Menekülés a szibériai fogságból

Japánon és Anglián keresztül

Két magyar tiszt viszontagságai

„A keleti féltekén” című művet bemutató előző bejegyzés végén azt írtam, hogy klasszikus útleírás kategóriában gróf Vay Péter műve, kiemelkedő a Modern Utazók és Felfedezők Könyvtára sorozatban.  A klasszikus útleírás kategória top kötete tehát már megvan, azonban a kalandos útleírás kategória győzelmét a most következő „Menekülés a szibériai fogságból Japánon és Anglián keresztül” címmel megjelent Dr. Bokor Ervin mű viszi el a MUFK sorozatban, egyéni véleményem szerint. A könyvben Bokor, saját és társa szibériai fogságából történő kalandos megmenekülését meséli el, amely 1915. december 27-én vette kezdetét és közel fél évig tart. A Bokor mű, a sorozat egyik legritkább és legdrágább kötete, amely kétféle kötésváltozatban létezik. Az első kiadás 1919-ben jelent meg a Franklin-Társulat gondozásában, de ez a képes borítójú kötet nem tartozik a Modern Utazók és Felfedezők Könyvtára sorozatba. A második kiadás, amely már sorozatkötéses, valamikor 1929-1930-ban Budapesten jelent meg a Franklin-Társulat gondozásában, 520 oldal terjedelemben és valójában csak ez a kiadás számít a MUFK sorozat tagjának, holott mindkét kötet terjedelmében és szövegében is ugyan az. A könyvben nincsenek fotók, így a bejegyzés illusztrációja ez esetben is részben az Internetről származik.

Sorozatkötéses kötet (MUFK)

Képes kötésű első kiadás

Az ELBIDA projekt történetében többször voltak olyan szerzők, akik életrajzát nagyon nehezen sikerült összeállítani. Dr. Bokor Ervin azonban az első olyan szerző, akinek életéről csak apró foszlányokat sikerült felkutatni az Interneten, így most nem egy teljes életrajz következik, hanem egy „Mit sikerült kideríteni Dr. Bokor Ervinről” blokk. Természetesen az, hogy nekem nem sikerült, nem jelenti azt, hogy nem is létezik, így örömmel veszem, ha bárki további információkkal szolgál a szerzőről.

Dr. Bokor Ervin

– Dr. Bokor Ervin, Budapesten született 1887. november 29.-én.

– a Magyar Általános Hitelbank tisztviselője volt

– a 23. honvéd gyalogezred tartalékos hadnagyaként 1914. november 25.-én esik fogságba

– 1915. december 27.-én szöknek meg a táborból társával, Ballay Józseffel

– 1916. június 10.-én már Bécsben van és nyilatkozik a sajtónak

– az 1920-as évek elején a Magyar Általános Hitelbank Odesszai kirendeltségének delegáltja

– 1923-ban a Hangya termelő fogyasztási és értékesítő Szövetkezet, aligazgatója

– 1929-ben már igazgatója a Hangya Szövetkezetnek

– neve több cég kapcsán is feltűnik, mint igazgatósági tag. A teljesség igénye nélkül a Magyar-Lengyel Kereskedelmi Rt.-ben, a Fructus Rt-ben és a Wawel magyar szállítmányozási és forgalmi Rt.-ben is.

Részlet a könyvből:

„Bármily kellemetlenül is érintett bennünket a gruzinnal való balsikerünk, nem csüggedtünk el, hanem ujabb irányban kezdtünk próbálkozni.

Katonák a lövészárokban

Míg Kuchley feladatává tettem, hogy minden lehetőt kövessen el és útleveleket hajszoljon fel, melyek segélyével Mandzsuriába juthatunk, addig másrészről ismét felmerült a terv, nem lehetne-e a mongol expediciónak már nyáron megbukott tervét most megvalósítani.

Valahol a Kárpátokban

Hadifoglyok Szibériában

E tervet olyanok favorizálták, kik egyáltalában nem biztak a kívülről jövő segítségben és csakis saját erejükből vélték a szökést keresztülvihetőnek. Így elsősorban Nikitának volt a mongóliai expedició a kedvenc ideája, ki már a nyári meghiusult tervben is vezetőszerepet játszott.

Hadifogolytábor Oroszországban

Fontosabb hadifogolytáborok Oroszországban (1914-1917)

Ha már a nyáron őrültségnek lehetett e tervet mondani, úgy most a tél beálltával egyenesen istenkísértés volt arra gondolni is. Októberben már lehullott az első hó s megkezdődött a téli viharok borzalmas időszaka. És épen ez a körülmény, hogy minden józan meggondolás ellenére is újból megfontolás tárgyává tettük Nikita tervét, mutatja, hogy mily nagy mértéket öltött már a táborban az elkeseredett hangulat, s hogy az emberek életüket is kockára dobták volna a megszabadulás leghalványabb reményéért.

Hadifogoly a táborbeli szállásán

A mongol határtól mintegy 200 km távolság választott el bennünket. Nikita számítása szerint jól felszerelt, kellő szánból álló expedició ezt a távolságot kerülő utakon, hegyek közt két hét alatt gyalogszerrel megteheti. Odáig kézi szánokra, nagymennyiségű élelmiszerre, azontul pedig fegyverre és sok pénzre van szükségünk, hogy Mongóliában lovakat szerezzünk és Ulankon és Kobdon keresztül Uliászszutájba, onnan pedig a Gobi sivatagon vezető nagy karavánuton Kalganon át Pekingbe jussunk. Az egész út kb. 3000km lett volna és úgy véltük, hogyha minden jól megy, öt hónap alatt megtehető lesz.

A fronton

A tervbe bevontuk azon legközelebbi barátainkat, kiknek elszántságában és megbizhatóságában nem kételkedtünk; többek közt két török tisztet, Achmed Chiamil és Hüsszein bey hadnagyokat is, kik véleményünk szerint Mongóliában nagy segítségünkre lehettek volna. Teljesen tájékozatlanok lévén a viszonyok felől, úgy gondoltuk, hogy a határon mohamedán törzsekre bukkanunk, kik a vallási közösség révén segíteni fogják a török tiszteket és barátaikat.

Hadifogolytábor Oroszországban

A krasznojarszki tábor

Hozzáfogtunk az előkészületekhez. A városban, az oda bejárási engedéllyel bíró Szabolcs doktor révén bundákat, sapkákat, szőrmecsizmákat, keztyűket, stb. stb. vásároltunk be, melyeket a fertőző kórház egyik szobájában helyeztük el. Ez volt a legbiztosabb hely, mert oda az oroszok sohase mentek vizitálni. Oda vitettük be élelmiszerkészleteinket is: nagy tömegű rizst, szalonnát, továbbá ott helyeztük el a legénységi műhelyben elkészített kéziszánkókat és hótalpakat. Úgy terveztük, hogy onnan fogunk éjnek idején az erdőbe kiszökni s az Uda völgyébe leereszkedve a patak folyásával párhuzamosan haladni egész a mongol határig. Több ízben összegyültünk a fertőző kórház kis szobájában és magunkra zárva az ajtót tárgyaltunk. Mit törődtünk mi azzal, hogy a szomszédos teremben kiütéses tífuszban vergődtek az emberek és vívódtak a halállal; mi ruháinkat próbáltuk, ki-kikémleltünk az erdő felé, figyelve az őr járását és tanakodva, hogyan tudunk majd úgy kisurranni, hogy az őr észre ne vegyen bennünket.

Hadifogolyszállítmányok főútvonalai

Közben elérkezett december hónap s mi az indulást karácsony estéjére tűztük ki. Csak a fegyverek hiányoztak még. Ballay vállalkozott a veszedelmes kalandra, hogy még a nyáron a tábor közelében elásott puskákat becsempészi. Nem volt könnyű feladat, mert azok most már a tábor határán kívül estek s arról volt szó, hogy az őrök éberségét kijátszva, átsurranjon közöttük és ugyancsak észrevétlenül visszatérjen a fegyverekkel a táborba. Megfontolva a dolgot, ez volt egyike a legőrültebb vállalkozásoknak, mit hadifogoly véghezvihetett, rosszabb a szökésnél, mert hiszen ha fegyvercsempészésen rajtakapják, kétséges, vajjon viszontlátja-e még valaha is hazáját.

Hadifoglyok az Amur mentén

Foglyok a táborban

Egyik ragyogó délelőtti napon próbálta végrehajtani a vállalkozást. Kileste az őrök járását s midőn észrevette, hogy két őr ellenkező irányban végzi szokásos fel s alá sétáját, hasra vágódva a hóban, kicsúszott az erdőbe. Kerülő úton a fegyverek rejtekhelyéhez lopódzott s addig kapart körmével, mig meg nem találta a puskákat és ki nem feszítette azokat a gödörből. Ám az eddig szerencsés vállalkozás fiaskóval végződött : visszajövet az egyik őr észrevette és eléje sietett. Ballay hirtelen a hóba dobta a fegyvereket s jámbor arccal ment az őr elébe. Az őr figyelmét a hóba dobott tárgyak kötötték le s ahelyett, hogy először Ballayt tartóztatta volna le, arra a helyre sietett, hol azokat leesni látta. Ballay érezve, hogy nincs veszteni való ideje, uccu, vesd el magad! berohant a táborba, be az épületbe, hamarosan lehányva magáról bekecset, tüzéruniformist egyik szobatársának gyalogos egyenruháját öltötte magára. Bajuszát leborotválta és napokig nem mert saját ruhájában járni, nehogy az őr, ki dolgát elügyetlenkedte, felismerje őt.

Hadifoglyok láncon

Kezdhették már a nyomozást, kutathattak ismét fegyverek és sokszorosító masina után, tehettek már jelentést a kormányzóságnak a régebbi titokzatos bűnügy egy újabb nyomának felfedezéséről, a vizsgálat ismét csak eredménytelenül végződött.

Tisztek a tábori fürdő előtt

A mongóliai expedició terve az oroszok újból föléledt gyanúja folytán megbukott. Egy számottevő eredmény azonban volt: el voltunk látva civil ruhával, jó bundával, melyre szökésünk alkalmával oly nagy szükségünk volt.”

Hadifoglyok szállítás előtt

A barakk belülről az irkutszki táborban

dr. Bokor Ervin 1914. november 25.-én sebesül meg a Szinnától délre zajló csatában, ahol fogságba esik. Elsőként a tomszki hadifogolytáborba szállítják, ahol megismerkedik az 1914. december elején fogságba eső Ballay Józseffel, akivel már egyből a szökésen törik a fejüket, de ekkor még meghiúsulnak terveik. Később a krasznojarszki, majd ezt követően a nizsneudinszki táborba szállítják őket. Folyamatosan készülnek a szökésre több társukkal együtt. Bokor oroszul tanul és gyűjtik a szökéshez szükséges pénzt, térképet, ruhát, fegyvert és egyéb dolgokat. 1915. december 27.-én orosz parasztruhába öltözve aztán sikerül megszökniük. Mandzsúria, Kína, Japán után hajóval Hawaiion keresztül érkeznek meg San Fransicoba. Innen vonaton New Yorkba mennek, ahol egy Norvégiába tartó hajóra szállnak. Bergenből Stockholmba majd onnan Koppenhágán és Berlinen keresztül érkeznek meg Bécsbe. A közel fél évig tartó menekülés során a két magyar tisztnek számos rendkívüli nehézséggel és kalanddal kellett megküzdenie. A kitartásuknak és nem kis szerencséjüknek köszönhetően, 1916. június 10.-én már Bécsben nyilatkoznak az Est újságírójának hazatérésükről.

Cikk az Est 1916. június 11.-i számából

dr. Bokor Ervin és társa Ballay József tisztek voltak, akiknek egészen más körülményeket biztosítottak az orosz fogságban, mint a „hétköznapi” kiskatonáknak. A tisztek egészen 1919-ig nem dolgozhattak, sőt fizetést kaptak az orosz államtól, így ez a körülmény nagyban hozzásegítette őket a sikeres szökéshez, és a szökés megfelelő előkészítéséhez. Mindennek ellenére is egy kitűnően megtervezett és fantasztikusan végrehajtott szökésről és menekülésről volt szó, amely során hatalmas (több mint 25.000 km-es) és sok ponton nagyon nehéz utat tettek meg mire végre hazaérkeztek. Bokor műve az elsők között van, amely a szibériai fogságról, valós élmények alapján számolt be a korabeli olvasóközönségnek, hiszen az első kiadása 1919-ben volt, amikor sokan, akik a háború végén szabadultak a fogságból, még haza sem tértek Magyarországra. A kordokumentum erényei mellett azonban útleírás, kalandos útleírás kategóriában is egészen kiemelkedő a mű, amely így méltán kapott helyett a Modern Utazók és Felfedezők Könyvtára sorozatban. Az ELBIDA projektben dr. Bokor Ervintől, mint egykötetes szerzőtől bár elbúcsúzunk, de aki teheti és sikerül beszereznie annak különösen ajánlott a „Menekülés a szibériai fogságból Japánon és Anglián keresztül” című műve.