A Közeli Keleten

Benyomások, útijegyzetek a Levante országaiból

A most következő mű szerzője korántsem nevezhető klasszikus útirajzírónak. Bár nagyon termékeny író volt, ugyanakkor útleírás csak egyetlen van, amely a nevéhez kötődik. „A Közeli Keleten – Benyomások, útijegyzetek a Levante országaiból” című mű szerzője Dezséri Bachó László, aki elsősorban radikális politikai nézetei és gyöngyösi levéltárosként a településről írt munkái miatt „ismert”. Valódi ismertsége azonban igen szűk körben létezik, hiszen életéről is alig lehet adatot találni, egyes források szerint egy tudatos folyamat eredményeként. A csekély információ ellenére, azonban azt biztosan tudjuk a mű, Megyery Ella által írt előszavából, hogy sokat utazott, Afrikában tizenhatszor fordult meg, de bejárta Európát, Ázsiát, Észak- és Dél Amerikát is. A korabeli pesti lapoknak több „úti levelet” is küldött, melyek meg is jelentek, de mind álnéven. Saját nevén ez az egyetlen mű mely a témában megjelent. A kötetet 1935-ben adta ki Budapesten a Stádium Sajtóvállalat Részvénytársasága. A mű összesen 243 oldal terjedelmű és a címlap képpel együtt 27 kép található.

Dezséri Bachó László

Dezséri (Dezséry) Bachó László magyar királyi alezredes, tanár, író és történész 1885. április 25-én született a nógrádi Lőrinciben. A Ludovika Akadémia nyelvtanáraként és történészként lett ismert. Katonai szakszótárai saját korában közismertek voltak. Legtöbb művében Gyöngyös történelmével foglalkozott, hiszen a második világháború utolsó éveiben Gyöngyös város levéltárának kezelőjeként dolgozott. Nyugat-Németországban, a bajorországi Eichendorfban hunyt el 1953. november 8-án, 68 éves korában. A nemzeti emigráció nagy részvéte mellett november 10-én temették el, koporsóját magyar zászlóval terítették le. Művei közül több tiltólistára került 1945-ben. Egyes források szerint rendkívül hiányos életrajza annak köszönhető, hogy 1945-ben művei betiltása mellett, életrajzi adatait is tudatosan eltüntették.

Részlet a könyvből:

„Amint a szíriai partokhoz közeledik a hajó, már jelentékeny távolságból láthatók a Libanon meredeken leereszkedő hegyláncai, a több mint kétezer méter magasságig felkapaszkodó Dzsebel Keneise és Dzsebel Sanin csúcsokkal. A messziről szinte függő- legesnek látszó hegyfal tövében eleinte nem is lehet felfedezni a keskeny parti síkságot, ahol a csaknem negyedmillió lakost számláló nagyváros rejtőzik. A Szent György-öböl partjának ez a lapos része csak akkor válik láthatóvá, amikor a rajta épült Beirut is megjelenik a láthatáron. Meglep a váratlan kép. A táj eddig olyan volt, amilyennek a feniciaiak, az arabok és a keresztes vitézek láthatták. Szinte rosszul esik, hogy valami romantikus, keleti város helyett, egy európaias kikötő képe bontakozik ki, hasonló azokhoz, amelyek az európai Levantén is tucatjával teremnek. Az öböl előtt egy nagyobb hadihajó és torpedónaszád sötét tömegei válnak el a háttértől, a kikötő irányából palaszínű motorcsónakok siklanak feléjük a hullámok tetején. Ezek a hadihajók, mint az itt horgonyzó kereskedelmi járművek nagyrésze, a francia lobogót viselik.

Sztambul. Részlet az Aranyszarvból

Sztambul. Hágia Szófia mecset

Gyorsan végezve a vámvizsgálat formaságaival, néhány óra Beirut megnézésére is jut. Ez a rövid idő erre teljesen elég, mert Beirut a turista szempontjaból is érdekes látnivalókban meglehetősen szegény. Bár Berytus, a mostani város őse, nagy szerepet játszott a rómaiak idejében és híres intézményei között világhírű jogi akadémiája is volt, ebből a korból semmi emlék nem maradt vissza; elporlasztották a földrengések, az arab pusztítások és a keresztes hadjáratok zivataros eseményei. A keresztesek uralmának idejéből származó templom, a maroniták székesegyháza, a nagy mecset, a zsidó és amerikai egyetem képezi a város látnivalóit. Maga a város jellege sem nagyon marasztalja a keleti képek után kutató átutazót. A muzulmán elem teljesen háttérbe szorul a görög, maronita és újabban a francia lakosság mögött. Tipikus levantei kikötőváros ez, élénk és forgalmas, s ha nem volna egy különben meglehetősen szegé- nyes, visszafejlődő muzulmán negyede és ha a mohamedán törzsek népviseletei nem vegyülnének az európai törzsek közé, Beirut nem egy helyén tökéletes volna valamelyik déleurópai város, a ragyogó korzón pedig akár Marseille illúziója. Jól rendezett, szépen befásított terek és boulevardok, a hegyoldalra felkapaszkodó, egyenes utcák hirdetik, hogy Szíria küszöbére is rátelepedett, minden jel szerint örökre, az európai civilizáció.

Sztambul. Achmed szultán mecsetje

Ruméli Hisszar vára a Boszporuszon

Sztambul. A Jedikulé

Még ideérkezésem előtt azon gondolkoztam, hogyan lehetne legjobban megoldanom a Szíria és Palesztina belsejébe tervezett kirándulásomat anélkül, hogy a Levantén is tucatszámra burjánzó utazási irodák által toborzott embernyájak valamelyikéhez csatlakozzam. Ezek az irodák, bár nem túlságosan drágán, de mégis csoportosan szállítják utaskaravánjaikat az ország belseje felé. A személyszállító hajókon is felütik tanyájukat az utazási irodák képviselői és az utasok legnagyobb része, csupa kényelemszeretetből, rendesen ezekhez csatlakozik. Ilyen kirándulókkal később Damaszkuszban és a Szentföldön is találkoztam. Többen keservesen panaszkodtak a gyenge elszállásolás, a nem kielégítő ellátás, az elégtelen számú és tájékozatlan vezetők, a tömegkirándulásokkal járó kellemetlenségek és főleg egymás társasága miatt.

Sztambul. Bajazid-tér

Kilátás az Aranyszarvra Ejub temetőjéből

Muzulmán negyed Rhodoszban

A Levante országaiban nem mindig lehet túlságosan kényesnek lenni szállás és élelmezés tekintetében; de azt elismerem, hogy heterogén, különféle nemzetiségű és korú, főként pedig a különböző műveltségű emberek társaságának állandó tűrése olyan kényszerzubbony, aminek viselése még a flegmatikusabb ember idegeit is megviseli. A beiruti mólón a véletlen sietett segítségemre egy becsületes arcú, keresztény arab képében, aki autótulajdonos és egyben idegenvezető is volt. Ez elfogadható árért vállalkozott arra, hogy tervbevett utamat velem teszi meg. Van ugyan Beirutban vasút is, amely Damaszkusznál csatlakozik a Kis-Ázsia és Palesztina felé vezető fővonalhoz, de ezen a vidéken a vasúti utazás nem európai embernek való mulatság. A vonatok lassúk, kényelmetlenek és nem nagyon tiszták, mint közlekedési eszköz, tehát csak a gépkocsi jöhet tekintetbe. Az önként kínálkozó megoldási mód különben nagyon kielégítő volt, mert arab vezetőm művelt, pontosan tájékozott, becsületes és igen mulatságos útitársnak bizonyult, aki a világháború alatt mint tolmács szolgált a törökök és a központi hatalmak palesztinai hadseregének parancsnokságánál.

Rhodosz. Sant Atanasio-kapu

Damaszkusz. Az Omajádok mecsetjének árkádjai

Damaszkusz látképe

Már a törökök idejében is nagyon jó volt a Beirutból Damaszkuszba vezető országút, most pedig mintaszerű. Beirut után és Damaszkusz előtt 40—50 kilométernyire aszfalttal van burkolva, a hiányzó rész burkolása pedig éppen most folyik. A népszövetségi mandátum gyakorlásával megbízott franciák, miután az úthálózat elégtelensége miatt jelentékeny veszteséget szenvedtek a drúzok elleni harcaikban, az utakat lázas sietséggel építik ki az egész Szíria területén. Különös gondot fordítanak a Damaszkuszon át Bagdadba és onnan Perzsia, India felé vezető főútra, amelyen az Ázsia szíve felé irányuló szárazföldi forgalom tekintélyes része bonyolítódik le. Ennek az országútnak forgalma Európára emlékeztet. Nem is említve a számtalan személyautót és autó- buszt, teherautók és hosszú autókaravánok egymást érik. A bennszülötteknek a civilizáció áldásaihoz hozzászoktatása tekintetében máshol sem túlságosan kíméletes franciák eléggé egyszerű módon oldják meg az építés problémáját, itt Szíriában is. Az útvonal mentén fekvő községek és telepek, a lakosság számához képest, kötelesek bizonyos számú munkást ki- állítani. Az így összeterelt munkások, francia zsandárok és feltűzött szuronnyal sétáló gyarmati katonák felügyelete alatt, a nehéz robotmunkát nagyszerű eredménnyel végzik el. A francia megszálló haderő hadoszlopai és páncélautói most már gyorsan mozoghatnak a mindenfelé kiépített mintaszerű országutakon.

A Dervis-mecset Damaszkuszban

Baalbek romjai között

A nagy mecset Damaszkuszban

Nagyon érdekes és látványos a Libanonon át vezető autóút. A hegység lejtője, Beirut fölött, még fel tud mutatni valamelyes vegetációt, de a sokat emlegetett libanoni cédrusfák ma csak a mesék birodalmában léteznek. Mondják ugyan, néhány árva példány van még belőlük valahol. A nyugati lejtőkön bokrok és alacsony fák tenyésznek, Imitt-amott lát az ember egy csenevész erdőparcellát, de ezek nem is hasonhatók a Mátra vagy a Bükk gyönyörű erdőségeihez. De mivel ebben az országban minden zöld hely, ha tenyérnyi is, valóságos Isten áldása, Beirut fölött, az árnyékosabb helyekre letelepedett arab falvak mellett, egymás után létesülnek az üdülőtelepek. A damaszkuszi és szíriai francia hatóságok is idemenekülnek nyaranta, az alsóbb régiókban uralkodó nagy hőség elől.

Kafarnaum romjai

Tibériás

Kána Galileában

A felfelé kígyózó szerpentinút utolsó kanyarulata körül azután minden növényzet eltűnik és a hólepte csúcsok között tátongó völgyekben sivár, csaknem lakatlan karsztvidéken kanyarog lefelé az út. Ha akad valami kis patak vagy sovány vízér a völgyek fenekén, valami nagyon szegényes növényzet is felfedezhető, de művelhető föld alig. Az a néhány nyomorúságos házcsoport, ami itt-ott feltűnik, falunak nem nevezhető.

Názáreth

Jeruzsálem. Gethsemani-kert

Jeruzsálem. Absolon sírja

Bennszülöttekkel az egész úton alig találkozunk, kivéve az építő-munkásokat, néhány szomorú tevekaravánt, néhol pedig, az út szélén sátrak alatt táborozó, piszkos tarka rongyokba öltözött beduinokat, a sivatag cigányait. De gyakran látunk remekül felszerelt, tropikus egyenruhába bujtatott francia csendőröket, akik szép paripákon, lövésre készen tartott fegyverrel ficánkolnak a vakító napfényben szinte izzó utakon. Minden három-négy kilométer távolságban egy védelemre berendezett, szeges drótkerítéssel körülvett, kőből épült őrház van, hasonló azokhoz a Blockhausokhoz, amelyeket a régi monarkia építtetett Bosznia-Hercegovinában. A francia őrházak lőréseiből gépfegyverek csövei merednek ki az országútra és figyelmeztetik az arrahaladó bennszülöttet arra, hogy ő most francia védelem alatt áll. S ha ez a figyelmeztetés nem volna eléggé hatásos, a megszálló csapatok komolyabbal is szolgálnak: a pusztaság közepén épült francia repülő- tér hangárjai és barakkaszárnyái felett bombavető repülőgépek gyakorlatoznak. A jó szíriai már tapasztalatból tudja, ezeknek a gépmadaraknak hivatása az, hogy a francia protektor és az arab védenc között fennálló, szívélyes viszony tartósságát és zavartalanságát biztosítsák.”

Jeruzsálem az Olajfák hegyéről

Jeruzsálem. A Siratófal

Jeruzsálem. A damaszkuszi kapu

A műben a szerző egy hosszú, több országot érintő utazásáról számol be. Olvasóként Törökországban kapcsolódunk be az utazásba, majd Rhodosz, Cyprus, Libanon, Szíria érintésével érkezünk végül a Szentföldre. A mű nem egy klasszikus útleírás abban a tekintetben, hogy pusztán egy földrajzi leírásról lenne szó, hanem sokkal inkább egy történelmi, földrajzi és etnográfiai tanulmány, mely mélységében mutatja be az érintett országokat. A könyvet olvasva több ponton érzékelhető a szerző politikai nézete, de mindettől függetlenül egy igen jól megírt izgalmas és olvasmányos kötet. Dezséri Bachó László annak ellenére, hogy „saját elmondása” szerint sok csalódás érte az út során, mégis fájó szívvel hagyja el a vidéket, hiszen azt gondolta, hogy a „Közeli Kelet régi bája és varázsa, régi romantikája foszladozik s nemsokára eltűnik, visszahozhatatlanul”.

Jeruzsálem. Omár kalifa mecsetje

A Jordán folyó

A Holt Tenger partján

A könyv nem számít extrém ritkának, de ennek ellenére azért gyakorinak, vagy könnyen beszerezhetőnek sem mondható. Ismereteim szerint a műnek egyetlen kiadása van, ugyanakkor a Magyar Társadalomtudományok Digitális Archívumában elektronikus formában létezik, így onnan ingyen letölthető és elolvasható. Akit vonz a kelet világa, annak erőteljesen ajánlom a művet, hiszen egy nagyon alapos munkáról van szó, amely kimondottan olvasmányos is. Dezséri Bachó Lászlótól elbúcsúzunk az ELBIDA projektben, hiszen ő a témában az egyműves szerzők közé tartozik, ugyanakkor a Közel-Keletről szóló művek között munkája mindenképpen értékes olvasmány, így bemutatása alapértelmezett volt.