2016. október 2., vasárnap

Ma Csung-Jin menekülése

Sven Hedin az MFTK sorozatban megjelent negyedik kötete „Ma Csung-Jin menekülése” címmel jelent meg. A kötet egy három műből álló sorozat első része. A teljes útirajz a szerző 1933-1934-ben megtett Észak-Nyugat Kínai utazását írja le, melyből az első kötet fókuszában az a véres háború áll, amely Szinkiangot az 1931-1934-ig időszakban pusztasággá változtatta. A könyv 1936-ben Budapesten jelent meg a Franklin-Társulat a Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda gondozásában, 271 oldal terjedelemben, Vitéz Mezey Dénes fordításában. A kötetben 67 kép található. Sven Hedinről ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben az „Ázsia sivatagjain keresztül” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem, így ott az elolvasható.

Sorozatkötéses kötet (MFTK)




Részlet a könyből:

„Az a jóleső érzés, hogy magunk mögött hagyhattuk Turfánt, félig-meddig megbékített minket azokkal a nyomorúságos hidakkal, posványos vízerekkel és alattomos csatornákkal, amelyeken keresztül kellett vágnunk. Utólértük Li professzort meg négy növendékét. Poggyászunkat egy ló meg két szamár vitte. Velünk együtt utazott egy arabán a két lengyel is. Megálltunk és egy ideig elbeszélgettünk a titokzatos kis csapattal, majd miután valamivel hozzájárultunk bizonyára szűkreszabott utipénztárunkhoz, elhagytuk őket.

Ma Csung-jin tábornok

Seng-Si-cai, Szinkiang katonai kormányzója

Hodzsa Niasz Hadzsi, a szinkiangi türkök vezére 

Félóra múlva elhaladtunk Jamtyi-bazár falu mellett. Innen kezdve az út legnagyobb része víz alatt áll. Újabb félóra múlva már 90 méterrel a tenger szintje alatt járunk. Egy óra múlva repülőgép orgonázó hangja kezd zengeni fölöttünk. Alig jár ezer méternél magasabban. Minden pillanatban várjuk, mikor vágódik közénk egy bomba az autó fedelén keresztül. Megállunk. A mély orgonazúgás azonban elhal a messzeségben.

A hamii parancsnok háza előtt

Az autók a Hami előtti pusztában

Most itt vagyunk Jamtyi-karesz falunál. Széles és mély csatorna fölött két és fél méter hosszú és három méter széles, düledező híd vezet át a túlsó partra. A híd nyugati oldalán álló gerendák szilárdaknak látszanak, a keletiek azonban már egyetlen ember súlya alatt is meginognak. Szerát nekifut az autoval és átló-irányban keresztülhajt. A nyugati hídfélen biztosan gördülnek át a jobboldali kerekek, a két balkerék azonban alaposan lenyomja a keleti oszlopokat. Az autó fenyegetően megdől, de mert elég sebességgel halad, baj nélkül átjut.

Utcai csendélet Hamiban

Jolbarsz kán fia és két szolgája

A rommá lett Hami

Most Gyomtyán van a sor. Óvatosan, lassan halad Szerát nyomán. Reccs! A baloldali hátsó kerék keresztülvágja a hidat és beleszakad tengelyig. Mindenki odasiet. Kapkodva szedjük le a rakományt, mielőtt még az egész kincs befordul a csatornába. Két falubeli megy el arra. Jó fizetséget igérünk nekik, ha szereznek fát, hogy kijavíthassuk a hidat. Kis idő múlva jönnek is már vissza két eléggé vékony fatörzzsel. Megint beküldjük őket a faluba.

Jolbarsz kán, Hami legbefolyásosabb polgára

Autókkal Tien-san fennsíkján keresztül

Katonaság alól mentesülő fiatal türkök

Egyórás küzködés után sikerül kiszabadítanunk az autót. Közben kerül gerenda meg egyéb anyag is, kidőlt távírópóznák és vályogtéglák. Kijavítottuk a hidat a másik két autó számára. Először Effe eredt neki. A híd megbírta, bár nagyon recsegett. Utolsóként Georg gördült át az Edsel-lel. A híd roskadozott és ingadozott, de most sem szakadt be. Közben lengyel és kínai ismerőseink utólértek minket. De amikor elkészültünk a híddal, csakhamar megint elhagytuk őket.

Híd Szengim-Aghisz környékén

Veszélyes út Szengim völgyében

Az út nemsokára olyan jardang-ok útvesztőjébe téveszt minket, amilyeneket már a Lop-nor-sivatagról és a Lou-lan vidékről szóló könyvemben leírtam. A jardang-ok közel egy méter mélységű, élesszélű árkok. Ezeket a barázdákat a szél meg a víz vágja bele az agyagos talajba.

Bogdo-ola, az Istenek hegye

Az autó elakadt, az expedíció pihen

Dervisek

Félhétre jár. Szerát kocsija vezeti a sort. A nap parázsló sárgán már lement. Esteli félhomály dereng. Szerát megáll, majd jelenti, hogy a jardang-barázdák egyre sűrűsödnek és hogy autóval teljességgel lehetetlen erre továbbhaladnunk.

Arghai-bulak mélyútjain nehéz az előbbrejutás

Az út Szu-basinál

Jég borítja Szu-basit

Meg kell fordulnunk! Vissza a jamtyi-kareszi hídhoz! Két órát vesztegettünk el ezen a reménytelen terepen. A nagy fáradsággal rendbehozott híd mellett ütjük fel negyvenedik táborunkat. Majd holnap reggel más úton próbálkozunk. Igazán csak ez hiányzott még, hogy a nyomorúságos hídon mégegyszer át kelljen kelnünk!

Svéd zászló Bagras-köl partján

Kocsik a komp előtt

Ismét fölkerültünk a tengerszint fölé. Éjszaka minusz 4.8°-ot mértünk. A négy tungán tiszt közül kettő bentjárt a faluban és egy vezetőt hozott magával. A parasztott fölültetjük Szerát mellé. Sugárzó, szép, tiszta a reggel. Az északi hegylánc napfénytől sárgálló meredek sziklafalai és a völgyek kékes árnyékvonalai tompa, lágy színekben ragyognak felénk a messzeségből. Északtól 28°-kal nyugat felé, magasan a környék és a Tien-san hóborította hegyóriásai fölött trónol a Bogdo-ula,az Isten hegye.

A teherautók indulás előtt

Indul a komp

Nagy örömünkre nem szükséges megint megkísértenünk a tegnapi hidat, mert a kalauz egy kissé északabbra vonuló úton vezet, úgyhogy a csatorna jobbról húzódik mellettünk. Az út északnyugat felé halad, párhuzamosan a jardangokkal. Murvás gobi, ritkás füvű pusztavidék ez. A tiszta Tatung-medencén baj nélkül keresztülvágunk, mert annak kemény, murvás a talaja.

Átkelés kompon, a Kaidu-golon

Szűk sziklakapu Arghai-bulak völgyében

Korlától délre átkelünk a csatornán

Az út pompás, kemény és egyenletes. Sehol egyetlen fűcsomó. Több karesz, földalatti csatorna, fölött haladunk át. Majd nyilt csatornák kerülnek elénk. A hidak le vannak rombolva! Kara-bulak falunál már vizenyős a vidék. Észak felől úgy csillog felénk a Bodgo-ula, mint valami világítótorony a tenger partján. A dél felől húzódó hegyláncnak Työl-tag a neve.

A fűzfákkal szegélyezett út

Kara-sárban, a Kaidu-gol parján

Megrekedt autó Jangi-hisszár mellett

Déltájban annyira fölmelegszik az idő, hogy időnként meg kell állnunk, hogy a motorok lehülhessenek. A kocsikat egymás mellé sorakoztatjuk. A soffőrök beszélgethetnek egymással. Előszedünk egy dinnyét, Hummel orvosi tiszteletdíját, és keskeny gerezdekre szelve megosztozunk rajta. Hét perccel múlt tizenkét óra.”

A Korlából való menekülést sok minden akadályozza

Hummel doktor operál

A visszatért autók korlai udvarunkon 

Sven Hedin 1933 augusztusában a nankingi központi kormány megbízását elvállalva kezdi meg expedícióját, melynek célja, hogy a Kína és Szinkiang között megépítendő két autóút nyomvonalát kitűzzék. Stockholmba történő hazatérését követően a szerző nekifogott megírni az expedíció történetét, de olyan mennyiségű anyaga és élménye volt, hogy úgy döntött három kötetben jelenteti meg az eseményeket. Hedin három köteteses művét három téma mentén tagolja szét. Így alakul ki a Háború, az Út és a Tó tagolás. Jelen kötet a „Ma Csung-Jin menekülése” címűt aztán követték  1938-ban „A Selyem útja” és 1940-ben „A vándorló tó” című művek. Az első kötet főalakja Ma Csung-Jin, a fiatal tungán tábornok, akit a műben legtöbbször Nagy Lónak neveznek utalva arra, hogy a „Ma” kínai szó jelentése ló. Az expedició tagjai összesen tizenöt fő volt, akik között volt orvos, térképész, útépítő, vasútmérnök, geodéta, csillagász, tanár, gépész, szakács, szolgák és gépkocsivezetők. Öt autóval indultak neki az útnak, mely közül az egyik egy Tudor Sedan volt, míg a másik négy pedig Ford gyártmányú teherautó, három négyhengeres és egy nyolchengeres mely utóbbit a szerző Edsel Fordtól kapott ajándékba.  

Tungán katonák

Az autó-osztag

Tábortűz mellett

Sven Hedin három köteteses útleírása hatalmas és élvezetes olvasmány, amely a szerzőtől megszokott stílusban íródott.  A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozat köteteinek a bemutatása során hamarosan a további két művel is megismerkedhetnek az olvasók az ELBIDA projektben.