2017. július 24., hétfő

Menekülés öt világrészen át

Az ELBIDA projekt rendszeres olvasói tapasztalták már, hogy a blogban megjelenő útleírások nem mindig klasszikus értelembe vett utazás során szerzett élményeket, tapasztalatokat dolgoznak fel. Több olyan mű szerepelt már a blogban, ahol a szerző valami elől vagy valahonnan menekült és az eközben átélt eseményeket meséli el aztán később könyvében. Ossendowski egyik leghíresebb műve az „Állatok, emberek és istenek” című is és a rendkívül izgalmas és mellesleg nagyon ritka mű, Bokor Ervin a „Menekülés a Szibériai fogságból” címmel megjelent műve is menekülés közben átélt „élményekből” született. A most bemutatott könyv szerzője Stoffa Pál, hasonlóan Bokor Ervinhez, hadifogságba került, majd ő is sikeresen megszökött a fogolytáborból. „Menekülés öt világrészen át” című műve ennek a szökésnek és menekülésnek a történetét dolgozza fel, egy kalandos útleírás formában. A kötet 1933-ban Londonban jelent meg „Round the World Freedom” címmel, majd a magyar kiadás csak két évvel később, 1935-ben Budapesten a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda kiadásában. A mindösszesen 173 oldal terjedelmű műben számos korabeli, izgalmas fotó és két térkép is található.

A magyar kiadás borítója

A szerző: Stoffa Pál




Stoffa Pál élete ismét abba a csoportba tartozik, amiről nagyon nehéz volt információt szerezni. Korai élete szinte ismeretlen, annyit tudni, hogy valószínűleg 1876-ban született. Az 1933-ban megjelenő „Round the World Freedom” van némi információ morzsa életéről. 1914 augusztusában, mint az osztrák-magyar hadsereg tüzérségi tisztje esik fogságba Galíciában. Innen viszik aztán a szibériai Skotovoba, amely fogolytábor mindösszesen 30-40 kilométerre volt a jóval nagyobb és ismertebb vlagyivosztoki tábortól. 1915. október 17.-én szökik meg aztán több társával és Kínán és Amerikán keresztül jut Angliába, ahol ismét fogságba esik. Bár próbált megszökni de nem sikerült neki. Az 1918. április 8.-ai sikertelen szökést követően a helyi újság a Mona’s Herald is írt a kudarcos fogolyszökésről, ahol a Stoffáról adott információk szerint: Paul Stoffa 42 éves bajszos férfi, szürke hajjal, 5 láb 4 hüvelyk magas(163 cm), szürke öltönyben és térdnadrágban. Az újságban még annyit megjegyeztek, hogy nagyon ideges volt és keveset beszélt angolul. 


Az angol nyelven megjelent 1933-as mű

Az angol nyelven megjelent 1933-as mű

A sikertelen szökés után kényszermunkára ítélik, majd lábsérülése miatt kórházba kerül, ahonnan aztán szabadul. Hajóval jutott el Koppenhágáig, majd 1918 karácsonyán indult Németországba és onnan Bécsen keresztül tért haza, 1919. január 1.-én Budapesten keresztül Miskolcra. Hazatérését követő időszakról, élete hátralévő részéről további információkat nem sikerült fellelni.
  
Részlet a könyvből:

„Rövid pihenő után nekiindultunk az előttünk elterülő beláthatatlan őserdőnek. A partról még visszanéztünk egyszer Razdolnája felé. Ott is volt fogolytábor és nehéz szívvel gondoltunk az ott szenvedő bajtársainkra. Hej, ha ötünk helyett ötszázan lehettünk volna! Iván se felejtkezett meg a kozákokról, megelégedetten dörmögte a hosszú bajuszába: „do szvidanja, Razdolnája!” 

Japán család

San-zsa-gu: Szerző a kínai mandarin családjának férfi tagjaival

San zsa gu: Megérkezésünk után

Megújult erővel folytattuk utunkat, úgy éreztük magunkat, mintha ez a folyó lett volna az utolsó akadály, mely a szabadságtól elválasztott. Tény, hogy a vidék arra valamivel barátságosabb képet mutatott. Imitsamott kis koreai fanzák bukkantak fel a fák között és még a rekedttorkú komondorok ugatása is biztatóan hangzott. 

San-zsa-gu: Utcai élet

Halászbárka

Koreai halász fanzája

Akadt itt-ott az utunkban répaföld is és bizony nem sajnáltuk meg a gazdáját. Nagyon ízletes étel a répa, mikor az ember félig alélt az éhségtől meg a szomjúságtól. Egy tisztáson sovány kozák gebe legelészett. Iván úgy vélte, hogy valamelyik erdőmelletti őrségtől tévedhetett oda. Meg is kínálta Jutayt ezzel a kis szürkével, mert Jutay nehezen bírta a menetelést. Persze Jutay hallani sem akart róla, annál is inkább, mivel azon az ösvényen, ahol nekünk kellett haladnunk, lehetetlen lett volna lóháton előre jutni. Egyre sűrűsbödött körülöttünk az őserdő, megszűnt a földmívelés minden nyoma; így tűntünk el a vadonban és hogy még nyomunk se maradjon vissza, végiggázoltunk egy erdei patakon. Mikor már jó mélyen behatoltunk a rengetegbe, Iván megállította a csapatunkat és pihenőt tartottunk. Iván akkora tüzet rakott ott, hogy szinte bevilágította az egész vidéket; eleinte protestáltunk, félvén, hogy a tűzfény elárul, de Iván megmagyarázta, hogy épp a nagy tűz mellett érezhetjük magúnkat biztonságban, mert ilyen nagy tábori tüzet csakis a tunguzok mernek gyújtani, azoktól pedig még a kozákok is inkább félnek, mint nem. Ez ugyan csak félvigasz volt, mert megértettük, hogy elérkeztünk a tunguzok és tigrisek tájékára, de a fődolog az volt, hogy nem kellett egyelőre a kozákoktól tartanunk. Kihasználtuk a nagy tüzet, megszárítottuk lucskos rongyainkat és nekiláttunk a falatozásnak. 

Koreai család

Öreg koreai halász: vezetőnk volt

Skotowo: Szökésünk helye

Iván társaival leheveredett és nemsokára elaludtak: az ilyen edzett, vastermészetű csempész ember, kinek a veszély meg a nélkülözés a mindennapi kényeréhez tartozik, nem válogatós a fekvőhelyekben és jobban alszik, mint sok más, aki világéletében nem tett rossz fát a tűzre. Mi csak nagy nehezen tudtuk példajukat követni. Lelkiismeretünk ugyan nyugodt volt, de az emberfeletti fáradtság, a mérhetetlen izgalom, meg a dermesztő hideg ébren tartott. Töhötöm, kinek mindig volt valami mondanivalója — úgy is hittük, hogy „szónok” —, ékesszólóan ecsetelte helyzetünk kellemetlen oldalait és káromkodott meg morgott, mint egy vén őrmester. Végre megelégeltem a szónoklását és nem álltam meg, hogy rá ne szóljak: 
— Ugyan, ne morogj már, áldjon meg a jó Isten, adj inkább hálát a gondviselésnek, hogy idáig elhozott. Ügy beszélsz, mintha meleg, paplanos ágyból csaltak volna ki őzlesre — gondolj csak vissza Skotówóra. 

Skotowo: Hadifogolytábor részlet

Skotowo: Hadifogolytábor temetője

Skotowo

A többiek helyeslőleg bólintottak és így szónokunk kisebbségben maradt. Rövid idő múlva harsány hortyogása jelezte, hogy megint kibékült a helyzettel és nemsokára mi is követtük az álmok országába. 

Skotowo: Harangláb

Kínai hölgy ősi viseletben

Kínai színész női szerepben

Reggel feltápászkodtunk és jóízűen megreggeliztünk. Maradt még aznapra elegendő ennivaló és nem volt időnk a fejünket törni, hogy honnan kerül majd koszt másnapra. Virbó vezetése alatt megindultunk és most az volt a probléma, hogyan kerüljük ki a tunguzokat, kiknek kedvenc tanyája ez a rengeteg. Ezeknek a rablóknak se otthonuk, se hazájuk, állig felfegyverkezve, hol pár emberből álló bandákban, hol meg nagy csapatokban, bolyonganak és veszélyeztetik a határvidéket. Irgalom nélkül kirabolnak mindenkit, aki a körmeik közé kerül és nem riadnak vissza semmiféle aljasságtól meg erőszaktól. Határtalanul vakmerő népség ez, mely nem ritkán megtámadja a nagyobb községeket és olykor valóságos csatákat vív a kozákokkal, kik gyakran a rövidebbet húzzák az ilyen összecsapásoknál.

Fogolytábor vázlat
A pontozott vonal mutatja a szerző szökési irányát

Peking: A Ming sirokhoz vezető út

Szim-Szi-Ne kapitány, ki bennünket San-zsa-gu-ból Kirinbe vezetett

Eleinte azt hittük, hogy Virbó többé-kevésbbé az ösztöne után megyén, de aztán láttuk, hogy főleg jelek után igazodik. Útról persze szó sem volt, mert abba a vadonba csempészen meg tunguzon kívül ember alig teszi be a lábát. Ide-oda siklott Virbó fürkésző tekintete: nyilván olyan volt előtte az őserdő, mint egy könyv, melyet csak beavatott ember tud olvasni. Mi persze nem tudtuk, hogy milyen jeleket talált; hol egy gödörben, hol a bokrok között, hol meg a fák kérgén, tény, hogy tétovázás nélkül haladt előre, mi pedig bizalommal követtük. Körülöttünk halotti csönd uralkodott, mert érzi ott minden élőlény a tél közeledtét-és az ősz derekán szinte kihalt az őserdő. Küszködve jutottunk előre a hegyes-völgyes tájékon, itt-ott óriási fatörzsek állották utunkat, melyeket, ki tudja, hány évtized előtt terített le a villám. 

San-zsa-gu: Kínai katonai őrség

Kínai egylovas taliga

Kínai lacikonyha

Délután egy roskadozó, üres viskóra bukkantunk, melynek tetejéről hosszú fekete dorongon teáskatlan lógott. Virbó sejtette, hogy tunguzok tanyája lehetett és nem is engedett minket a közelébe, míg ő alaposan át nem kutatta a kunyhót meg a környéket. Nem talált semmi gyanúsat, de mégis tanácsosnak tartotta, hogy ne sokáig időzzünk ott és így tüstént odébb mentünk. Esteledett, midőn végre alkalmas pihenőhelyre akadtunk, hol Iván ismét ökörsütő tüzet gyújtott és elfogyasztottuk az elemózsiánk maradékait. Sötét éjszaka volt s fagyott keményen; Iván és a másik kettő meleg bundáikban ügyet sem vetettek a hidegre, de mi sehogy sem tudtunk elaludni. Fogvacogva kuporodtunk a tűz mellett és nem tudtunk vékony, nedves rongyainkban átmelegedni. Tepeknek volt köztünk a legjobb dolga, mert ő, mint említettem, hosszú orosz katonaköpenyben szökött meg és ha napközben akadályozta is a gyaloglásban, éjszaka nagyon jó szolgálatot tett.”

Mandzsúria és Észak-Kína

Wladivostok környéke


Stoffa Pál műve egy igazi, kalandos útleírás, amelyben csakúgy, mint Bokor Ervin művében végigkísérhetjük egy szibériai hadifogságból történő szökés és hazatérés hihetetlen történetét. Stoffáék szökése jól sikerül, egészen Angliáig minden rendben is zajlott, de aztán ismét fogságba kerülnek. Aki emlékszik még Bokor Ervinék történetére, az tudja, hogy ők is Anglián keresztül jutottak haza, csak ők nem kerültek fogságba, így gyakorlatilag a szökéstől kezdve mindösszesen kb. fél év alatt már Bécsben voltak. Stoffa ezzel szemben kb. 2 hónappal korábban, 1915. október 27.-én szökik meg, viszont csak 1919. január 1.-én ér haza Miskolcra, azaz több mint 36 hónapig tart az út, a közel két év kényszerű Angliai "pihenővel" együtt. A mű sokban hasonlít Bokor Ervin fogolyszökéses könyvéhez, ugyanakkor az angliai fogság és az ott átélt történések plusz ízt adnak Stoffa történetéhez. Egyik személyes kedvencem a MUFK sorozatban megjelent Bokor Ervin kötet, melyhez hasonlóan Stoffa műve is lenyűgözött. Több mint útleírás, mert számos izgalmas, kalandos történés is része a műnek, ugyanakkor mégis csak útleírás, melyben nyomon követhetjük a szerző útját Kínán, Amerikán és Anglián keresztül egészen hazáig. Lebilincselő olvasmány mely az erőteljesen ajánlott kategória és szerencsére itt le is tölthető elektronikus formában. Stoffa Pálról többet az ELBIDA projektben nem olvashatunk, ugyanakkor hasonló, fogolytáborból történő menekülést feldolgozó kalandos útleírással, rövidesen újra találkozunk.