2017. szeptember 7., csütörtök

Dánia a paraszteldorádó

A most következő mű talán az egyik legfurcsább könyv, amit eddig bemutattam az ELBIDA projektben. Furcsa, mert a szerző személyéről egyáltalán nem az utazás jut egy átlag történelmet jól ismerő ember eszébe, valamint mert a könyv stílusa és témája érdekes és szórakoztató de mégis kicsit más, mint az eddig megszokott útleírások. A „Dánia a paraszteldorádó” címmel megjelent műben Pogány József a szerző, az 1916-os dániai utazása során tapasztaltakról számol be. Dánia akkor a semlegesség szigete volt ahol a szerző elsődleges célja az volt, hogy kiderítse az akkori Európa legfejlettebb mezőgazdaságával rendelkező ország sikereinek az okát. A könyv 1918-ban jelent meg Budapesten az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T. gondozásában, összesen 127 oldal terjedelemben. A könyvben egyetlen kép sem található. 




Pogány József politikus, újságíró, népbiztos és irodalomkritikus 1886. november 8.-án született Budapesten. Eredetileg Schwartz Józsefként látta meg a napvilágot egy szegény sorsú pesti zsidó családba, ahol szüleinek komoly erőfeszítést jelentett taníttatása. Érettségi után tanárnak készült, de már ebben az időben elkezdett érdeklődni a marxizmus iránt. 1903-ban változtatja a nevét Pogány Józsefre. 1905-ben belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, a tanítói hivatás helyett pedig az újságírói pályát választotta. 1910-től a "Népszava" és a "Szocializmus" című folyóiratok munkatársa volt. Irodalomkritikusként többek között a munkások művelődését segítő „Világkönyvtár” sorozat megindítása és a kötetek elé írt bevezető esszék fűződnek a nevéhez. A marxista szellemű irodalomesztétika egyik első képviselője volt Magyarországon. 

Pogány József

Pogány József fiatal újságíró korában, 1912-ben jelentkezett a Martinovics páholyba, ahova egy év múlva fel is vették, majd 1914-ben egy napon avatták legénnyé és mesterré. Az első világháború kitörése után frontkatona és haditudósító volt és háborúellenes műveket is írt. 1918 őszén az MSZDP baloldali ellenzékéhez csatlakozott. Az őszirózsás forradalom egyik irányítója volt, majd a Budapesti Katonatanács vezetője lett. Tevékenysége, hozzáértése már saját korában is igencsak vitatott volt. 1918 decemberében még tiltakozott a Katonatanácsban folyó kommunista agitáció ellen, majd 1919 tavaszán már kész volt együttműködni a kommunistákkal, sőt ő maga is kommunista lett. Egyik aláírója volt a két munkáspárt egyesülését, a proletárdiktatúra megteremtését deklaráló határozatnak. 

Pogány József jó szónok hírében állt

Szerepet vállalt a Magyarországi Tanácsköztársaságban. Hadügyi, később külügyi és közoktatási népbiztos, majd a Vörös Hadsereg II. hadtestének parancsnoka volt. Stromfeld Aurél lemondása után lényegében ő lett a hadügy irányítója. A Szamuely-féle általános hadkötelezettségi koncepció ellenében a Forradalmi Kormányzótanács által 1919. március 24-én felállított háromtagú bizottság végül is Pogány hadseregtoborzásra épülő koncepcióját támogatta, és ennek alapján jelent meg március 25-én a Vörös Hadsereg fölállításáról szóló rendelet. A hadügy vezetésében lévő nézeteltérései miatt április 4-én lemondott. 

Pogány József, Kunfi Zsigmond és Kun Béla népbiztosok

Népbiztosként tevékeny résztvevője és támogatója volt a Tanácskormány olyan intézkedéseinek, mint például, Árpád fejedelem szobrának eltakarása vagy éppen a szentek és egyházi alakok szobrainak lepellel való letakarása a budapesti május elsejei ünnepségen. Pogány nevéhez fűződik továbbá a Nyugat folyóirat betiltása. Irodalmi munkásságát sem kísérte egyértelmű siker, Napóleon c. darabja a Nyugatban rendkívül lesújtó kritikát kapott Fenyő Miksától. A kritika megjelenését követően egy hónappal a folyóiratot betiltották. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe menekült, majd 1920-ban a Szovjetunióba emigrált, politikai biztosként vett részt a krími harcokban. A Tisza-per előkészítése során megvádolták az őszirózsás forradalom napján Tisza István ellen elkövetett merényletben való részvétellel, ezért a magyar kormány kiadatását kérte Ausztriától, de az ország megtagadta kiadatását; aztán az eljárást a Bethlen-kormány végül meg is szüntette. 

A forradalmi kormányzótanács (Pogány a 3. sor jobb oldalán)

1921-től tagja volt a KMP-nek, és ebben az időszakban a Kominternben is tisztséget töltött be. 1922-ben illegálisan az USA-ba utazott, ahol az amerikai kommunista mozgalom magyar részlegében működött, megtanult angolul, majd a John Pepper nevet felvéve az amerikai kommunista párt (Workers Party of America) Végrehajtó Bizottságának lett tagja. 1924-ben visszahívták Moszkvába, de csak 1925-ben tért vissza, majd rövidesen különféle skandináv, illetve ázsiai országok kommunista mozgalmának (svéd, norvég, dán, kínai, japán, koreai) szervezése céljából külföldre utazott. 1928–1929-ben ismét az USA kommunista mozgalmában tevékenykedett, majd 1930-tól újra a Szovjetunióban élt, ahol gazdaságtörténettel, újságírással foglalkozott. A Sztálin által kezdeményezett tisztogatások során 1937. július 29-én koholt vádak (pl. ellenforradalmi tevékenység) alapján letartóztatták. 1938. február 8-án halálraítélték, s még aznap a moszkvai kommunarkai kivégzőhelyen végre is hajtották az ítéletet. Később, 1956. május 30-án végül rehabilitálták.

Részlet a könyvből:

„Gulyás… Karriert csinált ez a magyar szó. A háború szele szárnyára vette és körülutaztatta vele Európát. Először csak a németekhez került el. A gulyáságyú lett a legnépszerűbb tüzérsége a porosz gránátosnak és a bajor muskétásnak. Aztán északabbra került és a dánoknál, az eredendően irónikus népnél lett belőle gulyásbáró. 

Koppenhága mindig forgalmas kikötője

Földművesek

Mi az a gulyásbáró? Eleinte azokat nevezték így a dánok, akik gulyáskonzerveket gyártottak (ne kérdezd, hogy miből) és adtak el (ne kérdezd, hogy mennyiért) a hadviselő államoknak. De aztán tovább futott a szó karrierje, megnőtt, megtestesedett és ma már nemcsak a gulyáskeverőket nevezik így, hanem mindenkit, akinek üzlete, keresete, nyeresége a háború. Gulyásbáró az ma Dániában, aki a nagy világkálvárián kalmárkodik. Gulyásbáró az, aki konzervet ad el, aki zsákkal kereskedik, aki vajat vesz, aki tojást továbbít, aki eleven marhát liferál és aki vágott sertést pakkoltat. A mező barma, a ketrec tyúkja, az ól sertése csak azért legel, kapar és túr, csak azért tejel, tojik és hízik, hogy ő megfejhesse, kiköpülhesse, megvehesse és levágathassa. A gulyás szó ma már nem magyaros módon elkészített húsételt jelent, hanem jelenti és szimbolizálja a háborús nyereséget. Ahogy Kuglerból cukor, ahogy Hunyadi Jánosból keserűvíz, úgy lett a gulyásból Dániában hadivagyon. A gulyás szó átkerült a szakácskönyvből a nemzetgazdaság lexikonába. 

Frederikshavn

Tengerparti hotel Dániában

Ki a gulyásbáró? A gulyásbáró az, aki Angliából külön erre a célra ma fabrikált XVI. Lajos-korabeli bútorokat hozat. Ő az, aki a Berlingske Tidendében közzéteszi, hogy ő, grosserer Orla Mortensen háromszázezer koronáért megvette murermester Christian Hansen tengerparti villáját. Ő az, akinek a kedvéért megtelnek régi divatjukat mult szmirnaszőnyegekkel a Frederiksgaden az üzletek. A gulyásbáró fürdik ma Klampenborg és Skodsborg fürdőjében. Az ő jachtja és motorcsónakja áll vakítófehéren a kopenhágai Lysthavn kék vizén. Nincs ma fővárosa Európának, ahol annyi autó fut az utcán, mint Kopenhágában. Kérdezed, ki ül benne? A gulyásbáró! A gulyásbáró felesége hordja ma a legdombosabb tornürt. Az ő leánya, a gulyáscomtesse jár a legbontottabb hajjal. A fia… Tele vannak a kopenhágai vendéglők az apák fiaival. A dán férfiak többnyire karcsú, nyulánk emberek, de ezek az ifjú gulyásbárók vaskos, bikanyakú legények. Lármájuk fölveri a termet, a drága, nehéz italok, csöndes meg gyöngyöző borok téglavörössé gyulasztják az arcukat. 

Dyrehaven a dán szarvaspark

Korabeli vidéki Dánia

A gulyásbáró nem elvétett egyes eset, hanem tömegjelenség ma Dániában. Történelmi pillanat ez, most látja az ember Dániában, hogyan születik a vagyon. Ah, csakugyan úgy van: minden pórusából vér és szenny csorog, ahogy kipattan burkából. A gulyásbárónak elvei vannak. Ha Angliának szállít, akkor dörög a bocheok ellen, ha Németországnak, akkor nincs perfidebb Albionnál, a tengeri kígyónál. De azért akárhogy haragszik is az egyikre, nem akarja elrontani dolgát a másikkal sem, mert hiszen inter arma megszünne az üzlet is. Ez az ő jól értelmezett semlegessége. A gulyásbáró semleges, mert ha nem volna az, nem kereshetne pénzt.

Vidéki ház Rarupban

Dánia 1916

Kikből lettek a gulyásbárók? Alkalmi ügynökökből, akik most útikofferjükben fölfedezték a nagykereskedő marsallbotját. Rőfössegédekből, akik rövid rőfjüket megtoldották a spekulálás lépésével. Sertéshajcsárokból, akik most mérlegre állították magukat és súlyosabbnak bizonyultak minden eddigi sertés-napoleonnál. Vajalkuszokból, akik most vajfejedelmek lettek. Mészárosokból, akik most nagyhatalmakon vágnak eret. Kishivatalnokokból, akiknek a Háborúisten több észt adott, mint amennyi a hivatalukhoz kellett. Könyvelőkből, akik megunták, hogy az élet főkönyvének mindig csak a Tartozik oldalára kerüljenek és átlendültek a Követel oldalra. Reederek-ből, akiknek, mondd és írd, egy rozzant vitorlásuk járta a Sundot meg a Nagy- és Kis-Belt óceánját.”

Dán kikötő

Szövetkezeti gazdálkodás


Dániát az úgynevezett paraszteldorádót mindig is mintaszerű földműves államként emlegették, ahol a paraszt úszik a jólétben és ahol a mezőgazdasági kisüzem bebizonyította életképességét. A dán mezőgazdaság hosszú időn keresztül tényleg kitűnően működött. Köszönhette ezt kedvező földrajzi helyzetének és a szövetkezeteknek, amely akkoriban még különlegességnek számított. Dánia még a múlt században meginduló gabonaverseny ellen nem a magas vámokkal védekezett, mint oly sok más állam, hanem a szemtermelésről áttért az állattenyésztésre és a takarmánytermelésre. Anglia és Németország szomszédsága, és az ottani mezőgazdaság teljesen háttérbe szorulása, kedvezett ennek az áttérésnek. A fejlődés és növekedés óriási volt. 

Koppenhága Amagergade utcája télen

Társasági élet a jégen (1917 Dánia)

Pogány könyvét olvasva először az jutott eszembe, hogy a szerző irigyelte talán a dánok sikerét. Aztán, ahogy haladtam a műben előre egyre inkább úgy éreztem, hogy mégsem irigység, hanem egyfajta furcsa elegye a csodálatnak, az elkeseredésnek, a haragnak és reménynek, amit kiérzek a szerző mondataiból. Csodálta teljesítményüket, ugyanakkor az akkori magyar helyzet miatt negatív érzései voltak, de végül utazása végére egyfajta modellt kapott a jövőre nézve, amely mintha reménnyel töltötte volna el. A szerző stílusa és humora is magával ragadó, valamint a mű mondanivalójának kortalansága. A könyvben olvashatunk az angol kereskedelmi kémkedésről, a hullahalászok partjáról, a dán gulyásbárókról, a városról ahol nincs szegény ember és a szociális parasztról is, de mindeközben megismerjük egy nagyon érdekes nézőpontból az első világháborúban semleges Dániát. Tény, hogy nem mérhető a mű egy klasszikus útleíráshoz, mert valójában nem az, de azt gondolom, mint egyfajta útinapló van létjogosultsága a műnek az ELBIDA projektben. Sajnálatos, hogy a mű nem lelhető fel elektronikus formában az interneten, mert így csak keveseknek lesz lehetősége elolvasni a könyvet, amely pedig mindenképpen az ajánlott kategóriát képviseli. Függetlenül azonban ettől a nehézségtől, akinek a kezébe akad a könyv, az egy szék közelében olvasson csak bele, mert bár nem egy hosszú mű, de letenni nagyon nehéz és állva végigolvasni pedig kényelmetlen:)