2017. december 27., szerda

A Zaharától az Arabáhig

Utazás Egyiptomban és Palesztinában


2016 márciusában az ELBIDA projekt első bejegyzései között mutattam be két csodálatos kötetet, mely egy öt részből álló, az Utazások Könyvtára című sorozat részét képezik. Nem egy óriás sorozat, de rendkívül nehezen beszerezhető kötetekről van szó, amelyek nem pusztán ritkaságuk miatt vágyott célpontjai egy magamfajta gyűjtőnek. Időrendben az alábbi öt kötetről beszélünk:

Nordenskiöld és Przseválszkij kötetét már feldolgoztuk, most jöjjön az egyik legújabb szerzeményem, Asbóth János „A Zaharától az Arabáhig” című ritka és nehezen beszerezhető műve. A gyűjtemény részét képező kötet nem sorozatkötéses verzió, de így is különleges és ritka könyv. A szerző gyermekkori álma valósult meg mikor sikerült elutaznia Egyiptomba és Palesztinába. Az utazása során látottakból és átéltekből született aztán meg a „A Zaharától az Arabáhig” című mű, mely nem az első útibeszámolója a szerzőnek. A könyv 1883-ban jelent meg Budapesten a Franklin-Társulat gondozásában, összesen 310 oldal terjedelemben. A kötetben több kép található, valamint egy kihajtható látkép Jeruzsálemről.



Nemescsói Asbóth János író, néprajzkutató, politikus 1845. június 7.-én Krassószörényben, Szatumikon (Lugoskisfalu) született. Édesapja Asbóth Lajos, 1848-49-es honvéd tábornok, Csongrád városa díszpolgára volt. Középiskolai tanulmányait Pozsonyban majd egyetemi tanulmányait Pesten és Zürichben végezte. 1863-ban az Almássy összeesküvés futárjaként és a tüntetések résztvevőjeként, hadbíróság elé állították de fiatalkorára való tekintettel felmentették. 1866-ban Párizsba ment, ahol belépett a Klapka-légióba. Hazatérése után, Kemény Zsigmond Pesti Naplójához szegődött, belső munkatársnak. Hamarosan Krassó vármegyében esküdt, aljegyző s legvégül tiszt lett. 1870-ben a pénzügyminisztériumban fogalmazó lett, majd 1872-ben a honvédelmi minisztériumban elnöki titkára. Még 1872-ben megvált hivatalától és a Sennyey Pál báró által alapított párthoz csatlakozott. 1875. október 1-jétől háromnegyed évig a párt megbízásából Kolozsváron az Ébredés című politikai napilapot szerkesztette. Visszatérve Kolozsvárról az egyesült ellenzék "Magyarország" című lapjának lett főmunkatársa, de folyamatosan publikált a Magyar Koronában is. 1881-ben Kállay Béni alatt a külügyminisztériumban osztálytanácsosként dolgozott. 

Asbóth János

1887-ben országgyűlési képviselő lett a Szabadelvű Párt színeiben. 1892-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Élete során sokat utazott. 1880-ban Egyiptomba, 1884-ben Algériába, majd pedig 1886-tól több ízben Bosznia-Hercegovinába. Az első Wekerle-kormány egyházügyi reformjai miatt kilépett a Szabadelvű Pártból és az 1896-os választásokon pártonkívüliként mérettette meg magát és szerzett mandátumot. Az 1901-es választásokon ismét elindult, de itt már nem jutott be a törvényhozásba. Élete hátralevő éveiben visszavonultan élt és etnográfiai munkákba temetkezett. 1911. június 28.-án, elfeledve halt meg Videfalván.
  
Részlet a könyvből:

„Minő változás! A tenger bömbölő viharja után nyugodt parton a mosolygó Bejrút. Ha betegágyból először megy ki az ember tavaszi napra, erőt és rugalmasságot pillanatról pillanatra inkább visszatérni érez, zöldebbnek látja a kertet, édesebbnek érzi a napsugarat, mint valaha: ilyen érzés az is, mikor a durva tengerről, mely napokig hányta-vetette a hajót s a hajóst, végre kiszállsz a szilárd partra. Hát még, ha ez a part paradicsom! Megviselve a tengeri betegségtől, hangulatod szelid és fogékonyabb a derült benyomásokra. Kissé bágyadtan érkeztem föl a vendéglőhöz, természetesen itt is azzal a nagy kísérettel, melytől európai utas oly nehezen menekülhet a keleten, s mely az egyszerű keleti ember előtt annyira emeli tekintélyét, de emeli a pénzes zacskójához való igényeket is.

Kairói útcza

Taufik basa

Talán a tengeri betegségtől fennmaradt szelid hangulat, talán a rohamosan visszatérő életöröm, melyet Bejrut látványa ébresztett, a «leben und leben lassen» elve okozta, hogy nem erőszakoltam oly erélylyel, mint máskor egy embernek a hátára összes podgyászomat, — és bámulatos az, hogy csupán csak egy kötél által összetartva, mennyi fér el egy arabnak a hátán, — elég az hozzá, hogy az egyik vitte a nagyobbik táskámat, a másik a kisebbiket meg a meleg ruhák és pokróczok csomagját, harmadik a kalapskatulyát, negyedik a felső Nílusról magammal hozott nubiai fegyvereket. Ezekkel élénk társalgást folytatott a partra szállító csolnak kormányosa, míg a kikötőben az utasra leskelődött dragomán belém beszélte gyönyörű kirándulási terveit Baalbekig és Palmyráig. Végre a nyájas Baszúl, a Hotel d'Orient tulajdonosa, egy félszemű arab, a ki minden nyelvből ért valamit, megszabadított kísérőimtől, elkergette a dragománt, kifizette a kormányost és a hordárokat és békességben elhelyezett egészen keleti modorban, szellős csarnokokkal és szűk szobákkal épült házának egyik terrasszára, melyen együtt találtam mindent, a mi a keleti bölcsek boldogságára szükséges: nyugalmat, czigarettet és napot és ezenfelül még két dolgot, melylyel a keleti ember kevesebbet törődik, tisztaságot és a világ egyik legszebb kilátását.

A mamelukok sírjai

Beduinok a Ghórból

Hiába volt január eleje. A levegő — tengeri és libanoni lég — friss és erőteljes, de meleg sugarak által telítve volt. Hó borította körös-körül a hegytetőket, hiszen hóezüstben ragyognak a nyárnak közepéig a magasabb csúcsok, de az alacsonyabb lankások és a partnak keskeny lapályai most is szőllőtől, fügé­től, szederfától és piniától zöldéinek mindenütt, a hol csak a délfelől benyúló sivatag aranyhomokja nem ragyog, vagy a tengerig lenyúló vörhenyes sziklatömegek nem gazdagítják a színpompát. A leghidegebb hónapnak, a januárnak, középmelege itt 15° C. és a mezőkön egész télen át virágzik a sáfrány és cycláma és illatossá teszi a levegőt.

A gizéi pyramisok

A szuezi csatorna

A télnek közepén is nyári tájkép ez, a távol hegyekig messze körös-körül elszórt nyaralóival, melyeknek derült tarkaságából komolyan, ha nem komoran emelkedik egy-egy várszerű maronita klastrom, egy-egy «veli», kupolás síremlék, melyben valami arab szent férfiú csontjai porladoznak, míglen lelke az igazhitűek paradicsomában élvezi a húrik soha nem lankadó öleléseit. Van-e hely még több ilyen a világon, a hol egyszerre és együtt lehessen bámúlni úgy, mint itt, a természet három legnagyobb csodáját: az örökkévaló tengert, az örökké­ való havast, az örökkévaló sivatagot!

Apis-sir

Sírrajzok

Lent a nagy és kicsiny, de egyaránt tarka és kalandos épületek által szűkített partokon, melyek itt-ott még régi falakra támaszkodnak, arab élénkséggel zsong és zajong a tömeg. A város előtt néhány nagy hajó horgonyoz. Köztük jönnek-mennek a rakodó csolnakok és dereglyék, himbálózva a partot verdeső hullámokon, melyek a szem elől csak távolabb simulnak el a tenger végtelen szélességében.

A szent sír temploma

A szent sir templomának alaprajza

A város házai sűrü csoportokban emelkednek fel és felebb lépcsőzetről lépcsőzetre. Némelyiknek lapos fedele kitekintő terrásza a másiknak. Van a melyiknek udvarából büszke pálma emelkedik, hosszú sudarán hintázva tetejének zöld bokrétáját. Egyes tágasabb, gazdagabb épületek a szaraczén építkezés minden diszítményeiben ékeskednek, alakban úgy mint színben. Némelyiknek az udvarába is betekinthetek. Vékony oszlopokon magas ívek csarnoka. Kiugró apró erkélyek a stalaktit támaszokon. Kettős, hármas ablakok, oszlopocskákkal, csúcsívecskékkel, gazdagon faragott sürű farostélylyal. Kertek és márványlapokkal kövezett udvarok ékes kúttal a középen. Kertben és udvaron fehérbe burkolt nő-alakok. Arányosság a nagy dispositiókban, de csupa változatosság az egésznek részleteiben, úgy hogy balra sohasem találjuk ugyanazt, a mit jobbra láttunk, sem alakban, sem színben. Semmi sem ismétlődik, más a hasonló is, ha jól megnéztük. Ez adja az élénkséget, a derűltséget, a könnyűséget a keleti építészetben épen úgy, mint a keleti szőnyegben.

Arab falu

A Jordán

Ezekből a háztömegekből kinyúlnak a minaretek mutató- ujjai és az egészen uralkodnak a nagy kaszárnyák a felső várfalakkal. A város alatt délnek húzódnak a homokhegyek ki a partokig, melyek apró nyelvekben nyúlnak a tengerbe, védfalak romjainak és a nagy világító toronynak szolgálva alapúi. Ezenkívül az egész képet a Libanon szaggatott lánczolata zárja el, mely mintegy harmincz mértföldnyi hosszban látható, a mint elnyúlik délnek Szaidaig, a régi Szidonig, s éjszaknak Latakiáig, a honnan utolsó ágazatait bocsátja le az alexandrettei nagy síkságba. A legkülönbözőbb zöldnek tarka harmóniája, a sötét piniától, a gránát- és a szederfa élénkségén át az olajfaerdők hamvas zöldjéig, vezeti a szemet a várostól a Libanon bérczeihez, sötét, zordon völgyeihez, óriás sziklaszakadásaihoz, melyekből az olvadó hóval vad patakok zuhognak le; magas cédrusos erdőségeihez, a havasokhoz, melyeknek fantasztikus rajza napos azúrról emelkedik le, a hol a távolnak ködében nem vész el; és győzelmesen emelkedik ki a Libanon óriása, a «Dsebel Szanin», messze tündöklő ezüst lapjával.


Fellah nő

Íme, ez a tájkép és nyugalmas tenger csöndes partverése a soha el nem némuló zenéje. Ilyen ez a város örökifjú frisseségében. Pedig egyike a legrégibb városoknak a világon. De annyiszor pusztíták el, és olyan alaposan, hogy mindig egészen meg kellett újulnia. Gyakori pusztulását és mindig győzelmes ujjáemelkedését bizony ára fontos fekvésének köszönhette, annak, hogy Syria legjobb kikötője. Legrégibb nevét, Berytos, a phoenícziaiak idejére vezetik vissza. Gibliták, kánaáni nép, lakott itten, melynek főistene «Él» volt. Ez az «Él» kétségkívül a héber «Elóhim» gyöke, sőt alighanem egyes számú alakja; mert ez az «elóhim» erős gyanú ok arra, hogy a zsidók sem voltak mindig monotheisták. Nyilván ugyanazon szó «Allah» is.”

A szuezi csatorna hajóforgalmi statisztikája

Asbóth Jánosnak az 1860-as évektől kezdve folyamatosan jelentek meg művei. Az első kettő műve is egyfajta útirajz volt, bár alapvetően eltérők, mint az „A Zaharától az Arabáhig”. Első műve az „Egy bolyongó tárcájából” 1866-ban jelent meg, mely saját korában azzal keltett feltűnést, hogy az akkor 21 éves szerző milyen jól érzékelte és milyen finoman megfigyelte az akkori társadalmi folyamatokat, miközben persze utazása során tapasztaltakat is kiválóan visszaadta. Második műve a „Párisból” pedig 1867-ben jelent meg, mely egy élvezetes beszámoló a szerző élményeiről és egy remek útirajz a korabeli Párizsról. Az „A Zaharától az Arabáhig” című mű sokkal inkább egy klasszikus útleírás mintsem útirajz, már abban az értelemben, hogy a könyvben bár vannak szubjektív elemek is ugyanakkor számos objektív, tényszerű információt is közöl az utazása során érintett helyszínekről.

Jeruzsálem az Olajfák hegyéről tekintve
Kairó

A kötet két fő részre van osztva. Az első blokkban a Budapesttől induló utazás Egyiptomig tartó részét ismerhetjük meg, míg a második blokkban a korabeli Palesztina van a központban. A csodálatos részletességgel leírt utazás, Asbóth János megfigyelései és a gyönyörű képek együtt az egyik legjobb, a térségről szóló útleírást eredményezték. Alapvetően egy nagyon ritka és drága műről beszélünk, amely egy-egy példányát még a gyűjtők is hosszasan keresik, ugyanakkor aki „csak” olvasni szeretné, annak ismét van egy egyszerű lehetősége. A Debreceni Egyetem elektronikus Archívumából ez esetben is letölthető ingyenesen a mű, így bár nem papíralapon, hanem csak elektronikus formában, de mégis sokaknak van lehetősége megismerni Asbóth János utazását a civilizáció és vallás őshazájába. A szerző már említett két korai műve valamint egy későbbi Bosznia-Hercegovináról szóló könyve még nem része a blog hátterét biztosító gyűjteménynek, ugyanakkor optimista gyűjtőként reménykedem, hogy sikerül beszereznem, és akkor Asbóth János visszatér az ELBIDA projektbe. Míg ez megtörténik addig marad a gyűjtők által jól ismert, türelmes várakozás.