Kutatóutam a legsötétebb Afrikában
A Modern Utazók és Felfedezők Könyvtára sorozatban eljutottunk a záró kötetig. Az utolsó MUFK kötet szerzője ismét Ossendowski, akinek így ez már a kilencedik műve a sorozatban. Az „A Nap rabszolgái” címmel megjelenő kétkötetes mű egy kitűnő és izgalmas úti beszámoló egy Nyugat-Közép Afrikai kutató expedícióról. Ossendowski nem először járt Afrikában. Két előző művében („A sivatag népe” és „A szahara lelke”) Észak-Afrikában tett hosszú útjáról már élményszerű beszámolót készített, de ez esetben jóval délebbre a „legsötétebb Afrikába” utazott. Mint az összes eddigi kötet, így ez is, többféle kötésváltozatban jelent meg a MUFK sorozatban és a papír védőborító ennél a kötetnél is igazi kuriózum, éppen ezért gyűjteményem egyik büszkesége a saját példányom, hiszen eredeti papír védőborítóval rendelkezik mely Végh Dezső munkája. A mű 1931-ben Budapesten jelent meg a Franklin-Társulat gondozásában, 366 oldal terjedelemben. A magyar fordítást ez esetben Révay József végezte. A kötetben nem találhatók képek, így a blogbejegyzésben látható illusztráció egy része ismét internetes forrásból származik. Antoni Ferdynand Ossendowskiról ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben az „Állatok, emberek és istenek” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem, így ott az elolvasható.
 |
| Eredeti papír védőborítós kötet (MUFK) |
 |
| A papír védőborító hátsó oldala |
 |
| Egyszerű bordó kötésű kötet (MUFK) |
Részlet a könyvből:
„Ha ma visszagondolok a nagy, kedves Issa (így hívják a Nigert malinki nyelven) szelíd sodrára, hét hajót látok, amelyek csattogó lengyel zászló alatt úsznak. Ezt a zászlót egész útunkon magunkkal vittük, egészen ide Afrika szívébe. Visszaemlékezem ifjúkorom éveire, mikor Livingstone és Stanley kutató útjairól és felfedezéseiről ábrándoztam és mikor az a gondolat gyötört, hogy a sors kegyetlen, végzése arra fog majd kényszeríteni, hogy ezen a Niger folyón valami idegen lobogó alatt hajózzam. Azonban az idő megváltozott, s ámbár megőszültem és ámbár Stanley és a többi nagy kutatók után nem maradt számomra más, mint a különböző színes népek lelkének kutatása, mégis csak szabad hazám zászlaja lobogott karcsú árbocán, itt a Nigeren.
 |
| Sorozatkötéses kötet (MFTK) |
 |
| Sorozatkötéses kötet (MUFK) |
 |
| Angol nyelvű kiadás eredeti papír védőborítója |
 |
| Angol nyelvű kiadás |
A Niger rendkívül komor és mélabús hatást tett rám. Ez a hatalmas folyó az egyetlen gát a Szahara homoktengerének hullámai ellen. Ha egyszer kiapadna rohanó sodra, akkor a sivatag homoktömegei messzebbre kinyujtanák halálthozó, gyilkos fogóikat s egymásután hódítanák meg azokat a vidékeket, ahol most a szorgalmas malinki négerek begyűjtik földjük termését, azét a földét, amelyet arcuk verejtékével, az erdőtűz füstjében, a forró napok nyomasztó hőségében a dsungeltől elragadtak.
.
 |
| Teljes harci díszben |
 |
| Korabeli afrikai életkép |
A Nigeren csak ritkán találkozik az ember olyan hajókkal, amelyek messze távolból jönnek. Néha-néha láttunk egy-egy ilyen hajót, megrakva kolával, lisztes zsákokkal, kölessel és földi mogyoróval. Azonban apró halászkanut sokat láttunk.
 |
| Bennszülöttek |
Megfigyeltük a halászokat, akik kivetették hálóikat és a partra húzták a ficánkoló halak ezreit, ahol a keselyűk, a verebek és a vakmerő halász-sas csakúgy lestek rá, hogy felfalják őket. A túlsó parton darvak gubbasztottak, amelyen várták visszavándorlásuk idejét, afrikai golyvás gólyák (Leptoptilus crumenifer), kócsagok, kanalasgémek (Platalea leucorodea) és pelikánok, köztük a nagy szenegál gólya, vagy Jabiru (Mycteria senegalensis), vörös csőre körül fekete szalag; előkelő magányosságban a többiektől oldalt álldogált.
 |
| Bennszülöttek (Sierra Leone) |
 |
| Zulu nők |
A szigetek közti labirintusokban csapatostul úsztak az erdei apácarécék (Dendrocygna viduata) és a karminvörös fejű, fekete sarkantyús-ludak, amelyeknek a szárnyain félelmetes sarkantyúk voltak. A sekélyes helyeken különféle gázlók szaladgáltak, az apró szalonkáktól kezdve, egészen a nagy fajtákig, fehér és fekete tollazatúak, némelyiknek a csőrén világossárga kinövések, a szárnyaik hegyén pedig sarkantyúk.
 |
| Bennszülött nők (Sierra Leone) |
 |
| Kaffir nő a kukoricamezőben |
Néhány lövést tettünk ezekre a madarakra, amelyek cseppet sem voltak félénkek, inkább élénken viselkedtek s madárlövő puskánk nem valami hangos csattanása egyáltalán nem nyugtalanította őket. Gyűjteményünk gyarapítására lőttünk kormoránokat és szürke kócsagokat is, amelyek a fákon és cserjéken ültek, tarka bölömbikákat és ibiszeket, amelyek úgy álltak a víz partján, mint a szobrok. Időnkint láttunk foglyokat és gyöngytyúkokat is, amelyek a dsungelből rohantak ki a folyópartra. Az itatónál különféle állatokat láttunk: sakálokat, hiénákat, mungókat, vadludakat, vadmacskákat és antilópokat. De nehéz lett volna rájuk lőni a hajóról, amely gyorsan haladt lefelé a rohanó folyón, annál nehezebb, mert a dsungel-lakók már messziről észrevettek bennünket és eltűntek a parti cserjésben.
 |
| Különleges törzsi viselet |
 |
| Bennszülött nők Dakarból |
Nem egyszer láttunk az iszapos szigetpartokon, vagy a köveken, amelyeken a folyó árja megtört, krokodilokat, bamakat. Nevükben benne van a szent Ma szótag, a halszimbolum, a fétis, amelyet a négerek távoli őseiktől Ázsiából hoztak magukkal, ahol a haltestű, rettenetes Ma istennő lakott. A Bama krokodil, a Ma dugong és a Mali víziló még mindig malinki totemek, s védi őket a tabu törvénye, amely megtiltja ezeknek az állatoknak a megölését.
 |
| Sivatagi törzs |
 |
| Maszáj harcosok |
Itt a Nigeren láttunk először, amint a vízilovak szörnyű feje az orrlyukaiból nagy zajjal kifújja a vizet. Ezek az állatok apró szemeikkel gyorsan és figyelmesen pillantgattak körül, rövid füleik minden zajra és a legkisebb vízloccsanásra is felfigyeltek. Ha észrevették hajónkat, hamarosan eltűntek a folyó mélyében és az áramlat irányában mindig messzebbre és messzebbre úsztak. Nemsokára mégis mögöttünk bukkant fel a fejük. Nyilván lebuktak a víz alá és a folyó mélyebb részeiben visszafordultak. Ebben az évszakban, mikor a Nigerből szüntelenül újabb sziklák és zátonyok bukannak fel, csak nagyon kevés ilyen mély hely van és azok is nagyon messzire egymástól.
 |
| Korabeli afrikai életkép |
 |
| Bennszülöttek |
A malinki halászok mellükön talizmánokat viselnek, amelyek megvédik őket a krokodilus rettentő torkától; ismernek ráolvasásokat is, amelyek szent szavakból vannak összeállítva és bizonyságot tesznek arról, hogy távoli őseik rokonságban voltak a hazai folyó szörnyeivel.
 |
| Falu Nyugat-Afrikában |
 |
| Városi férfiak |
A Nigeren, ilyen szép estéken, mikor a lángoló nap alábukott nyugat aranyos, rózsás ködeiben és mikor a türkizkék, smaragdzöld mennybolt szinte magába szívta a horizont mögött eltűnő nap bíborvörös sugarait, mikor a vízen, mint valami repülőgépraj, ezüstfehér kócsagok (Moneta cyprica) lusta szárnycsapással szelték a fülledt levegőt, mikor fülünket nagy halak hangos loccsanása ütötte meg, amelyek a nap utolsó sugaraiban játszottak a csillámló vízen, mikor hirtelen madárrikoltások hangzottak föl a nyomasztó hőségben, akkor az ember hinni szerette volna, hogy minden ember testvére egymásnak.”
 |
| Tányérszájú bennszülött |
 |
| Korabeli Afrika térkép |
Ferdynand Antoni Ossendowski ezen művével visszatért a klasszikus útleírás kategóriához, ahol ismét fejezet címek vannak és nem római sorszámos fejezetek. Személyes véleményem szerint a szerző egyik legerősebb műve ez a kötet, amennyiben izgalmas és vegytiszta útleírást szeretnénk olvasni. Politikai kritika, Oroszország már csak egészen minimális szinten kerül elő a műben, az is inkább a sorok között, ugyanakkor a korabeli Afrikai népek, szokásaik, az állat és növényvilág, valamint magának a földrésznek a bemutatása bőven van a műben, amely igen képszerűvé és izgalmassá teszi a szerző beszámolóját. Ossendowski vonzalma a földrész iránt saját ifjúkora híres Afrika kutatóinak fantasztikus útleírásaiból származott. Stanley és Livingstone mestere volt annak, hogy olvasói hamar vágyat érezzenek a fekete földrész iránt és legszívesebben a könyvet letéve nekiinduljanak egy afrikai expedíciónak. A lelkes olvasóknak azonban csak töredéke volt olyan szerencsés, mint Ossendowski, hogy valóban eljutott a földrészre. A mű olvasása során erősen átjön ez, az ifjúkori olvasmányélményből táplálkozó szeretete a térségnek. A korabeli felfedezők rendkívül titokzatos és kockázatos utazásaihoz képest ez egy egyszerű utazás, azonban sok izgalmas és misztikus afrikai élményről és tapasztalatról számol be, mely lebilincselővé és érdekessé teszi a művet.
 |
| Törzsi viadal |
 |
| Missziós telep a korabeli Afrikában |
Ossendowski művének olvasása közben sokszor jutott eszembe Henry Morton Stanley „A legsötétebb Afrikában” című bámulatos műve, amely olvasásakor én nem csak Afrikába, hanem az antik könyvekbe is beleszerettem és ennek a szerelemnek az eredményeként jött létre az „ELBIDA projekt” című, talán kicsit elvont blog. Ahogyan számomra egy korszak kezdete volt Henry Morton Stanley híres kötete, úgy Ossendowski „A nap rabszolgái” című műve pedig, egy fantasztikus sorozat végét jelentette. Az utolsó MUFK kötettel valójában a blogban is lezárult egy hosszú időszak, amely az MFTK–MUFK kötetekről szólt. Búcsúzunk Ossendowskitól, számos fantasztikus műtől és az MFTK és MUFK sorozatoktól, ugyanakkor folytatjuk az ELBIDA projektet, ahol további egészen különleges kötetek és sorozatok várnak még arra, hogy megismerhesse a blog, szerencsére egyre bővülő olvasóközönsége.
