2016. július 31., vasárnap

A megújhodott Mongolia

A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozat következő az ELBIDA projektben bemutatott kötete Mongóliába kalauzolja az olvasót. Forbáth László „Megujhódott Mongolia” című műve egy különleges időszakát mutatja be Mongóliának. Túl volt már a 250 éves mandzsu elnyomáson az ország és ki kiáltották a Mongol Népköztársaságot. A kötet a mai napig az egyik legérdekesebb és legátfogóbb kordokumentuma az akkori Mongóliának. A mű kapcsán további érdekesség, maga a szerző személye. Forbáth nem élte át azt, amit a könyvben leír, hanem csak lejegyezte és összeszerkesztette mindazt, amit Geleta József Mongóliában 9 év alatt tapasztalt és megélt. Valójában tehát Geleta József élményeit olvashatjuk Forbáth tolmácsolásában. A könyv 1934-ben Budapesten jelent meg a Franklin-Társulat a Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda gondozásában, 239 oldal terjedelemben. A kötetben számtalan rendkívüli, az ismeretek szerint Geleta által készített kép, továbbá egy térkép és a Mongol himnusz kottája található.


Sorozatkötéses kötet (MFTK)




Aki rendszeres olvasója az ELBIDA projektnek az tudja, hogy a felvezető részt követően általában a szerző életének a rövid bemutatása történik. A legtöbb esetben ez rövid internetes kutatást követően születik meg. Ebben az esetben azonban rendkívül nehéz dolgom volt. Egyrészről Forbáth életéről gyakorlatilag nincs érdemi adat, továbbá kérdéses, hogy vajon Forbáthról vagy inkább Geletáról kéne itt írni. Nos, megoldásként azt az utat választottam, hogy mindkettőről leírom azt a kevés információt, ami egyáltalán fellelhető róluk.


A Gobi-sivatag homokhullámai

Fagyott a nyári éjszakán, hajnalban még havas a mező
Forbáth Lászlóról annyit tudni, hogy 1901-ben Szekszárdon született. Tanulmányait Budapesten végezte és hírlapíróként dolgozott. Halálát és életének további részeit homály fedi.


Utolsó Bogdo Gegen színarannyal bevont holtteste

Gazdag mongol házaspár

Kíváncsi asszonyok az autó mellett

Geleta Józsefről azt biztosan lehet tudni (magából a műből is kiderül), hogy szibériai hadifogságának 3 éve után szökött Mongóliába, ahol 9 évet töltött. Eközben keresztül kasul beutazta az országot. A kötet első oldalán Forbáth említi, hogy Geleta József a Mongol Nemzetgazdasági Minisztérium elektrotechnikai előadója volt. Geleta tervezte meg az ország első hőerőművét az akkor még jurtákból és faházakból álló Ulánbátorban, valamint az első mongol Nemzeti Színház megtervezése is az ő érdeme volt, melyet a későbbiekben sokáig a cirkusz épületeként használtak. Ő tervezte a mongol parlament épületét és még számos középületet. Kinevezték az urgai egyetem előadójává is. 9 év Mongóliai tartózkodás után hazatért és Pest megyében egy kis birtokot vásárolt. Eközben került kapcsolatba Forbáth Lászlóval, aki lejegyezte és papírra vetette az általa elmondottakat.


Urton-lovas

Mongol vadász a villás puskával
A gyógyító láma munka közben
Forbáth így ír erről: „ Ezen a földön keresztül akart hazájába jutni az orosz hadifogságból való menekülés közben egy magyar fiatalember. És az átutazásból kilencesztendős tartózkodás lett. Ott tartotta ez a különös ország. Dolgozott, tanult az idegen nép között, életereje és tudása talajt teremtettek számára ott, a mongol kormány bizalmi embere lett, ő építette az urgai villanytelepet, ő tervezte a parlament épületét és még számos középületet. Kinevezték az urgai egyetem előadó­jává. Jól megfizették, jól élhetett, mindenhova eljuthatott, mindent láthatott, sőt fényképfelvételeket is készíthetett olyan dolgokról, olyan helyekről, amelyeket eddig idegen ember még csak nem is nézhetett meg Mongoliában. Mert hiszen ebbe az országba még ma is csak a legnagyobb nehézségek árán engednek be egyáltalán idegeneket.

Ökörfogat a terge


Egy őrjöngő sámán


Mindene megvolt ott kinn és mégis hazavágyott, hazajött onnan, vett magának egy kis birtokot Pest megyében. És most újra visszavágyik oda, a „vad” és „civilizálatlan” nép közé. 


A főlámák sátra előtt elvonul két Cám-álarcos


Az ördög és az öreg tréfás játéka a Cám-ünnepségen


Cám-álarcosok

Ő mondta el, amiből ez a könyv készült: ez a hosszú interjú azzal, aki talán a legtöbbet és a leghitelesebb adatokat tudja ma Európában Mongoliáról. A vele való beszélgetések, az általa szolgáltatott hiteles adatok mozaik-köveiből alakult ki ez a könyv. Minden kavics, minden szín az élet egy parányi része. Az egész együtt: talán kép — Dzsingisz kán utódainak országáról.


Most pedig kezdjük meg összerakni az élet kavicsait. . .”



Részlet a könyvből:

„Nagy szerep jutott Mongoliában a láma-orvosoknak, — emcsinek nevezik őket — mert csak a legutóbbi időkben kerültek haza különböző európai egyetemeken kiképzett mongol orvosok. De még ma is az emcsik gyógyítják a hatalmas ország legnagyobb részében a betegeket, — már úgy, ahogy tudják — mert hiszen nagyon kevés helyre kerülhetett a modern orvostudomány alapján kiképzett orvos. 


Imazászlókat vivő lámák


A Maidéri-menet dobos-kocsija

A lámák tudománya azonban a bőr- és vérbajok gyógyításánál csütörtököt mond : ehhez az emcsik saját bevallásuk szerint sem értenek és azt mondják, azok a régi, tudós könyvek, amelyek e betegségek gyógyszereit és gyógyítási eljárásait tartalmazták elvesztek. Pedig Mongoliában a legelterjedtebb betegségek egyike a vérbaj. A fiúgyerekek már tizenhárom-tizenhat éves korukban "nagykorúak" nemi szempontból, a lányok még korábban, az elővigyázatossági rendszabályokat és a betegség egyes tüneteit csak itt-ott ismerik, tárva-nyitva áll tehát az út a szörnyű betegség számára. Próbálják ugyan ezeket az embereket lápiszos vízzel kezelni. Ezt az orvosságot munguszunak hívják, (mongolul «mungo» = ezüst, «uszu» = víz) részben a sebeket kezelik, részben pedig itatják vele a betegeket. Az eredmény természetesen nem kétséges. 


Vándorló láma


Láma-tanítvány


Mongol nemzetgyűlési képviselő

A gyógyszerek — amelyeket a többi betegségek ellen használnak — majdnem kivétel nélkül különböző füvekből, virágokból készülnek. Megszárítják, porrá törik és legnagyobbrészt így adják be a betegnek. Általános szabály az, hogy amíg a gyógykezelés tart, a betegnek köleskásán kívül semmi mást sem szabad ennie. 


Autó és tevekaraván


Teve-fogat


Egy obo csontokból, kavicsokból és kalapokból 

Vannak olyan orvosságok is, amelyeket szárított medvebúsból, vagy medveepéből állítanak elő és nagyon hasznos szernek tartják a pézsmaállat — mongolul chabarga — köldökmirigyeit, ezeket ugyancsak szárítva és porrá törve kell bevenni. 


Cecen kán, Dzsingisz kán közvetlen leszármazottja


Az 1928. évi Nadan birkozóbajnoka

Gyakori betegség a mongolok között a feketehimlő és a tüdőpestis: ezek ellen sincs biztos hatású orvosságuk. Egyes emcsik higanyt is szoktak rendelni paciensüknek. A kezelésnek a módja ezzel az, hogy a higanyt égő pipába kell cseppenteni és a higanygőzöket pipafüsttel együtt leszívni. Elképzelhető, milyen pusztítást végez a beteg szervezetében ez az "orvosság": a gyilkos higanygőz. Régebben a svéd misszió, azután pedig két orosz expedíció igyekezett a mongol járványos betegségek ellen modern gyógyító eljárásokat alkalmazni, nem is egészen altruisztikus célból, mert hiszen a tőlük épített kórházakban sok orvos és ápoló kapott elhelyezést és megélhetést, az oroszok pedig ezen felül még — különösen a legutóbbi időkben — propagandacélokra is felhasználták az egészségügyi expedíció működését. 


A halottevő kutya pihenője a lakoma után


A halottak várják a sorsukat


A halottevő kutyák lakomájának emlékei

A mongol kormány éppen ezért arra törekedett, hogy teljesen független egészségügyi szervezeteket létesítsen. Ma már Urgában óriási kórház működik, a legmodernebb felszereléssel, röntgen-laboratóriummal és állami gyógyszertárral. Ebben a kórházban az európai kiképzésű orvosok mellett lámák is gyógyítanak, saját módszerük szerint, — főleg belgyógyászattal foglalkoznak, míg az orvosok hatáskörébe tartozik a sebészet, szülészet. 


Mongol asszony a gyerekeivel


Temetési szertartás


A templom bejárata előtt


A mongolok egyik legnagyobb ellensége a vérbaj mellett az említett tüdőpestis, mongolul tarbagane-melan, mert a betegség bacillusainak hordozója a mongol mormota: a tarbagán. És a mongolok bosszú évszázadok óta se tanultak meg e betegség ellen védekezni, mindössze a terjedését próbálták megakadályozni oly módon, hogy azokat a helyeket, ahol a betegség a fejét fölütötte, katonasággal zárják körül és ez a vesztegzár mindaddig tart, amíg a járványos környéken vagy meg nem szűnt a betegség, vagy — az utolsó ember is meghalt. Akkor azután az összes sátrakat, a bennük lévő holmikkal együtt felgyújtják. A tüdőpestis ellen még a modern orvostudomány is hiába vette fel a küzdelmet.


A Ganden templomának szentélyében lévő 30 méteres Maidéri-szobor feje


Geleta József három mongol társaságában


Argal (trágya) gyüjtése a Gobiban - tüzelőre

Ez a betegség időszakonként szokott fellépni, legutoljára 1928-ban pusztított a pestisjárvány Keletmongoliában, azért ott a katonaság egy egész kerületet zárt körül, és ez a vesztegzár — mongolul charantén, valószínűleg a francia quarantaine szóból — mindaddig tartott, amíg az utolsó szál élő el nem pusztult a járvány területén. Több, mint ezer ember esett ekkor a tüdőpestis áldozatául itt és amikor az utolsó is belehalt, hosszú ideig lángnyelvek festették vörösre az eget Keletmongoliában, ezer és ezer ember földi maradványai, házai, holmijai váltak üszőkké, hamuvá. 


Egy jól megrakott autó a Gobi-sivatagban


Kényelmes autóutazás a Gobi-sivatagban

A karavánok még hosszú évek multán is elkerülték a szörnyű pusztulás helyét, ahol fekete romok, kormos csontvázak hevertek a megszenesedett fatörzsek tövében.”


Az utolsó Bogdo Gegen bizalmi személyzete 
(Balról a harmadik, az óriás, a testőre volt)


Mongólia térképe


Mongol nemzeti himnusz kottája


A Geleta által átélt és Forbáth által lejegyzettek eredményeként egy igazi, részletes, alapos és színes kordokumentum született Mongóliáról. Amikor az ELBIDA projektbe részletet választok az aktuális műből, akkor mindig arra törekszem, hogy izgalmas vagy érdekes részletét mutassam meg az adott kötetnek. Ebben az esetben nagyon nehéz volt választani, mert oly sok lenyűgözően izgalmas rész található a műben, hogy legszívesebben az egész könyvet idéztem volna. Nyilvánvalóan ezt nem lehetett megtenni, így a láma-orvosokról az emcsikről szóló részt választottam, de legalább 15-20 olyan rész volt, amit idézni lehetett volna. Csodálatos mű ismét a Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozatban, amely számomra mindenképpen a kedvenc kötetek közé tartozik. Olyan részletesen, annyira szerteágazóan, de mégis olvasmányosan írja le mongóliai élményeit és tapasztalatait Geletának a szerző, hogy a könyvet alig lehet letenni. A kötetben található fotók pedig tovább növelik az olvasmányélményt. Egy bizonyos weboldalon olvasható mobiltelefon tesztek végén, az adott készüléket tesztelő mindig minősíti a készüléket. Ott a különösen ajánlott kategória az, amely a csúcs. Nos bár itt nem mobiltelefonokról van szó, de ez a kötet KÜLÖNÖSEN AJÁNLOTT a témát kedvelő olvasóknak. 

















2016. július 28., csütörtök

A Mount Everest átrepülése

Gyermek és ifjúkori álmaim egyik színhelye a Mount Everest volt. Rajongva olvastam a hegy meghódításáról szóló könyveket és elképzeltem, egyszer eljutok oda. Felnőtté válva be kellett látnom, hogy valószínűleg kalandorként vagy hegymászóként soha nem fogok eljutni a vágyott hegyre, így maradtak a filmek és a könyvek. A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozat következő kötete a Himalájába kalauzolja az olvasót. A történetben különleges azonban, hogy az expedíció célja nem a csúcs meghódítás, hanem annak átrepülése volt. P. T. Etherthon „A Mount Everest átrepülése” című műve 1934-ben Budapesten jelent meg a Franklin-Társulat a Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda gondozásában, 262 oldal terjedelemben. A kötetben 43 kép található.

Sorozatkötéses kötet (MFTK)



Az expedíció résztvevői

A szerző Percy Thomas Etherton életéről nagyon kevés információt sikerült beszerezni. Amit biztosan tudni, hogy P. T. Etherton angol ezredes és kalandor, világutazó volt. 1879-ben született. 1901-ben már feltűnik a neve a Dél-Afrikában zajló második búr háború „Kitchener Fighting Scout”  csapatban. A második búr háború 1899-1902 között zajlott, ahol az első búr háborúhoz képest elsöprő volt a brit túlerő. A búrok 80.000 fős seregével szemben 450.000 fős angol, ausztrál, új-zélandi, kanadai, indiai és egyiptomi katona állt, így a búrok rövid idő után áttértek a gerillaharcra. Ezzel bár sikerült időt nyerni és így három évig elhúzódott a háború, de végül győzedelmeskedett a brit sereg. Etherthont 1909-1910-ben indiai és távol keleti szolgálatra vezénylik. Az első világháborúban Franciaországban szolgál. 1918-ban egy speciális bizottság küldöttjeként tér vissza Közép-Ázsiában, majd öt évig Kashgar kormányzójaként dolgozik. 1933-ban részt vesz a Mount Everest első átrepülését célzó expedíció megszervezésében, melyből az egyik legsikeresebb könyvét írja a későbbiekben. Élete hátralévő részében, sok időt tölt írással, melynek eredményeként számtalan műve jelenik meg. Nyolc megjelent művére jellemző, hogy átitatja a szerző erős antibolsevista érzülete. P. T. Etherton 1963-ban, 84 évesen halt meg.

A Makalu és a M. Everest kumuluszfelhők tengere mögött

A Mount Everest fölött átröpült, Westland-Wallace repülőgép

Részlet a könyvből:

„Amikor az Everest diadalmas átrepüléséhez ennyire közel jutottunk, a repülés mindnyájunk gondolatát teljes egészében ki is töltötte. Mindannyian annyira te voltunk igyekezettel, az expedíció vezetője olyan megfontolt volt, annyira fontos volt jó eredményeket elérnünk, hogy az Everest átrepülésének sikerét már nem is igen vontuk kétségbe, csak éppen az időjárás miatt voltak aggodalmaink. Úgy látszott, hogy most végre az egyéves kitartó előkészítőmunka a repülés diadalmas befejezésével megkapja a jutalmát.

A repülőgépeket szerelik a hangárban

A repülőgép megindítása 

De folyton szél és rossz időjárás keresztezték terveinket. Minden elképzelhető áldozatot meghoztunk. A kérdés az volt, hogy a sok fáradozás után véghez tudjuk-e vinni azt, amire vállalkoztunk.

Etherton ezredes föladja az Everest-postát

A gépek meginditása Karaccsiban

Ha az ég olyan tiszta volt, hogy a meteorológiai megfigyelő a ballont 7500 m vagy még nagyobb magasságig tudta a teodolitja messzelátójával megfigyelni, olyan hatalmas szélsebességekről kellett beszámolnia, hogy a hajunk is az égnek állt. 112 km óránkinti szélsebesség még egészen szelíd dolog volt.

Repülés a semmi fölött

Megérkezés Haiderabádban

Az előkészületek folyamán kapott hivatalos becslések azt állapították meg, hogy 48-től 68 km szél mellett még meglehetősen biztonságosan remélhettük, hogy sikerül a hegycsúcs átrepülése.

Ősi és modern közlekedő eszközök

Szerencsés utat a Mount Everest felé!

Könnyű megérteni, hogy erős nyugati szél arra törekedne, hogy délről észak felé repülő gépünket kelet felé kitérítse. Ha ezt az eltérítést ki akartuk kerülni, a széllel ferdén szembe kellett fordítani a gép orrát s így a valóságban sokkal hosszabb utat kellett megtennünk, mint amekkora a repülőterünk és a hegycsúcs között légvonalban volt. Ez egyben természetesen sokkal nagyobb mennyiségű üzemanyagot is jelentett. Minél erősebb tehát a szél, annál több üzemanyag kell. Ezzel könnyen tisztába jöhet mindenki.

A Kandzsöndzsanga

A repülőgép a Kandzsöndzsanga felé közeledik

Az volt tehát a kérdés, hogy vajjon elegendő lenne-e a visszatérésre a gépek üzemanyaga akkor is, ha a hivatalos véleménynél nagyobb szélsebesség mellett vállalkoznánk az útra?

A Kandzsöndzsanga havas lejtői

Repülés az Everest felé 1933. április 3-án

Biztonság okából mindenesetre Purneától 74 km-re észak felé Forbeszgandzsban is előkészítettünk egy repülőteret, ha netán kényszerleszállást kellene gépeinknek végezni.

A Mount Everest csúcsa alattunk van

A Mount Everest-csoport előtűnik az előhegyek mögött

Feszülten vártuk a napot, hogy 9000 m magasságban mikor csökken végre ésszerű nagyságúvá a szél sebessége.

A Houston-Westland repülőgép

Embernemlátta havas hegyvilág a M. Everest előtt

Néha, amikor a szél sebessége kedvező lett volna, a hegyek teljesen felhőkbe burkolóztak, márpedig ilyen viszonyok között fényképezésről szó sem lehetett volna. Még akkor sem lehettünk a látás-viszonyokkal megelégedve, ha pl. a hegy déli lejtője vagy pl. a völgyek vannak felhőben, mert így a térképező fényképek sorában feltétlenül hézag keletkezett volna s az egész munka kárbaveszett volna.”

A Houston-Westland repülőgép

A Csamlang-lánc nyugati vége

P.T. Ethertont az expedíció csapata kérte fel arra, hogy a Mount Everest átrepülésének történetét, foglalja össze és írja meg egy könyvben. A könyvből egyértelműen kiderül, hogy az expedíció célja nem rekordfelállítás volt vagy az, hogy valamit mindenki előtt elsőként hajtsanak végre, hanem kizárólag tudományos célokat tűztek ki a tervezés során. Az igazi cél az volt, hogy bebizonyítsák a repülőgép és a fényképezőgép együttes használatával, más módon megközelíthetetlen célok és felderíthetetlen területek is dokumentálhatók. A tervezése és előkészítése az expedíciónak közel egy évig tartott, ezzel szemben a repülés pusztán hat órát vett igénybe. Az átrepülés egyik sarkalatos pontja a repülőgép választás volt. A szervezés során a Westland-Wallace gépekre esett a választás, mert várható volt, hogy bírni fogja a 10.000 méteres magasságot, elbírja a szükséges felszereléseket és kibírja a hatalmas hőmérsékletváltozást. A próbarepülések során 11.437 méteres magasságban és -61 fokos hidegben is megbízhatóan működtek a gépek. Az expedícióban 24 fő vett részt és végül 1933. április 3.-án (több mint húsz évvel Edmund Hillary és Tendzin Norgaj sikeres csúcs hódítása előtt), sikerült a Mount Everest csúcsát elsőként a világon átrepülniük.

Részlet a Csamlang-láncból, a M. Everest fölül nézve

A Makalu (8476 m magas) az Everest fölül nézve


A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozatban nem ez az első (és utolsó) olyan mű, amelyben a kalandok egyik „főszereplője”, a repülő. A szerző által papírra vetett expedíció 1933-ban olyan dolgot hajtott végre, amely ma is nagy kihívást jelentene. A Himalájában, illetve a csúcs körül gyakran olyan időjárási körülmények vannak, amelyek lehetetlenné tesznek egy hasonló küldetést, továbbá rendkívül gyorsan változó körülményekre és ritka levegőre kell készülni. Ethertonék számára is komoly kihívást jelentett az időjárás, de végül sikerült jól időzíteni a repülést. Az próbarepülések és az éles „bevetés” során, csodálatos és addig nem látott fényképeket készítettek, amelyek közül több a könyvben is megjelenik. Az ELBIDA projektben ismét egy olyan MFTK kötet bemutatása jelent meg, amely egy lebilincselő, izgalmas és nagyszabású vállalkozás történetét meséli el. A mű nem csak a Himalája és a repülés iránt vonzódóknak ajánlott.