Régészeti és Földrajzi utazás Indiából Kelet-Turkesztánba 1900-1901-ben
A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozatban elsőként, az ELBIDA projektben immár másodjára találkozhatunk Stein Auréllal. Az MFTK sorozat X. kötete a „Homokba temetett városok” címmel megjelenő mű szerzőjeként tér vissza a blogba Stein Aurél. A könyv több kiadást is megért a MFTK sorozatban, elsőként 1908-ban Budapesten a Lampel R. Kk. (Wodianer F. és Fiai) R.T. Könyvkiadó vállalat gondozásában jelent meg. A mű a szerző 1900-1901-es expedíciójáról számol be, amely során Stein az Indiai kormány támogatásával Khotán város és környékén földrajzi és régészeti kutatásokat folytatott. A képen látható képes borítójú MFTK kötet 326 oldal (+24 oldal a szerkesztő előszava és a szerző bevezetője) és 38 kép valamint 12 egyéb műmelléklet található benne, köztük 2 panorámakép és 1 különleges térkép. Stein Aurélról újra ebben a bejegyzésben nem írnék, mert az ELBIDA projektben az „Indiából Kínába” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem és ott az elolvasható.
 |
| Képes borítójú kötet (MFTK) |
 |
| Stein Aurél |
Stein 1898 júniusában nyújtja be expedíciója tervezetét az Indiai kormánynak. Az utazás fő célja az volt, hogy eljusson Khotan város környékére valamint Kelet-Turkesztán sivatagjaiba, ahol a régi romvárosokat kívánta kutatni. Két év türelem és számos levélváltást követően az Indiai kormánytól megkapja Stein az expedícióhoz szükséges anyagi forrást. 1900 nyarán kel útra jelentős mennyiségű poggyásszal (felszerelését 16 ló cipelte) és több kísérővel. Az expedícióra Steint elkísérte Rám Szing Gurkha-kerület földmérője, Dzsaszvant Szing szakács és inas, Szadák Ákhún turkesztáni szolga és Mirzá Álim szolga. Az egy évig tartó út során több ezer kilométert tesznek meg és több jelentős romvárost is sikerül felfedezni.
 |
| Rombadőlt templom belseje Enderben |
 |
| Sivatagbeli tanyánk Dandán-Uilikban |
Khotanban a szerző, a sikeres régészeti kutatásokon túl, bűnügyi nyomozást is folytatott és végül sikeresen ki is derítette az ismeretlen régi iratok titkát. Stein leírása szerint akkoriban elterjedtek ismeretlen betűvel írott kéziratok, mint antik leletek. Nemcsak Kalkuttába jutottak a furcsa leletekből, hanem Londoni, Párizsi és Pétervári nagy nyilvános gyűjteményekbe is. A szerző gyanakodott, hogy valójában ezek a leletek hamisítványok, mert az általa gyűjtött jelentős mennyiségű régészeti leletben egyszer sem találkozott még hasonlóval sem. A „bűnügyi nyomozás” eredményeként Stein megtalálja a felelőst, aki egy akkor hírhedt khotani kincskereső Iszlám Ákhun volt. A hamisító eleinte kézzel, kis darabszámban készítette a hamis iratokat, majd később vérszemet kapott és már fatömbökből készített klisékkel, gyakorlatilag nagy mennyiségben kezdte el nyomtatni azokat. Az elkövető végül is bevallotta cselekményét és megkapta érte büntetését a kínai bíróságtól.
 |
| A Miszgarban elbocsátott kandzsúti hegylakók |
 |
| A ravaki sztúpa-udvar óriási szobrai (ásatás után) |
Részlet a könyvből:
„1901 január 3.-án befejeződtek a kutatások Dandán-Uilikban. Előtte való este megérkezett a várva várt posta Kasgárból. Az Indián keresztül továbbított legutolsó európai küldeményt október elején adták fel. Legnagyobb örömet az a levél szerzett, amelyben az indiai külügyi hivatal értesített, hogy az orosz hatóságok jóváhagyták abbéli kérelmemet, hogy Orosz Turkesztánon át utazhassak Európába. Tevékeny munkában telt el ez az utolsó nap; ugyancsak elfoglalt az est beálltáig a sok törékeny lelet csomagolása s a magam postájának az előkészítése.
 |
| A Níja mögötti telep egyik rombadőlt épülete |
 |
| Ősi szemétdomb a Níja mögötti telepen |
Az adot utasítás értelmében pontosan megjöttek a tevék is a Keríja mellől s embereim boldogan készülődtek fel az útra, hogy mielőbb búcsút vehessenek megpróbáltatásuk színhelyétől. Rosszul esett aztán az a kis csalódás, hogy mielőtt elhagynók ezt a pusztaságot, szándékom felkeresni még bizonyos romokat tőlünk északra, amelyekről Turdi azt mondotta, hogy a kincskereső Ravaknak, (magas ház-nak) nevezik.
 |
| A Musztág-Ata a Kara-kul Déli partján fekvő tanyáról |
 |
| A dandán-uiliki ásatásokra szerződtetett tavakkéli munkások |
4.-én reggel munkás-csapatom egy részét kifizettem és elbocsájtottam Tavakkélbe, a többivel pedig útra keltem észak felé. Mintegy tíz kilométert hagyhattunk hátra, amikor újra régi lakosság nyomaira akadtunk. A homokbuckák között edény-cserepek hevertek szétszórtan s itt, ahol annak idején Kászim csapata táborozott s talált vizet, felütöttük tanyánkat. Az új kút, amit ásnunk kellett, a dandán-ulikinél is sósabb, lúgosabb vizet szolgáltatott.
 |
| Ősi fák maradványai a Níja mögötti telepen |
 |
| A ravaki sztúpa-udvar sarkának a külső falain talált óriási szobrok |
Habár kilenc éve nem járt erre Turdi, minden tétovázás nélkül vezetett el másnap a romokhoz. Két romladékos fal-maradványból állottak ezek, körülöttük pedig törmelék borította a földet. Az itt talált Han-dinasztia korabeli érmékből s más jelekből is arra következtettem, hogy Ravak-ot jóval régebb ideje hagyták el lakói, mint Dandár-Uilikot.
A ravaki romok megvizsgálása után nem maradt más feladatom errefelé, azért tehát január 6.-án elindultam a Keríja-folyóhoz. Előbb elbocsátottam Ahmed Merghen-t s a még velem volt tavakkéli munkásokat. Jó barátsággal, elégedetten váltak el tőlem mindannyian; Iszlám Bég is, aki olyan pompásan kormányozta seregemet s most visszatért Khotanba, hogy hírt vigyen rólunk az ambánnak s megköszönje nevemben nyújtott segítségét. Ő továbbította egyúttal postámat is messze Nyugatra.”
 |
| Rafík Atábád felett |
 |
| A Batúr-jégár délkelet felől |
Stein Aurél a „Homokba temetett városok” című művét inkább élménybeszámolónak szánta mintsem száraz tudományos értekezésnek. Útja kevéssé kalandos, mint a Sven Hedin által leírt utak, ugyanakkor hatalmas mennyiségű és értékes régészeti leletet sikerült ezen az expedícióján is feltárni, amit aztán a későbbiek során tudományos elemzésnek vetett alá. Az eredményeket tudományos alapossággal is publikálta Oxfordban, 1907-ben megjelent Ancient Khotan című művében. Az ELBIDA projektben már bemutatott Stein művek ugyanakkor rendkívül olvasmányosak és csodálatosan mutatják be, egy 1900-as években lebonyolított expedíció szépségeit és nehézségeit. Stein Aurél sikeres expedícióinak egyik jelentős tényezője, hogy a szerző emberségesen, barátságosan bánt kísérőivel, munkásaival ezért ők lojálisak voltak és szerettek vele dolgozni. Idővel újra találkozni fogunk a Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozat bemutatása során a szerzővel, akkor majd Nagy Sándor nyomában fog járni Indiában.
