2017. szeptember 25., hétfő

Székelyföld

Cholnoky Jenő az MFTK sorozatban bemutatott, „Erdélyi képek” című kötetéről szóló cikk a 3. legolvasottabb bejegyzés az ELBIDA projektben eddig megjelent 130 bejegyzésből. Cholnoky bár kiváló író volt (akivel még találkozni is fogunk a blogban), mégis azt gondolom a bejegyzés népszerűségét valójában a térség, azaz Erdély népszerűsége és szeretete okozza. Erdély 1947-es végleges elvesztése a mai napi fájdalmas emlék a magyar népnek. Talán éppen ebből a veszteségélményből eredő (hon)vágy miatt olyan rendkívül népszerű úti cél a mai napig Erdély. Az ELBIDA projektben az elkövetkező bejegyzések között több, Erdéllyel vagy annak egy részével kapcsolatos kötet fog szerepelni. Az első a sorban egyik személyes kedvencem. Dr. Hankó Vilmos „Székelyföld” című műve egészen lenyűgöző munka. A szerző, aki igazából vegyészként, kémikusként szerzett igazán hírnevet magának, választmányi tagja volt az Erdélyrészi Kárpát-Egyesületnek is. Ebben a minőségében, és mint Székelyföld nagy ismerője kérték fel, hogy írjon egy a területet szóban és képekben bemutató művet a magyar közönségnek. Az elkészült munka 1896-ban jelent meg Budapesten, a Lampel Róbert (Wodianer és Fiai) császári és királyi udvari könyvkereskedés kiadásában, összesen 352 oldal terjedelemben. A könyvben 115 kép található melyeket Goró Lajos, Huszka József és Tull Ödön rajzolt. A kiadás anyagi feltételeit az Erdélyrészi Kárpát-Egyesület biztosította.

A díszes borítójú kötet



Lemhényi Hankó Vilmos vegyész, kémikus és tanár 1854. március 2.-án született Parajdon. Apja Hankó János sóbányamérnök, míg anyja Topler Klára volt. Középiskoláit Kolozsvárott, Budapesten és Lőcsén végezte. Egyetemi tanulmányait ismét Kolozsvárott végezte, majd ugyanitt 1877-ben tanári képesítést szerzett vegytanból és természettanból. Még abban az évben kinevezik a dévai állami iskola kémia tanszékére tanárnak. 1879-ben a kormány megbízásából Ausztriába és Németországba utazik, hogy az ottani kémiai laboratóriumokat tanulmányozza. 1885-ben saját kérelmére a budapesti II. kerületi állami főreáliskolához helyezik át, melynek később, 1907-től igazgatója is lesz. 1894-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Szakterülete az ásványvízelemzés volt és nagy elhivatottsággal népszerűsítette a kémiát, mint tudományt. Egyik legismertebb és legnagyobb vállalkozása az Universum évkönyv volt, melynek szerkesztője volt. Az összesen 10 kötetből álló ismeretterjesztő munka 1904 és 1924 között jelent meg „Universum - találmányok, felfedezések, utazások, vadászkalandok, hasznos tudnivalók, mulattató és tanulságos kísérletek - évkönyv a család és ifjúság számára” címmel. A sorozatban a kor számos ismert szerzője publikált. Ezen felül több könyve és számos tudományos cikke jelent meg. 1923. november 21.-én, 69 éves korában, Budapesten hunyt el.

Részlet a könyvből:

„A bérczes Székelyhazában 200 n.mértföldnyi területen kompakt tömegben él 450,000 székely magyar.


Borszék felé. A Maros-szorosban. (Szerecsenhegy)

Sziklaszoros a Zsedánpatak felett

Középtermetű, erőscsontu, izmos, karcsú nép. Szorgalmas, értelmes, ügyes, utánozhatatlan művésztehetség, emellett erős, mint az a sziklalánczolat, mely festői szép völgyeit, aranykalászos rónáit köríti. Annak, a ki a határvidéken áll, a nemzeti ügy szolgálatában edzettebbnek és fegyverzettebbnek is kell lennie a többieknél!


A Gyilkostó, mögötte a Nagy-Czohárd

Fehér-mező

Őrálló hivatásában ezer esztendő óta mellével fedezi Magyarországot a kelet felől jövő támadások ellen. Mig egyik kezével harczolt, a másikkal épített, arasznyi földjén küzdött a mindennapiért verejtékes munkával. Ez élet-küzdelem a székelynél már azon korban veszi kezdetét, amelyben másutt csak örömet kinál az élet; és addig tart, a míg az élet.


Egyeskő

Balabánya. (Tárna-nyilás)

A Székelyföld áldott föld, de erős munka nélkül nem enged át egy darab kenyeret sem. Ha felkeressük a székelyt otthonában, tanúi lehetünk küzdelemteljes életének. A hajnal már nem találja ágyában. Munkája a hajnallal kezdődik. Itt meredek hegyoldalon elképzelhetetlen fáradsággal szántja silány földjét, versenyt dolgozva barmaival. Ott távol övéitől, távol házától, falujától, havasi erdők útvesztőiben legelteti állatait ; nyugvóhelye a zöld pázsit, takarója az égboltozat. Amott tutajfát vág, meszet éget, fát vág, csúsztat, úsztat, deszkát fürészel, fát, borvizet szállít, kezének munkájával kereskedik, házal, s mindezt azért, hogy megtarthassa szerzett, vagy őseitől örökölt 1 —2 holdas birtokát, fenntarthassa házát, fizethesse adóját s megszerezze szegényes rozskenyerét, puliszkáját. Ez a szakadatlan küzdelem, bérezés hazájának szélsőséges klimája a létért küzdelemre megaczélozták, az élet harczaira edzettebbé, kitartóvá, szívóssá, munkássá tették a székelyt. A sok akadály, mivel megküzdeni kénytelen, testi- és lelki tehetségét nagy mértékben kifejlesztette; élénk felfogásuvá, éleselméjüvé és okossá tették; mint az örmény, vagy mint a zsidó, a székely is, saját előnyére tudja fordítani az életnek minden viszonyát és helyzetét.


Petroleum-furótorony Gyímes vidékén

Petroleum-kutatás Gyímes vidékén

E tulajdonságoknak tudható be, hogy a maroknyi nép, mely a létért való küzdelem kereszttüzében annyiszor vérezett, sokszor majdnem elvérezett, annyi veszteséget szenvedett, többször majdnem kiirtatott: nemcsak mindannyiszor feltámadott, de megerősödött s a néhány ezerből majdnem félmillióra szaporodott. A bibliai mustármag paraboláját látjuk illusztrálva a székelységnek életében.


A gyímesi vám a Gyímesi-szorosban

Szent-Mihály

A székelynek folytonos katonáskodásából kristályosodtak ki azon tulajdonságai, melyekről költők éneket énekeltek, a melyek közmondásként a magyar nép száján forognak, a melyeknek egyes nyilvánulásai a hír szárnyán bejárták egész Magyarországot. Ezek a tulajdonságok: a rettenthetetlen bátorság, a szabadságszeretet és az önbizalom.


Csík-Somlyó

A csík-szeredai vár

Hogy a székely senkitől sem fél, csak az istentől, arról ezer csatában tett tanúbizonyságot. Fegyvertelenül jelent meg Rákóczy táborában a székely. Minek hurczolja a hosszú úton magával a nehéz fegyvert? „Hoz eleget az ellenség, majd elveszi tőle." A franczia háborúk alkalmával a székely katonák azzal a kéréssel járultak a fővezérhez: jelölné meg nekik az ellenségnek reájok eső részét; hamarosan levágják és azután hazamennek, mert otthon sok dolog várja őket.


Szent Anna-tava

Tusnád. Apor-bástya

Az agyagfalvi gyülésen összegyűlt a székelység tanakodni azon a felhiváson, a mely őket fegyverbe hívta 1848-ban a haza védelmére. Sokáig tanakodott ez a megfontolt, elmés nép, hallgatván a magas faalkotmányról a szónoklatokat. Egyszerre előlép egy férfiu, szabad székely ember, — a székelynek a szabadsága volt a gazdagsága, — felsiet a rendkívül magas állványra és így szól: emberek, székelyek, itélje el a dolgunkat az Isten. Én innen leugrom és ha bajom nem esik, akkor az ügyünk jó, az Isten velünk van és győzni fogunk. És leugrott és épen maradt és a székely csatába ment és harczolt, mint az oroszlán.


Tusnád. Csónakázó tó

Tusnád-fürdő

A székely senkitől sem fél, csak az istentől; senkiben sem bizik, csak az istenben és önmagában. Érdekeinek ő maga az őrizője, gondozója; jussának maga a védelmezője. Ezt aztán — ha kell — karhatalommal is megvédelmezi.


A sikló felső állomása (1105 m. magasság)

A Pokolsár fürdő

Ha saját erejével nem képes igazságát kivívni, a prókátor segítségéhez fordul. Veszszen oda — nem bánja — marhája, háza, földje, csak legyen igazság: de ez az igazság aztán az övé legyen. És megindul a pör, a melynek csak a prókátor látja hasznát s az unoka, vagy dédunoka a végét. „A székely — tartja a közmondás — halandó, de pöre halhatatlan."


Előpatak

Előpatak (főút)

A székely ingerlékeny, könnyen föllobbanó természet; de haragja olyan mint a nyári vihar: hirtelen lecsap, félelmesen dühöng, azután a milyen gyorsan támadt, épen olyan gyorsan lecsendesedik. A harag — ha csak nem életbevágó dolog volt az okozója — semmi nyomot nem hagy becsületes, jó szivében.


Az apáczai romok

A köpeczi Zeyk-tárna

A székely vidám mint a hegyről lesiető patak, mulatni vágyó s a mértéken túl vendégszerető nép. „A magyar jó szívvel látja vendégeit" — mondja Kővári — „a székely jóságával megbetegíti.” Játszi, vidám kedélye, tréfára való hajlama a legjelentéktelenebb megjegyzésére is a jókedv hímes virágát rajzolja. Szakadó esőben viszen egy urat szekerén a székely. „Vajjon kitisztul-e az idő, bátya?" kérdi az úr a szekerest. „Bizony, ha így tart, aligha”, felel a kérdezett.


Baróth piacza

A parajdi sóhegy

A székely eszejárása furfangos, a hozzá intézett kérdésekre ezeribe egyszer ad egyenes választ s a kérdésre is sokszor kérdéssel felel. Azon kérdésre p. o. hány gyermeke van kendnek bátya? a székely így felel : „ Aval együtt, ki a mult Szön Mihájkor möghót, három héján tíz.'' Hát küssebb gyermökik hány esztendős? „A bíz, a ki azt éri, esztendő ijenkor két esztendős léssz.'' A székely eszének ezen nem egyenes úton járását maga is elismeri, midőn így beszél: Egyik észömmé azt gondótam, hogy mönnénk-é a vásárba, de a másik észömmé azt gondótam, hogy ne mönnénk-é.


A parajdi sóbánya-telep

A homoród-almási barlang

A székelyek katholikusok, reformátusok, unitáriusok és szombatosok. Ez utóbb, egy a mózes valláshoz közel álló, nem engedélyezett felekezet. A római katholikusok a csiki- és gyergyói medenczében, a háromszékinek északi részén s a két Küküllő forrásvidékein laknak. A reformátusoknak a háromszéki róna, az Olt alsó völgye és a Hargita nyugati oldalának egy része — az unitáriusoknak pedig a Homoród- és Nyikó-vizek völgye a lakóhelyük. A szombatosok a Kis- és Nagy-Küküllő folyók között laknak. Számuk ma már nagyon csekély.


Lobogó-fürdő

Szentkeresztbánya, háttérben a Hargitával

A székely, akármelyik vallás szertartásai szerint imádja is istenét, nagyon vallásos. Legalább két kimagasló és kitünően gondozott épületet találunk minden faluban; egyik az istenháza, a másik az iskola. Meglátszik rajtuk, hogy a hány ember a faluban, annyi az őrizője és gondozója. A templom a szó-szoros értelmében is kimagasló épülete a falunak, a mennyiben többnyire emelkedettebb helyre építették.”


Homoród-fürdő

Székelykapu

Az Osztrák-Magyar Monarchia bukása után, 1918 késő őszén a románok betörtek Erdélybe. A székelyek helyi ellenállásán kívül gyakorlatilag akadálytalanul haladtak nyugat felé. Az első világháborút követően Erdély és egyéb területek megszerzésével Románia megduplázta területét és lakosságát, míg ipari kapacitását pedig 2,5 szeresére növelte. 1940-ben aztán a második bécsi döntésnek köszönhetően 43 492 km²-t visszakapott Magyarország. Lényegében Erdély északi és keleti részét, benne 90%-ban a magyarok lakta Székelyfölddel. A visszakapott terület teljes 2,5 millió fős lakosságból akkorra már több mint 1 millió fő román volt. A második világháborút lezáró 1947-es párizsi békeszerződés érvénytelenítette a bécsi döntéseket és végleg leszakította Erdélyt Magyarországról. 1918. december 1.-ére emlékezve a román parlament 1990-ben, december 1.-ét a „Nagy Egyesülés Napja” néven nemzeti ünnepnek nevezte ki.


Udvarhelyi székelyek

Székely ház és kapu

Székelyföld alatt az Erdély területén található, „történelmi” székely székek területét kell érteni. A történelmi Székelyföldhöz tartozott a mai Kovászna (Háromszék) és Hargita megye (Csíkszék, Udvarhelyszék), Maros megye egy része (Marosszék) és a mai Fehér és Kolozs megyék kisebb darabjai (Aranyosszék). Hankó Vilmos erről a területről készített egészen csodálatos munkát. Nem pusztán egy földrajzi leírásról beszélünk, a mű sokkal több annál. Hankó jó stílusban mutatja be a székely nép eredetét, a székelység történelmét, Székelyföld földrajzát, szépségeit, emlékeit, kőzeteit, fürdőit, állat és növényvilágát valamint magát a székely népet. A bevezető ismeretterjesztő részt követően kézen fogja az olvasót és végigvezeti őt a teljes Székelyföldön, rendkívül alapos idegenvezetés mellett. A magával ragadó mű nagyon olvasmányos és tovább fokozza az élményt az időről-időre felbukkanó illusztráció. Komplex és komoly munka ez, amely nem csak a korabeli megrendelő igényeinek felelt meg, hanem a ma olvasói számára is hiányérzetmentes élményt biztosít. Az Erdélyrészi Kárpát-Egyesület alapcélja a könyv létrejöttével az volt, hogy megismerjék és népszerűvé tegyék Székelyföldet a turisták, s elsősorban a magyar turisták számára. A mű ennek az elvárásnak tökéletesen megfelelt akkor is és megkockáztatom, hogy ma is felvenné a versenyt egy modern útikönyvvel. Aki már járt Székelyföldön annak a mű olvasása bizonyára csodás emlékeket idéz majd vissza, míg aki eddig még nem jutott el erre a vidékre, az a könyv olvasását követően jó eséllyel dönt a mihamarabbi utazás mellett. Az eredeti 1896-os kiadású könyv ritka, nehezen beszerezhető és drága, de szerencsére létezik belőle reprint kiadás, amely sokak számára teszi lehetővé, hogy kézzelfogható könyv formájában is elolvassák a művet. Aki azonban nem ragaszkodik a papír formátumhoz, annak lehetősége van elektronikus formában az Országos Széchenyi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárából ingyenesen letölteni és elolvasni azt. Bármelyik utat is választja az olvasó, biztosíthatom fantasztikus olvasmányélményben lesz része. Akik szeretik Székelyföldet azoknak talán ajánlani sem kell, akik pedig eddig nem szerették vagy nem ismerték e vidéket azoknak pedig erőteljesen ajánlott a mű. dr. Hankó Vilmostól elbúcsúzunk az ELBIDA projektben, de egy újabb különleges mű kapcsán rövidesen visszatérünk Erdélybe ismét.