Ismét Balbo, ismét hidroplánok és
ismét egy betiltott kötet az ELBIDA projektben. A Magyar Földrajzi Társaság
Könyvtára sorozat bemutatása során, pár kötettel ezelőtt találkozhattunk Italo
Balbo „Repülőrajokkal az óceánon át” című művével. A szerző óceánátrepülő
kalandjaiból azonban több is volt élete során. A „Diadalmas szárnyak” című
műve a második óceánátrepülésének történetét írja le, melyet 1933. július 1. és
1933. augusztus 12. között 24 hidroplánnal tett meg csapatával Róma és Chicago
között. Italo Balbo politikai hovatartozása miatt ez a műve is az
Ideiglenes Nemzeti Kormány 530/1945. M.E. számú rendelete által tiltott
könyvnek minősült, melynek célja az volt, hogy a fasiszta szellemű és
szovjetellenes sajtótermékeket betiltsa és megsemmisítését rendelje el. A könyv
1934-ben Budapesten jelent meg a Franklin-Társulat a Magyar Irodalmi Intézet és
Könyvnyomda gondozásában, 256 oldal terjedelemben. A kötetben számos kép és 2
térkép is található. Italo Balboról ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az
ELBIDA projektben a „Repülőrajokkal az óceánon át” című
könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem, így ott az elolvasható.
 |
Sorozatkötéses kötetek két különböző kötésváltozatban (MFTK) |
 |
Az utazás térképe (odaút vastag vonal, visszaút szaggatott vonal) |
Részlet a könyvből:
„Sajnos, az Alpok fölött közben
még rosszabbodott az időjárás. Minduntalan viharok dühöngenek, sűrű a köd és
állandók az esőzések. 28-án estére végre kitisztul az
ég. Abban a feltevésben, hogy másnap nem lesz köd az Alpok felett, úgy
intézkedem, hogy 29-én hajnalban indulunk. Pontosan reggel négy órakor már a
kikötőben vannak az embereim és beszállnak gépükbe. Mielőtt útrakelnénk,
megvárjuk az időjárásjelentést az Alpok felől, mert ott nagyon gyakori a
váratlan változás. Sajnos, a hír, amelyet 5’15-kor kapok, a lehető
legkedvezőtlenebb. Köd borítja az egész hegyláncot. Nem marad más hátra, mint hogy
megváltoztassam az előzetes intézkedést. A legénység, amely huszonöt percet
töltött lázas várakozásban, újra elhagyja a gépeket és visszafekszik az ágyba,
félbeszakadt álmát folytatni.
 |
Az atlanti repülők felsorakoznak |
 |
Az óceánrepülők |
 |
Az orbetellói tavon |
Az állandóan kedvezőtlen
jelentések arra bírnak, hogy más útvonal gondolatával kezdjek foglalkozni. Fölmerül
az a terv, hogy francia területre vágjunk át a Canal du Midit és a Loire
folyását követve, majd egyenesen Írországba szálljunk. Párisból, ahová
megtáviratozzuk tervünket, azt a választ kapjuk, hogy a francia hatóságok
rendelkezésünkre állnak. Sőt a légügyi miniszter parancsot is adott a bordeauxi
különítménynek, hogy nagyobb repülőraj várjon bennünket a határnál és kísérjen
a Földközi-tenger mentén, amíg csak a francia területet el nem hagyjuk.
 |
A hidroplán-raj Orbetellóban |
 |
Vízbe gurítják a gépeket |
 |
Orbetellói alkonyat |
De mielőtt föladnánk az Alpok
fölött való repülés tervét, amely ilyen nagy repülőrajjal újság volna az
aviatika történetében, elhatározom, hogy öt napig várunk. Ha öt nap mulva is
kedvezőtlenek még az időjárásjelentések, minden további tétovázás nélkül a
bordeauxi útvonalat választjuk. Így telnek el június utolsó
napjai. Közben táviratot kapok Amerikából. Reed Laudis őrnagy, az illinoisi
Aeroklub elnöke arra int, hogy ne siessem el az indulást. Ugyanilyen értelmű
táviratokat küldenek a canadai repülők is.
 |
Indulás Orbetellóból |
 |
Útrakészen |
 |
Start! |
De a külföldiek nem mind ilyen
lovagiasak. Az Alpokon túlról származó vicclapot jutattanak el hozzám, amelyben
karrikatúra látható: amerikai lányok papírcsónakon eveznek elénk az
Atlanti-óceánon. A rajz aláírása: „Ezek a papírcsónakok előbb érnek Európa
partjaihoz, mint az olasz óceánrepülők Amerikába”. Egy másik vicclapban nagy
embertömeget láthatunk, amely a parton lesi az olasz óceánrepülőgépek
megérkezését: de a szegény ördögök már olyan régóta várakoznak, hogy gomba nőtt
a lábukon. No, ezért még nem leszünk türelmetlenebbek! Az amerikai lányokat
majd csak meglátogatják hamarosan az én derék legényeim, ami pedig a
gomba-ügyet illeti – a rajz valószínűleg azt a sok bolondgombát ábrázolja, amit
a tisztelt rajzoló úr evett… Mindent fiatalos jókedvvel fogadunk.
 |
Az Alpesek felett |
 |
Balbo a kormánynál |
 |
Zárt alakzatban az Alpesek havas csúcsai felett |
Közben Mussolini hozzájárulását
adja tervemhez, mely szerint ha öt napon belül nem javul az idő, megváltoztatom
az útvonalat. És az ő jóságos szava, mint mindig, most is megnyugtat és
felvillanyoz bennünket.
 |
A Rajna felett |
 |
Szárazföld felett |
 |
Megérkezés Csikágó fölé |
A június 30-a és a július 1-e
közti éjszakán végre kedvező jelentéseket kapunk. Az Alpok felől eltakarodott a
köd és egész Közép-Európa időjárása a lehető legjobb kilátásokkal kecsegtet.
Elérkezett tehát az indulás pillanata."
 |
Tömeg a csikágói Navy Pierben |
 |
A csikágói 7-ik utca nevét Balbo Avenue-re változtatják |
 |
A repülőraj megérkezik New-Yorkba |
Italo Balbo vezetésével második
alkalommal 24 gép szelte keresztül az óceánt. Orbetellóból indulva, átkeltek az
Alpok felett, amely a maga nemében is kockázatos kísérlet volt. A sikeres
átkelést követően Anglia majd Izland után érték el az amerikai partokat
Cartwright-nál. Onnan érkeztek aztán ünnepi fogadtatás keretében Chicagóba. A
korabeli sajtó sokat foglalkozott az óceánátrepüléssel és több újság vicces
kritikát fogalmazott meg a tervvel kapcsolatban. A fanyalgókra és
szkeptikusokra rácáfolva azonban sikeresen teljesítették Balboék a repülést.
Chicagóban majd később New Yorkban is nagy ünneplés fogadta őket, Balboról még
utcát is elneveztek. A visszaút során az Azori-szigetek majd Lisszabon érintésével
érték el Rómát, ahol Mussolini ünnepélyes keretek között fogadta a nagyszabású
repülőút sikeres végrehajtóit. A könyvből egyértelműen kiderül, hogy ekkoriban
még Italo Balbo a Duce megkérdőjelezhetetlen híve volt, amely kapcsolat azonban a későbbiek során erőteljesen megromlik. A sikeres hazatérést követően hamarosan
Líbia kormányzójának nevezik ki a szerzőt, aki különös haláláig tölti be ezt a
tisztséget.
 |
Az atlanti repülőraj megérkezik a római Lidóra |
 |
A Duce és Balbo, a partraszállás után |
 |
A diadalmas hidroplánok a Tiberisen a megérkezés estéjén |
1930-31-ben az első és 1933-ban a
második sikeres óceánátrepüléssel a szerző és csapata beírta magát a repülés
történetébe. A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozatban mindkét Italo
Balbo által írt úti beszámoló megjelent és ennek köszönhetően a repüléstörténelmi
kalandok „átélhetővé” váltak az olvasók számára is. Bár e két diadalmas
repüléssel Italo Balbo elbúcsúzik az ELBIDA projekttől, de a repülős kalandok
sora itt még nem ért véget. Hamarosan újra a levegőbe emelkedünk és ismét rendkívüli repülős kalandokat élhetünk át az MFTK sorozat újabb köteteiben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése