2016. szeptember 9., péntek

A szigetek gyöngye

Az ELBIDA projektben augusztus elején az olvasók már találkozhattak Keöpe Viktorral szerzőként a Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozat bemutatása során. Első kötete a „Cejlon, az éden szigete” című, ázsiai utazása első megállójáról Ceylonról szólt. A szigetet elhagyva utazása következő állomása Jáva volt melyről Keöpe így írt: „Cejlonnak ennek az istenáldotta földi paradicsomnak csak egy párja van és ez Jáva”. A Jáváról szóló „ A szigetek gyöngye” című könyve 1936-ben Budapesten jelent meg a Franklin-Társulat a Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda gondozásában, 189 oldal terjedelemben. A kötetben 53 kép és 2 térkép található. Keöpe Viktorról ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben a „Cejlon,az éden szigete” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem, így ott az elolvasható.

Sorozatkötéses kötet (MFTK)






Részlet a könyvből:

„ A Merápi (2875 m) és a Merbabu (3145 m) elég közel fekszenek egymáshoz, úgyhogy a két vulkán közt nyereg keletkezett. Legközelebbi célunk ez a nyereg. Három órája megyünk már, de a közelinek tetsző nyerget csak nem tudom elérni.

Csatorna Batáviában

Régi városrészlet Batáviában

A hegyről lefutó töméntelen víz mély kányonokat vágott a puha vulkáni tufába. Ezeken kell átgázolni. Egyik másik patak vize a ló szügyéig ér s ezzel már kezdődik is a fürdőzés. Helyenként a lovaknak át kell úszniok a vizen, míg mi gyalogszerrel kelünk át ingadozó kókuszkötél-hidakon. Bennszülöttekkel is találkozunk. A nyergen túlról jönnek. A legtöbbnek felsőteste egészen meztelen, csak derekuk köré csavarnak rövid szarongot. Találkozáskor félreállnak az útról, leveszik kalapjukat és tiszteletük jeléül leguggolnak.

Kunyhók az út mentén

A buitenzorgi füvészkert nagytava

A főkormányzó palotája Buitenzorgban

Hat órai erős menetelés után elérem a nyerget. A paszangrahan előtt megállunk. Már tudnak érkezésemről, a falu előkelősége is megjelent üdvözlésemre. It nehéz kérdés megoldása várt reám. Tervem szerint ugyanis még aznap kellett volna a csúcsra mennem. De a felhők veszedelmesen húznak felfelé. Megint esni fog, s ami még rosszabb, így nem látok majd semmit sem. Rövid tanácskozás a bíróval és a szálló vezetőjével jelekkel összekötött hollandi nyelven. Eredmény: csak másnap hajnalban megyek fel.

Ficus-fa törzse

Csendes partok

Következő nap volt az egyetlen eset egész utazásom alatt, amikor a magammal hordozott fegyvernek hasznát vettem. Még az este meghagytam a bírónak, hogy éjjel egykor keltsenek. Már félkettő is jóval elmúlt és sehol senki. A vendéglőst hiába keresem, nem találom. A bírót sem tudom hová lett, a kulik pedig olyan mélyen alusznak, hogy nem tudok lelket verni beléjük. Mit tegyek, a köd nem fog az én kedvemért várni! … Leadok egypár pisztolylövést és egy perc alatt talpon van az egész társaság.

Lépcsős rizsföldek

Királypálmák

Két órakor útnak indulunk két fáklyavivő kulival. No lám, mennyire megcsappant a díszes kíséret! A nyeregig még szép számmal eljöttek, de éjjel a sötétben, fel a meredek hegyre, az már sok volt nekik. Letérünk az útról és nem sokára bezárt kapuk előtt állunk. Nem értem, mit akarnak. Az egyik kulim dörömböl a kapun és kisvártatva megjelenik egy alak. Malájul beszélnek valamit, az kérdez, ezek felelnek, tanácskoznak, hadonásznak, amíg végre mégis csak kinyílik a kapu. A falu kapuja volt, éjjelre mindig bezárják. Az egész falut kerítés övezi és azon belül szabadon állnak a házak.

Ősi faekével felszántják a rizsföldet

Ausztráliai fűfa

A Telaga Bodász krátertava

A Hold gyöngén világít, sápadt fénye csak gyöngén rajzolja meg a tárgyak körvonalait. Színük is olyan szokatlan zöldeskékbe játszó, mintha nem is a Földön, hanem valami ismeretlen égitesten járnánk. Sem közel, sem távol hangot nem hallani, halálos, néma csönd körülöttünk. Maga a nagy természet is nyugovóra tér, még lélegzése sem hallik. Ez a fenséges néma csend, ez a csodás világ úgy megragadja az embert, hogy szent áhítat tölti el lelkét, szívét, egész valóját.

Pihenő Tjibodasz közelében

Repülőfelvétel a Raung (3328 m) kráteréről

Az út, már amennyiben útnak lehet nevezni azt, ha hellyel-közzel egy-egy kitaposott pontot lehet találni, kegyetlenül meredek. Bár jó hegymászó vagyok, lassan csak kezd kifogyni belőlem az erő. Jó volna megállani! De mi lesz akkor a fehér ember presztizsével, ha látják, hogy én, a hatalmas fehér kidűlök! Egyideig még tépelődöm ezen, de mivel rájövök, hogy ez a kis csorba aligha fogja most mindjárt tönkretenni a fehérek jávai uralmát, - megaztán ha tönkreteszi is, az nekem nem, hanem a hollandrusoknak fáj, - hát mégis csak megállok. Igaz, örömömre ekkor veszem észre, hogy nemcsak én lihegek, hanem a kulik is. No hát akkor kár volt eddig is így rohanni! Másfél órai kemény gyaloglás után egy szikla tövében megpihentünk egy keveset és aztán ismét megyünk tovább.

Boro-Budur

Dombormű a Boro-Budur folyosójáról 

A Hold közben a felhők közé bújt, s mi koromsötétben menetelünk. Ha nem világítana a fáklyák lobogó fénye, egy tapodtat sem tehetnénk. A terep mindig nehezebb, járatlanabb lesz; kidőlt fatörzseken, otrombasziklákon kell átmásznunk. Még egy órai verejtékezés, és megállunk. Táborozás. Az egyik kuli ágakat, galyakat gyűjt, míg a másik a szikla tövében füvet vág. Nemsokára vígan ropog a tűz. Legényeim gyerekes örömmel dobálják rá a galyakat. Mindenre nevetnek, mindennek örülnek. Ezek igazán boldogok.

A Loro Gyongrang templomai

Finom faragású domborművek  Síva templomfalán 

Lassan derengeni kezd. Kelet felől világosodik. A tárgyakat csak elmosódottan látom, mint valami rózsás ködön keresztül: mellettem a pattogó tűz fel-feldobja zsarátnokát, odébb a kulik guggoló alakja, mögöttük bokrok, egy pár óriási haraszt halvány körvonala, majd meg az egymás fölé tornyosuló sziklák gigászi tömege és végül – a Merápi élesen körülvonalazott foltja. A kráter tüze időnként fel-felvillan, mintha tűzkoronával övezné homlokát. Majd lassan elhalványodva, sötétlő óriás gyanánt bontakozik ki a smaragdzöld, majd aranysárga színben fürdő horizont fölött. Lélekemelő, csodás kép.

A gyermekek mindenütt boldogok

Vásár Szurakartában

Gyümölcsvásár Szurakartában

Táborom az ősi kráter peremén állott. Óriási nagy kráter lehetett, átmérője elérhette a másfél kilométert. Ebből emelkedett ki későbbi kitörés nyomán a mai kráter, amelynek nyugati oldalát egy explozió kidobta. Még egy darabot mentünk előre, de tovább már nem lehetett. A kráter legfelső peremét lehetetlen megmászni, nemcsak a mindenütt előtörő gőzök és gázok miatt, de még inkább a lazán álló kőtömegek miatt. Igy is annyi kénfüstöt nyeltem, hogy azt hittem, megfulladok.

A dukuni bíró háza

Jávai szinház 

A kilátás azonban csodaszép, mintha óriási méretű körkép, közepén állanék. Balkézről a termékeny Piogo völgye, messze a szélén Gyokjakarta, jobbkézről a Dankang és Oágatan széles síksága, a távolban Szurakarta. E mögött már a végtelenségben a Vilisz kéklő csúcsa. Szemben velem, mintha csak kődobásnyira volna, a sűrű növényzettel benőtt Merbabu, mögötte a háromezer méteres Szundin és a Dieng-hegység. Mindent olyan tisztán látni, mintha csak kiterített óriási térkép volna.”

Táncosnők és gamelang zenekar

Bivalyfogatok

Keöpe Viktor most bemutatott „A szigetek gyöngye” című műve stílusát tekintve nem különbözik első MFTK-s művétől. Olvasmányos és különleges, továbbá árad belőle az a fajta rajongás, amely magával ragadta a szerzőt az utazása során, Jáva szigetén. Számára Ceylon és Jáva örökké a világ legszebb vidéke maradt. Így írt róla: „ Ez a két hely az, ahol legpompásabban virít a természet, ahová legbővebben szórta áldását a Teremtő. Hogy melyik szebb, fenségesebb, azt igazán nem tudnám eldönteni, de nem is hiszem, hogy valaki megállapíthatná. Csak azt tudom, csak azt érzem, hogy mind a kettő Földünk legfestőibb, legcsodásabb helyei közé tartozik. A rubin és az igazgyöngy illenek legjobban egymás mellé – ezért követi Cejlont: Jáva a Szigetek-gyöngye.”

Benszülöttek háza Tozári közelében 

Mozgó lacikonyha
Hamarosan az ELBIDA projektben tovább kísérjük a szerzőt ázsiai utazásán és Jávát elhagyva rövidesen a titokzatos Kínába érkezünk vele. Javaslom mindenkinek tartson "velünk".