2017. március 6., hétfő

Ázsiai titkok, ázsiai emberek

Ossendowski harmadik kötete a Modern Utazók és Felfedezők Könyvtára sorozatban „Ázsiai titkok, ázsiai emberek” címmel jelent meg. A könyv bár később került a korabeli könyvesboltok polcára mint a szerző eddig bemutatott munkái, ugyanakkor a műben leírt utazás időben jóval korábban történt. Ossendowski 1899-ben a szentpétervári egyetemen folytatott tanulmányai befejezése előtt állt, amikor egy ismert tudós, vegyész és geológus, Zaleski Szaniszló a kormány megbízásából tanulmányútra készült Szibériába. A szerzőnek, asszisztensként lehetősége volt csatlakozni az expedícióhoz, így első ízben utazott Szibériába. A mű szerepel az Ideiglenes Nemzeti Kormány 530/1945. M.E. számú rendelete alapján betiltott művek között. A rendelet célja az volt, hogy a fasiszta szellemű és szovjetellenes sajtótermékeket betiltsa és megsemmisítését rendelje el. Személyes megítélésem szerint bár betiltott az „Ázsiai titkok, ázsiai emberek” című mű, de jóval csekélyebb a politikai tartalom és kritika benne, mint az előző két Ossendowski műben. A könyv 1925-ben Budapesten jelent meg a Franklin-Társulat gondozásában, 268 oldal terjedelemben. A magyar fordítást Sajó Aladár végezte. A kötetben nem találhatók képek, csupán egy térkép, így a blogbejegyzésben látható illusztráció egy része ez esetben is internetes forrásból származik. Ferdynand Antoni Ossendowskiról ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben az „Állatok, emberek és istenek” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem, így ott az elolvasható.

Egyszerű bordó borítójú kötet (MUFK)




Részlet a könyvből:

„Ha az utazó északnak és délnek legszeszélyesebb keveredését akarja látni, azt a helyet, ahol az artikus zóna Egyiptommal és Indiával, Szibéria Japánországgal találkozik, a Hanka-tavat kell fölkeresnie, amely Usszuriföld és Mandzsuország határán van.

Tévesen MFTK logóval megjelent kötet

Kettős öröme lesz az utazónak, ha nemcsak természetkutató, hanem a vadászat kedvelője is, mert a tó és a belőle kifolyó Szungakha-folyó igazi paradicsom a vadásznak.

Legelőször tavasz kezdetén jártam ott. A jég még téli bilincsben fogta a vízfolyásokat és a Hanka körül levő kis tavakat. Igaz, hogy már kékes színű volt és sok volt rajta a napolvasztotta lyuk, de még elég vastag volt arra, hogy egy ember, sőt kétfogatú kocsit is elbírjon.

Sorozatkötéses kötet (MUFK)

Kis vadásztársasággal mentem oda, hogy vándorúton levő vízimadarakat lőjjek. A nikolszk-kabarovszki vonal egyik állomásán kocsit fogadtunk és nyugatnak, a Hanka-tó felé hajtottunk. A mocsaras vidék itt kezdődött, a tótól körülbelül negyven mérföldnyire; kis vízerek és folyócskák hálózata borította és a kisebb-nagyobb tavak lefolyásai, amelyek az erdőszerű nádasban rejtőzködtek. Amikor napkeltekor útnak indultunk, még metsző hideg volt, de délben oly melegen sütött a nap, hogy a kocsi kerekei mélyen belevágódtak a fekete, mocsaras talajba és a lovak csak üggyelbajjal tudták lábukat a ragadós sárból kihúzni. Lassítanunk kellett a tempót és kocsisunk, egy kozák, végre is azt mondta, hogy aznap már nem tudnak lovaink a célhoz eljutni. Tanácskozni kezdtünk és elhatároztuk, hogy egyelőre ezen a vidéken maradunk, ahol sok volt a tó és a lesállásra alkalmas kedvezően födött hely. Már amikor erre a területre léptünk, bámulatunkban fölkiáltottunk a ludak, hattyúk és kacsák ama nagy tömegének láttára, amely a Hanka-medence fölött lebegett, a levegőben körözött, azután az északra húzódó tavasz után továbbröpült.

Ferdynand Antoni Ossendowski

Meglehetősen nagy tó közelében álltunk meg, amelyet azonban a körülötte levő, kákával és náddal födött parti emelkedések miatt nem láthattunk. Kocsisunknak megparancsoltuk, hogy egy szénakazalnál, amit télen át otthagytak, fogja ki a lovakat és készítse el a tanyánkat. A szénából puha ülőhelyet és ágyat készítettünk és így hamar elkészült a tanya.

Angol nyelvű kötet borítója

Anélkül, hogy megvártam volna a teát, amit a kozák készített, fogtam a puskát, füttyentettem a kutyámnak és a tó irányában elindultam. Gordonszetterem már néhány lépés után fölemelte a fejét, a fülét hegyezte, kifeszítette a farkát és nagyon óvatosan egy magas fűfolt felé közeledett. Még nem láttam semmit, de kacsahápogást és lubickolást hallottam, sőt több fajtának a hangját is megtudtam különböztetni. Olykor a libák mély hangját is hallottam vagy az északi hattyú hosszan elnyújtott szavát. Fönn az égen raj rajt követett; a levegő viszhangzott a madarak szavától, amelyek gyakran nagyívű csigavonalban fúrták magukat lefelé, hogy valamelyik tóra leereszkedjenek.

Ritka angol nyelvű kötet

A kutya néhány lépés után megállott a füves hely előtt és mint valami bronzszobor, pompás tartással mozdulatlanul ottmaradt. Meglepett a dolog, mert itt száraz volt a talaj, ahol tulajdonképpen csak szalonkát várhattam. Amikor arra biztattam a kutyát, hogy menjen előre, egy pillanatra valami feketét láttam, ami mindjárt megint el is tünt a magas fűben. Nem volt madár és én ide-odatalálgattam, miféle négylábú állat lakhatik ezen a lápterületen. A kutyát arra a helyre parancsoltam, ahol az állat eltünt és miután ötven lépésnyire előre haladtam, láttam, hogy a kutyám ismét nyugodtan áll. A fűből nagyon sötét színű nyúl ugrott ki és a golyóm menekülő útján leterítette. Amikor fölemeltem és jól szemügyre vettem, meglepett lábának vékonysága, fejének nagysága, amely nagyobb volt a közönséges nyúlénál és csaknem fekete csuhája. Fekete nyúl volt, az az elfajzás, amelyet a Szungakha-folyónál, a Hankától északra csak nem régen fedezett föl Przevalszki ázsiai kutató. Przevalszki nyúlnak mondta az állatot, én azonban inkább tengeri nyúlnak tartom.

Egy korabeli francia nyelvű kiadás

Sok évvel később, amikor Mongolországon és Urianhaion át utaztam, csak megerősödött ez a meggyőződésem. A Koszogol-tó szomszédságában, a Khatyl város közelében levő vörösfenyőerdőkben ugyanis többször is láttam vad tengeri nyulat, amelynek csuhája nagyon sötét barna volt és testének méretei erősen hasonlítottak a belga tengeri nyúléhoz. Ez a rágcsáló ritka; a tiszta faj nyilván teljesen kihalt a tengeri nyúlnak a közönséges nyúllal való keveredése következtében, amely utóbbiak közt gyakran akadnak nagyon sötétszőrű példányok, amelyeknek testalkotása némileg eltér az északi nyúlétól.


Korabeli expedíció képe 

Ez a találkozás a nyúllal tulajdonképpen véletlenség volt; csak sötét szőre igazolhatta a lövést, amely felhőszerű tömegben riasztotta föl a tavak szomszédságában a vízimadarakat. Sok száz kacsa hápogva elröpült és távolabbi tavon szállt le; nagy libák kiabálva merőlegesen emelkedtek a magasba; szalonkák és sirályok szelték át minden irányban a levegőt és átható kiáltással töltötték be; óvatos hattyúk, kócsagok és éber darvak alacsonyan röpültek a nádtenger fölött és nyugaton eltüntek a dombok mögött.”

Ossendowski ezen műve sokkal közelebb áll egy klasszikus, kalandos útleíráshoz, mint ezt megelőző művei. A könyvben számos rész gyakorlatilag egy izgalmas vadászkönyvbe is tökéletesen passzolna. Az utazás során vízimadarakra, medvére, farkasra és északi párducra is vadászott a szerző és ezekről izgalmas beszámolót is készített. Az expedíció eredeti célja az volt, hogy a Chulym és Minuszinksz környékén található puszták sós és más ásványos tavait átkutassák és mintákat gyűjtsenek későbbi tudományos vizsgálatokhoz. A műben természetesen ismét találhatóak olyan részek, amely talán ismét csak a szerző rendkívüli fantáziájának köszönhető. Az öngyilkos szekta misztikus prófétája, vagy Bolotoff András bosszúálló története, esetleg a vörös ginsengördög esete valóban erőteljes fantáziára vall, amely kalandok olvasása során joggal merül fel kétség az olvasóban. Mindentől függetlenül azonban egy rendkívül izgalmas, sok ponton Sven Hedin munkáihoz hasonló, kalandos útleírást írt a szerző, mely az előző műveinek is köszönhetően rendkívül népszerű lett az akkori olvasók körében.

Dél és Kelet Szibéria térképe

A korabeli kritikák Ossendowski munkái közül tartalmilag egyértelműen az „Ázsiai titkok, ázsiai emberek” című művet tartották értékesebbnek. 1926-ban Dr. Kondói Kiss József a Protestáns Szemle kritikusa így ír a műről: „Ossendowski könyve az „Ázsiai titkok. Ázsiai emberek" a Jenissei völgyén, Mandsuria, Kina, Szibéria határán az Amur mellett, Usszuri földön, a Szachalin szigetén s az Altai-hegység lábánál a háborút jóval megelőzőleg végzett természettudományi kutatásai közben szerzett impresszióit tartalmazza. Értékes néprajzi adatai, mondái, tájleírásai, a társadalom kivetettjeiről, a szibériai s Szachalin-szigeti számüzöttekről, az aranyásókról, az őserdők titokzatos vadászairól írott költői lendületű, fordulatos fejezetei könyvét a legélvezetesebb útleírások, úti képek közé emelik”


A Modern Utazók és Felfedezők Könyvtára sorozat negyedik kötete ismét egy kitűnő, izgalmas és olvasmányos mű, melyet bátran ajánlok a téma iránt érdeklődőknek. Az ELBIDA projektben folytatódik a MUFK sorozat köteteinek a bemutatása, ahol a soron következő ismét egy különleges Ossendowski mű lesz.