2017. április 26., szerda

A nap rabszolgái

Kutatóutam a legsötétebb Afrikában


A Modern Utazók és Felfedezők Könyvtára sorozatban eljutottunk a záró kötetig. Az utolsó MUFK kötet szerzője ismét Ossendowski, akinek így ez már a kilencedik műve a sorozatban. Az „A Nap rabszolgái” címmel megjelenő kétkötetes mű egy kitűnő és izgalmas úti beszámoló egy Nyugat-Közép Afrikai kutató expedícióról. Ossendowski nem először járt Afrikában. Két előző művében („A sivatag népe” és „A szahara lelke”) Észak-Afrikában tett hosszú útjáról már élményszerű beszámolót készített, de ez esetben jóval délebbre a „legsötétebb Afrikába” utazott. Mint az összes eddigi kötet, így ez is, többféle kötésváltozatban jelent meg a MUFK sorozatban és a papír védőborító ennél a kötetnél is igazi kuriózum, éppen ezért gyűjteményem egyik büszkesége a saját példányom, hiszen eredeti papír védőborítóval rendelkezik mely Végh Dezső munkája. A mű 1931-ben Budapesten jelent meg a Franklin-Társulat gondozásában, 366 oldal terjedelemben. A magyar fordítást ez esetben Révay József végezte. A kötetben nem találhatók képek, így a blogbejegyzésben látható illusztráció egy része ismét internetes forrásból származik. Antoni Ferdynand Ossendowskiról ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben az „Állatok, emberek és istenek” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem, így ott az elolvasható.


Eredeti papír védőborítós kötet (MUFK)

A papír védőborító hátsó oldala

Egyszerű bordó kötésű kötet (MUFK)





Részlet a könyvből:

„Ha ma visszagondolok a nagy, kedves Issa (így hívják a Nigert malinki nyelven) szelíd sodrára, hét hajót látok, amelyek csattogó lengyel zászló alatt úsznak. Ezt a zászlót egész útunkon magunkkal vittük, egészen ide Afrika szívébe. Visszaemlékezem ifjúkorom éveire, mikor Livingstone és Stanley kutató útjairól és felfedezéseiről ábrándoztam és mikor az a gondolat gyötört, hogy a sors kegyetlen, végzése arra fog majd kényszeríteni, hogy ezen a Niger folyón valami idegen lobogó alatt hajózzam. Azonban az idő megváltozott, s ámbár megőszültem és ámbár Stanley és a többi nagy kutatók után nem maradt számomra más, mint a különböző színes népek lelkének kutatása, mégis csak szabad hazám zászlaja lobogott karcsú árbocán, itt a Nigeren.


Sorozatkötéses kötet (MFTK)

Sorozatkötéses kötet (MUFK)

Angol nyelvű kiadás eredeti papír védőborítója

Angol nyelvű kiadás

A Niger rendkívül komor és mélabús hatást tett rám. Ez a hatalmas folyó az egyetlen gát a Szahara homoktengerének hullámai ellen. Ha egyszer kiapadna rohanó sodra, akkor a sivatag  homoktömegei messzebbre kinyujtanák halálthozó, gyilkos fogóikat s egymásután hódítanák meg azokat a vidékeket, ahol most a szorgalmas malinki négerek begyűjtik földjük termését, azét a földét, amelyet arcuk verejtékével, az erdőtűz füstjében, a forró napok nyomasztó hőségében a dsungeltől elragadtak.


Teljes harci díszben

Korabeli afrikai életkép

A Nigeren csak ritkán találkozik az ember olyan hajókkal, amelyek messze távolból jönnek. Néha-néha láttunk egy-egy ilyen hajót, megrakva kolával, lisztes zsákokkal, kölessel és földi mogyoróval. Azonban apró halászkanut sokat láttunk.  



Bennszülöttek

Megfigyeltük a halászokat, akik kivetették hálóikat és a partra húzták a ficánkoló halak ezreit, ahol a keselyűk, a verebek és a vakmerő halász-sas csakúgy lestek rá, hogy felfalják őket. A túlsó parton darvak gubbasztottak, amelyen várták visszavándorlásuk idejét, afrikai golyvás gólyák (Leptoptilus crumenifer), kócsagok, kanalasgémek (Platalea leucorodea) és pelikánok, köztük a nagy szenegál gólya, vagy Jabiru (Mycteria senegalensis), vörös csőre körül fekete szalag; előkelő magányosságban a többiektől oldalt álldogált.


Bennszülöttek (Sierra Leone) 

Zulu nők

A szigetek közti labirintusokban csapatostul úsztak az erdei apácarécék (Dendrocygna viduata) és a karminvörös fejű, fekete sarkantyús-ludak, amelyeknek a szárnyain félelmetes sarkantyúk voltak. A sekélyes helyeken különféle gázlók szaladgáltak, az apró szalonkáktól kezdve, egészen a nagy fajtákig, fehér és fekete tollazatúak, némelyiknek a csőrén világossárga kinövések, a szárnyaik hegyén pedig sarkantyúk.


Bennszülött nők (Sierra Leone)

Kaffir nő a kukoricamezőben

Néhány lövést tettünk ezekre a madarakra, amelyek cseppet sem voltak félénkek, inkább élénken viselkedtek s madárlövő puskánk nem valami hangos csattanása egyáltalán nem nyugtalanította őket. Gyűjteményünk gyarapítására lőttünk kormoránokat és szürke kócsagokat is, amelyek a fákon és cserjéken ültek, tarka bölömbikákat és ibiszeket, amelyek úgy álltak a víz partján, mint a szobrok. Időnkint láttunk foglyokat és gyöngytyúkokat is, amelyek a dsungelből rohantak ki a folyópartra. Az itatónál különféle állatokat láttunk: sakálokat, hiénákat, mungókat, vadludakat, vadmacskákat és antilópokat. De nehéz lett volna rájuk lőni a hajóról, amely gyorsan haladt lefelé a rohanó folyón, annál nehezebb, mert a dsungel-lakók már messziről észrevettek bennünket és eltűntek a parti cserjésben.


Különleges törzsi viselet

Bennszülött nők Dakarból

Nem egyszer láttunk az iszapos szigetpartokon, vagy a köveken, amelyeken a folyó árja megtört, krokodilokat, bamakat. Nevükben benne van a szent Ma szótag, a halszimbolum, a fétis, amelyet a négerek távoli őseiktől Ázsiából hoztak magukkal, ahol a haltestű, rettenetes Ma istennő lakott. A Bama krokodil, a Ma dugong és a Mali víziló még mindig malinki totemek, s védi őket a tabu törvénye, amely megtiltja ezeknek az állatoknak a megölését.


Sivatagi törzs

Maszáj harcosok

Itt a Nigeren láttunk először, amint a vízilovak szörnyű feje az orrlyukaiból nagy zajjal kifújja a vizet. Ezek az állatok apró szemeikkel gyorsan és figyelmesen pillantgattak körül, rövid füleik minden zajra és a legkisebb vízloccsanásra is felfigyeltek. Ha észrevették hajónkat, hamarosan eltűntek a folyó mélyében és az áramlat irányában mindig messzebbre és messzebbre úsztak. Nemsokára mégis mögöttünk bukkant fel a fejük. Nyilván lebuktak a víz alá és a folyó mélyebb részeiben visszafordultak. Ebben az évszakban, mikor a Nigerből szüntelenül újabb sziklák és zátonyok bukannak fel, csak nagyon kevés ilyen mély hely van és azok is nagyon messzire egymástól.


Korabeli afrikai életkép

Bennszülöttek

A malinki halászok mellükön talizmánokat viselnek, amelyek megvédik őket a krokodilus rettentő torkától; ismernek ráolvasásokat is, amelyek szent szavakból vannak összeállítva és bizonyságot tesznek arról, hogy távoli őseik rokonságban voltak a hazai folyó szörnyeivel.


Falu Nyugat-Afrikában

Városi férfiak

A Nigeren, ilyen szép estéken, mikor a lángoló nap alábukott nyugat aranyos, rózsás ködeiben és mikor a türkizkék, smaragdzöld mennybolt szinte magába szívta a horizont mögött eltűnő nap bíborvörös sugarait, mikor a vízen, mint valami repülőgépraj, ezüstfehér kócsagok (Moneta cyprica) lusta szárnycsapással szelték a fülledt levegőt, mikor fülünket nagy halak hangos loccsanása ütötte meg, amelyek a nap utolsó sugaraiban játszottak a csillámló vízen, mikor hirtelen madárrikoltások hangzottak föl a nyomasztó hőségben, akkor az ember hinni szerette volna, hogy minden ember testvére egymásnak.”


Tányérszájú bennszülött

Korabeli Afrika térkép

Ferdynand Antoni Ossendowski ezen művével visszatért a klasszikus útleírás kategóriához, ahol ismét fejezet címek vannak és nem római sorszámos fejezetek. Személyes véleményem szerint a szerző egyik legerősebb műve ez a kötet, amennyiben izgalmas és vegytiszta útleírást szeretnénk olvasni. Politikai kritika, Oroszország már csak egészen minimális szinten kerül elő a műben, az is inkább a sorok között, ugyanakkor a korabeli Afrikai népek, szokásaik, az állat és növényvilág, valamint magának a földrésznek a bemutatása bőven van a műben, amely igen képszerűvé és izgalmassá teszi a szerző beszámolóját. Ossendowski vonzalma a földrész iránt saját ifjúkora híres Afrika kutatóinak fantasztikus útleírásaiból származott. Stanley és Livingstone mestere volt annak, hogy olvasói hamar vágyat érezzenek a fekete földrész iránt és legszívesebben a könyvet letéve nekiinduljanak egy afrikai expedíciónak. A lelkes olvasóknak azonban csak töredéke volt olyan szerencsés, mint Ossendowski, hogy valóban eljutott a földrészre. A mű olvasása során erősen átjön ez, az ifjúkori olvasmányélményből táplálkozó szeretete a térségnek. A korabeli felfedezők rendkívül titokzatos és kockázatos utazásaihoz képest ez egy egyszerű utazás, azonban sok izgalmas és misztikus afrikai élményről és tapasztalatról számol be, mely lebilincselővé és érdekessé teszi a művet.


Törzsi viadal
Missziós telep a korabeli Afrikában

Ossendowski művének olvasása közben sokszor jutott eszembe Henry Morton Stanley „A legsötétebb Afrikában” című bámulatos műve, amely olvasásakor én nem csak Afrikába, hanem az antik könyvekbe is beleszerettem és ennek a szerelemnek az eredményeként jött létre az „ELBIDA projekt” című, talán kicsit elvont blog. Ahogyan számomra egy korszak kezdete volt Henry Morton Stanley híres kötete, úgy Ossendowski „A nap rabszolgái” című műve pedig, egy fantasztikus sorozat végét jelentette. Az utolsó MUFK kötettel valójában a blogban is lezárult egy hosszú időszak, amely az MFTK-MUFK kötetekről szólt. Búcsúzunk Ossendowskitól, számos fantasztikus műtől és az MFTK és MUFK sorozatoktól, ugyanakkor folytatjuk az ELBIDA projektet, ahol további egészen különleges kötetek és sorozatok várnak még arra, hogy megismerhesse a blog, szerencsére egyre bővülő olvasóközönsége. 





2017. április 19., szerda

Lenin

Ossendowski nyolcadik kötete a Modern Utazók és Felfedezők Könyvtára sorozatban, „Lenin” címmel jelent meg. A két kötetes mű egy regényes életrajz Vlagyimir Iljics Leninről. A mű megjelenésekor már erőteljes kritikával illeték a szerzőt, akit elsősorban ismét azzal vádoltak, hogy számos ponton csúsztat és túlzott fantáziájának köszönhetően többször túlszínezi a történetet. A kötetben megjelenő politikai kritika miatt az Ideiglenes Nemzeti Kormány 530/1945. M.E. számú rendelete betiltotta Ossendowski ezen művét is. A rendelet célja az volt, hogy a fasiszta szellemű és szovjetellenes sajtótermékeket betiltsa és megsemmisítését rendelje el. A mű 1930-ban Budapesten jelent meg a Franklin-Társulat gondozásában, összesen 579 oldal terjedelemben. A magyar fordítást Torday Géza végezte. A kötetben nem találhatók képek, így a blogbejegyzésben látható illusztráció egy része ez esetben is internetes forrásból származik, valamint a lengyel nyelven megjelenő eredeti 1930-as Ossendowski kötetből. A sorozat ezen művére is igaz, hogy többféle kötésváltozatban jelent meg. Létezik klasszikus sorozatkötéses MUFK kötet (hihetetlenül ritka), sima bordó és földgömbös borítójú kötet is. Feltételezhetően a papír védőborítók közül is több verzió létezik. Bármely kötésváltozatról is van szó, a mű ritka és ebből kifolyólag drága kötete a sorozatnak. Antoni Ferdynand Ossendowskiról ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben az „Állatok, emberek és istenek” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem, így ott az elolvasható.


Egyszerű bordó kötésű kötet (MUFK)




Részlet a könyvből:

„Moszkva haldoklott… az éhségtől, a terrortól, a vérveszteségtől, ami egy pillanatra sem szűnt.


Ritka papír védőborító

Extrém ritka sorozatkötéses kötet (MUFK)
http://www.fjexpeditions.com/frameset/MFTK.htm


A Németországgal kötött megalázó béke visszahangjai elültek. Lenin undorral és lázadó remegéssel gondolt vissza azokra a napokra.


A fiatal Lenin

Az 1930-as lengyel kiadás belső lapján látható Lenin portré

Ő az orosz, kénytelen volt könyörögni és rimánkodni a zsidó és lett biztosoknak, hogy fogadják el a német főparancsnokságtól megszabott kemény és megalázó feltételeket, és mindezt azért, hogy megmentse a szovjet-hatalmat, hogy megszilárdítsa a proletárdiktatúrát, amelynek szüksége volt a békére, hogy megállhasson az előtte tátongó szakadék szegélyén.


Lenin bátyja: Aleksandr Ulyanov

Lenin felesége: Nagyezsda Konsztantyinovna Krupszkaja

Mikor sikerült az elvtársak beleegyezését kicsikarnia, szabadabban lélegzett és nyomban bebizonyította, hogy a hírhedt proletárdiktatúra nem egyéb, mint a nyomtatott szó, az újság és az újságírók diktatúrája.


A vörös hadsereg veteránja 
Politikai rendőr (csekista)

Száz meg száz újságcikkben, amelyek egyidejűleg jelentek meg egész Oroszországban, úgy tálalták föl a szégyelletes békét, hogy az újabb érdeme a népbiztosok kormányának, amelynek egyetlen vágya, hogy a nyugalom időszakát és az erők felfrissítésének lehetőségét megadja az országnak. A sajtó orruknál fogva vezette a hiszékeny munkásokat és a tudatlan parasztokat: beszélt a küszöbön álló német forradalomról és azzal áltatta a minden oroszokat, hogy megcsillogtatta előttük a világ összes marxista erői egyesülésének lehetőségét; ebből merítheti majd az új Oroszország – mondták – azt az erőt, amelyre szüksége van a virágzó fejlődéshez; ez a fejlődés pedig nemcsak nyugateurópai színvonalra fogja emelni az országot, hanem sokkal magasabbra.


Orosz életkép

Orosz életkép

Ennek az időnek a visszhangjai is elhaltak már… Az elnéptelenedett és elszegényedett Moszkva nyomorúságosan tengette életét…


Tengerész

A vörös hadsereg tisztje

A kommunizmus vörös zászlaja, amely a Kreml hatalmas tornyán lobogott és csattogott a szélben, olyan volt, mintha mérőléce volna annak a vérfolyamnak, amely szakadatlanul hömpölygött a Bolsája Lubjanka-utcából, a cseka szörnyű székházából és az Arbat-on lévő fiókintézetéből.


Büszke forradalmár

Proletár tengerész

Az új főváros terein ott kóboroltak a volt tisztviselők, a volt tisztek és a kommunista pártba nem tartozó iparosok szánalmas alakjai; ott kóboroltak a nők, köztük sok arisztokrata, akiket valami előre nem látott körülmény meggátolt abban, hogy külföldre vagy a Krimbe meneküljenek. A férfiak eladogatták vagyonuk roncsait, cigarettát vagy újságot árultak, hogy éhen ne haljanak; sz idősebb nők otthon készült nyalánkságokkal és süteményekkel teli kosarakat cipeltek, míg a fiatalabb nők gyakran nem tudtak egyebet fölajánlani, mint a testüket.


Politikai komisszár

A népbiztos

A vörös katonák és a katonai őrjáratok valóságos hajtóvadászatot rendeztek éppen a legszegényebbekre, akiket a spekuláns elnevezéssel foglaltak össze, elszedték tőlük nyomorúságos keresetüket, elhurcolták a szerencsétleneket a cseka pincéibe, ahonnan nem volt visszatérés, legfeljebb egy utolsó sétára a fal mellé, hogy ott a gépfegyverek golyózápora fogadja őket, abból a kis ablakból, amit Vladimir Iljics Lenin is megnézett. A csekisták szakadatlanul dolgoztak; egyikük sem foglalkozhatott azoknak az ártatlanoknak szánalmas tömegével, akiket minden este csapatostul hajtottak be a rendkívüli bizottság tágas pincéibe. Lehetetlenség lett volna börtönbüntetéssel sujtani a spekulánsokat és eltartani száz és ezer éhes és falánk embert, mikor egyre dühösebben tombolt az inség, úgy hogy még a katonák adagjait is csökkenteni kellett. A lehető leggyorsabban el kellett végezni minden bírói eljárást, csökkenteni kellett a kenyérfalók számát: tehát a gépfegyver, kis szünetekkel, minden éjjel reggelig működött. A fekete teherautó tucatjával hordta a hullákat, amelyeket aztán behánytak a mindig kész gödrökbe, közvetlenül a város határában.


Lenin beszédet mond Moszkvában

Feliksz Edmundovics Dzerzsinszkij a politikai rendőrség vezetője

A kiéhezett és vergődő főváros utcáin lépten-nyomon végigszáguldottak a népbiztosok Pazar autói; őket magukat könnyű volt felismerni bőrkabátjukról és az elmaradhatatlan tömött aktatáskáról; ezek az aktatáskák voltak az igazi szimbolumai az elnyomott és leigázott orosz társadalom élete és halála felett bitorolt hatalomnak.


A vörös hadsereg katonái "kereskednek" az utcán

Zajlott a cserekereskedelem

A nyomorult, mindenükből kifosztott házakba éjszakáról-éjszakára berontottak a cseka ügynökei: tövéről-hegyére átkutatták a házat, elhurcolták a férfiakat, az asszonyokat és a gyermekeket, koholt bűnök vádjával, és az őrjáratok nyomában, mint kiéhezett sakálfalka, megjelentek a rablók, akik biztosoknak, ügynököknek, kiküldötteknek adták ki magukat, hogy elvigyék azt, amit a katonáknak és a csekistáknak nem sikerült elrabolniuk.


Győztes matrózok

Orosz életkép

Néha valóságos csaták fejlődtek ki a katonaság és a zsiványok közt, akik képesek voltak minden vakmerőségre és nem riadtak vissza semmi veszedelemtől.


A rendőrség

A rendőrség 

Hallgattak a templomok harangjai és a tereken s gyakran sz elhagyatott utcákon nagy csinnadrattával csattogtatták a katonazenekarok az Internacionálét; a templomok, a múzeumok, a főiskolák be voltak zárva, nem járt bennük senki, de a színházak és a kabarék zsúfolva voltak és a legjobb orosz művészek énekeltek és játszottak a vértől részeg katonáknak, az éjjeli rablóknak, a munkásoknak, a mindenfajta emberi söpredéknek, amely most felbukkant sötét odúiból, az orosz élet pocsolyás mélységeiből.”


Vörös gárdisták

Lázadó tengerészek

Ossendowski regényes életrajzát Leninről számtalan kritika érte saját korában. Elsőként azzal vádolták a szerzőt, hogy pusztán üzleti megfontolásból fogott regényes életrajz írásába, amely az 1930-as évek környékén igen divatos műfajnak számított. Ismét előkerült a szerző szavahihetőségének a kérdése. A blog rendszeres olvasói talán emlékeznek, hogy a Modern Utazók és Felfedezők Könyvtára sorozat első Ossendowski művénél, mely „Állatok, emberek és istenek” címmel jelent meg, már említettük vitáját Sven Hedinnel. Akkoriban a „két tudós harca” címmel ismertté vált konfliktus alapja is az volt, hogy Hedin azzal vádolta Ossendowskit, hogy valótlanságokat állít művében. A szerző pályáját végigkísérte ez a fajta „bélyeg”, amelynek minden jel szerint volt némi valóság alapja és a „Lenin” című művénél is ismét előkerült. Konkrét vádként hangzott el továbbá, hogy regényhőssé tette Lenint úgy, hogy időben és tényekben is módosította a valóságot. 




Kemény kritika érte Ossendowski korrajzát is, mely szerint az Oroszországon kívül élő olvasó bármely orosz regényből jobban megismeri az adott kor orosz világát, mint a szerző mozistílusban megírt könyvéből. A regény főszereplője mellett természetesen nem hiányzik a műből az orosz bolsevizmus első korszakának vezető embereinek bemutatása sem, de a valóság ez esetben sem passzol a szerző által leírtakhoz. A korabeli kritika szerint: „Trockij önéletrajzának egy oldala többet mond el róluk, mint Ossendowski egész fejezetei.” Elismerésben egyedül a mű azon részét illeték, amelyben a forradalom borzalmairól, rémségeiről ír a szerző.


Lenin jó szónok volt

Vlagyimir Iljics Lenin

Ossendowski műve azonban nem a kritikusoknak készült, hanem az olvasóknak. A mű számtalan országban jelent meg és általában jó néhány kiadást ért meg. A könyv népszerű volt az olvasók körében akik jóval kevésbé foglalkoztak a valósággal, mint a kritikusok. A szerző sokszor túlzó fantáziái csak még izgalmasabbá, még rémisztőbbé tették a történetet, amelyet imádtak az olvasók függetlenül attól, hogy igaz volt e vagy sem. Vitathatatlan, hogy olvasmányos a mű és olvasás során ritkán elemezzük történészi szemmel a leírtakat, tehát érthető a korabeli olvasók körében tapasztalható siker.



Lenin mauzóleum a Vörös téren

Az előző bejegyzésben tárgyalt „Kínai rejtelmek” című műhöz hasonlóan, lényegében ezt a kötetet sem mutattam volna be az ELBIDA projektben, ha nem lenne része a Modern Utazók és Felfedezők Könyvtára sorozatnak, mert hiányzik az utazás komponens a műből. Ugyanakkor a sorozat részeként mindenképpen érdemes volt róla beszélni, mert egészen különleges kötet és mellékesen sokkal olvasmányosabb, mint például a „Kínai rejtelmek” című műve Ossendowskinak. Valószínűleg a szerző sikeressége annak köszönhető, hogy műveiben mindig van valami plusz ami miatt jó olvasni és olvasás közben nagyon könnyű beleképzelnie magát az olvasónak abba a „valóságba”, amelyet Ossendowski be kívánt mutatni. A szerző utolsó és a sorozatban a kilencedik köteteként megjelenő következő művében a szokásos stílus mellett visszatér az utazási komponens is. Hamarosan  tehát ismét Ossendowski.