2016. június 23., csütörtök

Nagy Sándor nyomában

Nagy Sándor nyomában Indiában

A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozatban is és a sorozaton kívül is szerepelt már szerzőként Stein Aurél az ELBIDA projektben. Soron következő általa jegyzett kötet a „Nagy Sándor nyomában” című egy különleges Indiai utazás leírása. A szerző célja az volt, hogy kövesse a macedón fejedelem Nagy Sándor hadseregeinek a nyomát Indiában és eközben feltárja régészeti és földrajzi szempontból a térséget. A könyv 1931-ben Budapesten jelent meg a Franklin-Társulat a Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda gondozásában, 175 oldal terjedelemben. A kötetben 100 kép és több térkép található. Stein Aurélról újra ebben a bejegyzésben nem írnék, mert az ELBIDA projektben az „Indiából Kínába” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem és ott az elolvasható.


Sorozatkötéses kötet (MFTK)



Stein Aurél

Részlet a könyvből:

„Csárbághból április 2-án indultam tovább, fölfelé a völgyön a Szvát forrásai felé. Utam a Szvát mentén a Bádsáh országának jelenlegi határáig vezetett. Túl rajta terülnek el Kalám és Szvát Kohisztán többi alpi vidékei. Szvát Kohisztán ma még független, de aligha van messze az idő, amikor a Bádsáh és Dír és Csitrál uralkodói összekapnak rajta. Természetesen már eleve megígértem volt, hogy nem lépem át házigazdám országának mai területét, hogy zavarokat ne támasszak s a jövő alakulásának elébe ne vágjak.


Rombadőlt lakóházak és torony a Bandakai hegyháton

Domborművek egy szváti buddhista szentély romjaiból

Szvát Kohisztán népe ugyanahhoz a dard fajhoz tartozik, amelyhez egész Szvát lakossága a pathán beözönlés előtt. Tudtam jól, hogy igen hasznos lenne a Szvátban elterjedt két dard nyelvet tanulmányoznom és antropológiai adatokat gyüjtenem. A másik ok, amely arra serkentett, hogy fölhatoljak a folyó mentén, ameddig csak feljuthatok a nélkül, hogy politikai természetű nehézségeket okozzak, az volt, hogy az előttem fekvő területet még senki nem térképezte. így azután Tórabáz khán, derék afrídí térképezőmnek ugyancsak kijutott a munkából. Fáradhatatlan hegymászónak és igen ügyes topográfusnak bizonyult. Nagyszerűen értette a mérőasztallal való felvételeket. Reméltem is, hogy az indiai térképészeti hivatal (a Survey of India) meg lesz elégedve azokkal az eredményekkel, amelyek utunk északra való kiterjesztésének köszönhetők.


A tóp-darai buddhista sztúpa

Rádzsa Sáh Álam, Darél és Tangír volt főnökének unokaöccse

Jókora kiterjedésű falvak mellett vitt el utunk a bő­ ségesen öntözött fővölgyön fölfelé Khvádzsa-khél-be, Ez a tekintélyes helység a vízválasztó láncból eredő nagy patak mellett fekszik, ott ahol az az Indus felé kanyarodik. Estére heves eső kerekedett. Szakadatlanul zuhogott az eső másnap is. Ki sem mozdulhattunk ezen a napon. Éppenséggel nem sajnáltam ezt a kényszerű késedelmet. Napok óta jártuk már a romokat és bálvány-szobrokat, a késő esti órákat felemésztette a naplóírás, a fényképfelvételekkel való vesződség, úgy hogy alig jutott idő egyéb feladatokra, még kevésbbé pedig a — pihenőre. így tehát egyenesen jól esett ez a kis pihenő. Annál jobban sajnáltam kíséretem egyes tagjait, akiket a rólunk való gondoskodás kényszerített rá, hogy a szabadban töltsék a napot ebben a csúf időben. Igaz, hogy mindössze néhány éber őrszem őrködött és virrasztott, a többiek mind úgy aludtak másnap délutánig sátraikban, mint a bunda.


Buddhista szentély romjai, Gombat-ban

Ősi erősség romjai Ude-grám felett

A szakadó esőben naphosszat irogattam kis sátramban. A sátor fenekén tócsában állott a víz. Itt is, ott is besüppedt a föld, nem csuda, mert éppen egy régi temető sírhantjai fölé feszítettük ki sátramat. Április 4-én szerencsére megszűnt az eső. Elindulhattunk tovább felfelé a völgyben.


Mingaora házai, délről

Hindu kereskedő boltja Gógdarában

Az első két napban semmi szembetűnő változás nem mutatkozott a tájképben. Jobbról-balról növekedtek ugyan a hegyek és közelebb vonultak a folyóhoz, de maradt annyi térség a hegy s a folyó között, hogy hely jusson a lépcsőzetes rizsföldeknek. Másodnapra elértük Csurrai-t. Egészen idáig olyan bőséges a víz, hogy a megfelelő nyári melegben kétszer aratnak. Búzát, zabot, repcemagot és egy bizonyos fajta lucernát termelnek errefelé. A lucerna hasonlít a Turkesztánból jól ismert bidar-hoz. Üdezöld a mező. A földeket szegélyező sövények mentén tarka virágok pompáznak. Szemet vidító látvány a fakadó tavasz frisseségében.


Faragott bolt-ajtó Mingaorában

Bádsáh Miángul Gul-Sáhzáda, Szvát uralkodója

A folyóhordta földsáv megmunkált szalagja sokkal keskenyebb a jobb — vagyis a nyugati — parton. Ezen a partszegélyen haladunk felfelé, mert errefelé vannak azok az ősi romok, amelyekről hírt hallottam. A romok mind jó magasan vannak a hegyoldalban. Meredeken kellett felkapaszkodnunk hozzájuk, a hegyoldalban. Ahol nincsenek terraszos földek, mindent sűrűn borít a tüskés bozót. Az itt kinyomozott sztúpák és kolostorok romjai a kisebbek közül valók, de igen megörültem nekik. Végleg megcáfolják ezek azt az uralkodó hiedelmet, hogy a buddhista emlékek nem terjednek túl Csárbágh-on, a folyó nagy kanyarulata közelében. Azért is örültem ezeknek a felfedezéseknek, mert kellemes megnyugtatást nyújtottak és meggyőztek róla, hogy vendéglátó gazdám és emberei igazán lelkes buzgósággal igyekeznek megadni minden lehető tájé­kozást ezekről a régi emlékekről.


Tanítványok és mások csoportja a Garai medreszé előtt

Dzsamadár és Nikpi-khél területről való fegyveres kíséret

Az ő állandó segítségük nélkül valóban teljességgel lehetetlen lett volna kinyomoznom az ilyen romokat. Az omlatag falmaradványokat már kis távolságból sem lehet megkülönböztetni a hegyoldal sziklájától és cserjéitől. A kora tavaszi időszakban nem ütközött még ki a friss fű a lejtőkön. Ezért aztán a falak vörösesbarna maradványai és a mellettük rendesen mutatkozó edénycserepek halmaza egészen beleveszett a hegyoldal köveinek színébe.


Mecset Csurraiban

Tórváliak csoportja Braniálban

A bevésett díszítő minták bizonyos egyszerű, de jó ízlésre valló fajtái mindig igen gyakoriak a buddhista időkből eredő cserepeken. Ez igen megkönnyíti hozzávetőleges koruk megállapítását. Kísérőimnek pénzbeli jutalmat osztottam ki az ilyen díszített darabokért. Ennek köszönhettem, hogy valamennyien mohón rávetették magukat a kutatásra és halomszámra hordták oda hozzám a leleteket.


Fafaragással díszített lodzsia Braniálban

A Szvát-folyó völgye

Szambat-ban bőrtömlőn kellett átkelnünk a hánykolódó folyón. Paitai-ban azonban, ahol visszajöttünk a balpartra, hogy ott üssünk tábort, a folyó medre már annyira összeszűkült, hogy fahidat vertek a magas sziklás partok között. A híd még nem készült el s bár jól megszerkesztett, szilárd, cantilever-rendszerű hídnak igérkezett, középső részének három nagy gerendája még olyan ingatag volt, hogy Móti, a szipáh-szálár értelmes vizslája semmiképpen nem akart átmenni rajta a maga lábán. Végül is ölben vittük át. A kutyát a Mardánban vásárolták, a katonai telepen. Szülei nyilván megszokták a száhibok társaságát. Így hát Móti hamarosan megbarátkozott velem. Persze angolul szóltam hozzá. Pathánjaim egészen természetesnek találták, hogy a kutya megértette ezt a vilájatí nyelvet.


Lakoma a ramazán után, Braniálban

Csód-grámban toborzott, tórváli teherhordók 

Paitaiban, a Bádsáh nemrégiben épült erődje közelében kellemes táborozó helyre találtunk a folyóhordta áradásos területen. A kakukfű finom illata betöltötte a levegőt és emlékezetembe idézte azokat a messze dast-okat, amelyeken valaha jártam az Oxus legfelső forrásvidékén vagy a K'un-lun peremén.”


Pathán sír, vésett sírkövekkel 

Ibráhim Bábá és Mír Válí, Ranzero falucskából, és két másik gudzsar

A „Nagy Sándor nyomában” című MFTK kötet egy igazi Stein mű. Aki a szerzőtől már olvasott könyvet, az hamar felismeri a szerintem semmivel össze nem téveszthető stílusát. Tudományos és alapos, de mégis nagyon olvasmányos. Valahogy átsüt a sorok között, hogy Stein mennyire motivált és felszabadult volt utazásai során. Jelen kötetben bemutatott expedíciójáról a szerző azt vallotta, hogy a legboldogabb és legkedvesebb vándorútja volt, amelyet valaha megjárt a Pamírok és az Indiai-óceán között. Stein Aurél példaképe volt Nagy Sándor. Munkásságának fontos részét tette ki az, hogy a hódító vezér hadjáratait és azok hatását felmérje. Az útja során szerzett információk és végzett vizsgálatok egyértelműen kimutatták Nagy Sándor hadjáratainak művészeti és kulturális hatását India és Afganisztán képzőművészetének néhány elemére. 


Rombadőlt erőd falainak maradványa a Bar-tetőn

Stein Aurél kutatásainak a szintere

A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozatban az első Stein Aurél kötet a „Homokba temetett városok” című után ismét egy nagyszerű kötettel jelentkezett a sorozatban a szerző. A stílusát kedvelő olvasóknak jó hír, hogy nem az utolsó Stein kötet ez az ELBIDA projektben, mert hamarosan ősi ösvényeken „utazhatunk” vele Ázsiába.