2016. április 24., vasárnap

Öt év Mandzsúországban

A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozat IX. kötete „Öt év Mandzsúországban” címmel jelent meg 1907-ben. A szerző, Gubányi Károly 1897. augusztus 2-án érkezik Sanghaiba, azzal a céllal, hogy részt vegyen vasútépítő mérnökként a kínai vasút építésében. 1903-ig dolgozik Mandzsúországban majd kis kitérővel hazatér Magyarországra. Kínában töltött öt évének élményeit írja le első jelentősebb művében. A könyv több szempontból is különleges mű. Bepillantást ad egyrészről, az 1800-as évek végi Kína, azon belül is az orosz-kínai határvidéken fekvő Mandzsúország életébe, másrészről a Kínai vasútépítés hőskorszakának nevezhető időszak robbanásszerű vasút fejlődéséről és mérnöki kihívásairól. A könyv Budapesten a Lampel R. Könyvkereskedése (Wodianer F. és Fiai) Részvénytársaság kiadásában jelent meg 324 oldal terjedelemben. A műben 88 kép található. Az ELBIDA projektben bemutatott kötet, egy képes borítójú kiadás, de természetesen létezik a mű sorozatkötésben is. Az MFTK sorozatban több kiadást is megért e kötet.

Képes borítójú kötet (MFTK)



Gubányi Károly mérnök, földrajzi utazó 1867. szeptember 9.-én született Jobbágyiban. Tanulmányait Cegléden kezdi, majd Budán érettségizik. Budapesten a József Nádor Műegyetem kultúrmérnöki karának hallgatója lett, ahol 1890-ben szerzett oklevelet. Friss diplomásként aztán a Bakonyon átvezető vasút, Cuha patak völgyében épülő szakaszának megépítésében vállal volt évfolyamtársával, Szentgáli Antallal feladatot. E 73 kilométer hosszú szakasz megépítése során jelentős tapasztalatra tesz szert vasút és alagútépítésben. Egykori tanára Lóczy Lajos Kelet-Ázsiai élménybeszámolója olyan hatással van a fiatal Gubányira, hogy ekkor el is dönti, elutazik Kínába és részt vesz az ottani vasutak építésében. 1897-ben indul útnak, de nem kelet felé, hanem Amerikán keresztül. Az Egyesült Államok, Hawaii majd Japán érintésével érkezik meg Kínába. Megérkezését követően sikeres tárgyalásokat folytat, amelynek köszönhetően megkezdheti alagútépítő munkáját a mandzsúriai vasútvonalon.

Vegyes társaság Vladivosztok utcáján

A lépcsős pálya

1898-ra már olyannyira híre terjed szakértelmének, hogy a kínai császári vasutak igazgatósága mérnöki állást ajánl fel neki. Rövidesen egy építendő alagút komplett költségvetésének megtervezésével bízzák meg. Önálló építő munkája elsőként egy sziklabevágás kialakítása volt, majd 1901-ben már a Cseng-lung-cse hágó alatti 130 m hosszú alagút kivitelezésén dolgozik. Gubányi sikere annak is köszönhető volt, hogy jó vezető volt. Munkásaival emberségesen és tisztességesen bánt, becsületesen és időre fizetett valamint gondoskodott élelmezésükről is. Jó híre rövid időn belül elterjedt, így nem szenvedett munkaerőhiánytól, sőt csapatostul jelentkeztek nála a kínai és orosz munkások. Megfelelő munkaerővel kivitelezési munkái is jól haladtak. 1903-ra a rá bízott feladatokat ellátta és elhagyta Mandzsúországot.

Mandzsu katonaság a vasutépítés megnyitásánál

Részlet Vladivosztok látképéből

Rövid ideig Vlagyivosztokban tartózkodik, ahol részt vesz a kikötő építési munkálataiban. Ezt követően hazatér Budapestre. Rövid idő után 1906-ban Ausztráliába utazik, ahol több évig ültetvényesként él. 1913-ban tér vissza Magyarországra, ahol Pilisen létesít mintagazdaságot.
Az első világháborút követően (melyben részt vesz Gubányi), a tanácsköztársaság ideje alatt a bankban elhelyezett pénze elúszik a kommunisták fosztogatása miatt. A veszteséget nehezen viselő Gubányi visszavonul Pilisi birtokára, ahol visszahúzódva él 1935-ben bekövetkezett haláláig.


Részlet a műből:

„ Gyorsan úszunk tovább a víz mentén lefelé. A hajó óránként 25 versztnyi sebességgel halad. Az Amur gyönyörű és felséges. Előre talán tíz versztnyire is ellátunk a folyó mentén. A nap aranyfényben tükröződik a csendes hullámokban.
Ülök a padon a kormányos közelében és gyönyörködve nézem az érdekes tájat. Előttünk jó messze a csillogó vízben feketéllik valami, aztán a mint tovább haladunk, mind több sötét folt látszik feltünni. Vajjon mi lehet az?

Kirin. A Szungári partja

A vén kormányos az én jóformán magamhoz intézett kérdésemre halkan mormogja: khinaiak. Aztán mintha azt gondolná, vajjon érdemes-e ily mindennapi kicsinységekről fecsegni, egy szóval se mond többet.
Hamar elérjük a csendesen úszó alakokat.
Meztelen, bronzszínű test, arccal lefelé fordulva, szétvetett lábakkal, karokkal, borzasztóan felpuffadt állapotban lebeg a vízszinen és bukdácsolva úszik tovább a hajó nyomán felverődő hullámokon. Aztán elérjük a másodikat, a harmadikat és Isten tudja még hányadikat. Végre az Amur egész szélességét elfogja a száz meg száz feloszlásnak indult, felpuffadt, borzasztó tetem.

Vashid a Szungarin keresztül Harbinnál

Aztán elhagyjuk őket, de a mint önkénytelenül is mégegyszer hátra tekintünk, egyszerre úgy tünik fel, mintha a hajóverte hullámokon bukdácsoló borzasztó alakok minket üldözve sietve úsznának utánunk…
Azt hiszem e rettentő képet a halálom órájáig sem fogja semmi kitörölni emlékezetemből…
Nem volna teljes a boxer felkelés rémkrónikájának ez a kisded gyűjteménye, ha végezetül és az egyoldalu itélkezés kikerülése végett ide nem iktatnám egy angol forrásból, a N. Ch. Herald hasábjairól átvett amaz érdekes közleményt, mely a mérges, gyilkos gázokat terjesztő lidit bombák borzasztó hatását vázolja, mely bombákat az egyesült európai haderő használta Tiencin körül a khinai hadsereggel folytatott harcok folyamán.

Kozák lovasok a vasuti töltésen

A tiencini vasút állomás mögött, a temető területén ezer meg ezer khinai holtteste feküdt, kik mind lidit gázok okozta mérgezés folytán pusztultak ott el.
Egy tengerésztiszt, a ki küzdött a délafrikai hadjáratban, azt állítja, hogy a bur háboruban ehhez hasonlót sehol sem látott.
Tiencin khinai városrészében, a csaknem teljesen sértetlen lakásokban egész családokat találtak ülve, holtan. A lidit bomba gázai ölték őket meg.

Mandzsuország térképe

Egy angol matróznak feltűnt egy khinai, a ki a falnak támaszkodva, a puskáját kézben tartva csendesen ült Tiencin várfalán. A matróz, a mint közel lépett hozzá, látja, hogy halott. Egyetlen sebhely sem volt rajta, a lidit bomba gázai ölték meg.
Tiencin mellett a folyó, a Pei-hó tele van halottakkal, melyek a ponton-hídnál fennakadtak és ott borzasztó torlasszá halmozódtak fel.

Kikötő az Imán folyó partján

Fel kellett szakítani a ponton-hidat, hogy a felgyűlt hullatömeg szabadon úszhasson tovább a megmételyezett folyóvíz árján le a tenger felé.
Talán elég is lesz ennyi a háboru rémségeinek vázolásából, és a helyett, hogy tovább kutatnók, hogy az alig lezajlott harcok folyamán a szereplő hősök melyike fejtette ki a legtöbb brutalitást, helyesebben tesszük, ha a feledés sötét szemfödőjét borítjuk azokra a kétes erkölcsi sikerű győzelmekre, melyeket az európai civilizációnak öldöklésében járatos képviselői arattak, az ó-világnak egyik legősibb kulturájú, békés népe fölött.”

A munkásaim

Az oroszok által elfoglalt khinai ágyúk

Gubányi Károly az „Öt év Mandzsúországban” című művében egy olyan időszakot mutat be Kína életéből, amikor megkezdődik a robbanásszerű fejlődése a mára világvezető gazdasági hatalommá nőtt országnak. A 19. századi Kína közúthálózata rendkívül elmaradott volt. Elsősorban karavánutak jelentettek lehetőséget az országon belüli utazásra, de ezek hálózata is rendkívül szegényes volt. Vasúthálózatuk gyakorlatilag nem volt. Az első vasutak építésének a kezdetén, olyannyira idegenkedtek a kínaiak az új közlekedési formától, hogy az 1876-ban átadott Sanghaj környékén megépült vasutat rövid időn belül a tiltakozások miatt be kellett zárni. Később aztán természetesen rájöttek és felismerték, hogy a vasút milyen lehetőségeket rejt magába. Ebben az időszakban érkezik Gubányi Károly Kínába, amikor gyakorlatilag robbanásszerű fejlődésnek indul a vasútépítés. 1895-ben összesen 80 kilométer vasút volt a Kínai birodalomban. 1905-ben a Gubányi Károly által is épített Mandzsuföldi vasúttal egyben már több mint 3000 km, míg 1913-ra már közel 10.000 km a megépített vasutak hossza. Gubányi kínai tartózkodása alatt tör ki a bokszerlázadás, melynek véres végeredményét a szerző is megtapasztalja és művében fejezetet is szentel neki. A műben azonban a vasútépítés, a bokszerháború és a kínai élet mellett Gubányi Károly komoly figyelmet fordít magára a látottakra. A mű ez által egy különleges útleírás is, amely megspékelve a szerző által átéltekkel egy igazi kuriózuma lett a Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozatnak.


Az „Öt év Mandzsúországban” sikerének köszönhetően nem csak egyetlen művel szerepel Gubányi Károly a MFTK sorozatban. Az ELBIDA projektben elsőként tehát, de nem utoljára találkoztunk a szerzővel.