2016. április 19., kedd

Emberevők között

Nyolcévi Csendes-óceáni hajózás a „Tolna” yachton

Ahogy azt az előző bejegyzésem végén jeleztem, a Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozat következő, azaz VI. kötetében sem hagyjuk el az óceánok világát. Az „Emberevők között” című kötet a szerző gróf Festetics Rudolf utazását és kalandjait mutatja be, mely során a gróf, az első házasságából származó hozományból építtetett 76 tonnás Tolna nevű jachtján 8 év alatt bejárja a Csendes-óceán jelentős részét. A könyv 1904-ben jelent meg Budapesten Lampel Róbert Könyvkereskedése (Wodianer F. és Fiai) részvénytársaság kiadásában 279 oldal terjedelemben. (Az MFTK sorozatban a mű több kiadást is megért.)

Képes borítójú kötet (MFTK)




Az ELBIDA projekt képein látható kötet ismét egy képes borítójú MFTK kötet, amely azonban természetesen sorozatkötéses verzióban is fellelhető. A művet Sárosi Bella fordította magyarra, melyben 55 kép és 1 térkép található. Festetics írásának bizonyos elemeiről többen azt feltételezték, hogy nem mindig fedik a valóságot, ugyanakkor ettől függetlenül is a mű lenyűgöző és izgalmas olvasmány.

gróf Festetics Rudolf

Bennszülöttek csoportja (balra lent a szerző)
Gróf Festetics Rudolf 1865. szeptember 15.-én született Párizsban. Tanulmányait Bécsben, a Theresianumban végezte el. Iskolája elvégzése után Néhány évig huszárhadnagyként Magyarországon szolgált, majd leszerelését követően utazgatni kezdett. Kisebb utakat tett Európában és Afrikában majd az Egyesült Államokba utazott. Fiatal, művelt, jóképű és nemesi származású volt, így hamar kedvence lett a helyi amerikai pénzügyi elitnek. 1892-ben, 27 évesen San Franciscóban veszi feleségül Ella Haggint, egy amerikai milliomos egyetlen leányát. A hozományból építteti meg 76 tonnás „Tolna” nevű jachtját Matthew Turnernél. 1893 októberében a hajó elkészültét követően első feleségével indulnak rendhagyó nászútjukra a Tolna fedélzetén. 8 évig tartó kalandos utazásukat írja le az „Emberevők között” című könyvében. 1900-ban a Maldív szigeteknél zátonyra fut és lényegében megsemmisül a Tolna. 

A "Tolna" Raratonga kikötőjében

Bennszülött asszonyok Espiritu-Santo szigeten

Fejvadászatra induló csata-csónak

Ezt követően visszatér Bécsbe, ahol megírja élményeit. A hosszúra nyúlt és talán túl kalandos nászút után, elválik feleségétől, de rövid időn belül 1908-ban újra megházasodik. Második felesége Alice Wertherbee ugyancsak egy milliomos lánya, így lehetőség adódik ismét a hozományból hajót építtetni. Gróf Festetics Rudolf ezt meg is teszi és megépítteti az új 270 tonnás Tolna II. nevű jachtját. Új feleségével ismét vízre száll. Az út során a hajón két zendülés is kitör, melyet Festetics bár sikeresen visszaver, de az ismételten túl kalandosra sikerült út, újra felőrli házasságát és a hazatérés után Alicetől is elválik. 


Fiatal főnök Malajta szigeten

A Rubiána-laguna melléki főnök

1931-ben Rómában újra nősül. Házasságaiból gyermeke nem született, így 1943-ban Párizsban bekövetkezett halálával a Festetics család egyik ága kihalt.

Manua királynőjének komornái

Részlet a könyvből:

„ A parton, hirtelen, sortűz roppant meg. Meghívás volt ez, mellyel a vadak bennünket közeledésre felszólítottak. A lőporfüstben százával nagy izgatottságban láttuk őket szaladgálni.

Fiatal asszony Santa-Anna szigetén

Néhány jól fegyverkezett emberemmel partra szálltam. A vadak bátran, minden félelem nélkül jöttek elébünk. Külsejük rettenetes volt, arcukon állati vadság, gyáva ravaszság és kegyetlenség tükröződött. Adtam a királyuknak egy darab szövetet, melyet azonnal a derekára kötött. Kisérői közül néhányat szintén hasonlóan megajándékoztam, de ezek nem kötötték fel, hanem kezökben tartották a szövetet.

Harci dob Ambrym szigeten

Fölfegyverzett harcosok Rubiánán

Vagy teljesen meztelenek voltak, vagy nem sok kellett, hogy egészen ilyenek legyenek. Az egészen mezteleneknek sokkal tisztességesebb a megjelenésük. Egy misszionárius ezt mondta róluk: 
- Egyetlen keztyűvel öt embert lehetne felöltöztetni és még akkor is megmaradna a kesztyű feje.

Fiatal főnök Santa-Anna szigetén

Ottlétem idején is volt köztük egy misszionárius, a ki még nem régóta érkezett és a kit még nem koncoltak fel. Ez a sziget túlsó részében térítgetett, nem sok sikerrel. A vadak, különösen az emberevés tekintetében, hajthatatlanok voltak. A király ekként védte előttem csúf szokásukat: 
- A misszionárius meg akarja nekünk tiltani, hogy emberhúst együnk. Apáink is ették, miért ne ennők tehát mi is? Fölöslegesnek tartottam vitába elegyedni ezzel a csökönyös emberrel. Beértem azzal, hogy megkérdeztem tőle, evett-e már fehér ember húsából?
- Igen, de nem valami nagyon kedvelem, - felelte.
- És ugyan miért nem? – kérdeztem kissé sértődve.
- Mert rossz az íze. Nagyon sós!
A bennszülöttek jobban szeretik a szomszéd szigeteken lakó, velük hasonfajúak húsát; a király ellenben kijelentette, hogy legjobban ízlik neki a sárga embereké. Olykor ugyanis japánok és kinaiak vetődnek e sziget tájékára ezeknek a húsát isteni eledelként dicsőítették.”

Fiatal leány Levukán

Fidzsi szigeti halászbárkák

Festetics hosszúra nyúlt utazása során bejárja a Csendes-óceán szigetvilágának jelentős részét. Honululu, Hawai szigetek, Fanning és Rakahanga szigetek, Manihiki sziget, Tahiti, Szamoa, Fidzsi szigetek majd Sydney. Ausztráliában fél évre megphentek majd folytatták útjukat az emberevők szigetei felé. Tanna szigetek, Épi és a Húsvét szigetek, Santa Cruz szigetek és a Salamon szigetek. A Tolna végül is a Maldív szigetek Minicoy sziklazátonyán zúzódik szét. Útja során felbecsülhetetlen értékű néprajzi gyűjteményt állított össze. A tárgyak óriási kiterjedésű gyűjtőterületről származnak és számos kevéssé ismert nép kultúráját mutatja be. A gyűjtemény javát 1902-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának ajándékozza, hazája iránt érzett ragaszkodása és hűsége jeléül. A gyűjtemény egy másik részét, amelyet Festetics szintén Magyarországra szánt, végül is nem jutott el oda, mert az első világháborúban elveszett, szétszóródott. Franciaországban a mai napig több múzeumban fellelhetőek a gyűjteménybe tartozó darabok, de jelentős része magángyűjtőkhöz is került. A Magyarországra adományozott közel 1600 tárgy között 441 eredeti felvétel is megtalálható, amelyet maga Festetics vagy a felesége készítettek az út során. A fotók egyedülálló módon mutatják be a szigeteken élő emberek életét és anyagi kultúráját. Több közülük az eredetileg Francia nyelven megjelent útleírásában is látható. A gyűjtött tárgyak között emberáldozatok koponyái is megtalálhatók, amelyeket bár a bennszülöttek nem engedtek elvinni, Festetics végül is ellopta a koponyákat.

Szimbo. A koponyák megőrzésére épült erdei kunyhó

gróf Festetics Rudolf utazása egy igazi kalandokkal teli, sok éven át tartó óceánjárás volt, amelynek egy felbecsülhetetlen néprajzi gyűjtemény lett az eredménye. Kalandjai néha kétséget ébresztenek az olvasóban, hogy vajon pontosan úgy történhetett-e az eset, ahogy azt a szerző leírja, de ez nem von le a könyv értékéből. Az ELBIDA projektben bemutatott VI. Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára kötet lenyűgöző olvasmány, egy kalandos életű ember, kalandos útjáról a Tolna nevű jachtján.