A Modern Utazók és Felfedezők
Könyvtára sorozat következő kötete ismét Antoni Ferdynand Ossendowski nevéhez kötődik.
A „Véres napok, cári rabok” címmel megjelent könyv zsinórban a negyedik műve a
sorozatban. A kötetben a szerző életének egy rendkívül mozgalmas időszakának eseményei,
élményei és emóciói jelennek meg, melyben az Orosz-Japán háború, a háborús
vereségből eredő forradalom és a szerző forradalmi szerepvállalását követő
börtönbüntetés adja a hátteret. A kötetben megjelenő politikai kritika miatt az
Ideiglenes Nemzeti Kormány 530/1945. M.E. számú rendelete betiltotta
Ossendowski ezen művét is. A rendelet célja az volt, hogy a fasiszta szellemű
és szovjetellenes sajtótermékeket betiltsa és megsemmisítését rendelje el. A
gyűjteményem egyik büszkesége ez az Ossendowski kötet, mert eredeti, színes
papír védőborítóval rendelkezik, amely rendkívül ritka és különleges a MUFK
sorozat kötetei esetében. A mű 1926-ban Budapesten jelent meg a Franklin-Társulat
gondozásában, 394 oldal terjedelemben. A magyar fordítást Sajó Aladár végezte.
A kötetben nem találhatók képek, így a blogbejegyzésben látható illusztráció
egy része ez esetben is internetes forrásból származik. Antoni Ferdynand
Ossendowskiról ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben az
„Állatok, emberek és istenek” című könyvének a bemutatásakor már részletesen
megtettem, így ott az elolvasható.
![]() |
Eredeti papír védőborító |
![]() |
Egyszerű bordó kötésű kötet |
Részlet a könyvből:
„Mivel várfogságra voltunk
elítélve, minden fogházban, ahová bennünket elcipeltek, megvolt az a nagyon
becsülendő előjogunk, hogy egymagunk külön cellában lakhattunk. Ez a cella
mindenütt teljesen egyforma volt: vastagfalú komor és piszkos lyuk, erős
vasajtó, kis rácsos ablak fönn a mennyezet alatt, ágy, szék, asztal és láda a
holmink számára.
![]() |
Sorozatkötéses kötet (MUFK) |
Mi politikai foglyok a főépület
egyik külön szárnyában voltunk elhelyezve és velünk egészen másként bántak,
mint a fogház közönséges lakóival. A mi cellánk ajtaját nem zárták el. Egy
bűnügyi fogoly volt mellénk rendelve, aki cellánkat, cipőnket és ruhánkat
tisztogatta és főzött is nekünk. Az ételünk jobb volt, mint a közönséges
fogházi koszt és az irodában kellett az árat megfizetnünk azzal a pénzzel, amit
hazulról küldtek nekünk.
![]() |
Hirdetés az 1926. november 6.-i Budapesti Hírlapból |
Minden fogházban, ahol hosszabb
ideig kellett időznöm, mindenekelőtt két főfeladatot végeztem el: kitisztítottam
a cellámat és amennyire lehetett, mindent rendbe hoztam benne. A karbini
fegyházban kis készlet cementet fedeztem föl, amit a raktárban egy kádban
felejtettek. Ezzel a cementtel meglehetősen nagy, tömör vízmedencét készítettem
az udvar ama részében, amely a séta számára volt kijelölve.
![]() |
Antoni Ferdynand Ossendowski |
A medencét
megtöltöttem vízzel és ebbe a mesterséges tóba vízinövényeket tettem, amelyeket
az egyik fölügyelő feleségétől kaptam ajándékba. Azután néhány rákot és két kis
teknősbékát tettem be a medencébe. Ez a rögtönzött akvárium nem egy kellemes
órát szerzett nekünk. A halak és teknősbékák megfigyelésével és etetésével
gyakran elűztük a fogság unalmát. A kis állatok idővel annyira megszelídültek,
hogy a kezünkből ettek.
![]() |
Korabeli illusztráció az Orosz-Japán háborúról |
Második főfoglalkozásom a tanítás
volt. Az igazgatóságtól engedelmet kértem a nagy, közös cellák meglátogatására,
amelyekben néha közel kétszáz fogoly volt együtt. Ott mindenféléről
beszélgettem és vitatkoztam, hogy ilyen módon kiragadjam az embereket a szomorú
sorsukon való töprengésből és tiszta és üdvös gondolatok csiráját plántáljam a
szívükbe. Emlékszem, hogy az 1. számú cellában, ahol száztíz legveszedelmesebb,
életfogytig tartó fegyházbüntetéssel sujtott, láncravert gonosztevő volt
elzárva, gyakran az emberiség néhány nagy jótevőjének életéből beszéltem el
részleteket és hogy elbeszélésem éppen olyan hatással volt a hallgatóságomra,
mint a rendes föltételek közt élő emberre, aki a fogházat valami egész idegen,
messziálló dolognak tekinti.
A foglyok lassanként becsülni és
tisztelni kezdtek, mert tudták, hogy a hivatalos hatalommal való visszaélést
vagy valami tilos cselekedetet nem tűrök el tiltakozás nélkül és hogy mint
Mironovnak, másnak sem maradok adós a felelettel, ha bizalmaskodni kezd velem.
Karbinban és néhány más fogházban mindezért a foglyok sztarosztájává vagy
főnökévé választottak meg. Ezt a sztarosztai állást nemhivatalosan elismerik
úgy a fogházi, mint a bírósági hatóságok. A foglyok előtt tekintélye van és
hallgatnak a szavára. Köztük és a fölügyelők közt ő a közvetítő, egyszersmind
döntő bírónak ismerik el a fogházon belül történő viszályokban.
Új szállásomon berendezkedvén,
megint rendszeresen dolgozni, sokat olvasni és írni kezdtem. A többi közt
folytattam e könyv legfontosabb adatainak följegyzését is. Közben rögtönzött
kertecskénkben sétálva, tornászva, a foglyokkal beszélgetve és nekik fölolvasva
töltöttem el az időt.
Cellám ablakából
végighallgathattam a második emeleti két közös cella foglyainak a
beszélgetését. Fesztelen beszélgetésünk sajátossága e cellák fölkeresésére
indított. Ekkor szomorú csupaszságban állott előttem a foglyok egész élete.
Megtanultam megérteni lelki megmozdulásuk apró változatosságát és résztvettem
nyomorúságukban, kétségbeesésükben, reményükben és örömükben. Segíteni,
vigasztalni próbáltam őket, szívükbe reménységet iparkodtam csöpögtetni, életre
akartam kelteni eltompult lelkiismeretüket és arra törekedtem, hogy lépésről-lépésre
új életre vezessem őket.”
Ossendowski 1903-ban különféle
kisebb expedíción gyűjtött szénfajtákat vizsgál Vladivosztok környékén, amikor
a távol keleten az évek alatt felgyülemlett feszültség kirobbantja az Orosz-Japán
háborút. A szerző ekkor Karbinba megy és az ott létesített központi
laboratóriumban kezd dolgozni az orosz vezérkar számára. A hadszíntéren
előforduló nyersanyagokat vizsgálja. A könyvből megismerjük a munka nehézségét,
a háttérben zajló háború egyes eseményeit és a front mögötti élet különös epizódjait
is. A háborús vereséget követően kitörő
orosz forradalom lezárásában és az ellentétek elsimításában jelentős szerepet
vállalt Ossendowski, mint a forradalmi kormány elnöke. Ennek ellenére a
forradalom elnyomása után, haditörvényszék elé állítják és 18 hónap börtönre
ítélik. A könyvben izgalmas részleteket mutat és történeteket mesél el az
olvasó számára, a távol keleti börtönök életéből, amely rész miatt személy
szerint az egyik legizgalmasabb Ossendowski kötetnek tartom a művet.
![]() |
Az ELBIDA projektet rendszeresen olvasókban
könnyen felmerülhet a kérdés, hogy ebben mi az útleírás. Valójában a blogban
eddig tárgyal Ossendowski művek majd mindegyikénél, többször felmerülhet ez a
kérdés, hiszen sok tekintetben ezek inkább politikai regények, mintsem antik
útleírások, ugyanakkor mégis egy földrajzi témájú sorozatban jelentek meg. Az
összes szerző által jegyzett és eddig bemutatott kötetekben, így ebben is, a
történetek háttereként igen sok információt kapunk az utazásai során látott és
tapasztalt élményekről, egyfajta útleírás szerű képet a korabeli Oroszország
különböző vidékeiről. A szerző vadászszenvedélyének még ebben a zaklatott
időszakban is rendszeresen hódolt, amelyről ebben a kötetben is izgalmas kalandokat
mesél el, csakúgy, mint az ezt megelőző bejegyzésben bemutatott „Ázsiai titkok,ázsiai emberek” című művében. A köteteknek a vadászati epizódokat elmesélő
részei is jelentős földrajzi információt tartalmaznak az orosz távol keletről. Összességében
tehát bár sokféle történet elevenedik meg Ossendowski köteteiben, mindig van
elég földrajzi leírás és tartalom ahhoz, hogy akár az útleírás kategóriába is
beletartozzon a mű. Valójában azonban, ha igazán precízek akarunk lenni, akkor
Ossendowski ezen művei utazási regények. Maga a műfaj is a szerző nevéhez
kötődik, hiszen Ő volt az, aki különös műveivel megteremtette azt. Politikai
kritika, utazás, vadászat, izgalom és sok különös kaland jellemzi ezen műveket,
amely élményszerűségét tovább növeli a lebilincselő stílus. Persze a szerző
sokszor rugaszkodik el a valóságtól és talán színezi túl kalandjainak leírását,
amelyet kritikusai mindig a fejére is olvastak, de mindettől függetlenül igazi
élmény olvasni Ossendowski műveit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése