygyé alakitva vizét. Majd ismét hullámfiuk, eszeveszetten szaladtak a habtajtékkal, mintha nyelvöket öltögetnék. Mikor fekete volt a tenger vize, és halomnagyságu hullámokat vert, ugy látszott, mintha a tér óriási sirokkal lett volna ellepve. Ha pedig a hullám, gerinczein fehér habbá lőn, mintha ugyanannyi ravatal állt volna előttem, fehér kereszttel jelölve, és a bömbölő orkán gyászéneket, bucsuztatót zengett volna a tengerbe veszett milliók emlékének.”

Zádorinak nem a „Spanyol út” az egyetlen útleírása. Az első papírra vetett úti élménye „Utivázlatok Olaszországból” címmel jelent meg, mely saját korában igen kedvező fogadtatásban részesült. Olyan kelendő volt, hogy 1869-ben ismét kiadták az akkor már javított művet. A javításról így ír Zádori az előszóban.
„ Utivázlataim most tetszelgés erőlködéseivel, képekkel, szörnyű tudós könyvekből kiszedegetett idézetekkel, szóval mindennel, ami nélkülözhetlenné tesz egy munkát, ellátva, újra átnézve, javítva, bővítve, tompítva, hegyesítve ismét a közönség előtt állnak.”
Harmadik útleírása pedig „Egypton” címmel jelent meg, melyben hasonló stílusban mutatja be Egyiptomot. 



Zádori János nem egy felfedező vagy kalandor volt, ugyanakkor szenvedélyesen szeretett utazni és írni. Szabadidejében sokat utazott Európa szerte és némely útjáról írásos formában is beszámolt. Útleírásain túl számos egyéb könyvet írt vallásos témákban, így Zádori a magyar katolikus irodalomnak a kor egyik jelentős szereplője volt. Utolsó éveiben látása már megromlott, de ennek ellenére írt és naponta sokszor 10-12 órát is dolgozott. Halála váratlan volt. Egy szélütést követően, jobb oldala lebénult és beszédképességét elvesztette. 12 napi szenvedést követően 56 évesen halt meg.