2017. február 26., vasárnap

A sötét Kelet árnyéka

„A sötét Kelet árnyéka” címmel megjelent különleges Ossendowski mű a harmadik kötet a Modern Utazók és Felfedezők Könyvtára sorozatban. A szerző a távol Keletről írt munkáival vált közismertté és bár írásai körül sokat vitatkoztak, megállapításainak hitelességét többen kétségbe vonták, de ennek ellenére is azt a legtöbb kritizálója is elismerte, hogy kitűnő író. Az olvasók körében is nagy népszerűségnek örvendett Ossendowski. Évekig élt a cári Oroszországban, amely során tapasztalta annak működését. „A sötét Kelet árnyéka” című könyvében a háború és a bolsevizmus előtti Oroszország lelki és erkölcsi életét mutatja be, melyről különösen sötét képet rajzol. A kötetben megjelenő politikai kritika miatt az Ideiglenes Nemzeti Kormány 530/1945. M.E. számú rendelete betiltotta Ossendowski ezen művét is. A rendelet célja az volt, hogy a fasiszta szellemű és szovjetellenes sajtótermékeket betiltsa és megsemmisítését rendelje el. A MUFK sorozat bemutatása során több olyan kötettel találkozik majd az olvasó, amely e rendelet által betiltott és megsemmisítésre ítélt könyvnek számított. Ossendowski második a sorozatban megjelent műve 1925-ben Budapesten jelent meg a Franklin-Társulat gondozásában, 144 oldal terjedelemben. A magyar fordítást Balassa József végezte. A kötetben nem találhatók képek, így a blogbejegyzésben látható illusztráció egy része ez esetben is internetes forrásból származik. Ferdynand Antoni Ossendowskiról ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben az „Állatok, emberek és istenek” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem, így ott az elolvasható.

Egyszerű bordó kötésű kötet


Sorozatkötéses kötet (MUFK)

Részlet a könyvből:

„ A reakciós erőknek a forradalmi erőkkel vívott tüzes, makacs harcaiban, midőn egyikük sem vette észre egy új, közös ellenség érkezését, Oroszország politikai egén olyan fantómok jelentek meg, amilyenek – azt hinné az ember – csak az apokolipszis szerzőjének képzeletében születhettek.

Angol nyelvű kötet 
Egyike az elsőknek volt az egykori lókötő, a részeges és gonosztevő Griska Raszputin. A Raszputin név, amely gonosztevőt jelent, úgy látszott, mintha ellentétben volna azzal a szereppel, amelyet ez a titokzatos kalandor játszott és azokkal a nevekkel, melyekkel őt felruházták: a szent ember, a lelkiatya, a csodatevő, az üdvöthozó stb.

Ferdynand Antoni Ossendowski 
A Tobolszk vidékéről való, műveletlen paraszt és részeges Raszputin egy cigánybandához csatlakozva, lólopással foglalkozott s gyakran üldözték a parasztok és a csendőrség. Egy napon, egy sikertelen próbálkozás után, csaknem elcsípték, de sikerült az utolsó percben megszöknie s elrejtőzött egy félreeső kolostorban, amelynek priorja a szigorúan aszkéta, de lelkileg abnormális Pimen volt.

A kolostorban Gregor testvér megtanult egy kicsit gyógyítani és írni, de nem vették be papnak a nevelés hiánya és féktelen szokásai miatt.

Gregor Raszputyin 
Valóságos legendákat meséltek Raszputin romantikus kirándulásairól a szomszédos falvakba, sikereiről az asszonyoknál és hogy rendkívüli ügyességgel és hatással tudott a legkülönbözőbb emberekkel beszélni.

Ha Pimek priornak pénzre volt szüksége, Raszputint küldte el a gazdag és istenfélő tobolszki és tatár kereskedőkhöz. Raszputin mindig tudta, hogyan kell őket bőkezűségre bírni s ez nagy becsületet szerzett a gonosz testvérkének a kolostor társadalmában, s őt használták fel diplomataküldetésekre a külvilághoz.

A cári palota 
Azonban mindenfelől érkeztek a hírek Griska részegeskedéséről, játékszenvedélyéről és gonoszságairól. Az emberek beszéltek a hallatlan orgiákról, melyeket a testvérke rendezett minden sikeres pénzszerző diplomáciai kirándulás után; még arról is beszéltek, hogy milyen részt kapott az Urálon túli vakmerő betörők zsákmányaiból.

Ossendowskit ünneplik érkezésekor 
Egy alkalommal híre jött, hogy egy faluban egyik szerelmi kirándulása alkalmával verekedés keletkezett és Griska késsel leszúrt egy parasztot. Ezután nem tért vissza a kolostorba, hanem barátruhában hosszú ideig bejárta Szibériát, míg végre elérte a Volgát. Itt szent ember, istenes ember hírébe jutott a gazdag kereskedő-osztály istenfélő asszonyai között.

Raszputyin 
Azt nem is lehet tagadni, hogy ennek az embernek rendkívüli hatalma volt; vad, macskáéhoz hasonló, égő szemei mintha áthatoltak volna az emberek agyán, hogy eljussanak lelkük mélyéig.

A cári család 
Első látásra meg tudott ítélni minden embert. Ösztönszerűen megismerte az emberi lényeket, jellemüket, pszichológiájukat és vágyaikat. Azonkívül nagyon ügyes hipnotizáló volt, ellenállhatatlan szuggesztív erővel s egyformán tudott hatni egyénekre és nagy tömegekre. Hangjában volt valami meggyőző és tekintélyt szerző erő, ez a mély, fenyegető hang egy szibériai szűz erdő zúgásához hasonlított, amilyenben romantikus és viharos ifjúságát töltötte.

II. Miklós cár
Emlékszem, hogy egyszer egy közúti kocsira akartam felszállni Szentpétervárott. Kora reggel volt s még kevesen jártak arra. Elmerültem újságomba, midőn egyszerre mintha valami különös ütést éreztem volna fejemen. Hirtelen felpillantottam s egy magas, sovány, mozdulatlan aszkétaarcú ember szemeivel találkoztam. Pompás cobolybunda és sapka volt rajta, de ruhájának szabása különös volt, talárhoz hasonlított. Nem tudtam, hogy ki lehet, látva, hogy magasszárú csizma van rajta, és midőn bundáját kinyitotta, hogy kivegye zsebkendőjét, láttam, hogy közönséges orosz ing van rajta, vörös selyemből. Kénytelen voltam ismét szemébe nézni a különös embernek. Egyszerre szívdobogás közt észrevettem, hogy szemei eltűntek s helyettük éles sugarak törtek elő, elrejtve szemeit és arcának egyik részét.

Raszputyin holteste 
Szemei hirtelen ismét előtűntek s ajka körül gúnyos, megvető mosoly játszott. Észrevettem, hogy hipnotikus erejét akarja rajtam kipróbálni. Elhatároztam, hogy nem nézek rá többet és sikerült is ezt megtenni. Midőn kiszálltam a kocsiból, el kellett mennem az idegen előtt. Megérintette karomat és így szólt:
Tudom, hogy ön újságíró. És nem akar rám nézni? Miért?  Én Raszputin vagyok, Gregor Raszputin, az isten embere.”


A kötet megjelenésekor az olvasók örömmel fogadták, a kritikusok azonban több ponton támadták, Ossendowski ezen művét is. Egy korabeli kritika szerint: „…bizonyos, hogy ennek is nagy „sikere" lesz, noha emelkedettebb irodalmi szempontból elszomorító látvány, ha ilyen minden komolyabb érték híján levő könyv közkelendőségnek örvend. Ossendowsky kétségtelenül ügyes mesélő, bizonyos az is, hogy a szakembereknek az a támadó vitája, amely első könyvét nyomon követte, tulajdonképpen csak használt neki és fokozta a közönség bizonyos rétegének érdeklődését könyvei iránt. Úgy látszik, ez a körülmény megszédítette a szerzőt, aki most már azt hiszi, hogy neki mindent szabad, mert a kiadók mindent elfogadnak tőle, abban a reményben, hogy megint jó üzletre nyílik számukra alkalom. Ez a legújabb Ossendowsky könyv — a politikai nagyképűségnek is frappáns dokumentuma —, világos bizonysága annak, hogy szerzője tudja, hogy mindent megengedhet magának, mert úgy sem kell tartania a komoly ellenőrzéstől. Ossendowsky, persze, megint csak Oroszországgal foglalkozik, de az olvasónak akaratlanul is észre kell vennie, hogy a legtöbb úgynevezett történet és a „hátborzongatásra" szánt históriák egész sora, amelyekkel ebben a könyvben találkozunk, az író bizarr kitalálásai. Ossendowskynak azonban a szavahihetőség már nem okoz gondot. A kiadók szívesen fogadják a kéziratát és ez a fő. Az üzlet. A többi mellékes.” Amint azt az előbb idézett kritika is mutatja, ez esetben is sok ellenérzést keltett Ossendowski jelen műve. A legtöbb korabeli beszámoló egységes abban, hogy a műben előfordulnak túlzó, sőt, sokszor bizarr beszámolók is, ugyanakkor Oroszország korrajza tekintetében, a legtöbb magas szinten értékeli a könyvet. Ossendowskit és művét azonban nem érintette negatívan a visszatérő kritika, mert az olvasókat egyáltalán nem riasztották a bizarr és túlzó elemek. A mű tehát sikeres volt, amely így tovább növelte Ossendowski olvasótáborát és ezzel párhuzamosan a népszerűségét is.

A korabeli Oroszország térképe 
A Modern Utazók és Felfedezők Könyvtára sorozatban bemutatott újabb Ossendowski mű, ismét nagy port kavart saját korában. Oroszországnak mindig is megvolt, és ma is megvan, a maga misztikuma az európai emberek képzeletében. Ossendowski ezt a misztikus világot dolgozza fel művében és lebilincselő stílusban mutatja be a cári uralom durva önkényét, az akkori társadalmi csoportok közti óriási szakadékot, a primitív falusi élet és a városi úri világ rendkívüli kontrasztját és a vad ázsiai szokások és mulatságok erkölcsi züllöttségét. A háború, ebben az amúgy is rendkívüli módon szétzilálódott országban aztán megadta az utolsó lökést és teljesen romba döntötte a cári világot. A kritikában megfogalmazottaknak valóban van nyoma a műben, viszont ettől függetlenül fantasztikus korrajz ez a cári Oroszország szétesése előtti időszakról. Aki teheti, olvassa bátran. Erősen ajánlott kategória.






2017. február 21., kedd

Állatok, emberek és istenek

Ossendowski első műve a Modern Utazók és Felfedezők Könyvtára sorozatban, „Állatok, emberek és istenek” címmel jelent meg. Henryk Sienkiewicz után a második legismertebb lengyel író ezzel a művével válik világhírűvé. 1921-ben New Yorkban jelent meg elsőként és 1924-ig több mint 24 kiadást ért meg. A szerző kalandos menekülését meséli el Szibériából és találkozását a későbbi mongol diktátor, Ungern von Sternberg báróval. A mű rendkívüli ismertségét elősegítette, hogy Sven Hedin a kor ismert utazója azzal vádolta Ossendowskit, hogy valótlanságok és földrajzi tévedések sora van a könyvben. A magyar kiadást megelőzően már híre ment a két tudós vitájának, amelyen kaptak a kereskedők és a „két tudós harca” címmel reklámozták Ossendowski „Állatok, emberek és istenek”, valamint Sven Hedin „Pekingtől Moszkváig” című műveit. A kötetben megjelenő politikai kritika miatt az Ideiglenes Nemzeti Kormány 530/1945. M.E. számú rendelete betiltotta Ossendowski ezen művét. A rendelet célja az volt, hogy a fasiszta szellemű és szovjetellenes sajtótermékeket betiltsa és megsemmisítését rendelje el. A MUFK sorozat bemutatása során több olyan kötettel találkozik majd az olvasó, amely e rendelet által betiltott és megsemmisítésre ítélt könyvnek számított. Ossendowski első a sorozatban megjelent műve 1925-ben Budapesten jelent meg a Franklin-Társulat gondozásában, 240 oldal terjedelemben. A magyar fordítást Sajó Aladár végezte. A kötetben nem találhatók képek, így a blogbejegyzésben látható illusztráció egy része ez esetben internetes forrásból származik. Ossendowski ezen művére is igaz, hogy többféle kötésváltozatban jelent meg. Létezik klasszikus sorozatkötéses MUFK kötet, sima bordó borítójú, képes borítójú és a tévesen ovális MFTK logóval megjelenő kötet is. Feltételezhetően a papír védőborítók közül is több verzió létezik, amely kimondottan ritka a sorozat történetében. Gyűjteményemben egy képes borítójú kötet található. 

Képes borítójú kötet


Sorozatkötéses kötet (MUFK)

Az ELBIDA projektet rendszeresen olvasók tudják, hogy a bevezető részt követően a szerző életrajza szokott következni. Ez esetben azonban még mielőtt megismerkednénk Ossendowski kalandos életével, röviden érdemes egy kicsit beszélni a kor híres vitájáról . Sven Hedin lényegében a tények elferdítésével vádolta meg a szerzőt. 


Sven Hedin

A vitának a híre még a kötet magyar megjelenése előtt a korabeli sajtóban már megjelent. Ossendowski azzal védekezett, hogy a hirtelen kitörő orosz forradalom miatt menekülnie kellett és rendkívüli kalandok árán érte el a biztonságot jelentő célt. Könyvét az út során szerzet élményei és jegyzetei alapján írta, de menekülése közben nem volt lehetősége nap mint nap jegyzeteket készíteni, így sokszor hosszabb idő is eltelt mire lejegyezte az aktuális eseményeket. Ő maga sem tagadta, hogy csúszhattak sorai közé apróbb földrajzi tévedések, de nem is tudományos munkának szánta a művet, hanem sokkal inkább egy korképet, egy útleírást akart az olvasók elé tárni. Tudományos eszközök és térkép hiányában tévedhetett is. A műben a szerző elsősorban amúgy is az ázsiai vörös rémuralmat, Ungern bárót és a Kína és Oroszország között hánykolódó Mongólia helyzetét kívánta bemutatni. Sven Hedin elsődlegesen azzal támadta Ossendowskit, hogy könyvében különösen a kelet-ázsiai részekben, tág teret enged a fantáziájának, a hatás kedvéért tódít és hibás földrajzi neveket használ, amiért a tudósok számára a mű értéke jelentősen csökkent. Hedin azt azonban elismerte, hogy amennyiben nem tudományos műként kezelik a kötetet, akkor szépirodalmi szempontból elsőrangú munkát tett le az asztalra Ossendowski. Már-már majdnem odáig fajult a vita, hogy a két szerző a nagy nyilvánosság előtt Berlinben bizonygatta volna igazát, de Ossendowski Afrikából hazatérve nem kívánt nyilvános vitába bocsátkozni, ismét a menekülés körülményeivel és az eszköztelenséggel magyarázva az esetleges tévedéseket. Persze a vitának akkor is volt némi politikai íze, hiszen Ossendowski egy ízben azt nyilatkozta, hogy aki őt támadja az valójában a bolsevikok barátja és az fáj nekik, hogy leleplezte a vörösök rémes tetteit. Úgy gondolta a lejárató kampányt Moszkvából irányítják. 

Reklám a Budapesti Hírlapból (1925. november 28)
A „két tudós harca” és a körülötte kevert hírverés azonban arra nagyon alkalmas volt, hogy óriási reklámot csináljon, mind Hedin, mind Ossendowski munkájának, így rendkívüli népszerűségnek örvendtek a művek az 1925. évi könyvpiac karácsonyi újdonságaként. Mindkettő ára egységesen 126.000 korona volt.  

Antoni Ferdynand Ossendowski
Antoni Ferdynand Ossendowski lengyel tudós, utazó, író és politikai aktivista 1876. május 27-én született Ludzában. Tanulmányait a Kamieniec Podolskiban kezdte meg, majd Szentpéterváron folytatta, ahol kémiát tanult. Professzorával már ekkor többször utazott Szibériába, a Kaukázusban és az Altájon, sőt eljut már Ázsia különböző területeire is. Szentpétervári évei során kezd írni és hamar kiderül az is, hogy tehetséges. 1899-ben a Szentpétervári diáklázadások miatt kénytelen elhagyni a cári Oroszországot. Párizsba költözik, ahol a Sorbonne-on folytatja tanulmányait. 1901-ben tér vissza Oroszországba, ahol a tomszki Állami Egyetem tanára lesz. Az orosz-japán háború kitörése után Harbinba költözik, ahol megalapítja a Központi Műszaki Kutató Laboratóriumot. Kutatói munkája mellett az Orosz Földrajzi Társaság helyi szervezetének is a vezetője lesz. Ebben az időszakban sokat utazik és első regényét is ekkor publikálja. 1905-ben belekeveredik a forradalomba, amely kudarca után letartóztatják és halálra ítélik a cár elleni összeesküvés vádjával. A halálos ítéletet később szibériai kényszermunkára változtatják. 1907-ben szabadul a börtönből megbélyegezve egy un. „volchiy bilyet”-tel amely megakadályozta, hogy munkát vállalhasson. Ismét, írni kezd és megírja a komoly sikert hozó regényét az Orosz fogságról. A friss népszerűségnek köszönhetően, visszatérhetett Szentpétervárra, ahol folytatta írói tevékenységét. 1917-ben az orosz forradalom kitörésekor Omszkba utazik, ahol a helyi egyetemen tart előadásokat. Omszki tartózkodása során kapcsolatba kerül Kolcsak tengernaggyal, akinek ideiglenes kormányában pénzügyi tanácsadóként dolgozik. Egyes adatok szerint tanácsadói munkája mellett valójában hírszerző tiszt is volt és ilyen minőségben részt vett a Sisson dokumentumok átadásában. A Sisson dokumentumok azt állították, hogy Lenin, Trockij és társai valójában a németek fizetett ügynökei és az orosz nép árulói voltak. A dokumentumokról később kiderült, hogy valójában hamisítványok. A Kolcsak kormány bukása után egy kisebb csoporttal menekülni kényszerül Szibériából. Indián keresztül több ezer mérföld megtétele után érték el a Mongóliát, ahol megállította őket a későbbi mongol diktátor Ungern von Sternberg báró. Ossendowski csatlakozott a báró hadseregéhez melyben hadtestparancsnoki fokozatot töltött be, és ő lett a báró politikai tanácsadója. 1920 végén a báró Japán és amerikai diplomáciai útra küldte, ahonnan soha nem tért vissza Mongóliába. Életének ezen időszaka tovább növelte a személyéről kialakult misztikus, titokzatos történetek számát. New Yorkba érkezve a lengyel nagykövetségen kezdett dolgozni, egyes források szerint valójában ismét kémkedett. 1921-ben jelenik meg első műve angolul „Állatok, emberek és istenek” címmel mely kalandos útjáról és a véres báró történetéről szól. 


A mű igazi bestseller lesz, meghozva ezzel a világhírnevet a szerzőnek. 1922-ben visszatért Lengyelországba, ahol Varsóban telepedett le. Hazatérése után a Varsói Egyetemen tart előadásokat és a lengyel kormány tanácsadója lesz. Életének e szakaszában is sokat utazik és ír. Sorra jelentek meg újabb művei. Írásaival egy külön műfaj hoz létre az utazási regényt, melynek köszönhetően minden idők egyik legismertebb lengyel írója lesz. A második világháború kitörését követően marad Lengyelországban, Varsóban. 1942-ben csatlakozik a földalatti Nemzeti Párthoz, akik munkáját segíti egészen haláláig. A varsói felkelést követően Milanówekbe költözik, az ekkor már súlyos beteg író. Ossendowski 1945. január 3-án, 69 éves korában hunyt el. Másnap Milanówekben temetik el. Két héttel halála után a Vörös Hadsereg elfoglalja a falut. Ossendowski a Szovjetunióban a nép ellenségének számított elsősorban „Lenin” című műve miatt, ezért szovjet ügynökök exhumálják holttestét, hogy megerősítsék személyazonosságát és megdönthetetlen bizonyítékot szerezzenek az író halálára. A háború után több országban, így Lengyelországban és Magyarországon is betiltják Ossendowski összes munkáját, sőt az addig megjelenteket is elkobozták és elégették. Lengyelországban egészen 1989-ig nem jelenhetett meg hivatalosan a szerző munkája nyomtatásban. 


Részlet a műből:

- Beszéljen magáról és utazásáról – unszolt a báró. Elmondtam neki mindent, amiről azt hittem, hogy érdekli. Elbeszélésem mintha alaposan fölizgatta volna.

- Most én fogok önnek magamról beszélni és el fogom mondani, hogy ki és mi vagyok! Nevemet annyi gyűlölet és félelem veszi körül, hogy senki sem tudhatja, mi a valóság és mi a hamisság, mi a megtörtént dolog és mi a legenda. Ha jegyzeteket csinál mongolországi útjáról és a véres tábornok jurtájában való tartózkodásról, akkor talán egyszer írni fog róla.

Ungern-Sternberg báró
Ungern báró behúnyta a szemét és dohányzott. Beszéd közben nem fejezte be mondatait, mintha valaki megakadályozta volna azok helyes fölépítésében. 

- Az Ungern-Sternberg család régi család, németeknek magyarokkal és Attila-korabeli húnokkal való keveréke. Harcias eleim minden európai háborúban résztvettek. Ott voltak a keresztes-hadjáratokban. Egy Ungernt, aki Oroszlánszívű Richárd alatt harcolt, Jeruzsálem falainak tövébe öltek meg. Még a tragikus gyermek-kereszteshadjáratban is életét vesztette egy Ungern, a tizenegy éves Ungern Ralf. Amikor a tizenkettedik században az ország legvakmerőbb harcosait a szlávok ellen a német császári birodalom keleti határára küldték, köztük volt elődöm, Halsa Ungern-Sternberg Artúr báró. Ott a határon a lovagok megalkották a német lovagrendet, amely tűzzel-vassal terjesztette a keresztény tant a litvánok, esztek, lettek és szlávok közt. Amikor a grünwaldi csatában lengyel és litván csapatok megsemmisítették a német rendet, ugyanott két Ungern-Sternberg bárót is megöltek. Családom mindig harcias volt és hajlott a miszticizmusra és aszkétaságra. 

Ungern-Sternberg báró
- A XVI. és XVII. században több Ungern bárónak vára volt Lettországban és Esztországban. Nem egy legenda és elbeszélés fűződik hozzájuk. Ungern-Sternberg Henrik, akit a bárd-nak neveztek, vándorló lovag volt. A franciaországi, angolországi, spanyolországi és olaszországi lovagi tornákon annyira ismerték nevét és dárdáját, hogy ellenfelei féltek tőle, Spanyolországban, Cadiz mellett esett el egy lovag kardjától, aki kettéhasította a sisakját és a koponyáját. Ungern Ralf báró rablólovag volt, aki Riga és Reval közt garázdálkodott. Ungern Péter bárónak vára volt Dagö szigetén, a Keleti tengeren, ahol abban az időben, mint rablólovag, a tengeri kereskedelemnek az ura volt.

Ungern-Sternberg báró gyermekként
- A XVIII. század elején élt az ismert Ungern Vilmos báró, aki alchimista volt és akit a sátán testvérének neveztek. Nagyapám az Indiai Óceánon volt tengeri rabló, aki adót követelt az angol kereskedőktől és a brit hadihajók éveken át nem tudták elfogni. De végre mégis csak elfogták, kiszolgáltatták az orosz konzulnak, aki Oroszországba küldte, ahol Transbajkáliába való száműzésre ítélték. Én is tengerésztiszt vagyok, de az orosz-japán háború arra kényszerített, hogy elhagyjam igazi hivatásomat és a zabajkal-kozákok csapatába lépjek. Egész életemet a háborúnak és a buddhizmus tanulmányozásának szenteltem. A nagyapám hozta el nekünk magával a buddhizmust Indiából. Atyám és én ennek következtében e tan követői lettünk. Transbajkáliában megkíséreltem, hogy a forradalom aljassága ellen való kíméletlen harcra megalkossam a katonai buddhisták rendjét.

Ungern-Sternberg báró
Amikor a báró idáig jutott, elhallgatott és idegesen egyik csésze teát itta a másik után. Teája olyan erős és fekete volt, mint a kávé.

- A forradalom aljassága!... Gondolkodott-e erről valaha valaki más is, mint Bergson, a francia filozófus és a tudós tibeti Tashi Láma?

Ungern-Sternberg báró
A tengeri rabló fia tovább beszélt, miközben tudományos elméleteket, műveket, a tudomány és irodalom embereinek nevet, a szentírást és buddhista könyveket idézte és fölváltva franciául, németül, oroszul és angolul beszélt.


- A buddhista és a régi keresztény könyvekben arról az időről olvastunk, amikor ki fog törni a háború a jó és gonosz szellemek közt. Akkor el kell jönnie az ismeretlen átok-nak, amely meghódítja a világot, elpusztítja a kultúrát, megöli az erkölcsöt és mindenkit megsemmisít. Fegyvere a forradalom. Minden forradalomban a rombolónak durva erőszaka fog a tapasztalatban megérett intellektuális teremtő helyére lépni és a legalacsonyabb ösztönöket és kívánságokat fogja homloktérbe tolni. Az emberiség még jobban el fog távolodni az istenségtől és lelkivilágtól. A nagy háború bebizonyította, hogy az emberiségnek fölsőbb ideálokhoz kell fölemelkednie. De akkor megjelent ez az átok, amelyet előre látott Krisztus, János apostol, Buddha, az első keresztény vértanúk, Dante, Leonardo da Vinci, Goethe és Dosztojevszky. Megjelent, megakasztotta az emberiség előrehaladását és elzárta utunkat az istenséghez. A forradalom fertőző betegség. Amikor Európa szerződést kötött Moszkvával, megcsalta magát és a világ többi részeit is. A nagy szellem életünk küszöbére Karmát (a buddhista Nemezis megszemélyesítője) állította, aki nem ismer se haragot, se kegyelmet. Le fog számolni az emberiséggel és ez a leszámolás az éhséget, a rombolást, a kultúra, a dicsőség, a becsület és szellem elpusztulását, az államok megsemmisülését és az emberiség megsemmisülését fogja jelenteni. Már látom e borzalmakat, az emberiség sötét, őrült pusztulását.”


Ossendowskit magával ragadta Báró Roman Fjodorovics Ungern-Sternberg karizmatikus személyisége. A nemesi családból származó, hírhedt nevén a Véres Báró, orosz katonatiszt, legendás kalandor volt. Ungern kán néven Mongólia legfőbb hadura, aki a bolsevikok ellen harcolt. Példaképe volt Attila az Isten ostora és követői szerint ő volt Dzsingisz kán reinkarnációja. A nagy kán nyomdokain szeretett volna járni ezért egy erős, nyugat felé törő lovas haderő felállítása volt életének egyik fő célja.


A lovas haderővel a szovjetek hatalmának megsemmisítése és a fehérek győzelmének kivívása után a francia forradalomból származó világot akarta eltörölni azért, hogy majd egy tradicionális alapokon nyugvó rendet állítson fel Európában és Ázsiában egyaránt. Rengeteg legenda maradt fenn róla, de személyéhez kapcsolódó hiteles adat annál kevesebb. A róla kialakult képhez nagyban hozzájárult Ossendowski műve. Terve azonban nem sikerült, mert 1921. augusztus 21-én fogságba ejtették, és átadták a bolsevikoknak. Rövid tárgyalás után 1921. szeptember 15-én Báró Roman Fjodorovics Ungern-Sternberget golyó általi halálra ítélték, és az ítéletet még aznap végrehajtották. A legenda szerint Ossendowski volt az egyik ember, aki elrejtette a Véres Báró kincseit, amelyből későbbiek során új birodalmát finanszírozta volna. A történet bizonyítékok hiányában örökre a legendák körében maradt.


Ossendowski első, a Modern Utazók és Felfedezők Könyvtára sorozatban megjelent műve nagyon erős kötet. Bár Sven Hedin támadta, mégis leginkább stílusát ő hozzá lehetne hasonlítani. Izgalmas, kalandos és lebilincselő. A MUFK sorozatban összesen kilenc műve jelenik meg a szerzőnek, amelyből négy a betiltott könyvek listáján is szerepel. A sorozat következő három kötete is az Ő nevéhez fűződik, azaz az ELBIDA projektben hamarosan érkezik egy újabb betiltott Ossendowski mű.



2017. február 17., péntek

Pekingtől Moszkváig

Sven Hedin egyetlen műve a Modern Utazók és Felfedezők Társaság Könyvtára sorozatban a „Pekingtől Moszkváig” címmel jelent meg. A szerző Föld körüli utazásának megírását tervezgette, amikor úgy döntött, hogy mivel az Oroszországban 1923-ban látottak elavulhatnak, mire megírja nagy utazása krónikáját, ezért előre hozza azt és egy külön műben dolgozta fel oroszországi élményeit. A gyűjteményemben megtalálható papír védőborítós, képes borítójú kötet 1924-ben Budapesten jelent meg a Franklin-Társulat a Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda gondozásában, 231 oldal terjedelemben. A kötetben számos kép és 1 térkép található. Sven Hedinről ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben az „Ázsia sivatagjain keresztül” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem, így ott az elolvasható.


Megviselt de eredeti papír védőborító

Képes borítójú kötet (MUFK)


A kötet szerzője: Sven Hedin

Részlet a könyvből:

„ Miután új barátainktól elbúcsúztunk s a derék vendéglősöknek fejedelmi borravalót adtunk jó, régi orosz aranyban, reggel 8 órakor útnak indultunk. Hóborítottan és kékes-fehéren emelkedtek körülöttünk a dombok s nyugaton rózsaszínűek lettek, midőn a nap fölkelt s gyönyörű volt a vidék csendes, hideg méltóságában.


Karaván Peking falain kívül

Larson kalgani udvarán

Az ég tiszta volt, mint a kristály és kék, mint a türkiz s legkisebb szellő sem mozdult ebben a reggeli órában. Ez jó, mert kemény hideg volt: - 32° ; ott ültünk, remélve, hogy a testünkben és ruházatunkban velünk hozott meleg sokáig fog tartani.


Pihenő egy hótól mentes helyen a sivatagban

A nagy fal

A síkságon néha megrekedtünk ugyan a hóban, de nagy nehézség nélkül szabadultunk meg. Azután dombos lett a vidék s mentünk hegynek föl és hegyről le. A kerékvágások mélyek voltak s a ferde reggeli világítás mellett sötéten ásítottak elénk. Itt-ott fű bújt ki a hóból.


A poggyásszal megrakott autó

Larson másik autója, amely kísért bennünket Mongólián keresztül

A Sara-gol (sárga folyó) jobb partján megy az út vagy húsz kilométernyire. A hótömeg kevesebb volt s gyorsan haladtunk előre. Az első napokban lebocsátottuk magunk előtt az üvegtáblát, de a nagy hidegben jégréteg rakódott rá. Kezdetben tisztán tarthattunk rajt néhány kilátó lyukat, de később minden erőlködésünk hiábavaló volt, nem lehetett letörölni a jégréteget. Tehát fel kellett csavarnunk az üvegtáblát s a légáram egyenesen arcunkba csapott. Most vigyázni kellett, hogy le ne fagyjon az orrunk, az arcunk vagy az ujjaink.


Megterhelt autó útra készen 

Utca Urgában

- Szasa, fehér folt van a bal arcodon, - szólt Andruska a kurirhoz s Szasa leugrott, hogy hóval dörzsölje be arcát. Alsó szempilláimon kis jégcsapok lógtak, ami kellemetlen volt s jéghideg, merev ujjainkkal alig tudtuk felolvasztani. A kínai szőrmesapka fülvédőjével s a vastag nyakkendő, melyet fejem köré csavartam, nem sokat használt. A lélekzet megfagy a kendőben s lassanként kemény jégpáncél veszi körül. A szemellenzőt egész idő alatt leeresztve tartottuk. Csak a szemek maradtak szabadon.


Hedin Sven Koszlovval és néhány társával

A svéd missziónővérek udvara Urgában

Boldogok voltunk, midőn ½ 11 órakor Szulszisa tanyánál megálltunk. Háromnegyed óráig maradtunk ott, hogy felmelegedjünk és teázzunk. Itt is egy házaspár lakik, szíves parasztok kis gyermekekkel.


Kínai, ökrös taligával útban a Mangataj-szoros felé

A hóban megrekedtünk

Hiába akarok magam levetkőzni. Kezeim olyan merevek, hogy még a sapkámat sem tudom levenni. Nevetve segít az asszony s pompás érzés, megszabadulni a bundától s a benne levő 20° hidegtől. Így gyorsabban enged fel az ember s a bundát a tűzön melegítik.


Andruska, Szasa és az autó Charában

Egy gyenge lökés

Azután tovább mentünk homokos talajon és 12 órakor átmentünk a Kujtan-gol (vagy Ujtum-gol) patakon. E völgytől északra a talaj lassanként a nagyon fontos, Iro-daban (vagy Jero-daban) szoroshoz emelkedik, amelynek nyergéről egy hosszú, eléggé meredek lejtő húzódik le a Jero folyóhoz. Ennek jegén tova haladunk és jó óra mulva Jero falu vendégfogadójához érünk.


Mongol katonák segítenek az autót a hóból kiszabadítani

A hegyszoros tetején

Ennek is csak egy szobája volt, amelyben már három orosz és két kínai kereskedő telepedett le. A korcsmárosné minden tekintetben kedvünkben akart járni s egy pár pillanat alatt kész volt az ebéd. A cseléd, csinos, magas orosz leány, éppen kenyeret sütött, s addig nem utazhattunk el, amíg meg nem kóstoltuk. Szasa és Andruska eleséges tarisznyájukból kivettek egy zacskó keményre fagyott peljmen-t, tésztába burkolt húsgombócot. Ezt megfőzték s egészen jó eledel lett belőle.


A forradalmi emlék Verkhne-Udinszkban

Vásár a Gosztinnij-dvor előtt Verkhne Udinszkban

Innen még 64 km Kjachta és 68 km Troickoszavszk. A hótól függ, hogy estig odaérünk-e, de Andruska biztosított, hogy minden tőle telhetőt meg fog tenni. Már fél három volt s előttünk emelkedett Cagan-daban a Fehér szoros.


A Kreml a Moszkva folyó felől

A Kreml Vladimir kapuja előtt

Ritkás fenyőerdőkben haladtunk fölfelé a déli lejtőn s oly jól mentünk, hogy három óra tíz perckor elértük a tetőt s lefelé rohantunk az északi meredek lejtőn, amelyen nyírfák nőnek. Később ismét fenyőerdőbe érünk s az Ibicik folyó mellett megállunk a hasonló nevű vendégfogadónál, hogy az autó vizet vegyen.


A Novogyevicsij-kolostor Moszkvában

Nagy Péter szobra (Sz.-Pétervár)

A hómennyiség ismét nagyobbodik. Találkozunk mongol ökrös szekerek hosszú soraival. Andruska kürtöl, hogy a kocsisok térjenek ki s adjanak helyet a mély keréknyomban. Ha nem hallják s nem térnek ki idejében vagy nem hallgatnak a figyelmeztetésre s nekünk kell kikanyarodni a hóba, Andruska a legdurvább szitkokat szórja feléjük s ha nagyon dühös, azt kiáltja oda: feneette belletristák.


Az Izsák-székesegyház

Az Eremitage palota

Nehéz nevetni, mikor az ember arca a hidegtől megmerevedik, az ajkak majd felrepednek s a bajusz jéggé fagyott. Alig érzem a kezemet s csak nagynehezen irok néhány rövid jegyzetet, amelyeket este egészítek ki. Az a tudat örömmel tölt el bennünket, hogy a talaj innen Verkhne-Udinszkig folyton lejtősödik.”


A Trojckij-székesegyház

Sven Hedin, mint ahogy azt tőle már megszoktuk, ismét egy kiváló könyvvel jelentkezett. Ő az a szerző, akinél a leginkább biztosra lehet menni, ha lebilincselő, kalandos és filmszerű útleírást szeretnénk olvasni. A „Pekingtől Moszkváig” című mű egy gyors utazásról számol be, Mongólián, Szibérián és az akkori európai Oroszországon keresztül. Egyfajta útinaplónak szánja a szerző, amelyben az általa látottakról számol be. A Pekingtől Moszkváig távolságot akkoriban a legegyszerűbben a transz-szibériai vasúton lehetett megtenni. Vonaton egészen Csitáig lehetett eljutni, majd onnan tovább Moszkvába (Csita Oroszország szibériai részén ma is a Bajkálontúli határterület központja). A szerző a műben tárgyalt utazás előtt 15 évvel már járt a „gyorsabb és kényelmesebb” vasúti útvonalon, azonban ezt, újabb utazása során már nem akarta újra átélni. Amerikában hallotta, hogy autóval is van lehetőség Mongólián keresztül megtenni ezt az utat. Bár jóval veszélyesebbnek ígérkezett, de természetesen Hedin ezt a verziót választotta. Így a „Pekingtől Moszkváig” című mű gyakorlatilag egy autós utazás olvasmányos krónikája.




A Modern Utazók és Felfedezők Könyvtára sorozatban ezzel az egyetlen kötettel jelentkező Sven Hedintől egy rövid időre elbúcsúzunk, de hamarosan újra visszatér az ELBIDA projektbe. Már a következő MUFK kötet (Ossendowski: Állatok, emberek és istenek) bemutatása kapcsán előkerül a neve, hiszen a kor egyik nagy vitája Ossendowski és Sven Hedin között zajlott, amelyről részletesen lesz szó a következő bejegyzésben. Emellett természetesen Hedin szerzőként is szerepelni fog még a blogban, akkor azonban már sorozatoktól független, magával ragadó köteteivel.