Lenin

Ossendowski nyolcadik kötete a Modern Utazók és Felfedezők Könyvtára sorozatban, „Lenin” címmel jelent meg. A két kötetes mű egy regényes életrajz Vlagyimir Iljics Leninről. A mű megjelenésekor már erőteljes kritikával illeték a szerzőt, akit elsősorban ismét azzal vádoltak, hogy számos ponton csúsztat és túlzott fantáziájának köszönhetően többször túlszínezi a történetet. A kötetben megjelenő politikai kritika miatt az Ideiglenes Nemzeti Kormány 530/1945. M.E. számú rendelete betiltotta Ossendowski ezen művét is. A rendelet célja az volt, hogy a fasiszta szellemű és szovjetellenes sajtótermékeket betiltsa és megsemmisítését rendelje el. A mű 1930-ban Budapesten jelent meg a Franklin-Társulat gondozásában, összesen 579 oldal terjedelemben. A magyar fordítást Torday Géza végezte. A kötetben nem találhatók képek, így a blogbejegyzésben látható illusztráció egy része ez esetben is internetes forrásból származik, valamint a lengyel nyelven megjelenő eredeti 1930-as Ossendowski kötetből. A sorozat ezen művére is igaz, hogy többféle kötésváltozatban jelent meg. Létezik klasszikus sorozatkötéses MUFK kötet (hihetetlenül ritka), sima bordó és földgömbös borítójú kötet is. Feltételezhetően a papír védőborítók közül is több verzió létezik. Bármely kötésváltozatról is van szó, a mű ritka és ebből kifolyólag drága kötete a sorozatnak. Antoni Ferdynand Ossendowskiról ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben az „Állatok, emberek és istenek” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem, így ott az elolvasható.

Egyszerű bordó kötésű kötet (MUFK)

Részlet a könyvből:

„Moszkva haldoklott… az éhségtől, a terrortól, a vérveszteségtől, ami egy pillanatra sem szűnt.

Ritka papír védőborító

Extrém ritka sorozatkötéses kötet (MUFK) http://www.fjexpeditions.com/frameset/MFTK.htm

A Németországgal kötött megalázó béke visszahangjai elültek. Lenin undorral és lázadó remegéssel gondolt vissza azokra a napokra.

A fiatal Lenin

Az 1930-as lengyel kiadás belső lapján látható Lenin portré

Ő az orosz, kénytelen volt könyörögni és rimánkodni a zsidó és lett biztosoknak, hogy fogadják el a német főparancsnokságtól megszabott kemény és megalázó feltételeket, és mindezt azért, hogy megmentse a szovjet-hatalmat, hogy megszilárdítsa a proletárdiktatúrát, amelynek szüksége volt a békére, hogy megállhasson az előtte tátongó szakadék szegélyén.

Lenin bátyja: Aleksandr Ulyanov

Lenin felesége: Nagyezsda Konsztantyinovna Krupszkaja

Mikor sikerült az elvtársak beleegyezését kicsikarnia, szabadabban lélegzett és nyomban bebizonyította, hogy a hírhedt proletárdiktatúra nem egyéb, mint a nyomtatott szó, az újság és az újságírók diktatúrája.

A vörös hadsereg veteránja

Politikai rendőr (csekista)

Száz meg száz újságcikkben, amelyek egyidejűleg jelentek meg egész Oroszországban, úgy tálalták föl a szégyelletes békét, hogy az újabb érdeme a népbiztosok kormányának, amelynek egyetlen vágya, hogy a nyugalom időszakát és az erők felfrissítésének lehetőségét megadja az országnak. A sajtó orruknál fogva vezette a hiszékeny munkásokat és a tudatlan parasztokat: beszélt a küszöbön álló német forradalomról és azzal áltatta a minden oroszokat, hogy megcsillogtatta előttük a világ összes marxista erői egyesülésének lehetőségét; ebből merítheti majd az új Oroszország – mondták – azt az erőt, amelyre szüksége van a virágzó fejlődéshez; ez a fejlődés pedig nemcsak nyugateurópai színvonalra fogja emelni az országot, hanem sokkal magasabbra.

Orosz életkép

Orosz életkép

Ennek az időnek a visszhangjai is elhaltak már… Az elnéptelenedett és elszegényedett Moszkva nyomorúságosan tengette életét…

Tengerész

A vörös hadsereg tisztje

A kommunizmus vörös zászlaja, amely a Kreml hatalmas tornyán lobogott és csattogott a szélben, olyan volt, mintha mérőléce volna annak a vérfolyamnak, amely szakadatlanul hömpölygött a Bolsája Lubjanka-utcából, a cseka szörnyű székházából és az Arbat-on lévő fiókintézetéből.

Büszke forradalmár

Proletár tengerész

Az új főváros terein ott kóboroltak a volt tisztviselők, a volt tisztek és a kommunista pártba nem tartozó iparosok szánalmas alakjai; ott kóboroltak a nők, köztük sok arisztokrata, akiket valami előre nem látott körülmény meggátolt abban, hogy külföldre vagy a Krimbe meneküljenek. A férfiak eladogatták vagyonuk roncsait, cigarettát vagy újságot árultak, hogy éhen ne haljanak; sz idősebb nők otthon készült nyalánkságokkal és süteményekkel teli kosarakat cipeltek, míg a fiatalabb nők gyakran nem tudtak egyebet fölajánlani, mint a testüket.

Politikai komisszár

A népbiztos

A vörös katonák és a katonai őrjáratok valóságos hajtóvadászatot rendeztek éppen a legszegényebbekre, akiket a spekuláns elnevezéssel foglaltak össze, elszedték tőlük nyomorúságos keresetüket, elhurcolták a szerencsétleneket a cseka pincéibe, ahonnan nem volt visszatérés, legfeljebb egy utolsó sétára a fal mellé, hogy ott a gépfegyverek golyózápora fogadja őket, abból a kis ablakból, amit Vladimir Iljics Lenin is megnézett. A csekisták szakadatlanul dolgoztak; egyikük sem foglalkozhatott azoknak az ártatlanoknak szánalmas tömegével, akiket minden este csapatostul hajtottak be a rendkívüli bizottság tágas pincéibe. Lehetetlenség lett volna börtönbüntetéssel sujtani a spekulánsokat és eltartani száz és ezer éhes és falánk embert, mikor egyre dühösebben tombolt az inség, úgy hogy még a katonák adagjait is csökkenteni kellett. A lehető leggyorsabban el kellett végezni minden bírói eljárást, csökkenteni kellett a kenyérfalók számát: tehát a gépfegyver, kis szünetekkel, minden éjjel reggelig működött. A fekete teherautó tucatjával hordta a hullákat, amelyeket aztán behánytak a mindig kész gödrökbe, közvetlenül a város határában.

Lenin beszédet mond Moszkvában

Feliksz Edmundovics Dzerzsinszkij a politikai rendőrség vezetője

A kiéhezett és vergődő főváros utcáin lépten-nyomon végigszáguldottak a népbiztosok Pazar autói; őket magukat könnyű volt felismerni bőrkabátjukról és az elmaradhatatlan tömött aktatáskáról; ezek az aktatáskák voltak az igazi szimbolumai az elnyomott és leigázott orosz társadalom élete és halála felett bitorolt hatalomnak.

A vörös hadsereg katonái “kereskednek” az utcán

Zajlott a cserekereskedelem

A nyomorult, mindenükből kifosztott házakba éjszakáról-éjszakára berontottak a cseka ügynökei: tövéről-hegyére átkutatták a házat, elhurcolták a férfiakat, az asszonyokat és a gyermekeket, koholt bűnök vádjával, és az őrjáratok nyomában, mint kiéhezett sakálfalka, megjelentek a rablók, akik biztosoknak, ügynököknek, kiküldötteknek adták ki magukat, hogy elvigyék azt, amit a katonáknak és a csekistáknak nem sikerült elrabolniuk.

Győztes matrózok

Orosz életkép

Néha valóságos csaták fejlődtek ki a katonaság és a zsiványok közt, akik képesek voltak minden vakmerőségre és nem riadtak vissza semmi veszedelemtől.

A rendőrség

A rendőrség

Hallgattak a templomok harangjai és a tereken s gyakran sz elhagyatott utcákon nagy csinnadrattával csattogtatták a katonazenekarok az Internacionálét; a templomok, a múzeumok, a főiskolák be voltak zárva, nem járt bennük senki, de a színházak és a kabarék zsúfolva voltak és a legjobb orosz művészek énekeltek és játszottak a vértől részeg katonáknak, az éjjeli rablóknak, a munkásoknak, a mindenfajta emberi söpredéknek, amely most felbukkant sötét odúiból, az orosz élet pocsolyás mélységeiből.”

Vörös gárdisták

Lázadó tengerészek

Ossendowski regényes életrajzát Leninről számtalan kritika érte saját korában. Elsőként azzal vádolták a szerzőt, hogy pusztán üzleti megfontolásból fogott regényes életrajz írásába, amely az 1930-as évek környékén igen divatos műfajnak számított. Ismét előkerült a szerző szavahihetőségének a kérdése. A blog rendszeres olvasói talán emlékeznek, hogy a Modern Utazók és Felfedezők Könyvtára sorozat első Ossendowski művénél, mely „Állatok, emberek és istenek” címmel jelent meg, már említettük vitáját Sven Hedinnel. Akkoriban a „két tudós harca” címmel ismertté vált konfliktus alapja is az volt, hogy Hedin azzal vádolta Ossendowskit, hogy valótlanságokat állít művében. A szerző pályáját végigkísérte ez a fajta „bélyeg”, amelynek minden jel szerint volt némi valóság alapja és a „Lenin” című művénél is ismét előkerült. Konkrét vádként hangzott el továbbá, hogy regényhőssé tette Lenint úgy, hogy időben és tényekben is módosította a valóságot.

Kemény kritika érte Ossendowski korrajzát is, mely szerint az Oroszországon kívül élő olvasó bármely orosz regényből jobban megismeri az adott kor orosz világát, mint a szerző mozistílusban megírt könyvéből. A regény főszereplője mellett természetesen nem hiányzik a műből az orosz bolsevizmus első korszakának vezető embereinek bemutatása sem, de a valóság ez esetben sem passzol a szerző által leírtakhoz. A korabeli kritika szerint: „Trockij önéletrajzának egy oldala többet mond el róluk, mint Ossendowski egész fejezetei.” Elismerésben egyedül a mű azon részét illeték, amelyben a forradalom borzalmairól, rémségeiről ír a szerző.

Lenin jó szónok volt

Vlagyimir Iljics Lenin

Ossendowski műve azonban nem a kritikusoknak készült, hanem az olvasóknak. A mű számtalan országban jelent meg és általában jó néhány kiadást ért meg. A könyv népszerű volt az olvasók körében akik jóval kevésbé foglalkoztak a valósággal, mint a kritikusok. A szerző sokszor túlzó fantáziái csak még izgalmasabbá, még rémisztőbbé tették a történetet, amelyet imádtak az olvasók függetlenül attól, hogy igaz volt e vagy sem. Vitathatatlan, hogy olvasmányos a mű és olvasás során ritkán elemezzük történészi szemmel a leírtakat, tehát érthető a korabeli olvasók körében tapasztalható siker.

Lenin mauzóleum a Vörös téren

Az előző bejegyzésben tárgyalt „Kínai rejtelmek” című műhöz hasonlóan, lényegében ezt a kötetet sem mutattam volna be az ELBIDA projektben, ha nem lenne része a Modern Utazók és Felfedezők Könyvtára sorozatnak, mert hiányzik az utazás komponens a műből. Ugyanakkor a sorozat részeként mindenképpen érdemes volt róla beszélni, mert egészen különleges kötet és mellékesen sokkal olvasmányosabb, mint például a „Kínai rejtelmek” című műve Ossendowskinak. Valószínűleg a szerző sikeressége annak köszönhető, hogy műveiben mindig van valami plusz ami miatt jó olvasni és olvasás közben nagyon könnyű beleképzelnie magát az olvasónak abba a „valóságba”, amelyet Ossendowski be kívánt mutatni. A szerző utolsó és a sorozatban a kilencedik köteteként megjelenő következő művében a szokásos stílus mellett visszatér az utazási komponens is. Hamarosan  tehát ismét Ossendowski.