The voyage of the Discovery 1901-1904
Az ELBIDA projektben soron
következő Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozat kötetében ismét a
sarkvidékre utazunk egy a kor meghatározó felfedezőjének kalauzolásában. Az „Angolok
a déli sarkvidéken” címmel megjelent kötet szerzője Robert Falcon Scott, aki
tragikus halála után az akkoriban zajló hősies, embert próbáló felfedezések
jelképévé vált. A kötet 1911-ben a Lampel R. Kk. (Wodianer F és Fiai) R.T.
Könyvkiadóvállalat gondozásában jelent meg 299 oldalon. Scott első komoly és
sikeres útját írja le a műben. A Discovery expedícióként ismerté vált 1901-1904
között lezajlott utazás során Scott és társai elérik az addigi legdélebbi
pontot, a déli szélesség 82°17' fokot 1902. december 30-án. A bemutatott MFTK kötetben 75
kép, 47 műmelléklet és két térkép teszi még élményszerűbbé az olvasást. Az
eredeti angol nyelvű műből Halász Gyula dolgozta át a kötetet.
Robert Falcon Scott a Brit
Királyi Haditengerészet tisztje, a Déli-sark kutatója 1868. június 6.-án
született a Plymouth melletti Devonportban. Már az apai nagyapja is a
haditengerészetnél szolgált hajópénztárnokként. Vagyona jelentős részét a napóleoni
háborúk idején szerezte, amelyből aztán megvásárolta a flotta hajóépítő
műhelyének közelében fekvő birtokukat. A haditengerészettől visszavonulva egy sörfőzdét
vásárol, amely mint családi vállalkozás biztosította jövedelműket. 3 fia az
indiai hadsereg katonája lesz, míg a legfiatalabb John Edward a családi
vállalkozást vitte tovább. John Edward feleségül veszi egy flottakapitány
nővérét Hannah Cuminget és ebből a házasságból született meg Robert Falcon Scott
nevű gyermekük. Scott hamar elhagyta a családi házat. 13 évesen már a HMS
Britannia nevű hadihajóra szegődött kadétként szolgálni. 1881-ben csatlakozik a
haditengerészethez és először a HMS Boadicea-n hajózik ki, majd átkerül a HMS
Rover-re. Szolgálataiért előléptetik és ezt követően a HMS Spider-en folytatja
karrierjét. 1891-ben már fregatthadnagy a HMS Amphionon, majd 1982-ben sorhajóhadnaggyá
léptetik előre és a HMS Majestic hajóra kerül.
1899-ben az Angol Királyi
Földrajzi Társaság titkára, Sir Clements Markham, Scottot javasolja az
Antarktiszra tervezett angol expedíció vezetőjének. A haditengerészet
admirálisa jóváhagyja Scott kikérését. Előbb fregattkapitánnyá, majd a
Discovery hajó parancsnokának nevezi ki. Scott rendkívüli módon vágyott az
előmenetelre. Valójában elsőként nem a jégvilág és nem is természet iránti
szeretet motiválta az antarktiszi expedícióban, hanem a karrier, az előléptetés
lehetősége. A Discovery expedíció sikerét követően azonban már visszavágyott a
sarkvidékre. A küldetésről hazatérve mindennél jobban motiválta, hogy ő érje el
először a Déli-sarkot.
1908-ban feleségül veszi Kathleen
Bruce-t és 1909-ben már meg is születik fiúk Peter Scott. Eközben folyamatosan
szervezi új expedícióját és keresi a támogatókat. Akkoriban az Északi-sark
meghódításáért folyt hatalmas küzdelem, így nem volt egyszerű a forrást
előteremteni a Déli-sarki útra. 1910-ben aztán sikerül Terra Nova hajójával
útnak indulni, de Scott egy kísérőhajóval visszafordul, hogy további pénzeket
gyűjtsön a küldetés sikeres végrehajtása miatt. A kellő forrás beszerzése után
egy hónappal később száll vissza a Terra Novára Dél-Afrika partjainál. 1912.
január 17-18.-án sikeresen elérik a Déli-sarkot, de legnagyobb csalódására ott
találja nagy versenytársa a norvég Amundsen által kitűzött zászlót és az ő
sátrát. Az idő rosszra fordul így visszaindulnak, de végül 1912 márciusában Scott
és emberei odavesznek. A holtteste
mellett megtalált naplójának utolsó bejegyzésében azt írta: „Azt hiszem, nem
tudok tovább írni. Robert. Isten szerelmére, gondoskodjatok szeretteinkről.” (Az ELBIDA projektben hamarosan megismerhetjük a Terra Nova expedíció részleteit
a „Scott utolsó útja” című MFTK kötet bemutatása során.)
Amundsen sikeres sarkhódításának
hamar híre megy Európában, Scott tragédiája azonban csak később látott
napvilágot. Az expedíció résztvevői a kor hősévé váltak. Az angolok a norvég
felfedező teljesítményét lebecsülték és próbálták úgy beállítani, mint egy
professzionális felfedezőt, míg Scottot egy egyszerű emberséges hősnek. A
valóság azonban az, hogy Amundsen is amatőr felfedező volt, de az angolok
nehezen viselték a Déli-sark meghódításáért indult „versenyfutás” második
helyét, így mindent megtettek, hogy presztízsüket helyreállítsák és próbálták a
norvég teljesítményét kisebbíteni.
Részlet a könyvből:
Kezdetét vette a hosszú téli
éjszaka, a maga mindennapos, szabályszerű életével. Ez a szabályszerűség nem
jelent egyhangúságot. Ettől megóvott bennünket szüntelen munkánk és –
vidámságunk.
A napi teendőket a jég
gyűjtésével kezdettük, hogy belőle ivóvizet, meg főzésre és mosásra való vizet
olvasszunk. A túlságos tisztaság fényűzését nem engedhettük meg magunknak.
Takarékosan kellett bánnunk a vízzel, de azért rengeteget kimostunk vele.
Hetenkint egyszer kapott fürdőt mindenki.
![]() |
Télközép ünnepe |
Azok, akikre a sor került,
korábban keltek a többinél s szánon azonnal kimentek a jégbányába. Minél
keményebb és kékebb a jég, annál jobb és annál kevesebb tüzelő kell az
olvasztásához. A hó nagyon megnehezítette volna feladatunkat. Szerencsére a
hajótól alig kétszáz lépésnyire kemény jéglejtő volt, alkalmas a jég
bányászására. Két éven át ástuk itt a jeget s alig karcoltuk meg a lejtő
felületét húsz lépés hosszú területen.
![]() |
A mágnességi kunyhók |
Negyedórai munka minden reggel,
csákánnyal és lapáttal, elegendő volt rá, hogy ellássuk magunkat egész napra
jéggel.
A reggeli pontban félkilencre
elkészült. Ekkorra a függő-ágyakat már mind összeszíjazták és a legénység
ebédlőjének linoleum-szőnyegét szép takarosan felmosták. A reggeli igen
egyszerű: egy tányér porridge (zabkása), vajas kenyér és gyümölcs-íz. Eleinte
húsfélét is készítettünk, de a nagyobb mozgások beszüntetésével étvágyunk
csökkent s ezt a fogást elhagytuk. Olyankor azonban, amikor – hetekint kétszer –
fóka-máj volt reggelire, bezzeg nem sokat mértékleteskedtünk, ellenkezőleg
szívből kivántuk, vajha egynél több mája olna ennek a szeretetreméltó állatnak.
Amikor a második télre való fókák
leölésére került a sor, erős kisértésnek voltunk kitéve, hogy a májuk kedvéért
vágjuk le őket. Azt tartom, dicséretünkre válik, hogy ezt mégsem tettük a annyi
állatot fosztottunk csak meg életétől, amennyinek a húsára szükségünk volt.
![]() |
Kedvező szélben |
A kását is annyira megkedveltük
később, hogy egyebet se ettünk reggelire és elhatároztuk, hogy a szán-expediciók
étrendjébe is besorozzuk.
Reggeli után mindenki hozzálátott
teendőihez. A tennivalóból sohse fogytunk ki. A szánok, szerszámok,
alvó-zsákok, sátrak, főzőedények és egyebek javítása, a hó fölhalmozása vagy
eltakarítása, az ernyők, kémények, műszerek helyreigazítása mind-mind munkát
igényelt s nem igen mult el egy-egy téli vihar anélkül, hogy valami kárt ne
okozott volna, amit ismét csak dolgot adott.
![]() |
Az Erebus dél felől |
![]() |
Téli szállásunk |
A legénység ebédjét egy órakor
tálalták. Az ételek eltérők, de mindennap volt leves, fókahús vagy húskonzerv
és gyümölcs-íz (jam) vagy gyümölcsös tészta (fruit tart). Ebéd után
tengerész-szokás szerint kijárt egy kis rum. Nem valami üdvös szokás, de csak
elkedvetlenítette volna az embereket, ha megvonjuk tőlük; az a kis mennyiség
különben, ami egyre-egyre jutott, igen ártatlan. A szánutakon egyébként ezt is
megszüntettük. A dohányzás, amióta téli szállásunkra érkeztünk, meg volt
engedve a szobában is; kevés a nem-dohányzó és ezeknek sem kellemetlen.
Kettőtől ötig dolgaikat végezték
az emberek. Öt órakor az ebéd maradéka egy kis vajjal és teával, esetleg
gyümölcs-ízzel vagy sajttal, szolgáltatja a vacsorát. Vacsora után azok, akik
egész nap nem jártak kinn, kimentek lábszánkózni vagy egyéb sportot űzni. Ez
nem volt kötelező, de mindegyikük megértette, hogy a jó egészség megkivánja a
naponkénti mozgást a szabadban.
![]() |
A Ballón-öbölben |
![]() |
A kunyhók |
Az estéje mindenkinek szabad
volt. Ilyenkor valami kézi munkával (fafaragás, kötés, varrás, stb.),
olvasással, vagy különféle játékokkal telt az idő. Ilyenek az ostábla, kártya
(whist) és a sakk, de talán legnépszerűbb volt az az egyszerű játék, amit
garaslökésnek (shove-ha’ penny) neveztek el. A hosszú asztal egyik végét
négyszögre osztják s számokkal megjelölik. A másik végére helyeznek egy
félpennys darabot s ezt tenyérrel megtaszítják. A pénzdarab végigsiklik a
csúszós asztalon s amelyik négyszögben megállapodik, annak a számát a játszó
javára írják.
A meleg és barátságos
hajószobákban vidámság és jókedv uralkodott. Mindent összevéve alig
képzelhetünk a miénknél derűsebb és elégedettebb társaságot.”
Robert Falcon Scott 1901.
augusztus 6-án indult útnak Angliából a Discovery nevű hajó parancsnokaként és 38
emberével együtt. Az expedicióban részt vett Edward Adrian Wilson és Ernest
Henry Shackleton is. 1902. február 11.-én Hut Pointnál kötöttek ki és építették
fel szálláshelyüket. A nyári időszakban felfedezőutakat tettek szánokkal. Egy
ilyen szánnal megtett felfedező út során éri el 1902. december 30.-án Scott,
Wilson és Shackleton a déli szélesség 82°17' fokot. Ekkor 465,4 km-re
közelítették meg a Déli-sarkot. Az expedíció további eredményei közé sorolják,
hogy feltérképezték a Ross-tengert és felfedeznek egy addig ismeretlen
földnyelvet, melyet VII. Edward király földnek neveznek el.
Az ELBIDA projektben bemutatott „Angolok
a déli sarkvidéken” című Scott kötet, egy rendkívül izgalmas és érdekes a sarkvidékről
szóló mű. A tudományos munkálatok és a kalandok leírásán túl, a déli tengerek
és a sarkvidék különlegesen képszerű bemutatása is ez a mű. A könyv első
lapjain, Lóczy Lajos 1910 júliusára datált szerkesztői előszavában már jelzi,
hogy „Scott kapitány a közelmúlt napokban indult újra Terra Nova hajójával a
déli tengerekre. Mire ez a könyv az olvasó kezébe kerül, már talán partra is
száll az örökké gőzölgő Erebus és Terror vulkán közelében, azon a földön,
amelyről a britt nemzet lelkes ünneplése közben alig néhány éve tért haza.”
Scottot az első expedícióján szerzett élményei egy életre a sarkvidék
szerelmesévé tették, amely csodás világ, a bemutatott kötetben az olvasót is könnyen
rabul ejti.