2017. június 22., csütörtök

Europica Varietas

avagy Szepsi Csombor Márton Lengyel, Mazur, Pruz, Dánia, Frízia, Hollandia, Zélandia, Anglia, Gallia, Német és Csehországon, viszontag az prussiai, pomerániai, svéciai, norvégiai, frisiai, zélandiai, britanniai tengeren való bujdosásában látott, hallott, különb-különbféle dolgoknak rövid leírása, mely minden olvasónak nemcsak gyönyörűségére, sokféle hasznára is szolgál

„A kivételek erősítik a szabályt”, halljuk gyakran ezt a mondást a köznyelvben, annak ellenére, hogy tudjuk az eredeti latin mondás, melyet tévesen fordítottak, valójában nem is ekként hangzik. Sőt azt is tudjuk, hogy valójában a kivétel nemhogy erősíti, hanem sokkal inkább gyengíti a szabályt, ennek ellenére is ma már szinte mindenki egyre gondol a mondás kapcsán, melyet nagyjából úgy fogalmazhatnánk meg, hogy a néhány kivételes eset miatt még a szabályban megfogalmazott előírás IGAZ. Az ELBIDA projekt alapját képező könyvgyűjtemény esetében fontos szabály, hogy kizárólag 1945 vagy azelőtt megjelent kötetek kerülhetnek bele, továbbá reprint kiadás nem lehet része a gyűjteménynek. Ebből logikusan következik tehát, hogy a blogban sem találkozhat az olvasó ezen feltételeknek megfelelni nem tudó kötetekkel. Most azonban elérkezett az a bizonyos kivételes eset a blog életében, amely során a bemutatott kötet bár nem felel meg az eredetileg meghatározott feltételek mindegyikének, mégis része lett a gyűjteménynek és bemutatásra kerül az ELBIDA projektben. Egy reprint kiadásról van szó, melyet 1943-ban adtak ki és jelenleg az eredeti műből ismereteim szerint összesen kilenc példány létezik.

Egyszerű külső - különleges belső, a Lepage kiadás borítója


Az 1943-as reprint kiadás 

Szepsi Csombor Márton „Europica Varietas avagy Szepsi Csombor Márton Lengyel, Mazur, Pruz, Dánia, Frízia, Hollandia, Zélandia, Anglia, Gallia, Német és Csehországon, viszontag az prussiai, pomerániai, svéciai, norvégiai, frisiai, zélandiai, britanniai tengeren való bujdosásában látott, hallott, különb-különbféle dolgoknak rövid leírása, mely minden olvasónak nemcsak gyönyörűségére, sokféle hasznára is szolgál” címmel 1620-ban megjelent eredeti műve, a legelső magyar nyelven megjelent útleírás. A szerző hosszú európai utazásának nagy részét gyalog tette meg és eközben mindent alaposan feljegyzett, majd hazatérvén tanítói munkája mellett írja meg korszakos művét. Az eredeti kötet 1620-ban Kassán jelent meg Festus János kiadásában, majd az első reprint kiadás 1943-ban Kolozsváron a Lepage Könyvkereskedés gondozásában. Az 1943. évi Magyar Könyvnapra készült kiadásban a művet az akkori helyesírás szabályainak megfelelően átalakították és mondatait újratagolták, így az érthetőbb és olvashatóbb lett, valamint Szeremlei László a jobb érthetőség kedvéért jegyzetekkel is ellátta. A 205 oldalas műben kép nem található így a blogban látható illusztráció egy része internetes forrásból származik.

Az eredeti mű képe

Szepsi Csombor Márton református lelkész 1594-ben az Abaúj megyei Szepsi mezővárosban született. 1607-től Késmárkon tanult majd 1611-től beutazza Erdélyt és ezt követően további két évig Nagybányán majd egy évig Göncön tanult. Tanulmányai befejezése után egy évig Telkibányán tanítóként dolgozik, majd 1616 májusában indult külföldi tanulmányútjára. Bejárta Lengyelországot, Csehországot, Sziléziát, majd Dancikában azaz Gdanskban ismét iskolába járt közel két évig. 1617. április 27-én fejezte be iskoláját, mikor is a fémekről tartotta „disputációját”. Ezt követően elhagyja Gdanskot és a Királyi Poroszországba ment, onnan Dánia felé vitorlázott, majd innen Svájcba indult, de Angliában kötött ki. Londonban és Canterburyben is megfordult, majd 1618-ban Provance-ban és Párizsban is jár. Innen Németországba megy és 1618. június 19-én a strassburgi egyetem tagja lett, ahonnan Heidelbergen, Nürnbergen és Krakkón át tér vissza 1618 augusztusában Magyarországra. 1620-ban kassai iskolaigazgató lesz, ekkor jelenteti meg „Europica Varietas” azaz A változatos Európa című útleírását, majd 1621-ben Varannón lesz lelkész és bedegi Nyáry István Zemplén megyei főúr szolgálatába állt és Ferenc nevű gyermekének a házitanítója lesz. 1622-ben aztán „kis tanítványával” együtt a pestis áldozata lesz. Szepsi Csombor Márton, 1622-ben 26 évesen hunyt el.  


A pestisjárvány végigsöpört Európán

Részlet a könyvből:

„Nemcsak ez városbeli, hanem az egész országbeli népnek oly szokása vagyon, reggel elébb iszik, mint eszik és felebarátját is az felestekemre nem egy darab pecsenyére, hanem egy ital serre hivja, honnan az németekkel disputálják ez dolgot: melyik cselekszik jobban. Az anglusok igy bizonyítják az ő szokásukat: midőn ember főzni akar, megöbliti először az fazekat s ugy teszi bele, azmit meg akar főzni. Az németek pedig ezt mondják: midőn ők jó ízű vizet akarnak kútjukban tartani erős, köves fundamentumot tesznek az kútba először.

Az 1618-ban kitört 30 éves háború megrázta Európát
(Josef F. Heydendahl: Jelenet a háborúból című festménye)

Ez nép szertelen gyenge és leány természetű. Midőn egy emberséges emberrel beszélgetnék Angliának gyü­mölcse felől, monda nekem: ez országban láttam egy szem cseresznyét hatvanöt ottvaló pfenniggel adni, mely teszen ittvaló annyi garast. Mely dolgot én más végre magyarázván és valami drága körül értvén, kérdezni fogam, hogy micsodás volt az cseresznye. Felelé: bizony csak oly, mint akármely országban szokott lenni. És ha két hetet ezután ez városban várakoznál, hetven angliai pfennigen is meglátnád, hogy egy cseresznye szemet vesznek, nemcsak cseresznyét pedig, hanem akármi uj gyümölcsöt, mert az angliai nép oly kedve tölt, midőn ujságban látja nagy áron megveszi, ki szeretőjének, ki urának, ki jó barátjának kedvéért, ki csak azért, hogy fülére felköti és mindaddig mig el nem bővül, csakhogy ő is látassék valaminek, ott hordozza.

Kassa korabeli látképe

Az nép Londinumba oly bő, itélné ember: mindennap sokadalom benne. Hallottam, hogy minden jövevényen kivül mindenkor találtatik háromszázezer ember benne. Kenyér kell hiszem ezeknek! Bizonnyal mondhatom: nincsen oly hét, melyen másfélszáz ökröt, ezer juhot le nem vágnának benne. Hol azonfelett az égi madarak? Hol az tengeri halaknak sokasága?

Gdansk térképe az 1600-as évek elejéről
  
Nagy módjával annakutánna az skóla mesterrel beférkeztem volt az Szent Pál templomának sanctuariumába, azhol miket láttam, micsodás epitáfiumokat olvastam, hosszú volna mind ide irnom. Sok püspököknek hallatlan szép koporsói látásában sokat gyönyörködtem: mert mindeniken kinek-kinek az képe oly természet szerént vagyon kifaragva, hogy csak szintén az szó és mozgás nincsen, de ábrázatjukat az természet sem csufolhatná meg. Az mostani királyoknak temetőhelye némelyeknek ez templom, némelyeknek az Westmonostorbeli ekklézsia.

Korabeli London térkép

Az Tamesis folyóvizén, mely nagyobb az Bodrognál, valamely hajó feljő az városba, az király kedvéért minden ágyúját ki szokta sütni. Néha egy nap meghallhat egy ember kétszáz ágyú lövést, mely hogyha földön volna, gyakorta az magos házakban kárt tenne, de az vizén lévén semmit nem árthat.

Korabeli Európa térkép

Mely nagy örömére avagy keserűségére legyen idegen földön valónak más országban csak valami kicsinybe hazájabeliekhez hasonlókat látni, itt Angliában vettem eszembe, mert midőn nagy szomorúan sétálnék, történet szerint három muszkát az ő ruházatjukban, mely az miénktől nem sokat külömböz, láték. Magos sarkú sárga csizmájuk, egyik zöld, az kettő szederjes öltözetben. Ezeknek látása annyira béhata szivembe, bizony gondolkodá­saim miatt alig tudhattam hol vagyok.

Korabeli Európa térkép

Londinumot elhagyván jöttem Cantuaria felé, azhol először egy igen félelmes hegyen kellett általjönni, de az Isten nagy hamar egy emberséges boloniait ada mellém utitársul, ki három vagy négy mélyföldön velem jövén, lovat kére alája és engem szegény idegen legényt elhagya. Ez félelmes hegyről tűből kilátni, nem külömben mint egy kis tartományt, Londinum városát. Vagyon egy igen nagy vas lámpás szintén az tetején, ki mellé az város embereket rendelt, hogyha valami oly dolog törté­nik az hegyekben, tűzzel az közel való falukban és városokban hirt tegyenek, melyet hogyha tűzzel világosodni az emberek látnak, mindenfelől az ellenségre futni készek. Innen elszemléltem azmig elláthattam Angliának nagy részét, hol barmoknak sokaságán nem annyira, mint nagyságán csudálkoztam. Bizony mondom: vagyon az tehén az ő országukban oly nagy, oly vastag mint nálunk akármely ökör, ha kétezerét egy seregben látnál is, mind fekete. Az ökör oly testes, oly vastag mint itt az bivaly, az szarvuknak hosszúsága mig fejükben vagyon fejestül meghaladják akármely embernek is az ölit. Felette fehé­rek az szarvuk, ő maguk pedig feketék. Az rozmarin az mezőkben szintén oly bőven nő, mint nálunk az üröm, csakhogy nem oly szelid, mint az kertbeli, hanem ha ember hasznát akarja venni, ott is kertben plántálja. Leszállván az hegyről egy forrás mellett ettem és nevemet egy fára ilyen igékkel metszettem fel:

Martinus Csombor terras dum cerneret Anglas
Hic comedit; dulci ex hoc quoque fonté bibit.

Jöttem keservesen feljebb-feljebb, minden társ nélkül és midőn egy Gravesend nevű tisztes várost meghaladtam volna, az tul felől való erdőben egy nagy szerecsen nagy hirtelenséggel az erdőből előmbe álla egy szekercével. Feketébbet nálánál én életemben sem azelőtt, sem azután nem láttam. Kezde velem angliai nyelven (mert régi ottlakos volt) beszélni, de én semmit nem tudtam neki felelni. Mondottam mindazonáltal, hogy Cantuariumba megyek. Igen félék vala ugyan az szekercéjétől, de Isten ugy adá, hogy nagy emberséggel válék el tőlem, az utat megmutatván.”

Térképvázlat Szepsi Csombor Márton útjáról


Szepsi Csombor Márton az első magyar nyelvű útikönyv, útleírás szerzője gyalogosan, „sárga csizmában, verőfényes gránát posztóból csinált palástban” járta végig Európát és egész aprólékosan feljegyezte élményeit és érzéseit. Nagyon izgalmas mai fejjel olvasni a szerző akkori tapasztalásait. Minden országnak külön fejezetett szentel, melyben áttekintést ad az adott ország földrajzáról, történelmi múltjáról és az ott élő népekről is. Kimondottan részletesen mutatja be azokat a városokat, ahol megfordul. Földrajzi fekvés, lakosságszám, közigazgatási rendszer, népszokások, épületek és egyéb a szerző számára fontos információkat oszt meg ezen településekről. Különösen érdekes az a műben, amikor elszakad egy kicsit a klasszikus útikönyvek leíró stílusától és átvált a sokkal olvasmányosabb útinapló jellegű élménybeszámolóba, amely során leírja kisebb-nagyobb kalandjait, az ott tapasztalt árakat, ételeket, italokat vagy éppen a számára újszerű állatokat is. Többször izgalmasan számol be útja során hozzá csatlakozott alkalmi útitársairól is. Kíváncsisága és tudásvágya óriási, így számára minden érdekes, melynek köszönhetően műve egy igen részletes bemutatása a kor Európájának. Útja során több híres iskolát is felkeres, ahol rendszerint szakít arra időt, hogy egy-egy előadást meghallgasson. Bármerre is járt, mindig megemlíti, ha valahol magyar emberrel vagy éppen Magyarországon már megfordult emberrel találkozott. Bár az 1943-as reprint kiadásban több helyen újratagolták a mondatokat és az akkori helyesírás szabályainak megfelelően átírták az eredeti művet, mégsem könnyű olvasmány. Főként az első pár oldal olvasása nehézkes, de hamar rááll a már átírt, de még mindig furcsa szavakra és mondatokra az olvasó agya, így egyre kevésbé kell azután koncentrálni az olvasásra és egyre inkább lehet élvezni a művet. Szeremlei jegyzetei pedig könnyítik az idegen vagy éppen latin szavak megértését. Minden nehézsége ellenére is egy egészen különleges és lenyűgöző mű, Szepsi Csombor Márton „Europica Varietas” című műve, melyet mindenki számára bátran tudok ajánlani. Szerencsére ez esetben is van lehetőség elektronikus formában letölteni a művet, így anyagi korlátai sincsenek annak, hogy sokan megismerjék az útleírás műfaj első magyar nyelvű kötetét. Szóval csak pár kattintás és máris indulhat az időutazás a 17. század Európájába. Ezt a kalandot szerintem kár kihagyni!