A Magyar Földrajzi Társaság
Könyvtára sorozat IX. kötete „Öt év Mandzsúországban” címmel jelent meg
1907-ben. A szerző, Gubányi Károly 1897. augusztus 2-án érkezik Sanghaiba,
azzal a céllal, hogy részt vegyen vasútépítő mérnökként a kínai vasút építésében.
1903-ig dolgozik Mandzsúországban majd kis kitérővel hazatér Magyarországra.
Kínában töltött öt évének élményeit írja le első jelentősebb művében. A könyv
több szempontból is különleges mű. Bepillantást ad egyrészről, az 1800-as évek
végi Kína, azon belül is az orosz-kínai határvidéken fekvő Mandzsúország
életébe, másrészről a Kínai vasútépítés hőskorszakának nevezhető időszak
robbanásszerű vasút fejlődéséről és mérnöki kihívásairól. A könyv Budapesten a
Lampel R. Könyvkereskedése (Wodianer F. és Fiai) Részvénytársaság kiadásában
jelent meg 324 oldal terjedelemben. A műben 88 kép található. Az ELBIDA
projektben bemutatott kötet, egy képes borítójú kiadás, de természetesen
létezik a mű sorozatkötésben is. Az MFTK sorozatban több kiadást is megért e
kötet.
![]() |
Képes borítójú kötet (MFTK) |
Gubányi Károly mérnök, földrajzi
utazó 1867. szeptember 9.-én született Jobbágyiban. Tanulmányait Cegléden kezdi,
majd Budán érettségizik. Budapesten a József Nádor Műegyetem kultúrmérnöki karának hallgatója lett, ahol 1890-ben szerzett oklevelet. Friss diplomásként
aztán a Bakonyon átvezető vasút, Cuha patak völgyében épülő szakaszának
megépítésében vállal volt évfolyamtársával, Szentgáli Antallal feladatot. E 73
kilométer hosszú szakasz megépítése során jelentős tapasztalatra tesz szert
vasút és alagútépítésben. Egykori tanára Lóczy Lajos Kelet-Ázsiai élménybeszámolója olyan hatással van a fiatal Gubányira,
hogy ekkor el is dönti, elutazik Kínába és részt vesz az ottani vasutak
építésében. 1897-ben indul útnak, de nem kelet felé, hanem Amerikán keresztül.
Az Egyesült Államok, Hawaii majd Japán érintésével érkezik meg Kínába. Megérkezését
követően sikeres tárgyalásokat folytat, amelynek köszönhetően megkezdheti alagútépítő
munkáját a mandzsúriai vasútvonalon.
![]() |
Vegyes társaság Vladivosztok utcáján |
![]() |
A lépcsős pálya |
1898-ra már olyannyira híre
terjed szakértelmének, hogy a kínai császári vasutak igazgatósága mérnöki
állást ajánl fel neki. Rövidesen egy építendő alagút komplett költségvetésének megtervezésével
bízzák meg. Önálló építő munkája elsőként egy sziklabevágás kialakítása volt,
majd 1901-ben már a Cseng-lung-cse hágó alatti 130 m hosszú alagút
kivitelezésén dolgozik. Gubányi sikere annak is köszönhető volt, hogy jó vezető
volt. Munkásaival emberségesen és tisztességesen bánt, becsületesen és időre
fizetett valamint gondoskodott élelmezésükről is. Jó híre rövid időn belül
elterjedt, így nem szenvedett munkaerőhiánytól, sőt csapatostul jelentkeztek nála
a kínai és orosz munkások. Megfelelő munkaerővel kivitelezési munkái is jól
haladtak. 1903-ra a rá bízott feladatokat ellátta és elhagyta Mandzsúországot.
![]() |
Mandzsu katonaság a vasutépítés megnyitásánál |
![]() |
Részlet Vladivosztok látképéből |
Rövid ideig Vlagyivosztokban tartózkodik,
ahol részt vesz a kikötő építési munkálataiban. Ezt követően hazatér
Budapestre. Rövid idő után 1906-ban Ausztráliába utazik, ahol több évig
ültetvényesként él. 1913-ban tér vissza Magyarországra, ahol Pilisen létesít
mintagazdaságot.
Az első világháborút követően (melyben
részt vesz Gubányi), a tanácsköztársaság ideje alatt a bankban elhelyezett pénze
elúszik a kommunisták fosztogatása miatt. A veszteséget nehezen viselő Gubányi
visszavonul Pilisi birtokára, ahol visszahúzódva él 1935-ben bekövetkezett haláláig.
Részlet a műből:
„ Gyorsan úszunk tovább a víz
mentén lefelé. A hajó óránként 25 versztnyi sebességgel halad. Az Amur gyönyörű
és felséges. Előre talán tíz versztnyire is ellátunk a folyó mentén. A nap aranyfényben
tükröződik a csendes hullámokban.
Ülök a padon a kormányos
közelében és gyönyörködve nézem az érdekes tájat. Előttünk jó messze a csillogó
vízben feketéllik valami, aztán a mint tovább haladunk, mind több sötét folt
látszik feltünni. Vajjon mi lehet az?
![]() |
Kirin. A Szungári partja |
A vén kormányos az én jóformán
magamhoz intézett kérdésemre halkan mormogja: khinaiak. Aztán mintha azt
gondolná, vajjon érdemes-e ily mindennapi kicsinységekről fecsegni, egy szóval
se mond többet.
Hamar elérjük a csendesen úszó
alakokat.
Meztelen, bronzszínű test, arccal
lefelé fordulva, szétvetett lábakkal, karokkal, borzasztóan felpuffadt
állapotban lebeg a vízszinen és bukdácsolva úszik tovább a hajó nyomán
felverődő hullámokon. Aztán elérjük a másodikat, a harmadikat és Isten tudja
még hányadikat. Végre az Amur egész szélességét elfogja a száz meg száz
feloszlásnak indult, felpuffadt, borzasztó tetem.
![]() |
Vashid a Szungarin keresztül Harbinnál |
Aztán elhagyjuk őket, de a mint
önkénytelenül is mégegyszer hátra tekintünk, egyszerre úgy tünik fel, mintha a
hajóverte hullámokon bukdácsoló borzasztó alakok minket üldözve sietve úsznának
utánunk…
Azt hiszem e rettentő képet a
halálom órájáig sem fogja semmi kitörölni emlékezetemből…
Nem volna teljes a boxer felkelés
rémkrónikájának ez a kisded gyűjteménye, ha végezetül és az egyoldalu itélkezés
kikerülése végett ide nem iktatnám egy angol forrásból, a N. Ch. Herald
hasábjairól átvett amaz érdekes közleményt, mely a mérges, gyilkos gázokat
terjesztő lidit bombák borzasztó hatását vázolja, mely bombákat az egyesült
európai haderő használta Tiencin körül a khinai hadsereggel folytatott harcok
folyamán.
![]() |
Kozák lovasok a vasuti töltésen |
A tiencini vasút állomás mögött,
a temető területén ezer meg ezer khinai holtteste feküdt, kik mind lidit gázok
okozta mérgezés folytán pusztultak ott el.
Egy tengerésztiszt, a ki küzdött
a délafrikai hadjáratban, azt állítja, hogy a bur háboruban ehhez hasonlót
sehol sem látott.
Tiencin khinai városrészében, a
csaknem teljesen sértetlen lakásokban egész családokat találtak ülve, holtan. A
lidit bomba gázai ölték őket meg.
![]() |
Mandzsuország térképe |
Egy angol matróznak feltűnt egy
khinai, a ki a falnak támaszkodva, a puskáját kézben tartva csendesen ült
Tiencin várfalán. A matróz, a mint közel lépett hozzá, látja, hogy halott.
Egyetlen sebhely sem volt rajta, a lidit bomba gázai ölték meg.
Tiencin mellett a folyó, a Pei-hó
tele van halottakkal, melyek a ponton-hídnál fennakadtak és ott borzasztó
torlasszá halmozódtak fel.
![]() |
Kikötő az Imán folyó partján |
Fel kellett szakítani a
ponton-hidat, hogy a felgyűlt hullatömeg szabadon úszhasson tovább a
megmételyezett folyóvíz árján le a tenger felé.
Talán elég is lesz ennyi a háboru
rémségeinek vázolásából, és a helyett, hogy tovább kutatnók, hogy az alig
lezajlott harcok folyamán a szereplő hősök melyike fejtette ki a legtöbb
brutalitást, helyesebben tesszük, ha a feledés sötét szemfödőjét borítjuk azokra
a kétes erkölcsi sikerű győzelmekre, melyeket az európai civilizációnak
öldöklésében járatos képviselői arattak, az ó-világnak egyik legősibb
kulturájú, békés népe fölött.”
![]() |
A munkásaim |
![]() |
Az oroszok által elfoglalt khinai ágyúk |
Gubányi Károly az „Öt év
Mandzsúországban” című művében egy olyan időszakot mutat be Kína életéből,
amikor megkezdődik a robbanásszerű fejlődése a mára világvezető gazdasági
hatalommá nőtt országnak. A 19. századi Kína közúthálózata rendkívül elmaradott
volt. Elsősorban karavánutak jelentettek lehetőséget az országon belüli
utazásra, de ezek hálózata is rendkívül szegényes volt. Vasúthálózatuk
gyakorlatilag nem volt. Az első vasutak építésének a kezdetén, olyannyira
idegenkedtek a kínaiak az új közlekedési formától, hogy az 1876-ban átadott Sanghaj
környékén megépült vasutat rövid időn belül a tiltakozások miatt be kellett
zárni. Később aztán természetesen rájöttek és felismerték, hogy a vasút milyen
lehetőségeket rejt magába. Ebben az időszakban érkezik Gubányi Károly Kínába,
amikor gyakorlatilag robbanásszerű fejlődésnek indul a vasútépítés. 1895-ben
összesen 80 kilométer vasút volt a Kínai birodalomban. 1905-ben a Gubányi
Károly által is épített Mandzsuföldi vasúttal egyben már több mint 3000 km, míg
1913-ra már közel 10.000 km a megépített vasutak hossza. Gubányi kínai tartózkodása
alatt tör ki a bokszerlázadás, melynek véres végeredményét a szerző is
megtapasztalja és művében fejezetet is szentel neki. A műben azonban a vasútépítés,
a bokszerháború és a kínai élet mellett Gubányi Károly komoly figyelmet fordít
magára a látottakra. A mű ez által egy különleges útleírás is, amely
megspékelve a szerző által átéltekkel egy igazi kuriózuma lett a Magyar
Földrajzi Társaság Könyvtára sorozatnak.
Az „Öt év Mandzsúországban”
sikerének köszönhetően nem csak egyetlen művel szerepel Gubányi Károly a MFTK
sorozatban. Az ELBIDA projektben elsőként tehát, de nem utoljára találkoztunk a
szerzővel.