2016. július 12., kedd

A viharok hazájában

Természettudományos kutatóutazás a Kurili-szigeteken

Sten Bergman nem először szerepel az ELBIDA projektben. Az MFTK sorozatban megjelent első műve a „Kamcsatka ősnépei” című kötet egy izgalmas Kamcsatkai expedíciót mutat be, míg második a sorozatban megjelent kötet a Kuril-szigetekre kalauzolja az olvasót. Az aktuális bejegyzésben bemutatott „A viharok hazájában” című kötetben egy olyan expedícióról számol be Bergman amely célja az volt, hogy a Kamcsatka és Japán között gyöngysorként sorakozó szigetsor a Kuril-szigetek magasabbrendű állatait tanulmányozza a Svéd Nemzeti Múzeum számára. A könyv 1934-ben Budapesten jelent meg a Franklin-Társulat a Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda gondozásában, 221 oldal terjedelemben. A kötetben 78 kép található. Sten Bergmanról ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben a „Kamcsatka ősnépei” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem, így ott az elolvasható.

Sorozatkötéses kötet (MFTK)



Sten Bergman

Részlet a könyvből:

„Jeterofu délnyugati részén, a tengerpart közelében emelkedik a hatalmas Attozan-vulkán. Bár csak 1204 m magas, mégis ez a Kurili-szigetek egyik legszebb és legimpozánsabb vulkánja. A kúp olyan szabályos, hogy igazán úgy tetszik, mintha esztergapad készült volna és nem csoda, ha ennek a vidéknek lakosai, akik büszkék a vulkánjaikra, Jeterofu Fudzsijamájának nevezik. A vulkán tövében és lejtőin s az egész környékén mindenfelé hatalmas fenyvesek vannak.

Usisir-sziget krátertava

Hajón az északi Kurili-szigetek közt 

Jeterofu szigetén így szállítják a szénát

Japáni halászok Paramusir szigetén

Februárius végén elhatároztam, hogy az expedíció tevékenységének színterét erre a vidékre teszem át, hogy a fenyvesek állatvilágát is tanulmányozhassuk. Sanában levő főszállásunktól körülbelül körülbelül száz kilométer távolság választotta el a vulkán lábánál fekvő Kamiikotan falut. Itt a Szuhara-Társaság fűrészmalma áll. Ez a fűrésztelep látja el az összes halásztelepeket a megfelelő deszkaanyaggal. A társaság vezetője kedves előzékenységgel meghívott, hogy mialatt ezen a vidéken dolgozunk, használjuk a fűrésztelephez tartozó egyik házat szállásnak.

Japáni halászok a Kurili-szigeteken

Óriási tengerisas

A lazacok tisztogatása

Algákat gyüjtő japáni

23-án indultunk a főszállásról a száz kilométert tevő utazásra. Ezúttal is, mint rendesen, Sjöquist, én, Fudzsimoto és még egy japáni teherhordó voltak a kis expedíció tagjai. Mi, svédek, síjtalpakon mentünk, de a japániak inkább hótalpakat használtak. Az idő ezúttal ragyogóan szép volt, teljes szélcsendben az Ohocki-tenger, mint valami tükör, olyan nyugodtan csillogott a derűs napsütésben. Mivel ezúttal is körülbelül húsz kiló teher esett mindnyájunkra, s mivel a felhőtlen égből a Nap már igen melegen sütött, bizony megerőltető volt a menetelés a meredeken fel-lebukdácsoló úton, mert a hőmérséklet csakhamar fagyáspont felett volt. Emmellett a legutóbbi napokban sok friss hó esett, s így különösen a hótalpakon bukdácsoló japániak sok helyen nagyon mélyen süppedtek a laza hóba.

Japáni asszony gyermekeivel

Japáni vadász Jeterofu szigetén

Utazás a Szásiuzu-hegyek közé, Jeterofu szigetén

A szerző a medve téli odujában

Az első nap Rubetszu faluig, ahol éjszakázni szerettünk volna, huszonkét kilométer utat kellett megtennünk. Az útnak ezt a részét már több megelőző kirándulásunk alkalmával alaposan megismertük. A kilátás a tenger felé is, meg a szárazföld felé is csodálatos szép. A vulkánok fehér hópalástban szikráztak a napsütésben, az Ohocki-tenger pedig a szemhatárig símán csillogott s aztán beleolvadt a távoli kékes ködbe. Ebben az időben szokta az úszó jég Jeterofu nyugati partjait elzárni, s amint mondották, harminchat év óta ez az első eset, hogy jégnek nyoma sem volt a tengeren. A nehéz terepen lassan haladtunk előre, de azért idejében: az este beállta előtt Rubetszunban voltunk. Mint rendesen, most is az orvosnál, Dr. Nisimuránál szálltunk meg. Úgy ő, mint a felesége természetesen a legnagyobb örömmel és szívességgel fogadtak s pazarul megvendégeltek tengeri rákokkal s más hasonló japáni inyencfalatokkal. Vendégszeretetükben annyira mentek, hogy minden erővel rá akartak beszélni, hogy a következő napot töltsük náluk, de természetesen ennek a kedves meghívásnak nem tehettünk eleget. Legalább azt megigértették hát velünk, hogy majd ha visszafelé jövünk, egy napot itt töltünk az ő kedves körükben.

Bálnavadászhajó a Kurili-szigetek közt

Szigonyágyú a bálnavadászhajón

Ámbrás bálna a partra vontatva

Az ámbrás bálna felnyitott, szörnyű szája

A következő reggel új teherhordóval indultunk útnak. Ezen a napon keresztben át kellett szelnünk a szigetet, s ki kellett jutnunk a Csendes-óceán partjára. Célunk ugyanazon az oldalon, tehát az Ohocki-tenger partján feküdt, ugyanúgy mint Sana, de a terep olyan nehéz, hogy sokkal okosabb átmenni a délkeleti partra s újra visszajönni. Különben is Rubesztu és Tosimoi falvak között a sziget olyan keskeny, hogy alig tizenkét kilométer választotta el egymástól a két partot. Az út legnagyobbrészt síkságon vezetett, vörösfenyő- és lomboserdőkön keresztül. Ezeknek az aljanövénye is, mint mindenütt, a bambuszfű volt, de a sok hó teljesen betemette már a veszedelmes akadályt, csak egy-egy levél állt ki s jelezte, hogy a hó alatt ott van maga a növény is. Ezért azután könnyen haladtunk, különösen mert jó néhány kilométert egy tó befagyott tükrén tehettünk meg.”

Kagylóhalász

Japáni kagylóhalász víz alá merül

Japáni kagylóhalászhajó

Az előző Sten Bergman kötet kapcsán már jeleztem, hogy a szerző művei kimondottan érdekesek és olvasmányosak. Aki valaha olvasott Bergmantól annak valószínűleg nem kell bemutatni, aki meg csak tervez olvasni azt megnyugtathatom jó döntést hozott. A Magyar Földrajzi Társaság könyvtára sorozatban megjelent „A viharok hazájában” című kötetben is számos izgalmas kaland részesei lehetünk a szerző segítségével. A mű az útleírást kedvelőkőn túl a vadászat szerelmeseinek is kedves olvasmány lehet. A szerző expedíciója során részt vesz többek között tradicionális lazachalászaton, vadászik medvére, részt vesz bálnavadászaton, hálóval vadászik kacsára és tengeri sast is zsákmányul ejtenek. Utazása során bemutatja a sziget természeti értékeit és az ott élő népek szokásait és életét is. A könyvben a szerző saját fotói találhatóak, amelyek nagyban növelik az olvasmányélményt. Sten Bergmannal az MFTK sorozatban többet nem találkozunk, de az ELBIDA projektben azonban a későbbiek során további műve is fel lesz dolgozva.

A bálna szétdarabolása

Sanai favágó

Tengerividra gerezna Matszuva szigetén

Pihenő kacsafogás közben

A blogban a következő hetekben ritkulni fognak a bejegyzések a szerző nyári szabadsága miatt, azaz a heti három kötet feldolgozása esetenként kevesebb lesz, de még ha csökkentett intenzitással is, de folyamatosan érkezni fognak az új és izgalmas antik útleírások az ELBIDA projektben.