2017. március 28., kedd

A szahara lelke

A Modern Utazók és Felfedezők Könyvtára sorozat következő kötetének szerzője ismét Ossendowski. Az előző bejegyzésben tárgyalt, „A sivatag népe” című művében olvasott afrikai túrájának folytatását dolgozza fel „A Szahara lelke” című könyve. Marokkót elhagyva a szerző Algérián és Tuniszon (Tunézián) keresztül folytatta utazását és az itt szerzett emóciókról, élményekről és kalandokról mesél. Ez a kötet is többféle kötésváltozatban jelent meg a MUFK sorozatban és a papír védőborító ennél a kötetnél is igazi kuriózum. Gyűjteményem egyik büszkesége a saját példányom, hiszen eredeti papír védőborítóval rendelkezik, és kiváló állapotban van. A papír védőborító Basch Mihály munkája. A mű 1929-ben Budapesten jelent meg a Franklin-Társulat gondozásában, 233 oldal terjedelemben. A magyar fordítást ez esetben is Dr. Balassa József végezte. A kötetben nem találhatók képek, így a blogbejegyzésben látható illusztráció egy része ismét internetes forrásból származik. Antoni Ferdynand Ossendowskiról ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben az „Állatok, emberek és istenek” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem, így ott az elolvasható.

Eredeti papír védőborító

A védőborító hátsó oldala



Részlet a könyvből:

„A legrégibb és legtisztább berberek más eredetűek, mint Algéria többi lakosai. Az etnográfiai kutatás valóban azt bizonyította, hogy a kabilok az Alsó-Nílus régi lakosaihoz hasonlítanak és hogy nyelvjárásuk is Egyiptom és Abisszínia nyelvéhez hasonlít.

Egyszerű bordó kötésű kötet

Sorozatkötéses kötet (MUFK)

Némelyik kerület hegyi lakosai azzal dicsekszenek, hogy a rómaiak egyenes leszármazottjai. Ez történetileg lehetséges, amennyiben a birodalomnak voltak gyarmatai ezen a vidéken. Etnográfiai szempontból nézve, a kabilok közül többnek világos bőre és szőke haja északi eredetre, esetleg rómaira mutat. Egy másik bizonyítékul szolgálhat az a tény, hogy a legrégibb keresztény művészet jellemző rajzai gyakran megtalálhatók a kabil faragványokon.

Angol nyelvű kiadás

Angol nyelvű kiadás

Ezekben a hegyekben több bennszülött család összeáll és falut alkot, több ilyen falu alkot egy törzset, amelyet a dsemá, a törzsi tanács és egy felsőbb bíróság, melyben minden lakosnak van szavazata, kormányoz. A törzseken nemcsak a Korán törvénye szerint uralkodnak, amely minden muzulmán országban érvényes, hanem kanun-jaik, vagyis helyi szabályaik szerint is, amelyek részben írottak, részben hagyományosak.

A karthágói Szent Lajos katedrális

A karthágói Amfiteátrum

A kanun-ok gyakran ellentétben vannak a Koránnal s nagy nehézséget okoznak a francia közigazgatásnak az ország kormányzásában, ahol ilyen nagy különbségek vannak a lakosok között a pszichológia és a hagyomány tekintetében. Így például a kanun-ok nem ismerik el a fogházbüntetést, mert a szabadság korlátozása bármi okból idegen a kabil pszichológiától. A testi büntetést csak igen ritkán alkalmazzák s mivel megalázza az önérzetes embert, rendesen száműzés vagy önkéntes eltűnés követi.

Eredeti fotó Ossendowski útjáról

Rahba tér

A vérbosszú és a vendetta nagyon népszerű a kabilok és a berberek között. A Dsudsurában gyakran hallható ez a mondás: Kono van köztem és a … családja között. A bosszú végrehajtása a becsület követelménye, kötelesség, s azt a hegyi lakót, aki lemond róla, mindenki megveti. A vendetta néha tömeges gyilkosságot jelent, a rendes gyakorlat az, hogy a megsértett család egy tagja megöli a sértőt vagy egy közeli rokonát.

Francia sugárút Tuniszban

Néha azonban a bosszút egy szigorúan meghatározott, vad etikett szerint hajtják végre. Ha egy kabilt megöltek, a gyilkos családja eljön az áldozat házába s hoz egy ökörszarvat, abban van a dia, vagyis a vérdíj, rendesen húsz duro, spanyol dollár. A diá-t rendesen elfogadják s az ökörszarvat elteszik egy rejtett helyen. Azonban a dia dacára is bosszút állnak s ekkor a vérdíjat azonnal vissza kell adni annak a családnak, amelyik küldte. Ha a bosszú nem követi a vérdíj elfogadását, a kabilok azt mondják:
- Mahmed ben Iszmail családjánál még megvan az ezüsttel teli szarv, s vár egy bátor emberre, aki kiüríti.
Az ilyen vérbosszú idején némelyik berber nem mossa és nem vágja le a haját s egy szurokba mártott kötelet hord a fején, hogy mindig a bosszúra emlékeztesse.

Beduinok

Bab Souika tér

Némelyik törzs azonban látja a vendettával járó veszedelmet s az ilyen eseteket a dsemá elé viszik s ott megszabják a törzsi kanun-ok értelmében a vérdíjat.

Algériai utcarészlet

Előre megfontolt gonoszsággal végrehajtott bűn büntetéseül a vétkesnek házát lerombolják, húsz ökrét levágnak a község javára s az egész diá-t, a húsz durót, ki kell fizetni az áldozat családja számára. Némely esetben az áldozat szülei vagy családja választhat a között, hogy a vérdíjat fogadja-e el vagy pedig a gyilkos vérét kapja meg.

Bab el Khadhra

Karhágó sugárút Tuniszban

Ha egy kabil egy tolvajt öl meg a saját házában, mégis meg kell fizetnie a húsz durót s a dsemá ehhez még húszat ad a meggyilkolt tolvaj családja számára. Az idegen meggyilkolásáért, aki egy kabil asszonyt becsületében bántott meg, nem kell diá-t fizetni és senkinek sincs joga ezt követelni.

Piac Bou-Saadában

Harcosok

Miután a dsemá ítélete alapján megfizették a diá-t, a bűnöst nem szabad tovább üldözni, visszatérhet és nyugodtan élhet a faluban, ha már el is menekült onnan.

Korabeli utcarészlet

Beduin mulatság

A kabilok azt hiszik, hogyha a bűn bosszulatlan marad, egy gonosz madár, a hama letelepszik az áldozat házának tetejére és kiáltja:
- Szomjamat ki kell elégíteni!
Tudják, hogy csak a gyilkos vére elégítheti ki e madár szomját, amely rendesen a temetőkben és egykori csatatereken tanyázik.

Botanikus kert Algériában 
(Fotó az eredeti angol nyelvű Ossendowski kötetből ) 

Utcarészlet a "Kalózok városából"
(Fotó az eredeti angol nyelvű Ossendowski kötetből ) 

Könnyű elképzelni, milyen nehéz dolguk van a francia kormányzóknak és bíráknak egy olyan országban, ahol a kanun-ok és a vérbosszú ilyen szilárdan meg vannak állapítva a harcias lakosok hagyományaiban.”

Térkép a korabeli Észak-Afrikáról


A szerző nem csak afrikai élménybeszámolóját folytatta „A Szahara lelke” című művében, hanem a politikai kritikától mentes írói munkásságát is. Izgalmas és olvasmányos útleírás ez, melyben a klasszikus úti beszámoló mellett számos érdekes információt kapunk az afrikai bennszülött törzsek életéről, különös szokásaikról és babonáikról. Ossendowski néhány beszámolójából az is jól érzékelhető, elsősorban persze a sorok között, hogy a társadalomban komoly feszültségek voltak jelen. Az 1830-tól kezdődő Francia uralom, az iszlám és a törzsi szokások közötti ellentét, valamint a modernizáció és fejlődés mind egy-egy komoly feszültségforrás volt, amelyek folyamatosan feszítették a korabeli észak-afrikai országok társadalmát és ezeket a feszültségeket Ossendowski jól érezte és adta vissza beszámolójában. A szerző utazását befejezve aztán visszatért Európába, de nem utoljára járt ekkor Afrikában. Az ELBIDA projektben a Modern Utazók és Felfedezők Könyvtára sorozat bemutatása során hamarosan fogunk még olvasni Ossendowski további afrikai élményeiről.