2017. május 1., hétfő

Allah Akbar!

Az ELBIDA projektben az előző bejegyzéssel lezárult a sok ponton egymástól elválaszthatatlan MFTK-MUFK sorozat bemutatása, amely egyéni véleményem szerint a topsorozat a műfaj világában. Tudatos tervem nem volt arra nézve, mivel is folytassam a blogot, éppen ezért egyik este elkezdtem nézegetni a könyvespolcon sorakozó antik útleírás gyűjteményemet és vártam egy impulzust. Csodás művek sora után egy fekete színű szakaszon és az azt alkotó különleges köteteken akadt meg a szemem. Az 1930-as években a Révai Kiadó gondozásában megjelent „mini” sorozat az olvasók körében kevésbé ismert, mint az MFTK-MUFK sorozat és jóval kevésbé dokumentált is. Eddigi ismereteim szerint összesen 6 műből áll a sorozat. Kitűnő és izgalmas művek, így az ELBIDA projekt az elkövetkező hat bejegyzésében ezt a mini sorozatot, a „fekete Révait”, mutatja be. A bemutatás sorrendjét ez esetben nem a megjelenés időpontja, hanem a személyes szubjektív szempontjaim határozták meg.

Eredeti papír védőborító

A "fekete Révai" kötet




A sorozat első bemutatott műve, a híres magyar orientalista Germanus Gyula egyik legismertebb könyve, mely „Allah Akbar!” címmel jelent meg. A mű egy különleges útleírás melyben az olvasó megismeri a szerző fizikai és lelki értelemben is értelmezhető „nagy utazását”. Germanus utazása 1934-ben Indiában kezdődik, majd egy kis váratlan Angliai kitérő után Egyiptomban folytatódik, ahonnan aztán a szerző továbbutazik Arábiába. Hirtelen jött betegsége vetett végett az utazásnak így hazatért Budapestre. A mű olvasása közben azonban többet kapunk, mint „csak” egy földrajzi utazás színvonalas bemutatása. A szerző, a saját lelkében zajló, Istent kereső vágyódásáról és szellemi utazásáról is fantasztikusan ír, amely miatt válik igazán lebilincselővé a könyv. A kétkötetes mű 1936-ban Budapesten jelent meg a Révai Kiadó gondozásában, összesen 644 oldal terjedelemben. A kötetben a szerző 70 eredeti fényképe és több térkép is található. Némely fénykép készítése során nem egyszer saját testi épségét, sőt életét is veszélyeztette a szerző. Germanus Gyulának nem csak utazásai, hanem élete is egészen lenyűgöző volt, amely önmagában megérdemelne egy külön bejegyzést a blogban, azonban ettől minden más szerző esetében eltekintettem. Germanus Gyula közel egy évszázados életét azonban röviden nem lehet/szabad bemutatni, így jelen bejegyzésben a megszokottnál egy picit hosszabb életrajzzal találkozhat az olvasó. 

A kötet első belső oldala

Germanus arab nyelvű köszönetnyilvánítása

Köszönetnyilvánítás

Germanus Gyula orientalista, író, nyelvész és országgyűlési képviselő 1884. november 6.-án született Budapesten. Apja Germanus Sándor bőrkereskedő, cipőfelsőrész készítő volt, míg anyja a német származású Zobel Rozália. 1902-ben a VIII. Kerületi Közösségi Főreáliskolában érettségizik. Az iskola befejezését követően az akkor már erőteljesen a kelet felé orientálódó fiatal Boszniába utazik, ahol első alkalommal ízleli meg személyesen az iszlámot és a muszlimok vendégszeretetét. Hazatérve beiratkozik a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára. 1902-1903-ban Budapesten, majd 1903-1906-ban az isztambuli, 1906-1907-ben a bécsi és a lipcsei egyetemen történelmet, latint, keleti nyelveket és arab és török irodalmat tanult. Törökországban töltött iskolai évei alatt belekeveredik az ifjútörök mozgalomba, ami Abdul Hamid szultán önkényuralmát próbálta megdönteni és reformokat kivívni. Elfogják, kémkedés miatt börtönbe kerül, majd halálra ítélik. Szerencséjére, az osztrák konzul közbenjárásának köszönhetően az utolsó pillanatban kiszabadul és megmenekül a halálbüntetéstől. 1907-től már a londoni British Muzeum munkatársa. 1912-ben hazatért és a Magyar Királyi Keleti Akadémia nyelvtanítója lett. Az I. világháború alatt a Miniszterelnökségen kap állást. Feladata a külföldi sajtó ellenőrzése volt. Ez idő alatt többször utazik Törökországba, ahol kiváló nyelvtudásával segít bizonyos titkos küldetéseket. 1915 júliusában a Vörös Félhold magyarországi alakulatának megbízásából is Törökországba utazik, egy gyógyszereket és fegyvereket szállító konvojjal. A Vörös Félhold képviseletében jelen volt a hadszíntéren a Dardanelláknál, a török sereg oldalán; megsebesült, angol fogságba került, de szabadon engedték. Ekkor ismerkedik meg a hadsereg tábornokával, Musztafa Kemál pasával, aki később 1928-ban felszámolja a szultánságot és az új állam, a Török Köztársaság első elnöke lesz Atatürk (a Törökök Atyja) néven. 

Germanus Gyula

A delhii nagymecset homlokzata

A delhii kuvvet-i-iszlám mecset romjai

1918-ban a Keleti Akadémia tanárává nevezik ki, és ebben az évben veszi el első feleségét Hajnóczy Rózsát. 1921-ben a Közgazdaságtudományi Egyetem Keleti Intézetébe kerül, mint tanár. Török, perzsa, arab nyelvi és iszlám művelődéstörténeti előadásokat tart. 1925-ben török nyelvtankönyve jelenik meg, amelyre hatalmas az érdeklődés így szinte azonnal elkapkodják. 1926-ban a Magyar Pen Club titkárának választják. A Pen Club történetében a bolgár és később az egyiptomi klubot is Germanus szervezi meg. 1928-ban az indiai Kalkuttába hívta Rabindranáth Tagore Nobel-díjas hindu költő, író és felkérte, hogy az elnöksége alatt álló Nizam al-Mulk, Hyderabad fejedelme által alapított szantiniketani egyetemen szervezze meg az iszlámtörténeti tanszéket és legyen annak első professzora. Feleségével, Hajnóczy Rózsával három évet töltött Bengáliában. Az itt töltött évek nagy hatással voltak gondolkodására. Teleki Pál miniszterelnök felkérte, hogy Indiában való tartózkodása alatt kutassa a munda és a maori nyelvek eredetét, fejlődését, és vizsgálja meg esetleges magyar, illetve más európai nyelvekkel való rokonságukat. 1930 decemberében Delhibe hívták. A delhi muszlim egyetem falai között folytatta munkáját. Ekkor már a Korán tanai szerint élt. Így részt vehetett Sáh Dzsahán mogul sah, Dzsáma Maszdzsid mecsetében a pénteki imákon. Egy alkalommal a szertartás végéhez közeledve a szószékhez vezették. Az iszlám újrafelvirágoztatásáról szóló beszéde magával ragadta a mecset közel 5000 fős imádkozó hívőseregét. Germanus beszédének híre elterjedt az egész muszlim világban. Napilapokban vezércikkek jelentek meg róla, hívők százai látogattak el szerény lakásához, azért, hogy kikérjék véleményét. Élményei és a történtek hatására végleg megváltozott hátralévő élete. Megérett benne az elhatározás, hogy felveszi az iszlám hitet és eljut Mekkába, elvégzi a zarándoklatot, amit minden igazhívő muzulmán életében legalább egyszer köteles elvégezni. Nevét ő maga választotta: Abdul-Karim (Kerim), a „Kegyes Isten szolgája”. 

Julius Abdul-Karim Germanus

Seikh Szálim Csisti sírja

A szikhek "aranytemploma" Amritsárban

A nyarakat nem töltötte az egyetemen, hanem feleségével országon belül utazgattak. Először a Himalájának vágtak neki; elzarándokoltak Darzsilingbe Kőrösi Csoma Sándor sírjához, majd Kasmír völgyeit járták be. Indiai tartózkodása alatt tanítványainak köszönhetően módja volt találkozni a hindu állam vezéregyéniségével, Mahátma Gandhival is. 1934-ben hosszabb utazást tett a Közép-Keleten; Egyiptomban, Szaúd-Arábiában. Összesen több mint 4000 pengőt kapott a Közoktatásügyi Minisztériumtól, az Egyetemtől és Budapest polgármesterétől. Nem kis nehézségek árán jutott ki Egyiptomba, Anglián át. Londoni kitérője alkalmával találkozott az első világháború egyik legnevezetesebb hősével, Lawrence ezredessel. 1935-ben a legelső európaiak között jutott el a muszlimok szent városába, Mekkába és végezte el a zarándoklatot (haddzs). Akkoriban ez még nem kis veszéllyel járt; ha gyanúba került volna, hogy esetleg kém, vagy gyaur turista, akár meg is ölhették volna a felbőszült hívek. A nehéz helyzetekben kisegítette leleményessége, határozott fellépése és töretlen hite az egy igaz Istenben. Titokban gyufaskatulya méretű gépével fényképeket, részletes leírásokat készített falfeliratokról, nyugaton sosem látott dokumentumokról a nagyvilág, a nyugati orientalista társai számára. A zarándoklatot teljesítve Medinába látogatott, Mohamed próféta sírjához, de a kétheti sivatagi karavánút, a 60 fok feletti hőség annyira megviselte akkorra már amúgy is kimerült szervezetét, hogy magas lázzal ágynak esett és több napra eszméletét vesztette. Meg kellett szakítania tudományos munkáit. Fáradalmait Athénban pihente ki. A viszontagságok ellenére elérte célját, hadzsi (zarándoklatot elvégzett muzulmán) lett. Eme, kalandokban gazdag utazását az „Allah Akbar!” című művében tárta az olvasóközönség elé.

Germanus Gyula

Öreg mohamedán az unokáját a koránra tanítja

Mirza Ghulám Ahmed, az ahmedisták prófétájának sírja

Mivel betegsége miatt olyan hirtelen ott kellett hagynia Medinát, tudományos munkáját befejezetlennek érezte. Úgy gondolta, rajta kívül senki sem hatolhat be Arábia szent területeire. A visszatérés lehetősége viszont egyre nehezebbé vált a kiéleződő háborús helyzet, Magyarország diplomáciai kapcsolatainak akadozása miatt. Végül 1939. szeptember 23-án elindulva Budapestről a Kassa, majd egy kisebb hajótörés után a Duna nevű hajón, matrózként jutott le a Boszporuszon át Alexandriába. Mekkában, Medinában, Badr városában elvégezte kutatómunkáját és második zarándoklatát. Mivel első útja alkalmával megismerte a szaúdi arabok királyát, immár királyi vendégeként tehette dolgát. Utazásai során első európaiként hatolt át karavánnal a Dsadak- és a Ghureir-vádin Rijád felé. Az emberpróbáló út 28 napig tartott. Egy borzasztó homokviharban még élelmüket és ivóvizüket is elvesztették, és már nem volt más „táplálék” csak az egyre legyengültebb tevék ürüléke, az elhullottak húsa és vére. Miután három napig semmiféle vízhez nem jutottak, Germanus elvesztette eszméletét; társai már-már lemondtak róla. Arab barátja hajthatatlan volt, nem engedte, hogy európai társát a sivatagban hagyják, tevéjét levágják. Végül elérve a Hamellie oázist, négy nap öntudatlanság után megmenekült. Második közel-keleti útjáról „A félhold fakó fényében” című művében számol be. 

Arábia térképe

A szuezi csatorna bejárata Port Szaidnál

A kairói Haszan-mecset a Rifai mecset ablakából nézve

1941-ben elhunyt gróf Teleki Pál, a Keleti Intézet igazgatója; a posztot ezután Germanus Gyula töltötte be. Az 1940-es évek elején két tragédia is érte: a világháború kitörése és felesége halála. Felesége Hajnóczy Rózsa nehezen viselte a bombázásokat. Germanus vidékre utazik, hogy nyári lakást szerezzen feleségének, ahol megőrizhesse nyugodt, megszokott életformáját. Visszatérve Budapestre eszméletlenül találja feleségét, a mentők szállítják el hordágyon. Olyan mennyiségű altatót vett be, hogy már nem volt segítség. Állítólag felesége nem tudta elviselni, hogy muszlim férjének fel kellett varrnia a sárga csillagot kabátjára, s bujkálnia kellett a nyilasuralom alatt, közvetlen életveszélynek kitéve. Felesége halálában legfőképpen azt viselte nehezen, hogy önkezével vetett végett annak. A megrázó események sora több évre visszavetette tudományos munkáját. Ezekben a fájdalommal teli, reményvesztett hónapokban a régi barátok mellett új bizalmas társa, Kajári Kató volt segítségére, aki később aztán második felesége lesz.

Abdul Karim, az Azhar-mecset seikhje

Szegény arab háremét fuvarozza Kairóban

Burckhardt sírja Kairóban

1946-tól a Keleti Intézet rendes (egyetemi) tanára. 1948-tól az Olasz műveltség és gazdaságpolitikai tanszék igazgatója. 1949-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára kerül. Bár sosem volt párttag, 1958–1966 között országgyűlési képviselőnek választották az egyetem jelöltjeként; ekkor került át a megalakuló Arab Irodalmi és Művelődéstörténeti Tanszékre; a tanszék vezetőjévé választották és posztjából nyolcvanéves korában, 1964 augusztusában mentették fel. Összesen ötvenhat évig tanította a török, perzsa, arab nyelv irodalmát és az iszlám művelődéstörténetét. 

Az Azhar-mecset diákjainak tüntetőfelvonulása

Az Azhar-mecset előtti nagy tér Kairóban

1955-ben a Kairói Tudományos Akadémia, az alexandriai, a kairói, a damaszkuszi és nyolc indiai egyetem meghívását elfogadva 71 évesen vágott neki egykori tanítványával és egyben második feleségével, Kajári Katóval a fárasztó utazásnak, hogy előadásokat tarthasson az iszlám művelődéstörténetéről angol és arab nyelven. 1965. március 15-én váratlanul szaúdi követ érkezett Budapestre Germanusékhoz. A szaúdi Fejszál király, az egész arab világ által elismert orientalista tudóst Mekkába várta, a zarándoklat alkalmából összehívott nagyszabású iszlámkonferenciára, ahová a muszlim világ legkiemelkedőbb tudósai voltak hivatalosak. A meghívást természetesen elfogadta. Ekkor tett harmadszor is zarándoklatot immár a muzulmán hitre tért feleségével a Kábánál. Szokás szerint hétszer kell körüljárni a szentélyt, majd ugyancsak hétszer végigfutni a Szába és Márva dombok közt, Ibn Szaúd díszes oszlopsora árnyékában; mindezt mezítláb, tűzforró márványlapokon, száz meg százezer zarándok sodrásában. Germanus számára ez iszonyú megpróbáltatás volt, túl a nyolcvanadik évén. 1966-ban megjelent „Kelet fényei felé” című, szintén nagy sikert aratott és négy kiadást megért könyvében az 1955-től 1965-ig terjedő időszak utazásairól számol be.



1973. augusztus 20-án érte az első infarktus. Két hónap elteltével ismét teljesen felépült, és orvosi felügyelet mellett újra munkához látott. Egészen 1979-ben bekövetkezett haláláig dolgozott. Germanus Gyula 1979. november 7-én hunyt el 96 évesen, Budapesten. A Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra. 1979. november 19-én muszlim szertartású temetésén jelen voltak a magyar tudományos közélet jelentős személyiségei, arab országok diplomáciai képviselői. Sírja a muszlimoknál szokásos, turbánt jelképező fejdísszel ellátott oszlop, melyen a Korán első sorai (fátiha) olvashatók.


Részlet a könyvből:


„A vonat hosszat füttyentett és sebesen megindult. Fi amáni’lláh! – Isten óvjon meg! – kisérte futását. Éreztem, hogy szivem hevesebben dobogott és gondolataim, amelyek hetek óta csak Arábia felé húztak, most visszafordultak az ébredő, vergődő, verőfényes Egyiptomba. Az Azhar, a kis kávéházak, az irodalmi viták és a sok mecset, díszesen kivilágítva Ramadhán éjjelein – mind csodálatos mesébe olvadtak össze, amilyent gyermekkoromban dajkámtól hallottam. Végig néztem magamon, ahogy távoli hazám és még távolabbi ifjúságom eszembe jutott. Hazámba talán visszasegít még az Isten, de gyermek már csak álmaimban lehetek.

Dsidda kikötője

Dsidda kapuja

Most is ilyen álomban járok. Hosszú kaftán borítja testemet, turbán takarja fejemet és egyedül vágok neki kis cók-mókommal annak az útnak, ahol a víz, az ég, a levegő és az ember, mind ellenségem lehet. Nem viszek magammal más fegyvert, mint becsületes magyar szívemet. ha ez a szív összeszorul aggodalmában, akkor ránézek arra a kis nemzetiszínű zászlóra, amely éveken keresztül indiai házam falán lógott és megóvott minden bajtól. Most is meg fog óvni! Arábiában nem egy európai tudós lelte halálát. A forró homok szívta magába dán, angol, francia és spanyol ember vérét, kit a gyűlölet és elfogult gonoszság ölt meg. Az én zászlóm bátorítóan intett felém: az első magyar, aki behatol a sivatag homokjába, ne féljen!

Aden, a brit birodalom délarábiai támaszpontja

Beduinok a mekkai bazárban

Kora délután már Szuezban voltam. Mivel az egyiptomi hajóra nem vettek fel, az angol Khedivial Line „Talodi” nevű 1250 tonnás kis gőzösére váltottam jegyet. Az idegen, indiai, jávai, szíriai, nyugatafrikai zarándokokat az éved alatt busás haszonnal szállítják a hajózási vállalatok. Azelőtt az egyiptomi zarándokokat is a „Khedivial Line” gőzösei hozták ás Szuezből Dsiddába, most a Bank Miszri (Egypt. Bank) nagy luxusgőzhajói veszedelmes vetélytársai lettek a kisebb és inkább teherszállításra épített járműveknek. 

Felszíjazzák a "sugduf"-ot a tevére

Mekka

Abesszín rabszolgák Arábiában

A „Talodi” csak másnap indult és így bőven volt időm, hogy körülnézzek a kis városban. Szuez, miként Port-Szaid, a csatorna megnyitása (1869) előtt csak jelentéktelen egyiptomi falu volt. Igaz, hogy néhány évtizeddel ezelőtt, amikor még nem volt közvetlen vízi út a Földközi-tengerből a Vörös-tengerbe, az európai-ázsiai kereskedelem Egyiptomon keresztül szárazföldön bonyolódott le s Alexandriából és Iszmailiából karavánon szállították le az árut a Vörös-tenger partjára, ami a közbeneső falvaknak némi virágzást biztosított. Ott állomásoztak a karavánok pihenő idejük alatt. 

Felkötik a kosárnyerget a tevére

Mekkai kávéház

Iszmáil khedive Kairóból Szuezbe vasutat építetett a víz nélküli sivatagon át, de ez a vasútvonal hasznavehetetlenné vált, fenntartása nem fizetődött ki és különben sem bírta volna a versenyt a kitűnő autóúttal, amelyet a kocsi két óra alatt fut meg.

Mekkai kútból rabszolgák kecskebőrtömlökbe vizet merítenek

Mekkai sikátor

Míg Port Szaidban a kikötő mellett néhány évtized alatt ragyogó kereskedelmi város keletkezett, Szuez csak éjjeli átszállóhellyé fejlődött. Port Szaidban az ember Európa és Ázsia minden áruját, műiparcikkét egyetlen utcában nagyobb választékban és gyakran olcsóbban kapja meg, mint az illető országban magában, Szuezben csak néhány szegényes szálloda s egy-két vendéglő tud szerény igényű utasokat kielégíteni. A Bank Miszri itt tavaly modern szállodát építtetett, amely kényes igényeknek is megfelel. Nem csoda; vezetőjének felesége magyar asszonyt és egyiptomi ura elragadtatással beszélt nekem Budapest szépségéről. Nagyon jól esett nekem, hogy úgyszólván Arábia küszöbén arab szájból hallom szülővárosom dicséretét és szívesen vallottam volna be kilétemet – de vigyáznom kellett. 

Mekkai pék

Mohamed Raisz barátom rableánya

Mekka főutcája

A város már tele volt zarándokokkal. Marokkóiak, algiriak, indusok, malájok hemzsegtek az utcákon. Fantasztikus ruhák, magas turbánok, bő burnuszok, napsütötte arcok, keskenyvágású és duzzadt ajkak, parázsló szemek és szelid nézésű tekintetek, előre vetették annak a képnek körvonalait, amit majd lenn, Arábiában fogok látni. A nyugatafrikai arabok tehetetlenül járkáltak az arabul beszélő Szuezban. A bazárban, a boltokban nem tudták magukat az emberekkel megértetni. Arabul beszéltek valamennyien, de míg azok a maghribi csicsergő tájszólást raccsolták, addig ezek a szuezi egyiptomiak a saját népies nyelvükön válaszoltak. Nevettem magamban, amikor néhány marokkóinak segítségére voltam és elkalauzoltam őket a szuezi bábel sikátoraiban.”

A medinai mecset tervrajza

Mekka

Aki a blogot rendszeresen és figyelmesen olvassa, (remélem van ilyen ☺) Germanus Gyula neve nem először tűnik fel az ELBIDA projektben. Almásy László „Autóval Szudánban” című művének a szerző életét bemutató részben már előkerül: „Germanus Gyula vallomásának köszönhetően felmentik.”. 1946. november 16-án nyilvános tárgyaláson tárgyalta először a népbíróság a háborús és népellenes bűncselekményekkel vádolt Almásy László ügyét. Egyetlen ember állt ki mellette. Germanus Gyula, a zsidó származású, mohamedán hitre tért, orientalista tudós. Germanus nem felejtette el, hogy az 1930-as évek elején a szaharai mentőosztagot Almásy vezette, amikor gépkocsija bedöglött a sivatagban és eltűntnek nyilvánították. Germanus tanúnak jelentkezett, de a népbíróság elutasította. Ekkor Germanus professzor felkereste egyik egykori diákját a Keleti Akadémiáról, Rákosi Mátyást. Rákosi utasította az ügyészt, hogy Germanus tanúként szerepeljen, és fellépése megtette a magáét. Ezt úgy értelmezték, hogy Rákosi ellenzi a büntetőpert. Germanus a védelem tanújaként lépett fel a második tárgyaláson 1946. november 23-án, és ekkor felmentették Almásyt a vádak alól. 

Afgán zarándokok Mekkában

A kába szentélye

A kába-szentély oszlopcsarnoka

Az „Allah Akbar!” című mű először 1936-ban jelent meg és nagy sikert aratott. A szerző egyik legismertebb munkája. Azóta hat magyar kiadást élt meg, több idegen nyelvre, köztük olaszra, németre is lefordították. Első, magyar kiadása az itt bemutatott 1936-os Révai Kiadó által kiadott könyv ma már könyvritkaság, amely tartalmazza azokat az eredeti fényképfelvételeket és térképeket városrészletekről, karavánutakról, melyek nem találhatók meg egyik későbbi kiadásban sem, és amelyek nélkül nem teljes az iszlám eme enciklopédiája.

Mekka térképe

Arab nomád leány

Arab arisztokratikus szépség

Germanus könyvéből nagyon sok olyan információt kap az olvasó, amit az orientalisztikában csak hosszas kutatás és tanulmányozás után lehet megszerezni. Éppen az teszi nagyon értékessé a kötetet, hogy a szerző úgy foglalja össze, mérhetetlen tudását és élményeit a témában, hogy az, a laikus olvasó számára is élvezhetővé lesz. Az arab világ földrajzi, történeti, vallási, néprajzi és folklór témában egyfajta összefoglaló kötet ez. Egyszerre van benne jelen a klasszikus útleírás és az ismeretterjesztő tudományos mű, úgy, hogy a tudományos tartalmától soha nem fullad unalomba olvasása. Germanus, nemcsak mint tudós, hanem mint író is kiválóan teljesít. Színes, szemléletes, és ha kell drámai. 2017-ben nagyon érdekes olvasni az iszlámmal és a Koránnal foglalkozó részeit a műnek. A tudós szerző, aki hívő muszlim, védelmébe veszi az iszlámot az európai jogosulatlan támadásokkal szemben, ugyanakkor ha kell kritikával is illeti azt, sőt minden tisztelete ellenére is úgy érzi, hogy az ellentétben amely Kelet és Nyugat között fennáll, a Nyugatnak van igaza. 

Útban Medina felé

Zarándokok sátortábora az Arafat hegyén

Ma'alla temető Mekkában

A bejegyzés elején egy mondatomban topsorozatnak neveztem az MFTK-MUFK sorozatokat a témában. Nos ha előkerült ez a top kifejezés, akkor had használjam ismét. Germanus Gyula, mint szerző, és mint ember maga is top kategóriát képvisel és műve az „Allah Akbar!” pedig az iszlám világról szóló magyar művek topkategóriás versenyzője. Egy fantasztikus szerző lebilincselő műve ez, amelyet bátran ajánlok elolvasásra. Az MFTK-MUFK kötetek némelyikének ritkasága vagy drágasága miatt az ajánlás sokszor kicsit elméleti képződmény volt, itt azonban nagyon is megvalósítható a könyv beszerzése és elolvasása. Persze az 1936-os fényképekkel ellátott első kiadás ez esetben is ritka és drága, de a mű számos kiadást élt meg, így elolvasásra egy későbbi kiadása olcsón és könnyedén beszerezhető.