avagy Szepsi Csombor Márton Lengyel, Mazur, Pruz, Dánia, Frízia, Hollandia, Zélandia, Anglia, Gallia, Német és Csehországon, viszontag az prussiai, pomerániai, svéciai, norvégiai, frisiai, zélandiai, britanniai tengeren való bujdosásában látott, hallott, különb-különbféle dolgoknak rövid leírása, mely minden olvasónak nemcsak gyönyörűségére, sokféle hasznára is szolgál
„A kivételek erősítik a szabályt”, halljuk gyakran ezt a mondást a köznyelvben, annak ellenére, hogy tudjuk az
eredeti latin mondás, melyet tévesen fordítottak, valójában nem is ekként
hangzik. Sőt azt is tudjuk, hogy valójában a kivétel nemhogy erősíti, hanem
sokkal inkább gyengíti a szabályt, ennek ellenére is ma már szinte mindenki
egyre gondol a mondás kapcsán, melyet nagyjából úgy fogalmazhatnánk meg, hogy a néhány kivételes eset miatt még a szabályban megfogalmazott előírás IGAZ.
Az ELBIDA projekt alapját képező könyvgyűjtemény esetében fontos szabály, hogy kizárólag
1945 vagy azelőtt megjelent kötetek kerülhetnek bele, továbbá reprint kiadás
nem lehet része a gyűjteménynek. Ebből logikusan következik tehát, hogy a
blogban sem találkozhat az olvasó ezen feltételeknek megfelelni nem tudó
kötetekkel. Most azonban elérkezett az a bizonyos kivételes eset a blog
életében, amely során a bemutatott kötet bár nem felel meg az eredetileg
meghatározott feltételek mindegyikének, mégis része lett a gyűjteménynek és
bemutatásra kerül az ELBIDA projektben. Egy reprint kiadásról van szó, melyet 1943-ban adtak ki és jelenleg az eredeti műből ismereteim szerint összesen
kilenc példány létezik.
![]() |
Egyszerű külső - különleges belső, a Lepage kiadás borítója |
![]() |
Az 1943-as reprint kiadás |
Szepsi Csombor Márton „Europica
Varietas avagy Szepsi Csombor Márton Lengyel, Mazur, Pruz, Dánia, Frízia, Hollandia, Zélandia, Anglia, Gallia, Német és Csehországon, viszontag az prussiai, pomerániai, svéciai, norvégiai, frisiai, zélandiai, britanniai tengeren való bujdosásában látott, hallott, különb-különbféle dolgoknak rövid leírása, mely minden olvasónak nemcsak gyönyörűségére, sokféle hasznára is szolgál”
címmel 1620-ban megjelent eredeti műve, a legelső magyar nyelven megjelent
útleírás. A szerző hosszú európai utazásának nagy részét gyalog tette meg és
eközben mindent alaposan feljegyzett, majd hazatérvén tanítói munkája mellett
írja meg korszakos művét. Az eredeti kötet 1620-ban Kassán jelent meg Festus
János kiadásában, majd az első reprint kiadás 1943-ban Kolozsváron a Lepage
Könyvkereskedés gondozásában. Az 1943. évi Magyar Könyvnapra készült kiadásban
a művet az akkori helyesírás szabályainak megfelelően átalakították és
mondatait újratagolták, így az érthetőbb és olvashatóbb lett, valamint
Szeremlei László a jobb érthetőség kedvéért jegyzetekkel is ellátta. A 205
oldalas műben kép nem található így a blogban látható illusztráció egy része
internetes forrásból származik.
![]() |
Az eredeti mű képe |
Szepsi Csombor Márton református
lelkész 1594-ben az Abaúj megyei Szepsi mezővárosban született. 1607-től
Késmárkon tanult majd 1611-től beutazza Erdélyt és ezt követően további két
évig Nagybányán majd egy évig Göncön tanult. Tanulmányai befejezése után egy
évig Telkibányán tanítóként dolgozik, majd 1616 májusában indult külföldi
tanulmányútjára. Bejárta Lengyelországot, Csehországot, Sziléziát, majd Dancikában
azaz Gdanskban ismét iskolába járt közel két évig. 1617. április 27-én fejezte
be iskoláját, mikor is a fémekről tartotta „disputációját”. Ezt követően elhagyja Gdanskot és a Királyi Poroszországba ment, onnan Dánia felé vitorlázott, majd innen
Svájcba indult, de Angliában kötött ki. Londonban és Canterburyben is megfordult,
majd 1618-ban Provance-ban és Párizsban is jár. Innen Németországba megy és
1618. június 19-én a strassburgi egyetem tagja lett, ahonnan Heidelbergen,
Nürnbergen és Krakkón át tér vissza 1618 augusztusában Magyarországra. 1620-ban
kassai iskolaigazgató lesz, ekkor jelenteti meg „Europica Varietas” azaz A
változatos Európa című útleírását, majd 1621-ben Varannón lesz lelkész és
bedegi Nyáry István Zemplén megyei főúr szolgálatába állt és Ferenc
nevű gyermekének a házitanítója lesz. 1622-ben aztán „kis tanítványával” együtt
a pestis áldozata lesz. Szepsi Csombor Márton, 1622-ben 26 évesen hunyt el.
![]() |
A pestisjárvány végigsöpört Európán |
Részlet a könyvből:
„Nemcsak ez városbeli, hanem az
egész országbeli népnek oly szokása vagyon, reggel elébb iszik, mint eszik és
felebarátját is az felestekemre nem egy darab pecsenyére, hanem egy ital serre
hivja, honnan az németekkel disputálják ez dolgot: melyik cselekszik jobban. Az
anglusok igy bizonyítják az ő szokásukat: midőn ember főzni akar, megöbliti
először az fazekat s ugy teszi bele, azmit meg akar főzni. Az németek pedig ezt
mondják: midőn ők jó ízű vizet akarnak kútjukban tartani erős, köves
fundamentumot tesznek az kútba először.
![]() |
Az 1618-ban kitört 30 éves háború megrázta Európát (Josef F. Heydendahl: Jelenet a háborúból című festménye) |
Ez nép szertelen gyenge és leány
természetű. Midőn egy emberséges emberrel beszélgetnék Angliának gyümölcse
felől, monda nekem: ez országban láttam egy szem cseresznyét hatvanöt ottvaló
pfenniggel adni, mely teszen ittvaló annyi garast. Mely dolgot én más végre
magyarázván és valami drága körül értvén, kérdezni fogam, hogy micsodás volt az
cseresznye. Felelé: bizony csak oly, mint akármely országban szokott lenni. És
ha két hetet ezután ez városban várakoznál, hetven angliai pfennigen is
meglátnád, hogy egy cseresznye szemet vesznek, nemcsak cseresznyét pedig, hanem
akármi uj gyümölcsöt, mert az angliai nép oly kedve tölt, midőn ujságban látja
nagy áron megveszi, ki szeretőjének, ki urának, ki jó barátjának kedvéért, ki
csak azért, hogy fülére felköti és mindaddig mig el nem bővül, csakhogy ő is
látassék valaminek, ott hordozza.
![]() |
Kassa korabeli látképe |
Az nép Londinumba oly bő, itélné
ember: mindennap sokadalom benne. Hallottam, hogy minden jövevényen kivül
mindenkor találtatik háromszázezer ember benne. Kenyér kell hiszem ezeknek!
Bizonnyal mondhatom: nincsen oly hét, melyen másfélszáz ökröt, ezer juhot le nem
vágnának benne. Hol azonfelett az égi madarak? Hol az tengeri halaknak
sokasága?
![]() |
Gdansk térképe az 1600-as évek elejéről |
Nagy módjával annakutánna az
skóla mesterrel beférkeztem volt az Szent Pál templomának sanctuariumába, azhol
miket láttam, micsodás epitáfiumokat olvastam, hosszú volna mind ide irnom. Sok
püspököknek hallatlan szép koporsói látásában sokat gyönyörködtem: mert
mindeniken kinek-kinek az képe oly természet szerént vagyon kifaragva, hogy
csak szintén az szó és mozgás nincsen, de ábrázatjukat az természet sem csufolhatná
meg. Az mostani királyoknak temetőhelye némelyeknek ez templom, némelyeknek az
Westmonostorbeli ekklézsia.
![]() |
Korabeli London térkép |
Az Tamesis folyóvizén, mely nagyobb
az Bodrognál, valamely hajó feljő az városba, az király kedvéért minden ágyúját
ki szokta sütni. Néha egy nap meghallhat egy ember kétszáz ágyú lövést, mely hogyha
földön volna, gyakorta az magos házakban kárt tenne, de az vizén lévén semmit
nem árthat.
![]() |
Korabeli Európa térkép |
Mely nagy örömére avagy
keserűségére legyen idegen földön valónak más országban csak valami kicsinybe
hazájabeliekhez hasonlókat látni, itt Angliában vettem eszembe, mert midőn nagy
szomorúan sétálnék, történet szerint három muszkát az ő ruházatjukban, mely az
miénktől nem sokat külömböz, láték. Magos sarkú sárga csizmájuk, egyik zöld, az
kettő szederjes öltözetben. Ezeknek látása annyira béhata szivembe, bizony
gondolkodásaim miatt alig tudhattam hol vagyok.
![]() |
Korabeli Európa térkép |
Londinumot elhagyván jöttem
Cantuaria felé, azhol először egy igen félelmes hegyen kellett általjönni, de
az Isten nagy hamar egy emberséges boloniait ada mellém utitársul, ki három
vagy négy mélyföldön velem jövén, lovat kére alája és engem szegény idegen
legényt elhagya. Ez félelmes hegyről tűből kilátni, nem külömben mint egy kis
tartományt, Londinum városát. Vagyon egy igen nagy vas lámpás szintén az tetején,
ki mellé az város embereket rendelt, hogyha valami oly dolog történik az
hegyekben, tűzzel az közel való falukban és városokban hirt tegyenek, melyet
hogyha tűzzel világosodni az emberek látnak, mindenfelől az ellenségre futni
készek. Innen elszemléltem azmig elláthattam Angliának nagy részét, hol
barmoknak sokaságán nem annyira, mint nagyságán csudálkoztam. Bizony mondom:
vagyon az tehén az ő országukban oly nagy, oly vastag mint nálunk akármely
ökör, ha kétezerét egy seregben látnál is, mind fekete. Az ökör oly testes, oly
vastag mint itt az bivaly, az szarvuknak hosszúsága mig fejükben vagyon
fejestül meghaladják akármely embernek is az ölit. Felette fehérek az szarvuk,
ő maguk pedig feketék. Az rozmarin az mezőkben szintén oly bőven nő, mint nálunk
az üröm, csakhogy nem oly szelid, mint az kertbeli, hanem ha ember hasznát
akarja venni, ott is kertben plántálja. Leszállván az hegyről egy forrás
mellett ettem és nevemet egy fára ilyen igékkel metszettem fel:
Martinus Csombor terras dum
cerneret Anglas
Hic comedit; dulci ex hoc quoque
fonté bibit.
Jöttem keservesen feljebb-feljebb,
minden társ nélkül és midőn egy Gravesend nevű tisztes várost meghaladtam
volna, az tul felől való erdőben egy nagy szerecsen nagy hirtelenséggel az
erdőből előmbe álla egy szekercével. Feketébbet nálánál én életemben sem
azelőtt, sem azután nem láttam. Kezde velem angliai nyelven (mert régi ottlakos
volt) beszélni, de én semmit nem tudtam neki felelni. Mondottam mindazonáltal,
hogy Cantuariumba megyek. Igen félék vala ugyan az szekercéjétől, de Isten ugy
adá, hogy nagy emberséggel válék el tőlem, az utat megmutatván.”
![]() |
Térképvázlat Szepsi Csombor Márton útjáról |
Szepsi Csombor Márton az első
magyar nyelvű útikönyv, útleírás szerzője gyalogosan, „sárga csizmában,
verőfényes gránát posztóból csinált palástban” járta végig Európát és egész
aprólékosan feljegyezte élményeit és érzéseit. Nagyon izgalmas mai fejjel olvasni
a szerző akkori tapasztalásait. Minden országnak külön fejezetett szentel,
melyben áttekintést ad az adott ország földrajzáról, történelmi múltjáról és az
ott élő népekről is. Kimondottan részletesen mutatja be azokat a városokat,
ahol megfordul. Földrajzi fekvés, lakosságszám, közigazgatási rendszer,
népszokások, épületek és egyéb a szerző számára fontos információkat oszt meg
ezen településekről. Különösen érdekes az a műben, amikor elszakad egy kicsit a klasszikus
útikönyvek leíró stílusától és átvált a sokkal olvasmányosabb útinapló jellegű
élménybeszámolóba, amely során leírja kisebb-nagyobb kalandjait, az ott tapasztalt árakat,
ételeket, italokat vagy éppen a számára újszerű állatokat is. Többször izgalmasan
számol be útja során hozzá csatlakozott alkalmi útitársairól is. Kíváncsisága
és tudásvágya óriási, így számára minden érdekes, melynek köszönhetően műve egy
igen részletes bemutatása a kor Európájának. Útja során több híres iskolát is felkeres, ahol rendszerint szakít arra időt, hogy egy-egy előadást
meghallgasson. Bármerre is járt, mindig megemlíti, ha valahol magyar emberrel vagy
éppen Magyarországon már megfordult emberrel találkozott. Bár az 1943-as reprint
kiadásban több helyen újratagolták a mondatokat és az akkori helyesírás
szabályainak megfelelően átírták az eredeti művet, mégsem könnyű olvasmány.
Főként az első pár oldal olvasása nehézkes, de hamar rááll a már átírt, de még
mindig furcsa szavakra és mondatokra az olvasó agya, így egyre kevésbé kell azután koncentrálni az olvasásra és egyre inkább lehet élvezni a művet. Szeremlei
jegyzetei pedig könnyítik az idegen vagy éppen latin szavak megértését. Minden
nehézsége ellenére is egy egészen különleges és lenyűgöző mű, Szepsi Csombor
Márton „Europica Varietas” című műve, melyet mindenki számára bátran tudok
ajánlani. Szerencsére ez esetben is van lehetőség elektronikus formában letölteni a művet, így anyagi korlátai sincsenek annak, hogy sokan megismerjék
az útleírás műfaj első magyar nyelvű kötetét. Szóval csak pár kattintás és
máris indulhat az időutazás a 17. század Európájába. Ezt a kalandot szerintem kár kihagyni!