Az előző bejegyzésben bemutatott mű írója szerelmese volt a tengernek és a vitorlázásnak, ezzel szemben a mostani bejegyzésben szereplő kötet szerzőjéről, dr. Felméri Lajosról ugyanez nem mondható el. Felméri 1866 decemberében indult tanulmányútra Angliába és már első Hamburgtól Grimsbyig tartó tengeri hajóútja nagyon megviselte őt. Angliából aztán Skóciába utazott, de bármikor is újra hajózott útja során mindig negatív élményként írt róla, az „Uti levelek Skóciából” címmel megjelent könyvében. A mű egy különleges útleírás, úti beszámoló, melyben a szerző levél formájában írja meg tanulmányútja élményeit és kalandjait. A kötet 1870-ben jelent meg Sárospatakon, a szerző saját kiadásában és Steinfeld Béla nyomtatásában. A kisméretű könyv 210 oldal terjedelmű és összesen 4 kőnyomat található benne, így a blogban látható illusztrációk egy része internetes forrásból származik. A szerző a művet barátjának, Szelestey Lászlónak ajánlotta, aki a kor ismert népies költője és országgyűlési képviselője volt.
 |
| Edinburg a Kalton Hillről (eredeti kép a műből) |
dr. Felméri Lajos író, újságíró, egyetemi tanár a kor meghatározó neveléstudományi szakembere 1840. szeptember 29.-én született Székelyudvarhelyen. Bár családja szegény volt szülei mégis mindent megtettek annak érdekében, hogy fiúkat iskoláztatni tudják. Elemi és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd ezt követően Sárospatakra kerül, ahol a kor ismert filozófusának, Erdélyi Jánosnak az előadásait hallgatta. Pesten magánnevelő lesz az alispán fia mellett, de eközben is folytatja tanulmányait és a teológiai főiskola mellett a bölcsészettudományi karon is tanul. Ekkor van lehetősége több ízben is külföldi tanulmányútra mennie, így jár Angliában, Skóciában, Németországban, Franciaországban, Svájcban és Észak Itáliában. Tanári pályafutását a sárospataki főiskolán kezdi, ahol Erdélyi János halála után átveszi a bölcsészeti tanszéket. Az 1872-ben Kolozsvárott megalapított tudományegyetem pedagógia tanszékének élére kapott meghívást és ettől kezdve sorra jelennek meg tanulmányai a nevelés és oktatás számos kérdéséről a korabeli erdélyi pedagógiai szaklapokban.
 |
| dr. Felméri Lajos |
 |
| A Kolozsvári Atlétikai Club becsületbírósága
(Felméri Lajos a második álló sorban, balról jobbra haladva az utolsó) |
 |
| Felméri Lajos sírja |
Az 1879-80. iskolai évben a vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízásából újra Angliában utazott a közoktatásügy tanulmányozására. Az 1882-83-as tanévben a bölcsészkar dékánja. 1885-ben megalakult a Kolozsvári Atlétikai Club, melynek becsületbíróságának is tagja lesz. 1987-től neveléstant tanított a kolozsvári egyetemen. Kolozsváron, 1984. május 22.-én hunyt el, mindössze 54 éves korában. Tragikusan korai halála megakadályozta abban, hogy pedagógiai rendszerét teljes egészében kidolgozza. Munkássága azonban nagyban elősegítette a modern pedagógiai kibontakozását, amely elsőként önálló fejezetben ismertette a testnevelést.
Részlet a könyvből:
“Theázás után, mi a társaság ifjai a kertbe mentünk, s elkezdettünk crickettet játszani. A híres nemzeti játék nevét a bunkós bottól vette, melylyel biliárd labda nagyságú golyókat, földbe szúrt drót félkörökön át kell ütni. Mindenkinek külön botja s külön szinü labdája van; de a labdák különféle helyzetére annyi a szabály, hogy egy óra alatt megtanulni teljes lehetetlen. E helyen egyúttal megemlítem az úgynevezett Curling játékot is, melyet télen a jégen szokás játszani. A mellékeltem kép curlinget játszó skótokat ábrázol. Ez a játék a skót sportsman előtt a legkedvesebb, mert itt a hosszú tél miatt a jég jó sokáig eltart. E játékot meghonosították a skótok a földnek majdnem minden fagyos részeiben: Canadában, Nova-Skóciában stb. Vezetőm oly érdekesen beszélt el egy Curling-matsch-ot, hogy nagy kedvem lett volna együtt játszani a Curlerekkel; így hívják e játék játszóit, kik télen a skót tavak és folyók befagyott partjaihoz hegyeikről, falvak- és városokból összegyűlnek a Ring körül (ez a játék-hely neve) nemzeti öltözetben. Mindenkinek megvan a maga Curlingstonej a (curling köve), gömbalakú 40-50 font nagyságú kövek, rendesen kétféle: vörhenyes s fekete csiszolt gránitból összeállítva, hogy a jéghez ütődés alkalmával ne egy könnyen repedjen szét. A labdának fölül csinos vasfogantyúja van. A célt, hová a meglóbált követ dobják, tee- vagy tocsee-nek hívják; ez egy a jégen vágott kis lyuk, mely körül különböző átmérőjű köröket húznak a távolság jelölésére.
 |
| Balmorál kastély (eredeti kép a műből) |
 |
Grant Nemzetség (Clan)
Kurling játék (eredeti kép a műből) |
 |
| A Trózáksz (eredeti kép a műből) |
A célponttól mintegy 120-150 lábnyira áll a játékos, s azon igyekszik, hogy kövét a célponthoz lehető legközelebb dobja, vagy az ahhoz közel fekvő köveket ügyes dobás által eltaszítsa. Ami főleg olyankor, ha 20 30 személy játszik, nagyon nehéz; de nagy dicsőség is, s nem egyszer hallhatni a körülállóktól: beauty! magnificent! stupendous-féle felkiáltásokat. Az egész játékot a jégen játszott kuglizásnak nevezhetném; bár ennél sokkal elébb áll, mert a szabadban a szem, a kar s az egész test jobban edződik, e mellett a lélek is talál benne elég örömet. A játszók két csoportot képeznek. A győztes fél az, melynek a célponthoz legközelebb eső 31 köve van. A játék-tért mindig gondosan söprik és tisztogatják, hogy sima legyen. Vannak néhol úgynevezett Curlingponds (tavak) melyek ily célra vannak készítve, s ha a régi játék-tér elromlott, pár hüvelyknyi vízzel beöntik, s ismét simára fagy. E játék kedvenc mulatsága az angoloknak a lordtól kezdve egész az utolsó napszámosig, s ha a zöldasztalnál együtt nem ülhetnek is, a templomon kívül, még a Curling klubb az, hol a milliomos és a szegény testvérisül.
 |
| A Macdonald klán ruhája |
 |
| A Grant Kastély |
 |
| Az Urquhart Kastély |
Legrégibb Curling egylet Edinburghban a Caledoniai (Grand Caledonian Curling Club). Vannak ily egyletek Északamerikában is, például a Toronto és Montreali Curlingek, melyek bár 400 mértföldnyi távolságra fekszenek egymástól, néha mégis kihívják egymást egy pár barátságos játékra. A szenvedélyes játékosok éjjel fáklya világnál is szokták folytatni a játékot, mi közben kedélyesen dalolják régi Curling dalaikat. Minden ily társulatnak van elnöke, kit rendesen a legmagasabb állású egyének közül választanak; van papja, ki minden ünnepélyes alkalomkor könyörgést mond; még régiségi gyűjteményeik is vannak.
 |
| A Balmoral kastély |
 |
| Edinburgh |
 |
| A Doune Kastély |
Mint emlitém a másik nagy nemzeti játék a cricket. Ennek is megvannak a maga társulatai, s azok közt némelyiknek még egyenruhája is, külön címere stb. Uralkodók sem szégyeneitek e játékot. I. Károly és II. Jakab híres cricket játszók voltak, s kivált az utóbbival senki sem mérkőzhetett, csak egy igen igénytelen állású alattvalója, Bár a királyok szenvedélyes cricket játszók voltak, a kormány mégis sokszor tilalmazta e játékot. Például egy 1457-beli rendelet megtiltja e játékot, nehogy az ifjúság e miatt a nyil lövést elhanyagolja. Azonban ez nem sokat használt. Egy századdal később Edinburgh már pár ezer forint értékű érdemjelt tűz ki a kitünő cricket játszóknak, mi eléggé mutatja a nemzeti játék virágzását. Holnap mai tapasztalataimnak folytatása következik.”
 |
| A Drummond Kastély |
 |
| A Garry tó |
 |
| A Brechin Kastély |
 |
| A Hamilton palota |
Felméri többféle labdajátékkal találkozott útja során, melyek iránt komoly érdeklődést mutatott. Többször írt egyéb munkáiban is a labdarúgásról, krikettről és curlingről, mely sportoknak első magyar ismerője ő volt. A tanulmányútján tapasztaltak komoly hatást gyakoroltak rá, mert hitt benne, hogy a sport, a testedzés, a gyermeknevelés egyik legfontosabb eszköze lehet. Hazatérése után több helyen is ajánlotta a labdarúgást, sőt az ő hatására vezették be 1881-ben az akkor még „rugdalónak” hívott sportot, a Budapesti Református Főgimnáziumban. „Az iskolázás jelene Angliában” című könyvében részletesen tárgyalja a sport szerepét a nevelésben és kiemeli, hogy „A cricket után mindjárt a kirugólabda (football) következik, mert ez is a legnagyobb mértékben fejleszti az életben leghasznosabb szellemi tulajdonságokat: a bátorságot, hidegvérűséget, önzetlenséget és lélekjelenlétet. E játékban is igen sok az észi elem. Tekintélyes orvosok állítása szerint a kitűnő football-játékosok inkább boldogulnak az életben, mint a könyv-búvó és iskolai jutalomnyertes ifjak.” A testi fenyítés helyett is inkább a sport szerepét hangsúlyozta a nevelésben. A fizikai fenyítést fölöslegesnek tartott és csak rendkívül ritka esetben tartotta megengedhetőnek, akkor is csak a legenyhébb mértékben, mert azt gondolta róla, hogy „a büntetés foganatát nem a testi fájdalom teszi”.
 |
| A Rob Roy barlang |
 |
| Dunkeld Abbey |
 |
| A Leven kastély |
Felméri nem véletlenül választotta úti célul Skóciát. Akkoriban ez az ország volt a harmadik leginkább református lakta ország, Svájc és Magyarország mellett és ez fontos szempont volt a szerzőnek. Kiváló stílusban tudott írni, mely az „Uti levelek Skóciából” című művéből is egyértelműen kiderül. Bár az Angliai és Skóciai utazás célja valójában az ottani oktatási rendszer vizsgálata és megfigyelése volt, mégsem szorítkozik pusztán „szakmai” beszámolásra a könyvben. Élmények, tapasztalatok, emóciók és tényszerű leírások egyaránt helyet kapnak a műben. Beszámol a skót városokról, építményekről, az ott élő népekről, szokásaikról, mentalitásukról, különleges hobbijaikról és a természeti szépségekről. Igen jó véleménnyel volt mind az angolokról, mind a felföldi skótokról, akik leginkább szerinte a székelyekhez hasonlíthatók. Részletes és színes képet fest mindezekről, de emellett humoros és olvasmányos a mű, az a fajta, amelyet rettentő nehéz letenni, ha valaki belekezd az olvasásába. Ritka és nehezen beszerezhető kötetről beszélünk, de ez esetben is szerencsére elérhető online felületen a mű, így bárki könnyen megtapasztalhatja milyen is volt az 1860-as évek Skóciája, dr. Felméri Lajos szerint.
