Könyvek

„A sötét Kelet árnyéka” címmel megjelent különleges Ossendowski mű a harmadik kötet a Modern Utazók és Felfedezők Könyvtára sorozatban. A szerző a távol Keletről írt munkáival vált közismertté és bár írásai körül sokat vitatkoztak, megállapításainak hitelességét többen kétségbe vonták, de ennek ellenére is azt a legtöbb kritizálója is elismerte, hogy kitűnő író. Az olvasók körében is nagy népszerűségnek örvendett Ossendowski. Évekig élt a cári Oroszországban, amely során tapasztalta annak működését. „A sötét Kelet árnyéka” című könyvében a háború és a bolsevizmus előtti Oroszország lelki és erkölcsi életét mutatja be, melyről különösen sötét képet rajzol. A kötetben megjelenő politikai kritika miatt az Ideiglenes Nemzeti Kormány 530/1945. M.E. számú rendelete betiltotta Ossendowski ezen művét is. A rendelet célja az volt, hogy a fasiszta szellemű és szovjetellenes sajtótermékeket betiltsa és megsemmisítését rendelje el. A MUFK sorozat bemutatása során több olyan kötettel találkozik majd az olvasó, amely e rendelet által betiltott és megsemmisítésre ítélt könyvnek számított. Ossendowski második a sorozatban megjelent műve 1925-ben Budapesten jelent meg a Franklin-Társulat gondozásában, 144 oldal terjedelemben. A magyar fordítást Balassa József végezte. A kötetben nem találhatók képek, így a blogbejegyzésben látható illusztráció egy része ez esetben is internetes forrásból származik. Ferdynand Antoni Ossendowskiról ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben az „Állatok, emberek és istenek” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem, így ott az elolvasható.

Egyszerű bordó kötésű kötet

Sorozatkötéses kötet (MUFK)

Részlet a könyvből:

„ A reakciós erőknek a forradalmi erőkkel vívott tüzes, makacs harcaiban, midőn egyikük sem vette észre egy új, közös ellenség érkezését, Oroszország politikai egén olyan fantómok jelentek meg, amilyenek – azt hinné az ember – csak az apokolipszis szerzőjének képzeletében születhettek.

Angol nyelvű kötet

Egyike az elsőknek volt az egykori lókötő, a részeges és gonosztevő Griska Raszputin. A Raszputin név, amely gonosztevőt jelent, úgy látszott, mintha ellentétben volna azzal a szereppel, amelyet ez a titokzatos kalandor játszott és azokkal a nevekkel, melyekkel őt felruházták: a szent ember, a lelkiatya, a csodatevő, az üdvöthozó stb.

Ferdynand Antoni Ossendowski

A Tobolszk vidékéről való, műveletlen paraszt és részeges Raszputin egy cigánybandához csatlakozva, lólopással foglalkozott s gyakran üldözték a parasztok és a csendőrség. Egy napon, egy sikertelen próbálkozás után, csaknem elcsípték, de sikerült az utolsó percben megszöknie s elrejtőzött egy félreeső kolostorban, amelynek priorja a szigorúan aszkéta, de lelkileg abnormális Pimen volt.

A kolostorban Gregor testvér megtanult egy kicsit gyógyítani és írni, de nem vették be papnak a nevelés hiánya és féktelen szokásai miatt.

Gregor Raszputyin

Valóságos legendákat meséltek Raszputin romantikus kirándulásairól a szomszédos falvakba, sikereiről az asszonyoknál és hogy rendkívüli ügyességgel és hatással tudott a legkülönbözőbb emberekkel beszélni.

Ha Pimek priornak pénzre volt szüksége, Raszputint küldte el a gazdag és istenfélő tobolszki és tatár kereskedőkhöz. Raszputin mindig tudta, hogyan kell őket bőkezűségre bírni s ez nagy becsületet szerzett a gonosz testvérkének a kolostor társadalmában, s őt használták fel diplomataküldetésekre a külvilághoz.

A cári palota

Azonban mindenfelől érkeztek a hírek Griska részegeskedéséről, játékszenvedélyéről és gonoszságairól. Az emberek beszéltek a hallatlan orgiákról, melyeket a testvérke rendezett minden sikeres pénzszerző diplomáciai kirándulás után; még arról is beszéltek, hogy milyen részt kapott az Urálon túli vakmerő betörők zsákmányaiból.

Ossendowskit ünneplik érkezésekor

Egy alkalommal híre jött, hogy egy faluban egyik szerelmi kirándulása alkalmával verekedés keletkezett és Griska késsel leszúrt egy parasztot. Ezután nem tért vissza a kolostorba, hanem barátruhában hosszú ideig bejárta Szibériát, míg végre elérte a Volgát. Itt szent ember, istenes ember hírébe jutott a gazdag kereskedő-osztály istenfélő asszonyai között.

Raszputyin

Azt nem is lehet tagadni, hogy ennek az embernek rendkívüli hatalma volt; vad, macskáéhoz hasonló, égő szemei mintha áthatoltak volna az emberek agyán, hogy eljussanak lelkük mélyéig.

A cári család

Első látásra meg tudott ítélni minden embert. Ösztönszerűen megismerte az emberi lényeket, jellemüket, pszichológiájukat és vágyaikat. Azonkívül nagyon ügyes hipnotizáló volt, ellenállhatatlan szuggesztív erővel s egyformán tudott hatni egyénekre és nagy tömegekre. Hangjában volt valami meggyőző és tekintélyt szerző erő, ez a mély, fenyegető hang egy szibériai szűz erdő zúgásához hasonlított, amilyenben romantikus és viharos ifjúságát töltötte.

II. Miklós cár

Emlékszem, hogy egyszer egy közúti kocsira akartam felszállni Szentpétervárott. Kora reggel volt s még kevesen jártak arra. Elmerültem újságomba, midőn egyszerre mintha valami különös ütést éreztem volna fejemen. Hirtelen felpillantottam s egy magas, sovány, mozdulatlan aszkétaarcú ember szemeivel találkoztam. Pompás cobolybunda és sapka volt rajta, de ruhájának szabása különös volt, talárhoz hasonlított. Nem tudtam, hogy ki lehet, látva, hogy magasszárú csizma van rajta, és midőn bundáját kinyitotta, hogy kivegye zsebkendőjét, láttam, hogy közönséges orosz ing van rajta, vörös selyemből. Kénytelen voltam ismét szemébe nézni a különös embernek. Egyszerre szívdobogás közt észrevettem, hogy szemei eltűntek s helyettük éles sugarak törtek elő, elrejtve szemeit és arcának egyik részét.

Raszputyin holteste

Szemei hirtelen ismét előtűntek s ajka körül gúnyos, megvető mosoly játszott. Észrevettem, hogy hipnotikus erejét akarja rajtam kipróbálni. Elhatároztam, hogy nem nézek rá többet és sikerült is ezt megtenni. Midőn kiszálltam a kocsiból, el kellett mennem az idegen előtt. Megérintette karomat és így szólt:

Tudom, hogy ön újságíró. És nem akar rám nézni? Miért?  Én Raszputin vagyok, Gregor Raszputin, az isten embere.”

A kötet megjelenésekor az olvasók örömmel fogadták, a kritikusok azonban több ponton támadták, Ossendowski ezen művét is. Egy korabeli kritika szerint: „…bizonyos, hogy ennek is nagy „sikere” lesz, noha emelkedettebb irodalmi szempontból elszomorító látvány, ha ilyen minden komolyabb érték híján levő könyv közkelendőségnek örvend. Ossendowsky kétségtelenül ügyes mesélő, bizonyos az is, hogy a szakembereknek az a támadó vitája, amely első könyvét nyomon követte, tulajdonképpen csak használt neki és fokozta a közönség bizonyos rétegének érdeklődését könyvei iránt. Úgy látszik, ez a körülmény megszédítette a szerzőt, aki most már azt hiszi, hogy neki mindent szabad, mert a kiadók mindent elfogadnak tőle, abban a reményben, hogy megint jó üzletre nyílik számukra alkalom. Ez a legújabb Ossendowsky könyv — a politikai nagyképűségnek is frappáns dokumentuma —, világos bizonysága annak, hogy szerzője tudja, hogy mindent megengedhet magának, mert úgy sem kell tartania a komoly ellenőrzéstől. Ossendowsky, persze, megint csak Oroszországgal foglalkozik, de az olvasónak akaratlanul is észre kell vennie, hogy a legtöbb úgynevezett történet és a „hátborzongatásra” szánt históriák egész sora, amelyekkel ebben a könyvben találkozunk, az író bizarr kitalálásai. Ossendowskynak azonban a szavahihetőség már nem okoz gondot. A kiadók szívesen fogadják a kéziratát és ez a fő. Az üzlet. A többi mellékes.” Amint azt az előbb idézett kritika is mutatja, ez esetben is sok ellenérzést keltett Ossendowski jelen műve. A legtöbb korabeli beszámoló egységes abban, hogy a műben előfordulnak túlzó, sőt, sokszor bizarr beszámolók is, ugyanakkor Oroszország korrajza tekintetében, a legtöbb magas szinten értékeli a könyvet. Ossendowskit és művét azonban nem érintette negatívan a visszatérő kritika, mert az olvasókat egyáltalán nem riasztották a bizarr és túlzó elemek. A mű tehát sikeres volt, amely így tovább növelte Ossendowski olvasótáborát és ezzel párhuzamosan a népszerűségét is.

A korabeli Oroszország térképe

A Modern Utazók és Felfedezők Könyvtára sorozatban bemutatott újabb Ossendowski mű, ismét nagy port kavart saját korában. Oroszországnak mindig is megvolt, és ma is megvan, a maga misztikuma az európai emberek képzeletében. Ossendowski ezt a misztikus világot dolgozza fel művében és lebilincselő stílusban mutatja be a cári uralom durva önkényét, az akkori társadalmi csoportok közti óriási szakadékot, a primitív falusi élet és a városi úri világ rendkívüli kontrasztját és a vad ázsiai szokások és mulatságok erkölcsi züllöttségét. A háború, ebben az amúgy is rendkívüli módon szétzilálódott országban aztán megadta az utolsó lökést és teljesen romba döntötte a cári világot. A kritikában megfogalmazottaknak valóban van nyoma a műben, viszont ettől függetlenül fantasztikus korrajz ez a cári Oroszország szétesése előtti időszakról. Aki teheti, olvassa bátran. Erősen ajánlott kategória.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Post comment