Az ELBIDA projektet rendszeresen olvasók 2016. áprilisban találkozhattak az első kötettel a Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozatból. Hétről-hétre, kötetről-kötetre haladva, a bejegyzéseket olvasva ismerhették meg az egyik legnépszerűbb útleírás sorozat köteteit. Az MFTK sorozat azonban lassan a végéhez közeledik. Temesy Győző most bemutatott a „Sasok országában” című könyvével megkezdjük a sorozat utolsó tízes blokkját. A műben a szerző 1913-1917-es albániai háborús tanulmányútjáról számol be, amelyben izgalmas leírást ad e különleges és rejtélyes országról. A könyv nemcsak olvasmányos, hanem jelentős tudományos értékkel is bír, így báró Nopcsa Ferenc Albánia-monográfiája mellett az egyik legjelentősebb forrásmunka a területről. A mű 1938-ban jelent meg Budapesten a Franklin-Társulat a Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda gondozásában, 211 oldal terjedelemben. A kötetben összesen 45 kép és 12 térkép található.
 |
| Sorozatkötéses kötet (MFTK) |
Vitéz Temesy Győző (1925. szeptember 1-ig Hermann Győző, 1935-ig Temesi Győző) magyar földrajztudós, földrajztanár, gimnáziumi igazgató, cserkészvezető 1887. november 2.-án született Temesváron. A Temesvári Főgimnázium elvégzése után 1906-tól a budapesti Tudományegyetemen tanult. 1911-ben földrajzszakos tanári oklevelet szerez, majd Rákospalotán tanított. Az I. világháborúban a temesvári tüzérezred 20. tarackos osztagának segédtisztjeként kezdi katona életét. 51 hónapot tölt a harctereken, majd főhadnagyként szerel le. 1919-től egészen 1945-ig több iskolában is tanárként dolgozik. 1934-1940, illetve 1941-1944 között ő szerkesztette a Földrajzi Közleményeket, a Magyar Földrajzi Társaság 1873-ban alapított tudományos folyóiratát, emellett a Magyar Földrajzi Társaság főtitkáraként is tevékenykedik.
 |
| Albánok nemzeti viseletben |
A magyar cserkészet egyik megalapítójaként 1912-ben megszervezi a Regnum csapatot. A Cserkészőrszem Szövetség első pénztárosa. 1919 után éveken át ő a Lóczy Lajos cserkészcsapat parancsnoka. Cserkészzenekart alapított, álló- és mozgótáborokat vezetett. 1921-től a Magyar Cserkészszövetség országos társelnöke. 1922-ben a megyeri cserkészjáték küzdőfél parancsnok. 1924-ben először vett részt (a II. dániai) dzsemborin majd 1929-ben a III. (angliai) dzsemborin már a magyar csapat parancsnoka. Az USA-ban is tanulmányozta a cserkészetet. 1935-ben a Lengyel Jubileumi Nemzetközi Nagytáboron a magyar csapat parancsnoka. A cserkész vezetőképző tanfolyamok és táborok állandó előadója. 1943-ban felhagyott a cserkészettel. 1945. május 20.-án a rendőrség elhurcolta és 3 évre internálták.
 |
| Skodra várhegye (Rosafa 133m) |
 |
| Skodra a Bojana híddal |
Sikeres író volt, életében számos könyvet írt, több könyvben társszerzőkként szerepel a neve és emellett számtalan újságban és folyóiratban is jelentek meg írásai. 1977. április 20-án, Budapesten 89 éves korában hunyt el.
Részlet a könyvből:
„ Láttuk, hogy Albánia népe még nem forrott össze egy nemzetté és életét törzsekben éli. A törzs gondoskodik az igazságszolgáltatásról is. Az északi hegyi törzsek a szokásjog összefoglalását Lek Dukadjinnak tulajdonítják és a Melcija minden vidéke azt állítja, hogy ő őrizte meg pontosan Alexander Dukadjin törvényeit. Ezek nem írott törvények; a vezetők emlékezete, a szájhagyomány adja őket át nemzedékről-nemzedékre. Thallóczy-Jirecek-Sufflay gyüjteményes munkája közli Don Lazar Mjedia albán plébános tanulmányait. Mjedia hosszú ideig volt misszionárius a hegyvidéken és megírta közvetlen források alapján a Sála, Sósi, Kiri, Plani, Dsoani és Toplana törzseknek Dukadjin törvényhozásán alapuló szokásjogát. Ezek a szabályok a vérbosszúról szólnak.
 |
| Tipikus maleor csoport (Hegylakók) |
 |
| Skodra látképe |
A vérbosszú meghatározott esetekben törvényes. Aki törvényes vérbosszút gyakorol, azt sem törzse, sem a kormány nem vonhatja felelősségre.
 |
| A Hani Hotit környéke, magas vízállás idején |
 |
| A család víkendháza a fán. Nyáron át fenn alszanak |
Ha valaki jogtalanul vérbosszúban férfit, nőt, gyermeket vagy felnőttet megöl, a következőképpen bűnhődik: házait feldúlják és felperzselik, minden vagyonát elkobozzák. Az elkobzás alól csak fegyvere mentes. Az ilyen bűnös azonkívül köteles a törzs területét, minden háznépével egyetemben elhagyni, a törzsnek és az államnak vérdíjat fizetni, az ellene eljáró törzsi és kormánytisztviselők minden költségét fedezni: ő maga minden családtagjával vérbosszú alá esik, ingatlan birtoka a sértett tulajdonába kerül: a megöltért a családnak legalább hat tagja esik vérbosszú alá, olyképpen, hogy ha a családból nem kerül ki a hat férfi, akkor a rokonságból egészítik ki a létszámot és azoknak is el kell hagyniok a törzs területét: végül régebben az egész rokonság házait is lerombolták, manapság pedig a rokonság is köteles magát a rokonság fokához mért vérdíjon megváltani. Ezekhez a kemény megtorlásokhoz járul, hogy a vérbosszúra jogosult férfi az ilyen vérbosszú alá esők mindegyikét megölhette és ha ez sikerült, a sérelem kiegyenlítést nyert. Ha tehát bármelyik fenyegetett férfi haza akart térni házába, akkor a bosszulótól kellett engedélyt kérnie, vagy valakinek az oltalma alá helyezkednie. A vérbosszú alól megváltásnak van helye: ennek vérdíja a török idő utolsó éveiben 3000 piaszter volt. Ez is mutatja, hogy a Malcija szokásjoga a jogtalan vérbosszút a legnagyobb bűnnek tartja.
 |
| Az Ura Mesit, eredeti római híd, Skodrától északra, Müselimi falu mellett |
 |
| Albán fiatalság Les piacán |
A vérbosszúra jogosult bérgyilkost fogadhat. A felbérelt embert a gyilkosságért semmi felelősség nem terheli, minden következményért a felbujtó felel. Ha pedig a megfogadottat megölik vagy megsebesül, a felbujtónak semmiféle kötelezettsége nincs.
 |
| Alessio látképe. |
 |
| Les főutcája a legelőkelőbb üzletekkel |
Ha egy emberre többen lőnek és annyi golyó öli meg, ahányan lőttek, akkor a felelősség egyetemleges. Ha nem minden golyó talált, akkor kiki ártatlanságát 24 ember közreműködése mellett letett esküvel bizonyíthatja. Aki nem tud 24 embert előállítani, azon marad a felelősség. A tettesek megegyezés szerint, eljárás nélkül, önszántukból is vállalhatják sz együttes felelősséget.
 |
| A Drocsin mosé és a török temető Skodrában |
 |
| Elbasan látképe a medence egy részével |
Ez az eljárás akkor érvényes, ha törzsbeli esett áldozatul. Ha valaki más törzsbelit öl meg, csak a kormánynak fizet; néha teljesen büntetlen marad. Kivétel, ha a másik törzzsel bésza állott fenn, azaz békés állapot fogadalma. Ha ugyanis megtörténik, hogy Isten békéje idején egyik törzsbeli ember megöli a másik törzs egy tagját, akkor a vétkes a saját törzsének fejei ellen vétkezett, minthogy a békességnek kezesei a törzs vezetői. Ezért cselekedete ugyanolyan elbánás alá esik, mintha oltalom alatt álló embert ölt volna meg.
 |
| Bivalyfogat |
 |
| Szántás, faekével és bivallyal |
Ha az említett hat törzshöz tartozó ember olyasvalakit ölt meg, aki ezeknek a törzseknek egyikéhez sem tartozott; akkor nincs bűn és nincs bűnhődés.
 |
| Mamuras. Trollmann-telep |
 |
| Fani folyó völgye Ftos községnél |
Ha a fegyveres támadás sebesüléssel végződött, az elbírálás ugyanolyan, mint gyilkolás esetében, csak enyhített formában.
 |
| Tipikus albán kula Ungrej faluból |
 |
| Mohamedán síremlék Tiranában |
A legnagyobb büntetés alá esik az, aki valakinek barátját öli meg. Ha a Dukadjin törvénye szerint élő ember valakit oltalmába fogadott és azt megölték, akkor nem ismer megegyezést és vérdíjat, hanem a bosszút irgalmatlanul végrehajtja. Kiegyezés történhetik, ha atyját, testvérét ölték meg, de vendégbarát megölése csak vérrel torolható meg.
 |
| Tirana mai képe |
 |
| Tiranai utcarészlet |
Az oltalom kétféle lehet. Az egyik fajtája, hogy aki valamitől fél, hatalmas, befolyásos emberek kezességét kéri. Ha ezek kezességet vállalnak bántatlanságáért és mégis megölik, az összes kezesek úgy kötelesek megbosszulni, mintha saját családtagjuk lenne. A tettes minden vagyonát elpusztítják, még fáit, szőlőjét is kivágják; a bűnös minden ingatlana a sértett családjáé lesz és semmi váltságon meg nem váltható. Még a családok sem egyezhetnek ki, csak ha a kezesek valamennyien beleegyeznek; de ezt a beleegyezést még soha senki se kapta meg. Az oltalom másik esete, ha egy család a védelmet keresőt oltalmába fogadja és útján elkíséri. Az ilyen kíséretet nemcsak a családfő láthatja el, hanem lehet a kísérő asszony vagy gyermek is. Ha tehát a védelmet kérőt bármely családtag kíséretében megölik, akkor a vérbosszú még abban az esetben sincs kiegyenlítve, ha a gyilkosnak megvolt a vérbosszú joga a meggyilkolttal szemben. Ellenkezőleg, új kötelezettség keletkezik, mert az oltalmat nyujtó család köteles a gyilkost vagy nemzetségének egy férfi tagját megölni és a tettesnek minden módon anyagi kárt okozni.
 |
| Durazzói városrészlet a kikötővel |
 |
| Hetivásár Ljuzsnán |
A kibékülés lehet önkéntes vagy történhetik a kormány rendeletére. A kormány rendeletéből történő kibékülést a helyszínen bizottság intézi el, megszabja és behajtja a bírságot, írásba foglalja a békét.
 |
| Festői városrészlet Karajá-ban |
 |
| A berati Kala városrész és a vár |
Az önkéntes kibékülést rendesen barátok közvetítik és azon alapszik, hogy a sértett családja megbocsát és a megtorlásról lemond. Ez az aktus ünnepélyesen megy végbe. A vétkes barátai és rokonsága kíséretében, elmegy a vérbosszúra jogosult házába. A vezeklő keze meg van kötve és kisdedet visznek magukkal, aki bölcsőjében fordítva fekszik. A menet benyomul a sértett házába és valamennyien kegyelmet kérnek. Erre a sértett családja kivonul és megtanácskozza a helyzetet. Ha megegyezésre jut a feltételek tekintetében, akkor az egész család visszajön és ünnepélyesen megoldja a vétkes kötelékeit, a csecsemőt pedig rendesen fekteti bölcsőjében. Ezután közlik a feltételeket, ha ugyan egyáltalán igényelnek vérdíjat, és ezzel a vérbosszú kötelezettsége megszűnt. Amennyiben vérdíjat igényelnek, ennek összege nem lehet nagyobb a törvényes összeg legmagasabb mértékénél (3000 piaszter).
 |
| Elbasani utcarészlet |
 |
| A rogozsinai Skumbi híd |
Ezek a vérbosszúra vonatkozó legfontosabb szabályok. Egyes vidékeken lehetségesek helyi eltérések; de ezek csak változatok: a felfogás és elbírálás lényegében az egész hegyvidéken azonos. Közvetlen tapasztalatból tudom, hogy a vérbosszú végrehajtása nem történik párviadal vagy nyílt kiállás útján, hanem megengedett dolog a leshelyről való puskázás. Skodrában egy pappal találkoztam, aki törzsét (Klementi volt) azért hagyta el, mert egyike volt a rokonságból kijelölt hat férfinak, aki a sértett családjának szabad prédája lett. Ő beszélte, hogy 13 éves fiú volt, amikor vérbosszú alá esett és csak úgy tudott épen elkerülni törzséből, hogy más férfi vendégbarátul fogadta és személyesen elkísérte útján. Ugyancsak ő állította, hogy vérbosszú kötelezettsége sohasem szűnik meg: nem térhetett vissza törzséhez és ha most visszamenne, érintetlenül fennállana a jog, hogy lesből lelőjjék, hacsak kötelezettsége közben meg nem szűnt.
 |
| Durazzo kikötője |
 |
| A püspöki székesegyház Orosi-ban. |
Az oltalom abban az esetben, ha az oltalmazó családtagja az üldözöttet kíséri, csak addig érvényes, amíg az oltalmazó tényleg jelen van. Ha azonban olyan pillanatban ölik meg, amikor oltalmazó nem volt jelen, a vérbosszú szabályszerű kiegyenlítést nyert. Logoreci barátom mondott el egy esetet. A megtorlást kereső hetekig ólálkodott az oltalmazó háza körül; egyszer éjjel a keresett ember elhagyta a házat egyedül, mire a vérbosszuló lelőtte: az eljárás teljesen rendben volt, a gyilkost igazolták.”
 |
| Albánia |
A könyv megírása és megjelenése között jelentős idő telt el. Bár a szerző utazásáról hazatérve még Lóczy Lajos 1920-ban történt halála előtt megírta a könyvet, azonban az 1938-ig kiadatlan maradt. Gróf nagyapponyi Apponyi Géraldine az Apponyi család sarja és I. Zogu albán király 1938. április 27-én Tiranában tartott esküvője azonban új alapokra helyezte a magyar-albán barátságot. Valószínűleg ez az esemény volt az, amelynek köszönhetően megjelent Temesy Győző könyve. Ekkor már a szerző ismert író és cserkészvezető volt. A könyv, mint már bevezetőmben említettem jelentős tudományos forrásmunka, de nem csak az. Egészen különleges olvasmány, amelyben az-az ellentét, mely az ország földrajzi közelsége és etnológiai távolsága között feszül, ad egészen különös varázst az elbeszélésnek. A szerző elindult akkor a cattarói öbölből (ma Kotori öböl) és pár napon belül olyan szűz, kutató nem járta tájakon vándorolt, ahol még a vérbosszú érvényben volt, nem volt pontos térkép és a lakosság olyan nyelvet beszélt, mely semmi ismert európai nyelvhez nem hasonlított. Az albánia szó, azaz albánul Shqipëria, egyes értelmezések szerint az jelenti: a sasok földje. Temesy ezt a földet járta hónapokon át és nagy körültekintéssel látott hozzá a munkához. A siker érdekében megtanult alapszinten még albánul is. Sok emberrel beszélt útja során, minden adatot feljegyezett, de nemcsak a földrajzi vonatkozásúakat, hanem a néprajzaikat is. Ezekből a feljegyzésekből született aztán meg a mű, amelyet a szerző saját fényképfelvételei és Albániáról készült különböző térképei egészítenek ki (egyes fényképek a Pázmány Péter Tudományegyetem Földrajzi Intézetének a gyűjteményéből valók, míg bizonyos térképeket, pedig Lóczy Lajos engedélyével báró Nopcsa Ferenc Albánia című művéből vettek át.). A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozatban egy kötettel szereplő Temesytől elbúcsúzunk, de az MFTK sorozatot hamarosan folytatjuk tovább az ELBIDA projektben.
