Gyermek és ifjúkori álmaim egyik színhelye a Mount Everest volt. Rajongva olvastam a hegy meghódításáról szóló könyveket és elképzeltem, egyszer eljutok oda. Felnőtté válva be kellett látnom, hogy valószínűleg kalandorként vagy hegymászóként soha nem fogok eljutni a vágyott hegyre, így maradtak a filmek és a könyvek. A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozat következő kötete a Himalájába kalauzolja az olvasót. A történetben különleges azonban, hogy az expedíció célja nem a csúcs meghódítás, hanem annak átrepülése volt. P. T. Etherthon „A Mount Everest átrepülése” című műve 1934-ben Budapesten jelent meg a Franklin-Társulat a Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda gondozásában, 262 oldal terjedelemben. A kötetben 43 kép található.
 |
| Sorozatkötéses kötet (MFTK) |
 |
| Az expedíció résztvevői |
A szerző Percy Thomas Etherton életéről nagyon kevés információt sikerült beszerezni. Amit biztosan tudni, hogy P. T. Etherton angol ezredes és kalandor, világutazó volt. 1879-ben született. 1901-ben már feltűnik a neve a Dél-Afrikában zajló második búr háború „Kitchener Fighting Scout” csapatban. A második búr háború 1899-1902 között zajlott, ahol az első búr háborúhoz képest elsöprő volt a brit túlerő. A búrok 80.000 fős seregével szemben 450.000 fős angol, ausztrál, új-zélandi, kanadai, indiai és egyiptomi katona állt, így a búrok rövid idő után áttértek a gerillaharcra. Ezzel bár sikerült időt nyerni és így három évig elhúzódott a háború, de végül győzedelmeskedett a brit sereg. Etherthont 1909-1910-ben indiai és távol keleti szolgálatra vezénylik. Az első világháborúban Franciaországban szolgál. 1918-ban egy speciális bizottság küldöttjeként tér vissza Közép-Ázsiában, majd öt évig Kashgar kormányzójaként dolgozik. 1933-ban részt vesz a Mount Everest első átrepülését célzó expedíció megszervezésében, melyből az egyik legsikeresebb könyvét írja a későbbiekben. Élete hátralévő részében, sok időt tölt írással, melynek eredményeként számtalan műve jelenik meg. Nyolc megjelent művére jellemző, hogy átitatja a szerző erős antibolsevista érzülete. P. T. Etherton 1963-ban, 84 évesen halt meg.
 |
| A Makalu és a M. Everest kumuluszfelhők tengere mögött |
 |
| A Mount Everest fölött átröpült, Westland-Wallace repülőgép |
Részlet a könyvből:
„Amikor az Everest diadalmas átrepüléséhez ennyire közel jutottunk, a repülés mindnyájunk gondolatát teljes egészében ki is töltötte. Mindannyian annyira te voltunk igyekezettel, az expedíció vezetője olyan megfontolt volt, annyira fontos volt jó eredményeket elérnünk, hogy az Everest átrepülésének sikerét már nem is igen vontuk kétségbe, csak éppen az időjárás miatt voltak aggodalmaink. Úgy látszott, hogy most végre az egyéves kitartó előkészítőmunka a repülés diadalmas befejezésével megkapja a jutalmát.
 |
| A repülőgépeket szerelik a hangárban |
 |
| A repülőgép megindítása |
De folyton szél és rossz időjárás keresztezték terveinket. Minden elképzelhető áldozatot meghoztunk. A kérdés az volt, hogy a sok fáradozás után véghez tudjuk-e vinni azt, amire vállalkoztunk.
 |
| Etherton ezredes föladja az Everest-postát |
 |
| A gépek meginditása Karaccsiban |
Ha az ég olyan tiszta volt, hogy a meteorológiai megfigyelő a ballont 7500 m vagy még nagyobb magasságig tudta a teodolitja messzelátójával megfigyelni, olyan hatalmas szélsebességekről kellett beszámolnia, hogy a hajunk is az égnek állt. 112 km óránkinti szélsebesség még egészen szelíd dolog volt.
 |
| Repülés a semmi fölött |
 |
| Megérkezés Haiderabádban |
Az előkészületek folyamán kapott hivatalos becslések azt állapították meg, hogy 48-től 68 km szél mellett még meglehetősen biztonságosan remélhettük, hogy sikerül a hegycsúcs átrepülése.
 |
| Ősi és modern közlekedő eszközök |
 |
| Szerencsés utat a Mount Everest felé! |
Könnyű megérteni, hogy erős nyugati szél arra törekedne, hogy délről észak felé repülő gépünket kelet felé kitérítse. Ha ezt az eltérítést ki akartuk kerülni, a széllel ferdén szembe kellett fordítani a gép orrát s így a valóságban sokkal hosszabb utat kellett megtennünk, mint amekkora a repülőterünk és a hegycsúcs között légvonalban volt. Ez egyben természetesen sokkal nagyobb mennyiségű üzemanyagot is jelentett. Minél erősebb tehát a szél, annál több üzemanyag kell. Ezzel könnyen tisztába jöhet mindenki.
 |
| A Kandzsöndzsanga |
 |
| A repülőgép a Kandzsöndzsanga felé közeledik |
Az volt tehát a kérdés, hogy vajjon elegendő lenne-e a visszatérésre a gépek üzemanyaga akkor is, ha a hivatalos véleménynél nagyobb szélsebesség mellett vállalkoznánk az útra?
 |
| A Kandzsöndzsanga havas lejtői |
 |
| Repülés az Everest felé 1933. április 3-án |
Biztonság okából mindenesetre Purneától 74 km-re észak felé Forbeszgandzsban is előkészítettünk egy repülőteret, ha netán kényszerleszállást kellene gépeinknek végezni.
 |
| A Mount Everest csúcsa alattunk van |
 |
| A Mount Everest-csoport előtűnik az előhegyek mögött |
Feszülten vártuk a napot, hogy 9000 m magasságban mikor csökken végre ésszerű nagyságúvá a szél sebessége.
 |
| A Houston-Westland repülőgép |
 |
| Embernemlátta havas hegyvilág a M. Everest előtt |
Néha, amikor a szél sebessége kedvező lett volna, a hegyek teljesen felhőkbe burkolóztak, márpedig ilyen viszonyok között fényképezésről szó sem lehetett volna. Még akkor sem lehettünk a látás-viszonyokkal megelégedve, ha pl. a hegy déli lejtője vagy pl. a völgyek vannak felhőben, mert így a térképező fényképek sorában feltétlenül hézag keletkezett volna s az egész munka kárbaveszett volna.”
 |
| A Houston-Westland repülőgép |
 |
| A Csamlang-lánc nyugati vége |
P.T. Ethertont az expedíció csapata kérte fel arra, hogy a Mount Everest átrepülésének történetét, foglalja össze és írja meg egy könyvben. A könyvből egyértelműen kiderül, hogy az expedíció célja nem rekordfelállítás volt vagy az, hogy valamit mindenki előtt elsőként hajtsanak végre, hanem kizárólag tudományos célokat tűztek ki a tervezés során. Az igazi cél az volt, hogy bebizonyítsák a repülőgép és a fényképezőgép együttes használatával, más módon megközelíthetetlen célok és felderíthetetlen területek is dokumentálhatók. A tervezése és előkészítése az expedíciónak közel egy évig tartott, ezzel szemben a repülés pusztán hat órát vett igénybe. Az átrepülés egyik sarkalatos pontja a repülőgép választás volt. A szervezés során a Westland-Wallace gépekre esett a választás, mert várható volt, hogy bírni fogja a 10.000 méteres magasságot, elbírja a szükséges felszereléseket és kibírja a hatalmas hőmérsékletváltozást. A próbarepülések során 11.437 méteres magasságban és -61 fokos hidegben is megbízhatóan működtek a gépek. Az expedícióban 24 fő vett részt és végül 1933. április 3.-án (több mint húsz évvel Edmund Hillary és Tendzin Norgaj sikeres csúcs hódítása előtt), sikerült a Mount Everest csúcsát elsőként a világon átrepülniük.
 |
| Részlet a Csamlang-láncból, a M. Everest fölül nézve |
 |
| A Makalu (8476 m magas) az Everest fölül nézve |
A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozatban nem ez az első (és utolsó) olyan mű, amelyben a kalandok egyik „főszereplője”, a repülő. A szerző által papírra vetett expedíció 1933-ban olyan dolgot hajtott végre, amely ma is nagy kihívást jelentene. A Himalájában, illetve a csúcs körül gyakran olyan időjárási körülmények vannak, amelyek lehetetlenné tesznek egy hasonló küldetést, továbbá rendkívül gyorsan változó körülményekre és ritka levegőre kell készülni. Ethertonék számára is komoly kihívást jelentett az időjárás, de végül sikerült jól időzíteni a repülést. Az próbarepülések és az éles „bevetés” során, csodálatos és addig nem látott fényképeket készítettek, amelyek közül több a könyvben is megjelenik. Az ELBIDA projektben ismét egy olyan MFTK kötet bemutatása jelent meg, amely egy lebilincselő, izgalmas és nagyszabású vállalkozás történetét meséli el. A mű nem csak a Himalája és a repülés iránt vonzódóknak ajánlott.
