2017. november 23., csütörtök

Néhány hét a Szent Földön 1856-ban

Az előző bejegyzésben Dezséri Bachó László utazásának végállomása, míg a most következő szerző úti célja a Szentföld volt. A „Néhány hét a Szentföldön 1856-ban” című műben a szerző Hoványi Ferenc a címben is szereplő évben megtett zarándokútjáról meséli el élményeit. Hoványi többször utazott életében. 1846-ban beutazta Erdélyt, 1847-ben Németországot, 1850-ben Olaszországot és végül 1856-ban a Szentföldet. Két utazásáról számolt be útleírás formájában, elsőként az olaszországi, míg utolsóként a szentföldi útjáról. A jelenleg bemutatott szentföldi zarándokútról szóló mű, mely Hoványi utolsó nyomtatásban megjelenő írása, 1858-ban jelent meg Bécsben, Schweiger Antal gondozásában. Az összesen 368 oldalas műben 1 kép és 1 templom alaprajz található.




Hoványi Ferenc teológiai doktor, nagyváradi kanonok 1816. április 2-án született a Bihar megyei Köröstarján. Apja a malommester Hoványi János volt, aki egy erdélyi régi nemes család gyermeke volt. A nagyváradi főiskolában 1824-ben kezdte meg tanulmányait ahol négy latin osztályt végzett. 1829-ben Temesvárra ment ahol retorikát tanult és a német nyelvet is elsajátította. Váradon végezte a két bölcseleti osztályát. 1832-ben papi pályára lépett, majd a bécsi Pázmány-intézetbe küldték. Bécsben két szigorlatot tett, Pesten pedig bölcseletdoktori oklevelet szerzett, majd 1836-ban visszatért Nagyváradra. Itt a püspöki papnevelő tanulmány-felügyelője és reggeli hitszónoka lett. Később a Lajcsák Ferenc püspök által alapított vallásos gyermekek intézetben hittan előadásokkal foglalkozott. 1838. október 4-én szentelték áldozópappá, majd nem sokkal később teológiai doktorrá is avatták. Az egyházmegyei hivatalban iktató majd szentszéki jegyző lesz. 1840-ben püspöki titkárrá nevezték ki. Az 1839. évi országgyűlésen Pozsonyban küzdött a saját korában nagy port kavart vegyesházassági kérdésekben. báró Bémer László püspök szentszéki ülnökké neveztet ki, majd, mint titkár működött 1843 végéig. 

A szerző Hoványi Ferenc

Rövidesen váradi-velencei plébánossá és a körösvölgyi kerület helyettes alesperese lett. Ezt követően elment a Kraszna megyei Szilágysomlyóra plébánosnak, majd a kerület rendes alesperese és az ottani gimnázium felügyelője is volt. Ebben az időben több új iskolát is építtetett. Rövidesen Kraszna megye megválasztotta táblabírájának. 1847-ben a budapesti egyetemen a hittan tanárának nevezték ki azonban ezt a feladatott nem sokáig láthatta el, hiszen még azon évben ő felsége a király és testvérei magyar nyelvtanárának hívták meg 1849-ben nagyváradi kanonokká, 1853-ban a Keresztelő Szent Jánosról címzett nagyváradhidi préposttá, a pápa által pedig 1854 végén házi praelátussá neveztetett ki. Eközben beutazta Erdélyt, Németországot, Olaszországot és a Szentföldet is. A Magyar Tudományos Akadémia 1858. december 15-én tiszteleti tagjává választotta. Később a zsinati vizsgáló bizottmány elnöke is volt. 1871. december 11-én, 55 éves korában halt meg Nagyvárad-Olasziban. Életében számos költeménye, cikke és könyve jelent meg. Nagyváradon az 1840-es években irodalmi társulatot is alakított.


Részlet a könyvből:

„Augustus 17-kén otthoni szokás szerint jókor fölocsódván azon perczben léptem ki a födözetre, midőn ébredő napunk fényes arczát az enyelgő vízárból mintegy mosakodva kiemelé. Nem sokára véletlenül lecsapó sürü köd folyá körül deszkavárunkat; de megint fölülkerekedett az égi hős ellenállhatlan erejével, s a hivatlan vendéget hamar elüzé körünkből. Exultavit ut gigas ad currendam viam. Kedvező jelnek tekintők az olly bőven hulló fris harmatot is, mellynek következtében hajónk korán reggel egészen eső utáni lucskos képet mutatott. Az éjjel Dalmátország magas hegyei s apró szigetei mellett haladtunk végig, olly közel, hogy a tengerészek mondája szerint Zárának legalább egy kiváló csúcsoni erődjét megpillanthattuk volna. Nekem meg ad vocem Zára egy középkori zarándok sorsa jut eszembe, ki Hollandiából csak e tájig érhetvén, jó erős vászon lepedőbe göngyölve szállott a hideg és nedves mély sirba; szegényke még egy lábaihoz kötött kővel telt zsákot is kénytelen vala leczipelni magával, talán hogy az itélet napjáig föl ne jöhessen. Bennünket is azzal biztatott a szentföld bécsi főbiztosa P. Maczek , hogy szükség esetében a tenger fenekéről is lehet mennyországba menni; pedig ez a fő dolog. Hire sincs tehát a bajnak; minden esetre kárpótlást reménylünk onnan fölülről, nota bene ha magunkat ide lenn megbecsüljük.

A Szent Sír Templomának Homlokzata (eredeti kép a műből)

Jeruzsálem a damaszkuszi kapu

Nem tudom, mi baja lehetett a hollandi jámbornak; de nekem kevésbe mult, hogy az itteni borzasztó kesernyés tejes kávé meg­ ízlelése keserü gyümölcsöt nem termett. Azért is tanácslom mindenkinek, óvakodjék az illyen tengerre nem való nyalánkságoktul, s inkább várja be türelmes éhgyomorral a mindig tulságosan kielégítő villás reggelit, melly Kaltner szerint az ő ritka karácsoni ebédjével vetekedik. E nemes czélra szolgál a födözeteni hosszú ketreczekbe zsúfolt aprómarhák kövér egyeteme; szép alkalmat nyújtván a házi szárnyasok mindenféle nemeinek tanulmányozására, miglen az egyes példányok lassankint megszabadulnak kinos rabságukból, kinosabb halálos műtétel utján, hogy a tudós uri gyomrok életölő vágya kielégittessék. Ámde a szegény legények sem éheznek Lloyd gazdag asztalánál; s a körben földre, vagyis deszkára települt matróz-suhanczok és vénebb kamaszok irigylésig jó izüen nyeldelék szokott kedves makaronijukat. Hanem mégis legtöbbet evett maga potrohos Egittonk, óránként 30 pengő forint áru kőszenet emésztvén föl, mellynek szapora salakját rendes idő­ közben, ugy tetszik hatszor napjában, szokták kidobni Neptunnak olcsó áldozatul. Mindez pontosan megcsendülő harangszóra történik a hajón, mint valami jó fegyelmü zárda- vagy szigoru növeldében. Mikor a kormány kerekét tartó, meg a gőzös orra hegyén őrt álló egyének, vagy a kormos gépészek egymást fölváltják; mikor a hajó vendégeit délelőtt 10 órakor s délután négy körül enni híják: mindig kiszabott hangos jel által adatik tudtára mindenkinek, a kit csak illet, fontos teendője. Szabályos napirend és csín dolgában igazán sokat tanulhatni e durva tengerészektől, kivált ha kemény parancsnok áll az ügyek élén. Szóval minden tekintetben meg lehettünk elégedve sorsunkkal; csak a jó fris víz hiánya volt ránk nézve sokszor igen kellemetlen; annál inkább, mivel a corfui kormányzó lord számára nagy hordókban drága jeget vitt a gőzös szemünk láttára; s az alatt mi magunk habár egy csöpp enyhítő hideg ital után hasztalan epedezénk. De hiszen ollykor ollykor egy kicsit sanyargató nélkülözés a bucsujárat érdemét növeli.

A Szent Sír Templomának alaprajza
Jeruzsálem. Az Arany kapu

Eléggé szerencsések valánk bezzeg a szerfölött csendes derült égre, valóban arany időre tekintve; minek következtében a félelmes tengeri betegségnek még csak árnyéka sem mutatkozék nálunk. Igaz ugyan, hogy a ritkán viharos augustus havát általában legkedvezőbbnek tartják illyen utazásra; de olvastam én már alig négy éve iszonyú szélvész roncsolta gőzös tört kerekeiről, Candiatóli kényszerült visszatérésről, és Triestből másodszori elindulásról épen e dicsőített hónap folytában; s azért jobbnak tartom alázatos hálával elösmerni az Urnak különös kegyelmét, ki ugy látszik érezhetöleg velünk akar vándorolni P. Urban ohajtása szerint: »wohl wissend, das uns unsere Pilgerreise nur dann zum Segen werden könne, wenn der Herr selber mit uns pilgert« / jól tudva, hogy a zarándoklatunk áldássá válhat számunkra csak akkor, ha az Úr zarándokolni akar velünk / Lehet, hogy a dühöngő vész idején még kö­zelebb van hozzánk Isten atyai karja; mire nézve tanácsolják qui nescit orare, pergat ad mare; s talán épen ezért nevezek a vihart középkori német utasok is, franczia-olasz módra, szerencsének »Fortune«. De mondhatom, nagyszerü nyugalmában, midőn látkörödet ég- és vizén kivül semmi sem korlátolja, nem kevésbbé képes a tenger imára gerjeszteni; hiszen tetszöleg határtalan terjedelmű fölülete olly magasztosán tünteti elénk az isteni végetlenség fönséges képét Nem csoda hát, ha nekem annyiszor kedvem kerekedett huzamosan betekinteni e kristály tükörbe, mellynek varázs szine a nap különböző részeivel söté­tebb vagy világosabb árnyéklatu változatokon ment keresztül. Illyen nagy tudományú észleleteknek fölötte kedvezett a folyvást szendén lengedező kellemesen hűvös déli szél, meg az igen könnyü porköpeny alakú fehér vászon öltöny, mellynek használatát zarándok utódimnak jó lélekkel ajánlhatom. Reménylem, a figyelmes olvasó bölcsen észreveendi, hogy mi, hajóra szorult árva magyarok, igen gyakran foglalkozunk a légmérséklet és időjárás fontos kérdéseivel, mint valamelly unatkozni kezdő társaság ásitozó rendes tagjai.”

Hoványi rövid ajánlója 

A betlehemi út

Hoványi Ferenc utolsó műve nagyon izgalmas kötet, de pokoli nehezen olvasható. A szerző gondolatmenete, a korabeli nyelvezet, az apró betűk és a számos latin vagy német szövegrész nagyban nehezíti a kötet olvasását. Ugyanakkor, ha az ember elkezdi és sikerül beleszoknia ebbe a „nehezített” környezetbe, akkor élményszámba menő részeket is találhatunk, sőt a szerző humora sok ponton számomra nagyon kedves pillanatokat okozott. A 24 fejezetre bontott műben az 1856. augusztus közepétől, 1856. október végéig tartó utazás élményeit meséli el a szerző. A klasszikus úti beszámoló részek mellett, számos egyéni benyomást, apró történetet, illetve vallási és történelmi kitekintéseket is olvashatunk. Hoványi célja az írással kettős volt. Egyrészről bővíteni kívánta a vallásos témájú és magyar nyelvű művek körét, másrészről kedvet akart csinálni a szentföldi zarándoklat iránt, amely neki oly nagy élményt olvasott.

Jeruzsálem a Jaffa kapu

Jeruzsálem. A damaszkuszi kapu

Az életrajzi adatok tanúsága szerint a mű 1858-as megjelenését követően, a szerző 1871-es haláláig több műve már nem jelent meg, pedig azt megelőzően kimondottan termékeny író volt. Hoványi Ferenc a blog témájába illő művei ritkák és nehezen beszerezhetők, így kevesek számára van lehetőség klasszikus formában elolvasni vagy beleolvasni a műbe. A Debreceni Egyetem elektronikus Archívumának köszönhetően azonban ez a ritka mű is ingyenesen letölthető és elolvasható elektronikus formában. A mű elolvasása nem kis kihívás, de ennek ellenére is mindenképpen ajánlom a letöltését, hiszen egy igazi kuriózum Hoványi szentföldi zarándokútjáról írt műve. A szerzőtől végleg még nem búcsúzunk, hiszen Olaszországi útjáról írt műve még szerepelni fog az ELBIDA projektben, amely talán Hoványi legismertebb műve. A szerző visszatéréséhez a blogban már csak egy dologra van szükség. Be kell szereznem az „Olasz ut” című ritka művét. Remélem hamarosan rábukkanok.