Tut-ankh-Amen koporsója és múmiája

Howard Carter és csapata híres felfedezésével már találkozhattunk a Modern Utazók és Felfedezők Könyvtára sorozatban, pontosabban megismertük az egyiptomi király sírja felfedezésének előzményeit, magának a sírnak a megnyitását és az előkamra kincseinek leírását, a „Tut-ankh-Amen sírja” című kötetben. A most bemutatott „Tut-ankh-Amen koporsója és múmiája” című műben, kissé nagyobb terjedelemben és számtalan csodás fényképpel illusztrálva ismerteti Carter, a tulajdonképpeni sírkamra belsejét és az ott találtakat. Szerzőtársa A. C. Mace, egészségének megrendülése miatt kénytelen volt elhagyni az expedíciót, ezért ezt a művet Howard Carter már egyedül írta meg. A kötet 1929-ben Budapesten jelent meg a Franklin-Társulat gondozásában, 233 oldal terjedelemben. A magyar fordítást ez esetben is, dr. Balassa József végezte. A kötetben az angol kiadás összes eredeti képe és illusztrációja megtalálható. Howard Carterről ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben a „Tut-ankh-Amen sírja” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem, így ott az elolvasható.

Sorozatkötéses kötet (MUFK)

Teljes vászon kötés

Tut-ankh-Amen képmása

Részlet a könyvből:

„Sok érdekes jelenet történhetett a királysírok völgyében, mióta a thébai Új Birodalom királyi temetkező helye lett, de talán nem ok nélkül hiszem, hogy ez a jelenet nem volt a legkevésbbé érdekes és drámai. Számunkra hatalmas, lélekemelő perc volt, olyan perc, amelyre vágyva vártunk, amióta tudtuk, hogy az 1922 novemberében felfedezett kamrák Tut-ankh-Amen sírja, nem pedig használati tárgyainak rejtekhelye, mint ahogy állították. Mindegyikünk érezte a perc ünnepélyességét, mindegyikünket meghatotta annak a várása, amit látni fogunk: milyenek voltak harminchárom évszázaddal ezelőtt a régi Egyiptom királyainak temetési szokásai. Hogyan fogjuk találni a királyt? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok járták át elménket, amíg csend uralkodott körülöttünk.

A sírkamra belseje

Az Anubisz emblémák

Az arany bot dísze (kb. 8cm)

A fedél emelésére szolgáló csigasor indításra készen állott. Megadtam a jelt. A roppant nagy, kettőbe tört lap, melynek súlya 1250 kg, a mély csöndben kiemelkedett ágyából. A fény bevilágított a szarkofágba. A látvány első percben meglepett bennünket. Kissé kellemetlenül hatott ránk. Tartalma teljesen be volt födve finom vászon szemfedőkkel. Miután a fedelet a levegőben felfüggesztettük, egyenként felgöngyöltük ezeket a borító szemfedőket s midőn az utolsót is eltávolítottuk, csodálkozó felsóhajtás tört ki ajkunkon, olyan lenyűgöző látvány tárult szemeink elé: az ifjú király arany képmása, a leggyönyörűbb mestermű, töltötte be a szarkofág egész belsejét.

A külső szekrény tető részét felemelik s kiviszik az előkamrába

A második szekrény ajtajának megnyitása

A negyedik szekrény belsejének megnyitása

A negyedik szekrény belsejét betöltő szarkofág

Egy emberalakú, bámulatosan szép koporsó teteje volt ez, kb. két méter hosszú s egy alacsony, oroszlánalakú ravatalon nyugodott, kétségkívül külső tagja volt a koporsók egy sorozatának, amelyek, egyik a másikba ágyazva, magukba zárták a király földi maradványait.

Díszítések a díszkocsikon

Koszorú, virágfüzérek és vászontakaró a második koporsón

A második koporsót borító vászontakaró felgöngyölése

E remek műemlék testét két szárnyas istennő, Izisz és Neith, karolja át, gesso fölött gazdag aranymunkában dolgozva ki, s az egész olyan ragyogó volt, mint azon a napon, midőn a koporsó készült. A mű bájosságát még emelte az, hogy míg a dísz finom, alacsony reliefben készült, a király feje és kezei egészen domborúak, a legfinomabb szobrászmunka tömör aranyból, s fölülmúl mindent, amit elképzelhettünk. A mellén keresztbe tett kezek a királyi jelvényeket – a kampósbotot és a csépet – tartották, melyek be voltak vonva sötétkék fajansszal. Az arc és az arcvonások aranylemezből voltak bámulatosan kidolgozva.

A második koporsó

Virág- és gyöngy-nyakdísz a harmadik koporsón

A király múmiája, úgy amint először megláttuk

A szemek aragonitból és obszidiánból, a szemhéjak és a szemöldök berakott lazurüvegből voltak. Volt valami realizmus benne, mert míg ez emberalakú koporsó többi része tollszerű díszítménnyel borítva, fényes aranyból volt, a csupasz arc és a kezek másfélének látszottak, mert a hús aranya más ötvözetű volt s a halott szürkeségének a hatását keltette. A fiatal gyermek-király hanyattfekvő alakjának homlokán ragyogó berakással gyönyörű művű két embléma volt, – a kígyó és a keselyű, – Felső- és Alsó-Egyiptom szimboluma. De talán a legmeghatóbb volt a maga emberi egyszerűségében egy kis virágkoszorú e szimbolumok körül, talán az özvegy gyermekkirályné utolsó búcsúajándéka férjének, a Két királyság ifjú uralkodójának.

A királyi múmia megvizsgálása

A király múmiája a koporsóban

E királyi pompa és ragyogás között – mindenütt az arany csillogása – semmi sem volt olyan szép, mint ezek a hervadt virágok, melyeken még meglátszott a színek nyoma. Ezek megmondják nekünk, milyen rövid időköz valójában ez a háromezer és háromszáz év, csak a tegnap és a holnap. Valóban, a természetnek ez a kis érintése rokonná tette az ókori és a mi mai modern civilizációnkat.

Tut-ankh-Amen király múmiájának feje

Tut-ankh-Amen király múmiájának feje

Tut-ankh-Amen király múmiájának lábai

És így a lépcsőktől, a meredeken lefelé halandó folyosótól, az előkamrától és a sírkamrától, az aranyos szekrényektől és ettől a nemes szarkofágtól szemeink odafordultak e szarkofág tartalmához, az ifjú király hanyattfekvő alakját mutató arany koporsóhoz, amely Ozíriszt jelképezte, vagy talán, amit félelemnélküli tekintetéből sejthetünk, az ember ősrégi hitét a halhatatlanságban. Ez az Ozírisz-alak sokféle és izgató érzelmeket keltett fel bennünk. Ezek az érzelmek legnagyobbrészt némák maradtak. De ha figyelsz, ebben a csendben csaknem hallod az eltávozó gyászolók légies halk lépteit.

A napsólyom az egyik díszkocsi rúdján

Egy alabástrom lámpa

A király és a királyné illatszeres edénye

Egy kozmetikus edény

Lámpáink fényét gyengítettünk, még egyszer felfelé haladtunk a tizenhat lépcsőfokon, ismét megpillantottuk az ég kék boltozatát, ahol a Nap az Úr, de gondolataink még ott időztek ez eltünt Fáraó ragyogása körül és a koporsóján levő utolsó felkiáltása volt elménkben: Óh Nút anya! terítsd reám, mint az Örökkévaló Csillagokra, szárnyaidat!”

Az első (külső) koporsó

A második koporsó

A második koporsó fedele

Howard Carter műve igazi tudományos munka, de szerencsére nem a tudományos értekezésekben sokszor tapasztalt száraz stílusban. Szellemes és szakszerű leírásait kimondottan élvezetes olvasni és folyamatosan fent tudja tartani az olvasó érdeklődését. Élményszerű beszámolói olyan részletesek, hogy szinte látja az olvasó maga előtt a helyszínt vagy éppen a fellelt kincseket.

A könyv olvasása nyújtotta élményt tovább növeli a számos és fantasztikus fotó, amelyeknek köszönhetően megismerhetjük gyakorlatilag az összes fellelt és megtalált jelentős leletet, kezdve a tulajdonképpeni sírkamra belsejében találtaktól, a szarkofágról, a királyt ábrázoló aranylemezből domborított álarcról, a múmiáról és a sokféle, érdekes dísztárgyról, fegyverről, kő és fafaragványról és ékszerről.

A király aranykoporsója

A király aranykoporsójának felső része

Tut-ank-Amen arany álarca

A mű természetesen nem kizárólag a fellelt műkincsek bemutatásával foglalkozik, hanem megismerhetjük a sír feltárásának gyakorlati kihívásait, a hirtelen támadt nehézségek kreatív megoldásait és az egyes kincsek feltárása közben lejátszódott drámai jelenetek izgalmait. Összességében tehát csodálatos és izgalmas könyv Carter ezen kötete is, mely kerek egészet a szerző előző „Tut-ankh-Amen sírja” című művével alkot.