2016. június 12., vasárnap

Kamcsatka ősnépei

Kamcsatka ősnépei, vadállatai és tűzhányói között

A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozat következő kötete, Sten Bergman svéd zoológus Kamcsatkai expedícióját mutatja be. A „Kamcsatka ősnépei” című mű, egyrészről az állatvilág bemutatására erőteljesen koncentráló útleírás, másrészről egy izgalmas expedíció története. Értelmezhető klasszikus útleírásként is, de minden további nélkül vadászkönyvként is. Sokoldalú mű, egy sokat utazó szerzőtől. A magyarul megjelent Kamcsatkát bemutató művek közül ez a legátfogóbb és legrészletesebb. Az MFTK sorozatban az első kiadás 1930-ban jelent meg Budapesten a Franklin-Társulat Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda kiadásában 272 oldal terjedelemben. A műben 70 kép és 1 térkép található.

Sorozatkötéses kötet (MFTK)




Sten Bergman svéd zoológus 1895. október 20.-án született Ransäterben. Apja Johan Bergman professzor volt, míg anyja Kerstin Henriksson. 1914-ben fejezte be középiskoláját, majd 1917-ben már diplomát szerez. 1925-ben filozófia végzettséget szerez, amelynek aztán 1952-ben díszdoktora lesz Stockholmban. 1920-1923 egy a svéd Földrajzi Társaság és a svéd királyi Tudományos Akadémia támogatásával felfedező expedícióban vesz részt a Kamcsatka félszigeten. Visszaérését követően még abban az évben asszisztensként és megbízott igazgatóként dolgozik svéd Természettudományi Múzeumban, emellett számos tudományos előadást tart.


Feleségem, Dagny Bergman kamcsatkai dudvákból kötött virágcsokorral

Medvenyomok
Bergman élete során rengeteget utazott. Járt Közép Európában, Olaszországban, Japánban, a Kuril szigeteken, Koreába és Új Guineába.


Koreaiak, földbevájt kunyhójuk előtt

Tea-pihenő a tundrán, kis nyírfapagony szélén
Bergman tiszteletbeli tagja volt a Dán Királyi Földrajzi Társaságnak és élete során számos kitüntetésben részesült.


Erről a hajóroncsról szereztünk fát síjekhez és szánkóhoz

A kutyaszán indulóban
1920-ban Bergman feleségül veszi Dagny Lindhet, akit többször magával visz útjaira. Felfedező expedícióiról több könyvet is ír, melyben részletesen és tudományos alapossággal mutatja be az adott terület állatvilágát.


Kamcsadál cobolyvadászok

Cobolyvadászat
Bergman egyik leghíresebb és egyben legkétségesebb felfedezése egy óriás medve volt. 1920-ban a Kamcsatkai-félszigeten egy hatalmas medveszőrt talált. Nemcsak termetében különbözött az amúgy is óriási helyi medvéktől a talált szőr, hanem rövidebb és sötétebb is volt. Egy leírása szerint még nyomait is megtalálta az ismeretlen medvefajnak. A tudomány számára Ursus arctos piscator néven írta le, de az új faj mint Bergman medvéje vált közismerté. Ha létezett is, feltehetően már kihalt a faj, ugyanis Bergman közlése óta soha többé nem találkoztak vele.
Sten Bergman 1975. február 19.-én halt meg 80 évesen Salemben.


Részlet a könyvből:

„A megerőltető mászás alatt elfulladt a lélegzetem és most felérve a kijelölt helyre, mindenekelőtt megvártam, amíg egy kicsit a szívem dobogása alábbhagyott. Krupeninnek minden pillanatban oda kellett érnie, ahonnan a medve okvetlenül megérzi a szagát. Vagy hússzor is megnéztem, hogy fegyverem rendben van-e, mert minden pillanatban megnyílhatott a bozót s a medve éppen felém rohant volna. Rendkívül izgalmas volt a helyzet és a világon semmiért sem cseréltem volna fel a helyemet mással. Akkor egyszerre egy lövés dördült el arrafelé, ahol Krupeninnek kellett lenni. Még egy darabig a helyemen maradtam, arra az esetre, hogy ha a medve csak megsebesült volna s felém rohant volna. De azután Krupenin kiabált, hogy a medvét lelőtte. Amikor odaértem hozzá, már ott állt mellette. Hatalmas hím volt a zsákmány. Krupenin elmondta, hogy a mackó csak akkor vette észre, amikor már mintegy száz méternyire megközelítette. Természetesen azonnal rálőtt, de az első lövések nem voltak halálosak, csak a negyedik lövésre bukott fel a szívós bestia.

Elejtett coboly

A bolsevikiek kutyaszánjain Petropavloszk felé

A szánt keresztben teszik rá az összekötözött kanukra

A tavaszi hónapokban a legértékesebb a medve bundája. Nyár felé mindig kisebb lesz az értéke és nyáron majdnem értéktelen. Ősszel azután újra értékesebb a bundája, amikor a mackó megvedlik és a téli prémje nő ki. Részben emmiatt, másrészt meg azért, mert olyankor még az alsovnik nem zöldült ki, hanem az ágak csupaszon meredeznek, május hónap a legalkalmasabb a medvevadászatra. Ebben az időszakban a medve messziről látszik a havon és könnyebb is megközelíteni.

Az első lamut-jurta lakóinak egyik csoportja

Utazás hegyre föl, hegyről le a szakadékok mentén

Lamut rénszarvasok

A vadászok most hozzáláttak, hogy a medvét megnyúzzák. Elővettem az órámat, hogy lássam, mennyi időre van szükségük. Tizenhat perc alatt teljesen készen voltak. A belső oldalával a hóra terítették, részben hogy kigyönyörködjék magukat a zsákmányukban, részben mert így a friss és a ki nem készített bőr is napokig elállhat, a nélkül, hogy megromlana. De ezzel még nincsen vége a mesterkedéseknek. A vadászok felnyitották a hasüreget is. Kikeresték az epehólyagot, gondosan lekötötték az epevezetéket s kioperálták az egészet. Ezt a kínaiak vásárolják nagyon szívesen, mert a szárított medve-epehólyag a kínai orvosok szerint valami kíváló gyógyszer.

Rénszarvason lovagló lamut asszony

Feleségem és egy lamut asszony rénszarvasháton

Ünneplőbe öltözött lamut asszonyok

Azután kerül a sor az inyencfalatokra: a medvetalpakra. Minden kamcsadál lelkesül a medvetalpért. Ez a kötőszövettel és zsírréteggel teli hágópárna bizony a valóságban olyan szívós, mint a gumi és jól félnapig kell főzni, hogy élvezhetővé váljon. De akkor azután – a kamcsadálok szerint - mindennél jobb.

Lamut gyermekek

A korják Akej lasszóval és hócipővel, gyermekei közt

Korják-család a bőrjurta előtt

Amikor a kamcsadálok este a tábortűznél ülnek és medvetalp a menüjük, igazán úgy fest a dolog, mintha kannibálok lennének. A medvetalp nagyon hasonlít a lábujjak miatt az emberi lábhoz és így amikor először láttam medvetalp-vacsorát, az volt az érzésem, hogy a kamcsadálok az expedició valamelyik tagját költik el.

A korjákok teáznak a jurtában

Két doboz dohányért egy rénszarvast vettem a kutyáknak

Korják sámán a sámán dobbal

A medve gyomrában néhány rágcsálót találtam, de legnagyobbrészt zöldtakarmányból állott gyomortartalma. Egy óra mulva már mindennel elkészültünk. Mindent ott hagytunk és úgy határoztunk, hogy majd hazafelé menet visszük magunkkal az arra érdemes részeket. A medve bőrét ugyanis nem olyan könnyű dolog a hátizsákba dugni, mert hiszen a kifejlett mackó bőre friss állapotban tizenöt-húsz kilót nyom.”

Kamcsadál aggastyán

Lamut gyermek és bölcsője
A Klucsevszkája vulkán kitörése

Sten Bergmant az expedícióra elkísérte Hultén Erik botanikus és felesége Hultén Elsie, Malaise René zoológus, Hedström Ernst preparátor és Bergman felesége Bergman Dagny. Az utazás során számos nehézséggel, hideggel, viharral és nehéz tereppel kellett megküzdeniük a zord Kamcsatkán. Az expedíció során több tudományos kutatást végeztek és hatalmas mennyiségű tudományos anyagot gyűjtöttek. Ugyanakkor a műben ezekre a „tudományos” részletekre a szerző nem tér ki, sokkal inkább, élményekkel teli utazásukra koncentrál, így a mű kimondottan élvezetes és olvasmányos lett, nem fullad egyfajta tudományos unalomba a könyv.  


Szerző az elejtett medvével

Az elejtett medve megnyúzása
Térkép az utazásokról
Az ELBIDA projektben és a Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozatban is először találkozhatunk Sten Bergaman szerző nevével, ugyanakkor nem utoljára. Az MFTK sorozatban is jelentkezni fog további művel, de a sorozaton kívül is találkozni fogunk még az ELBIDA projektben egyéb Bergman művekkel. Biztos vagyok benne, hogy aki a „Kamcsatka ősnépei” című művet elolvassa, az később, nagy várakozással fogja a szerző egyéb műveit is a kezébe venni. Jelzem előre, azokban sem fog csalódni. Bergman minden általam olvasott és később bemutatott egyéb művei, hasonlóan izgalmas olvasmány lesz, mint a jelen bejegyzésben bemutatott kötet.