Ismét Balbo, ismét hidroplánok és ismét egy betiltott kötet az ELBIDA projektben. A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozat bemutatása során, pár kötettel ezelőtt találkozhattunk Italo Balbo „Repülőrajokkal az óceánon át” című művével. A szerző óceánátrepülő kalandjaiból azonban több is volt élete során. A „Diadalmas szárnyak” című műve a második óceánátrepülésének történetét írja le, melyet 1933. július 1. és 1933. augusztus 12. között 24 hidroplánnal tett meg csapatával Róma és Chicago között. Italo Balbo politikai hovatartozása miatt ez a műve is az Ideiglenes Nemzeti Kormány 530/1945. M.E. számú rendelete által tiltott könyvnek minősült, melynek célja az volt, hogy a fasiszta szellemű és szovjetellenes sajtótermékeket betiltsa és megsemmisítését rendelje el. A könyv 1934-ben Budapesten jelent meg a Franklin-Társulat a Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda gondozásában, 256 oldal terjedelemben. A kötetben számos kép és 2 térkép is található. Italo Balboról ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben a „Repülőrajokkal az óceánon át” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem, így ott az elolvasható.
 |
| Sorozatkötéses kötetek két különböző kötésváltozatban (MFTK) |
 |
| Az utazás térképe (odaút vastag vonal, visszaút szaggatott vonal) |
Részlet a könyvből:
„Sajnos, az Alpok fölött közben még rosszabbodott az időjárás. Minduntalan viharok dühöngenek, sűrű a köd és állandók az esőzések. 28-án estére végre kitisztul az ég. Abban a feltevésben, hogy másnap nem lesz köd az Alpok felett, úgy intézkedem, hogy 29-én hajnalban indulunk. Pontosan reggel négy órakor már a kikötőben vannak az embereim és beszállnak gépükbe. Mielőtt útrakelnénk, megvárjuk az időjárásjelentést az Alpok felől, mert ott nagyon gyakori a váratlan változás. Sajnos, a hír, amelyet 5’15-kor kapok, a lehető legkedvezőtlenebb. Köd borítja az egész hegyláncot. Nem marad más hátra, mint hogy megváltoztassam az előzetes intézkedést. A legénység, amely huszonöt percet töltött lázas várakozásban, újra elhagyja a gépeket és visszafekszik az ágyba, félbeszakadt álmát folytatni.
 |
| Az atlanti repülők felsorakoznak |
 |
| Az óceánrepülők |
 |
| Az orbetellói tavon |
Az állandóan kedvezőtlen jelentések arra bírnak, hogy más útvonal gondolatával kezdjek foglalkozni. Fölmerül az a terv, hogy francia területre vágjunk át a Canal du Midit és a Loire folyását követve, majd egyenesen Írországba szálljunk. Párisból, ahová megtáviratozzuk tervünket, azt a választ kapjuk, hogy a francia hatóságok rendelkezésünkre állnak. Sőt a légügyi miniszter parancsot is adott a bordeauxi különítménynek, hogy nagyobb repülőraj várjon bennünket a határnál és kísérjen a Földközi-tenger mentén, amíg csak a francia területet el nem hagyjuk.
 |
| A hidroplán-raj Orbetellóban |
 |
| Vízbe gurítják a gépeket |
 |
| Orbetellói alkonyat |
De mielőtt föladnánk az Alpok fölött való repülés tervét, amely ilyen nagy repülőrajjal újság volna az aviatika történetében, elhatározom, hogy öt napig várunk. Ha öt nap mulva is kedvezőtlenek még az időjárásjelentések, minden további tétovázás nélkül a bordeauxi útvonalat választjuk. Így telnek el június utolsó napjai. Közben táviratot kapok Amerikából. Reed Laudis őrnagy, az illinoisi Aeroklub elnöke arra int, hogy ne siessem el az indulást. Ugyanilyen értelmű táviratokat küldenek a canadai repülők is.
 |
| Indulás Orbetellóból |
 |
| Útrakészen |
 |
| Start! |
De a külföldiek nem mind ilyen lovagiasak. Az Alpokon túlról származó vicclapot jutattanak el hozzám, amelyben karrikatúra látható: amerikai lányok papírcsónakon eveznek elénk az Atlanti-óceánon. A rajz aláírása: „Ezek a papírcsónakok előbb érnek Európa partjaihoz, mint az olasz óceánrepülők Amerikába”. Egy másik vicclapban nagy embertömeget láthatunk, amely a parton lesi az olasz óceánrepülőgépek megérkezését: de a szegény ördögök már olyan régóta várakoznak, hogy gomba nőtt a lábukon. No, ezért még nem leszünk türelmetlenebbek! Az amerikai lányokat majd csak meglátogatják hamarosan az én derék legényeim, ami pedig a gomba-ügyet illeti – a rajz valószínűleg azt a sok bolondgombát ábrázolja, amit a tisztelt rajzoló úr evett… Mindent fiatalos jókedvvel fogadunk.
 |
| Az Alpesek felett |
 |
| Balbo a kormánynál |
 |
| Zárt alakzatban az Alpesek havas csúcsai felett |
Közben Mussolini hozzájárulását adja tervemhez, mely szerint ha öt napon belül nem javul az idő, megváltoztatom az útvonalat. És az ő jóságos szava, mint mindig, most is megnyugtat és felvillanyoz bennünket.
 |
| A Rajna felett |
 |
| Szárazföld felett |
 |
| Megérkezés Csikágó fölé |
A június 30-a és a július 1-e közti éjszakán végre kedvező jelentéseket kapunk. Az Alpok felől eltakarodott a köd és egész Közép-Európa időjárása a lehető legjobb kilátásokkal kecsegtet. Elérkezett tehát az indulás pillanata.”
 |
| Tömeg a csikágói Navy Pierben |
 |
| A csikágói 7-ik utca nevét Balbo Avenue-re változtatják |
 |
| A repülőraj megérkezik New-Yorkba |
Italo Balbo vezetésével második alkalommal 24 gép szelte keresztül az óceánt. Orbetellóból indulva, átkeltek az Alpok felett, amely a maga nemében is kockázatos kísérlet volt. A sikeres átkelést követően Anglia majd Izland után érték el az amerikai partokat Cartwright-nál. Onnan érkeztek aztán ünnepi fogadtatás keretében Chicagóba. A korabeli sajtó sokat foglalkozott az óceánátrepüléssel és több újság vicces kritikát fogalmazott meg a tervvel kapcsolatban. A fanyalgókra és szkeptikusokra rácáfolva azonban sikeresen teljesítették Balboék a repülést. Chicagóban majd később New Yorkban is nagy ünneplés fogadta őket, Balboról még utcát is elneveztek. A visszaút során az Azori-szigetek majd Lisszabon érintésével érték el Rómát, ahol Mussolini ünnepélyes keretek között fogadta a nagyszabású repülőút sikeres végrehajtóit. A könyvből egyértelműen kiderül, hogy ekkoriban még Italo Balbo a Duce megkérdőjelezhetetlen híve volt, amely kapcsolat azonban a későbbiek során erőteljesen megromlik. A sikeres hazatérést követően hamarosan Líbia kormányzójának nevezik ki a szerzőt, aki különös haláláig tölti be ezt a tisztséget.
 |
| Az atlanti repülőraj megérkezik a római Lidóra |
 |
| A Duce és Balbo, a partraszállás után |
 |
| A diadalmas hidroplánok a Tiberisen a megérkezés estéjén |
1930-31-ben az első és 1933-ban a második sikeres óceánátrepüléssel a szerző és csapata beírta magát a repülés történetébe. A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozatban mindkét Italo Balbo által írt úti beszámoló megjelent és ennek köszönhetően a repüléstörténelmi kalandok „átélhetővé” váltak az olvasók számára is. Bár e két diadalmas repüléssel Italo Balbo elbúcsúzik az ELBIDA projekttől, de a repülős kalandok sora itt még nem ért véget. Hamarosan újra a levegőbe emelkedünk és ismét rendkívüli repülős kalandokat élhetünk át az MFTK sorozat újabb köteteiben.
