Könyvek

Az öt folyó országa

Baktay Ervin nem ismeretlen azELBIDA projekt rendszeres olvasóinak, illetve a téma iránt érdeklődők számára. AMagyar Földrajzi Társaság Könyvtárasorozatban a szerző harmadik megjelent kötete „A Pandzsáb” című mű. Baktay azegyik legismertebb orientalista szerelmese volt Indiának. Jelen kötetében Indiaegy kis északi szegletét mutatja be a tőle megszokott izgalmas stílusban. Akönyv 1936-ben Budapesten jelent meg a Franklin-Társulat a Magyar IrodalmiIntézet és Könyvnyomda gondozásában, 188 oldal terjedelemben. A kötetben 76 képés 1 térkép található. Baktay Ervinről ebben a bejegyzésben nem írnék újra,mert az ELBIDA projektben a „A világ tetején” címűkönyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem, így ott az elolvasható.

Sorozatkötéses kötet (MFTK)

Részlet a könyvből:

A vasút nagyjából a Great TrunkRoadot követi. Ez a hatalmas országút a világ egyik leghosszabb útja. Megvoltmár részleteiben a Mogulbirodalom idejében is és India muzulmán urainak ez volta legfontosabb hadiútja, amely keresztülszelte egész Északindiát. Az angolokaztán modern eszközökkel kiépítették, úgyhogy a Nagy Törzsút Kalkattából, teháta Bengáli öböltől kiindulva végigvonul a Gangesz völgyén, aztán a Dzamná-mentinagyvárosokat érintve eléri a Pandzsábot és Amritszáron, Lahoron ár északnakfordulva Rávalpindit érinti, hogy végül nyugatra térve átvágja az Indusfolyamot és Pésóarban, az afghán határhoz közel érjen véget.

Az Indus folyam hegyek közt
A Pandzsa Szaháb nevű szikh szenthely medencéje
Részlet Rávalpindi régi városnegyedéből
Hindu halottégetés
Udvari elefánttelep Szangrurban

A Great Trunk Roadkb. harmadfélezer kilométer hosszú és megérdemli nevét, mert valóban olyan,mint valami óriási törzs, amelyből Északindia minden más útvonala kiágazik. Azutóbbi tizenöt év alatt kiépítették a folytatását is egészen az afghán határig,a Khaibár szoroson keresztül, ott csatlakozik hozzá az afghánisztáni főútvonal,amely megszakítatlanul köti össze a Perzsiába és Turkisztánba vezető utakkal. AGreat Trunk Road tehát fontos része az Ázsia nagy részét egybekapcsoló óriásiúthálózatnak. Az angolok pompásan megépítették és kifogástalanul karbantartják,különösen azóta, amióta géperejű járművek egyre inkább tért hódítanak. A szélesút közepén fémcsillogású, sima bitumenborítással ellátott sáv húzódik végig,két nagy teherautó is kényelmesen elfér rajta egymás mellett, ettől a sávtóljobbra és balra aztán ugyancsak széles és jól karbantartott macadam útsávokhúzódnak, amelyeken a jövő és menő szekerek, lovas, ökrös vagy bivalyosjárművek, lovasok vagy tevék közlekedhetnek.

Hindu templom Patiála mellett
Majmok etetése a szimlai Dzsákó hegyen lévő hindu templomban
Az esőfelhők megülik Szimlát
Szimlában a hátasló a leggyakoribb közlekedési eszköz
Szimla főútja, a Mall

A pompás út, amelyen helyenkéntigen gyér a forgalom, szertelen sebességre csábítja az autóvezetőket éskülönösen az indus útvezetők találják élvezetüket abban, hogy eszeveszettsebességgel – 100, sőt 120 km-es tempóban – száguldjanak végig az úton. Nem egyalkalommal utaztam így valamelyik indus barátom gépkocsiján és olykor bizonynémi aggodalommal figyeltem a sebességjelzőt, különösen ha a volán mellett ülőderék szikh barátaimon nyilvánvaló módon észre lehetett venni, hogy jóval többwhiskyt fogyasztottak, mint amennyit elbírnak. De el kellett ismerni, hogykitűnő vezetők és fínom idegreflexek dolgoznak bennük, amelyek sokszor – a nélkül,hogy tudatában volnának – komoly szerencsétlenségeknek veszik elejét. De azértsohasem fogom elfelejteni ezeknek az indiai autózásoknak egyikét-másikát, merttényleg tapasztalhattam, mennyire találó volt az, amivel magaskedvű úrvezetőbarátom megokolta, hogy miért nem hajt óvatosabban: „Életünk úgyis Istenkezében van és nem lehet változtatni azon, ami a sorsunkban megírva áll!” Deazért nem ártana, ha a szeszfogyasztás tilalmát az indiai autóvezetőkre iskiterjesztenék…

Mozgalmas élet az amritszári bazárban
Egy amritszári műkereskedésben
Pandzsábi fejedelmi családból való hölgy
A szentkönyv olvasására magánházban összegyűlt szikhek
Az amritszári szent tó részlete a Bábá Atal toronnyal

A gépkocsi különben egyre jobbanelterjed mindenütt egész Indiában. A vasutaknak hovatovább a Keleten is komolyversenyt jelent az autóközlekedés. Indiában a vasutak amúgyis csak a fontosabb,nagyobb városokat, a főútvonalakat kapcsolják össze és a gépkocsinak mégrengeteg lehetősége van. Az alárendeltebb jelentőségű, lokális útvonalakonmáris sűrűn járnak az autobuszok. Ezek közt is kezdetleges alkotmányok isakadnak, mert a kisvárosok élelmesebb kereskedői – többnyire hindu baniák –felismerve az új idők követelményeit, sietve autobuszvállalatokat létesítettek,de a járműveket a kevéssel megelégedő indus nép igényeihez szabták. A legtöbbilyen autobusz úgy jön létre, hogy a tulajdonos megvásárol valami ócskaalvázat, aztán a helybeli asztalossal festetlen, gyalult puhafából felépíttetirajta a kocsit. Az egész olyan, mint valami láda, amely fölé oszlopokon nyugvódeszkatető borul. Egyszerű deszkapadok állnak az utasok rendelkezésére. Igaz,hogy az indus köznépnek kár is volna modernebb és fényűzőbb autobuszokatnyujtani, hiszen igen gykori látvány, hogy egy-egy turbános atyafi kecskét,birkát szállít, s az állatok idillikus békében szoronganak az utasok közt. Azilyen autobuszokon csak egy úri hely van, elől, a soffőr mellett, ezért aztánjóval többet is számítanak, mint a többi helyért. Az árak egyébként igenszerények, és tekintve azt, hogy az indusokat jól össze lehet zsúfolni akocsikon, a vállalkozó bízvást alkalmazhatja a nagy forgalom, kevés haszonelvét.

Akáli
Szikh családfő
Indus zenekar egy lahori előkelőség kertjében
A Badsáhi Maszdzsid, nagy muzulmán ünnepnapon
Pandzsábi muzulmán család

Mindenesetre kényelmesebb ésbiztonságosabb, ha vonaton robogunk célunk felé. Vezirábádon túl nemsokáraelérjük Gudzsrát állomását és végignézve a környező síkon, elmerenghetünk aletűnt szikh dicsőségen, mert kilencven esztendeje itt, majd a Gudzsráttól nemmessze nyugatra elterülő csiliánválai csatatéren omlott össze a pandzsábi szikhuralom a brit fegyverek tüzében.”

Hindu szolga
Városi muzulmán
Előkelő lahori hindu
Délpandzsábi legelő
Pandzsábi vasuti állomás

Baktay Ervin a tőle megszokottlelkesedéssel mutatja be India e különleges területét. A Pandzsáb a szerzőszerint a béke és nyugalom szigete és bár nem volt mindenki megelégedve azakkori brit uralommal, mégis egyfajta védelmet biztosított a külsőfenyegetéseknek. Egyfajta választóvonal volt az Indus folyam, amelytől északraa nyers, zabolátlan Ázsia, India vadnyugata volt található, míg túlsó partjánmár az Öt folyó országa, a Pandzsáb a fejlődés és remény területe. 1947-benaztán India és Pakisztán megállapodik arról, hogy Pandzsáb tartománytkettéosztják. Ezekben az időkben nem lehetett már a béke szigetének nevezni,mert több konfliktus is kialakult a muzulmánok és a hinduk között. Akonfliktusok azonban lassan megszűntek és 1966-ban Pandzsáb önálló indiai államlett.

Modern szikh szerdár
Szikh szerdár a mult század ötvenes éveiből
Régimódi szikh szerdár (főnemes)
Pandzsábi hindu vezeklő (szádhu)
Szikh szerdár (Sir Dzsogendra Szingh, a Pandzsáb földmívelésügyi minisztere)

Baktay Ervin harmadik a MagyarFöldrajzi Társaság Könyvtára sorozatban megjelent műve egy klasszikus útleírás.Ami azonban igazán különlegessé teszi a művet az maga a szerző Baktay Ervin magávalragadó vonzalma az ország és az ott élő emberek iránt. Olvasás közben ez azérzés átragad az olvasóra is és emiatt egyszerűen jó olvasni még azon részeketis, amelyek talán első ránézésre száraz leírásnak is tűnnek. Szerencséretalálkozni fogunk még az ELBIDA projektben a szerzővel, mind az MFTK sorozatbanmegjelent további művei mind egyéb különleges kötetei kapcsán. Személy szerintörülök ennek, mert Baktay-t olvasni egyszerűen: JÓ.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címed nem lesz nyílvános. Kötelezően kitöltendő mező *

Elküldöm