2017. április 15., szombat

Kínai rejtelmek

Három egészen kiváló mű után ismét visszatér Ossendowski a Modern Utazók és Felfedezők Könyvtára sorozatba egy újabb kötettel. A szerző által a sorozatban eddig jegyzett hat kötet mindegyikét személy szerint nagyon kedveltem, de a most bemutatásra kerülő „Kínai rejtelmek” című kötete kapcsán kicsit vegyes érzelmeim vannak. A legfőbb problémám az, hogy ez a könyv egy regény (szerintem még csak nem is utazási regény), amely a blog eredeti tematikájába kevéssé passzol. Természetesen van benne némi utazás és a szerző kínai élményeiből is valamennyi, de mégis más a mű, mint az eddigi Ossendowski kötetek. Érdekességként ez az első olyan kötet a szerzőtől, amelynek nincs tartalomjegyzéke és a fejezeteknek nincs címe csak római sorszáma. A mű 1930-ban Budapesten jelent meg a Franklin-Társulat gondozásában, 179 oldal terjedelemben. A magyar fordítást Sajó Aladár végezte. A kötetben ismét nem találhatók képek, így a blogbejegyzésben látható illusztráció egy része ez esetben is internetes forrásból származik. Antoni Ferdynand Ossendowskiról ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben az „Állatok, emberek és istenek” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem, így ott az elolvasható.


Sorozatkötéses kötet (MUFK)

Földgömbös kötésváltozat (MUFK)



Részlet a könyvből:

„A kínai vezető elmondta, hogy Csang-Si lakosainak legtöbbje régi, előkelő családból származik, amely családokból sok híres tábornok, mandarin, alkirály és kormányzó került ki.


Egyszerű bordó borítójú kötet (MUFK)



Minden hónap ötödik napján sárkányünnepet ülnek itt, amely legnagyobb költőnk tiszteletére rendezett egyetlen nyilvános ünnep. Nagy pompával és fénnyel rendelkezik. Csu-Dsuan költő, aki a Li-Szao című megható elégia szerzője, Csang-Siban született. Mivel nem állott a politikáját megkedveltetni óhajtó Bogdo-Khan szolgálatába és nem engedte meg, hogy tehetségét az alattvalók befolyásolására használják föl, öngyilkossá kellett lennie. A Dsowu San-szikláról leugrott a folyó rohanó árjába. Emlékére a hegyen több templomot építettek és emlékkövet állítottak. Sőt ugyanott egyetemet is létesítettek, amely, a közhit szerint, az irodalom csillaga védelme alatt áll. Ezt a dombot ősidők óta úgy tisztelik, mint az istent. Jou-Wang császár már Krisztus születése előtt 2205-ben óriási sziklatömbökből emléket állított, amelynek az volt a rendeltetése, hogy lecsillapítsa Sziang folyamisten haragját, aki akkor a szomszédos vidéket árvízzel borította el.


Gyerekek Sanghajban a 20-as években

Magában a városban egy különös emlékkövet látott Malecki, amely Wu-Dsui hercegre, Csang-Si királyára emlékezetetett. Óriási márványtömb volt ez, amelyet a harmadik században Krisztus születése előtt a mai Tay-Ping-út kellő közepén helyeztek el. Egykoron szép sima volt a fölülete és bevésések voltak rajta. Ma az időtől megrongált és repedezett. Fölületét ijesztő gyorsasággal nagy vörös rozsdafoltok rágják szét. Ezen a sziklán pihent meg valamikor a déli nap sugarában Csia-Dsi, a nagy filozófus, aki később sok kínai császári nemzedéknek volt a leghíresebb tanácsadója.


Peking a 20-as években

E történeti emlékeken kívül ipari tekintetben is sok figyelemreméltó látható a városban. Az itt készülő csipke és hímzés világhírű. Különlegesség a fehér selyemmel kihímzett fekete szövet. A műhímzés e téren az idevaló ipar fölülmulhatatlan. Csang-Si rajzolói és iparosai legkedveltebb motívuma a fehér darú, amint a Tung-Ting fölött röpül vagy hosszú lábával a tóban lépked. Az egész birodalomban nagyon kedvelik az itt készülő vásznat, bambusznádból vagy sárgarézből készülő mindenféle más tárgyat, aminek nagy a keletje Tibetben, Dsungariában és Urianghaiban is. Akinek Csang-Siban készült érc- vagy vasáruja van, arról tudják, hogy kitűnő ízlésű és nagyon gazdag ember. A Fehérlú-úton éppen vásár volt és Maleckinek pompás alkalma nyílott arra, hogy megcsodálhassa a kínai iparművészet különféle mesterműveit. A szomszédos városok, például Sziangton, szintén híresek hasonló készítményeikről, de az e fajta áruk főpiaca sok száz év óta mégis csak Csang-Si.


Sanghaj, Nanjing út a 20-as években

Időközben Du-Szay és ismerősei megkapták útleveleikre a szükséges záradékot, mire meghívták Maleckit, étkezzék velök és a legmeglepőbb élvezetet és asztali örömöt ígértek neki, mert az a vendéglő, amelyet kiszemeltek, híres volt az egész országban és „Az ínyenc öröme” sokatígérő néven ismerték.


Korabeli életkép Kínából

Amikor beléptek a nagy étterembe, ott még egyetlen vendég sem volt. A fal mellett fehérbe öltözött pincérek állottak mozdulatlanul és mintha nem is törődtek volna az érkezettekkel. amikor azonban Du-Szay társaságának egyik tagja tapsolt, az egész pincérhad kirohant a teremből és azonnal vissza is jött egy testes, kínai maitre d’hotel-lel, akinek az arca csaknem olyan sötétvörös volt, mint a tűzliliom. Nagyokat hajlongva közeledett a vendégek asztalához, miközben folytonosan a legáradozóbb, szóvirágos üdvözléseket ismételgette. Később Maleckinek lefordították ezeket az ömlengéseket.


A könyvben is szereplő S.S. Kobe Maru hajó egy korabeli képeslapon

Azzal kezdte, hogy hosszú, végeszakadatlan dícséretet szavalt a helyiségéről és elősorolta mindazokat a híres embereket, akik kétszáz év alatt – mert ilyen régi volt az „Ínyencek öröme” – az ő párját ritkító, finom konyhájának különlegességeit élvezték. Beszédében egyre megismétlődött a Szin-Tanga kifejezés. Malecki később megtudta, hogy Szin-Tanga névvel illetik a nagyrangú hivatalnokot, a mandarint. (A mandarin szó nem kínai eredetű, hanem portugál szóképzés, amely mandasz: parancsolni szóból származik.) A frázisok tömege után, amelyet a vendégeknek türelmesen végig kellett hallgatniok, a kövér igazgató megnevezte hosszú sorát azoknak az ételeknek, amelyeket különösképpen ajánl. A kínaiak közben időről-időre tapsoltak, ami jel volt a fehérbe öltözött pincéreknek, hogy a leggyorsabban tűnjenek el – alighanem a konyhában. Ilyen módon azután legalább is tizenöt fogásos ebéd ételsorát állították össze. Maleckit, ezen a lakomán főként azok a szokások és berendezkedések lepték meg, amelyek egész sereg fölösleges, szükségtelen tennivalót kívántak. És különben egyáltalán egyik jellegzetes különlegessége a kínai ételeknek.”


Korabeli életkép Kínából

Ossendowski műveiről megjelenésük időpontjában általában beszámolt a korabeli sajtó, legyen az akár kritika az adott műről vagy éppen csak egy tényszerű cikk a megjelenésről. A „Kínai rejtemek” című művéről nem találni ilyet, azaz komoly visszhangot akkoriban sem váltott ki a könyv. Egyetlen említést találtam, egy 1939-ben megjelent „Magyar Könyvbarátok Diáriuma” című folyóirat egyik cikkében, amely Gervais Albert egy művéről fogalmaz meg kritikát. A cikk szerzője (Szentiványi Jenő) a tárgyalt mű szerkezetét hasonlítja Ossendowski egyik, ugyancsak kínai tárgyú könyvéhez, amely hasonlóság szerinte nem válik Gervais művének előnyére. E félmondaton túl, semmi továbbit nem sikerült felfedezni a korabeli sajtóban, amely számomra megerősíti azt az érzést, hogy Ossendowskinak ezen műve nem keltet saját korában túlzott nagy érdeklődést.


Korabeli életkép Kínából

A mű szerintem Ossendowski leggyengébb bemutatásra kerülő műve, ugyanakkor természetesen mivel a Modern Utazók és Felfedezők Könyvtára sorozat része, és azon belül sorozatkötésben kimondottan ritka kötete, mindenképpen beszélni kellett róla az ELBIDA projektben. A jó hír azonban, hogy a sorozat hátralévő két kötete, amelyeket ugyancsak Ossendowski jegyez, egészen különleges munkák és mindenképpen izgalmasabbak, mint az imént bemutatott „Kínai rejtelmek” című kötet.