2017. március 11., szombat

Véres napok, cári rabok

A Modern Utazók és Felfedezők Könyvtára sorozat következő kötete ismét Antoni Ferdynand Ossendowski nevéhez kötődik. A „Véres napok, cári rabok” címmel megjelent könyv zsinórban a negyedik műve a sorozatban. A kötetben a szerző életének egy rendkívül mozgalmas időszakának eseményei, élményei és emóciói jelennek meg, melyben az Orosz-Japán háború, a háborús vereségből eredő forradalom és a szerző forradalmi szerepvállalását követő börtönbüntetés adja a hátteret. A kötetben megjelenő politikai kritika miatt az Ideiglenes Nemzeti Kormány 530/1945. M.E. számú rendelete betiltotta Ossendowski ezen művét is. A rendelet célja az volt, hogy a fasiszta szellemű és szovjetellenes sajtótermékeket betiltsa és megsemmisítését rendelje el. A gyűjteményem egyik büszkesége ez az Ossendowski kötet, mert eredeti, színes papír védőborítóval rendelkezik, amely rendkívül ritka és különleges a MUFK sorozat kötetei esetében. A mű 1926-ban Budapesten jelent meg a Franklin-Társulat gondozásában, 394 oldal terjedelemben. A magyar fordítást Sajó Aladár végezte. A kötetben nem találhatók képek, így a blogbejegyzésben látható illusztráció egy része ez esetben is internetes forrásból származik. Antoni Ferdynand Ossendowskiról ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben az „Állatok, emberek és istenek” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem, így ott az elolvasható.

Eredeti papír védőborító 

Egyszerű bordó kötésű kötet



Részlet a könyvből:

„Mivel várfogságra voltunk elítélve, minden fogházban, ahová bennünket elcipeltek, megvolt az a nagyon becsülendő előjogunk, hogy egymagunk külön cellában lakhattunk. Ez a cella mindenütt teljesen egyforma volt: vastagfalú komor és piszkos lyuk, erős vasajtó, kis rácsos ablak fönn a mennyezet alatt, ágy, szék, asztal és láda a holmink számára.

Sorozatkötéses kötet (MUFK)

Mi politikai foglyok a főépület egyik külön szárnyában voltunk elhelyezve és velünk egészen másként bántak, mint a fogház közönséges lakóival. A mi cellánk ajtaját nem zárták el. Egy bűnügyi fogoly volt mellénk rendelve, aki cellánkat, cipőnket és ruhánkat tisztogatta és főzött is nekünk. Az ételünk jobb volt, mint a közönséges fogházi koszt és az irodában kellett az árat megfizetnünk azzal a pénzzel, amit hazulról küldtek nekünk.

Hirdetés az 1926. november 6.-i Budapesti Hírlapból

Minden fogházban, ahol hosszabb ideig kellett időznöm, mindenekelőtt két főfeladatot végeztem el: kitisztítottam a cellámat és amennyire lehetett, mindent rendbe hoztam benne. A karbini fegyházban kis készlet cementet fedeztem föl, amit a raktárban egy kádban felejtettek. Ezzel a cementtel meglehetősen nagy, tömör vízmedencét készítettem az udvar ama részében, amely a séta számára volt kijelölve. 

Antoni Ferdynand Ossendowski

A medencét megtöltöttem vízzel és ebbe a mesterséges tóba vízinövényeket tettem, amelyeket az egyik fölügyelő feleségétől kaptam ajándékba. Azután néhány rákot és két kis teknősbékát tettem be a medencébe. Ez a rögtönzött akvárium nem egy kellemes órát szerzett nekünk. A halak és teknősbékák megfigyelésével és etetésével gyakran elűztük a fogság unalmát. A kis állatok idővel annyira megszelídültek, hogy a kezünkből ettek.

Korabeli illusztráció az Orosz-Japán háborúról

Második főfoglalkozásom a tanítás volt. Az igazgatóságtól engedelmet kértem a nagy, közös cellák meglátogatására, amelyekben néha közel kétszáz fogoly volt együtt. Ott mindenféléről beszélgettem és vitatkoztam, hogy ilyen módon kiragadjam az embereket a szomorú sorsukon való töprengésből és tiszta és üdvös gondolatok csiráját plántáljam a szívükbe. Emlékszem, hogy az 1. számú cellában, ahol száztíz legveszedelmesebb, életfogytig tartó fegyházbüntetéssel sujtott, láncravert gonosztevő volt elzárva, gyakran az emberiség néhány nagy jótevőjének életéből beszéltem el részleteket és hogy elbeszélésem éppen olyan hatással volt a hallgatóságomra, mint a rendes föltételek közt élő emberre, aki a fogházat valami egész idegen, messziálló dolognak tekinti.


A foglyok lassanként becsülni és tisztelni kezdtek, mert tudták, hogy a hivatalos hatalommal való visszaélést vagy valami tilos cselekedetet nem tűrök el tiltakozás nélkül és hogy mint Mironovnak, másnak sem maradok adós a felelettel, ha bizalmaskodni kezd velem. Karbinban és néhány más fogházban mindezért a foglyok sztarosztájává vagy főnökévé választottak meg. Ezt a sztarosztai állást nemhivatalosan elismerik úgy a fogházi, mint a bírósági hatóságok. A foglyok előtt tekintélye van és hallgatnak a szavára. Köztük és a fölügyelők közt ő a közvetítő, egyszersmind döntő bírónak ismerik el a fogházon belül történő viszályokban.


Új szállásomon berendezkedvén, megint rendszeresen dolgozni, sokat olvasni és írni kezdtem. A többi közt folytattam e könyv legfontosabb adatainak följegyzését is. Közben rögtönzött kertecskénkben sétálva, tornászva, a foglyokkal beszélgetve és nekik fölolvasva töltöttem el az időt.


Cellám ablakából végighallgathattam a második emeleti két közös cella foglyainak a beszélgetését. Fesztelen beszélgetésünk sajátossága e cellák fölkeresésére indított. Ekkor szomorú csupaszságban állott előttem a foglyok egész élete. Megtanultam megérteni lelki megmozdulásuk apró változatosságát és résztvettem nyomorúságukban, kétségbeesésükben, reményükben és örömükben. Segíteni, vigasztalni próbáltam őket, szívükbe reménységet iparkodtam csöpögtetni, életre akartam kelteni eltompult lelkiismeretüket és arra törekedtem, hogy lépésről-lépésre új életre vezessem őket.”


Ossendowski 1903-ban különféle kisebb expedíción gyűjtött szénfajtákat vizsgál Vladivosztok környékén, amikor a távol keleten az évek alatt felgyülemlett feszültség kirobbantja az Orosz-Japán háborút. A szerző ekkor Karbinba megy és az ott létesített központi laboratóriumban kezd dolgozni az orosz vezérkar számára. A hadszíntéren előforduló nyersanyagokat vizsgálja. A könyvből megismerjük a munka nehézségét, a háttérben zajló háború egyes eseményeit és a front mögötti élet különös epizódjait is.  A háborús vereséget követően kitörő orosz forradalom lezárásában és az ellentétek elsimításában jelentős szerepet vállalt Ossendowski, mint a forradalmi kormány elnöke. Ennek ellenére a forradalom elnyomása után, haditörvényszék elé állítják és 18 hónap börtönre ítélik. A könyvben izgalmas részleteket mutat és történeteket mesél el az olvasó számára, a távol keleti börtönök életéből, amely rész miatt személy szerint az egyik legizgalmasabb Ossendowski kötetnek tartom a művet.

 

Az ELBIDA projektet rendszeresen olvasókban könnyen felmerülhet a kérdés, hogy ebben mi az útleírás. Valójában a blogban eddig tárgyal Ossendowski művek majd mindegyikénél, többször felmerülhet ez a kérdés, hiszen sok tekintetben ezek inkább politikai regények, mintsem antik útleírások, ugyanakkor mégis egy földrajzi témájú sorozatban jelentek meg. Az összes szerző által jegyzett és eddig bemutatott kötetekben, így ebben is, a történetek háttereként igen sok információt kapunk az utazásai során látott és tapasztalt élményekről, egyfajta útleírás szerű képet a korabeli Oroszország különböző vidékeiről. A szerző vadászszenvedélyének még ebben a zaklatott időszakban is rendszeresen hódolt, amelyről ebben a kötetben is izgalmas kalandokat mesél el, csakúgy, mint az ezt megelőző bejegyzésben bemutatott „Ázsiai titkok,ázsiai emberek” című művében. A köteteknek a vadászati epizódokat elmesélő részei is jelentős földrajzi információt tartalmaznak az orosz távol keletről. Összességében tehát bár sokféle történet elevenedik meg Ossendowski köteteiben, mindig van elég földrajzi leírás és tartalom ahhoz, hogy akár az útleírás kategóriába is beletartozzon a mű. Valójában azonban, ha igazán precízek akarunk lenni, akkor Ossendowski ezen művei utazási regények. Maga a műfaj is a szerző nevéhez kötődik, hiszen Ő volt az, aki különös műveivel megteremtette azt. Politikai kritika, utazás, vadászat, izgalom és sok különös kaland jellemzi ezen műveket, amely élményszerűségét tovább növeli a lebilincselő stílus. Persze a szerző sokszor rugaszkodik el a valóságtól és talán színezi túl kalandjainak leírását, amelyet kritikusai mindig a fejére is olvastak, de mindettől függetlenül igazi élmény olvasni Ossendowski műveit.