Oroszország

Uti vázlatok

Falk Zsigmonddal nem először találkozunk az ELBIDA projektben. Legutóbb a szerző első útleírását mutattam be „Budapesttől San-Franciskóig” címmel, melyben Falk amerikai élményeiről számol be. A szerzőnek 1897-ben lehetősége volt, hogy Oroszországba utazzon egy orvosi kongresszusra, mely kiváló alkalom volt arra, hogy az amúgy akkoriban nem a turisták kedvenc úti céljának számító országról tapasztalatokat szerezhessen és aztán később élményeit egy könyv formájában meg is írja. Falk Zsigmond „Oroszország” című műve, a saját korában igazi hiánypótló munka volt, hiszen akkoriban alig jelent meg olyan munka mely ezt a különös országot ilyen alapossággal mutatta volna be. A mű 1898-ban jelent meg Budapesten, Kilián Frigyes könyvárus gondozásában. Az összesen 149 oldalas műben számos kép található. Falk Zsigmondról ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben a „Budapesttől San-Franciskóig” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem, így ott az elolvasható.

Részlet a könyvből:

„Varsót reggel 9 órakor hagytuk el, Moszkvába másnap délután 6 órakor érkeztünk, négy órai késéssel. A késés különben mindennapi dolog az orosz vasutaknál, mert a forgalom lebonyolítására nem ügyelnek a kellő rigorozitással.

II. Miklós orosz czár és családja

Moszkva: A Miklós-pályaudvar

Moszkvába érkezve, az első pillanatban nagy csalódásnak voltunk kitéve. Moszkvára gondolva, mindig valamely hatalmas, külső jelenségeiben is impozáns várost gondoltunk, mert hisz a 130 milliónyi lakosság urának koronázási városa ez. Rendkívül elcsodálkoztunk tehát, midőn a 22 millió négyszögkilométer területű birodalom fő­ városát megpillantottuk. A pályaházat elhagyva, szemünk előtt egy végtelen kiterjedésű, hatalmas nagy arányokkal bíró — falu tárult föl. Egy óriási nagy falu, melyben csak földszintes és emeletes házat látunk, melynek széles utczái apró hegyes kővel vannak kikövezve és melyen végigszáguldanak a sajátságos szerkezetű egylovas izvostsik, orosz kocsik.

Moszkva: A Kreml

Moszkva: Veliki Iván tornya

Moszkvában, mint Oroszország bármely más városában, majd mindenki kocsin jár, a lóvasutak közlekednek ugyan, de csak kevés vonalon s a közönség is csak kevéssé pártolja. Ennek indokát ott kell keresnünk, hogy például Moszkvában egymagában 25.000 egylovas kocsi közlekedik; ki is fejlődött közöttük ennek folytán oly nagy konkurrenczia, hogy egy-egy utat, mely eltarthat akár egy fél óráig is, csak közben ne tartsunk állomást, 10—15, esetleg 20 kopekért tesznek meg, a mi a mi értékünk szerint 20—25—30 krajczárnak felel meg. Hasonlítsuk ezt össze a mi árainkkal, gondoljuk meg, hogy a mi egylovasainknak bármely csekély útért legalább 50 krajczárt kell fizetnünk és rögtön természetesnek fogjuk találni, hogy Oroszországban mindenki, a kinek szüksége van valamilyen közlekedő alkalmatosságra, kocsin jár.

Moszkva: Mária-templom

Finnország: Helsingfors

A lihats kocsik már drágábbak. Ezek szintén egylovas kocsik ugyan, de a lehető legelegánsabbak közül valók. Kocsisaik, az orosz ízlésnek megfelelően, oly kövérre vannak öltözve, mintha elhízásban szenvednének. Ruhájuk tiszta fekete bokáig érő köpeny, mely színes övvel van összetartva. Kalapjuk ugyanaz a sajátszerű felfelé szélesedő alacsony czilinder, mint az izvostsikoké, de kocsijok új és tiszta, lovuk a lehető legjobb orosz telivér és a kocsi kerekei gummin járnak. Igy egy lihatson járva, nem érezzük a kövezet kellemetlenségét A lihatsok talán megfelelnek a mi Gizella-téri flakkereinknek. Taksájuk nincs, honorálásuk a tökéletesség azon fokától függ, melylyel megelégedésünket ki tudták érdemelni.

Finnország: Az Imatra vizesés

Szent-Pétervár: A Newskij Prospect

Kétlovas kocsi azonban már igen kevés van Oroszországban. A magánfogatok is többnyire egylovasok és a lihatsok mintájára vannak felszerelve. Orosz embernek teljes boldogságához ugyanis csak három kellék szükséges: egy jól megtermett feleség, egy fekete ló és egy jól elhízott kocsis. Mivel pedig a kocsisok nem igen szoktak kövérek lenni, hát kibélelik a ruhájukat, hogy legalább a látszat meglegyen.

Szent-Pétervár: II. Katalin czárnő szobra

Szent-Pétervár: A Miklós-hid

Moszkvában volt az orvosi kongresszus központja. A császári manézsben volt a központi iroda, itt fordult meg naponta az a közel 8000 kongresszusi tag, a ki a kongreszus alkalmából Moszkvába jött. A 8000 tag közül 4000 külföldi volt, mig a többi közel 4000 oroszországiakból állott. A manézsben elhelyezett központi iroda államok szerint volt elrendezve és ki-ki megtalálta saját államának nyelvén beszélő útbaigazítóját, a kitől azután az összes tájékoztató felvilágosításokat megkapta.

A Newa partja

A péterhofi vizijátékok

Oroszországban mindent nagy arányokban terveznek, folyton nagy tömegekre kell gondolniok, mert hisz például Moszkvának lakossága egymaga egy milliót tesz ki és van néhány ilyen város. A mérhetlen kiterjedésű, szintén végtelennek tetsző Moszkvában azonban még sem volt oly épület, a melyben az összes kongresszusi tagok részvételével egy ülést lehetett volna megtartani. Másrészt minden kongresszusi tag mégis részt kivánt venni az összülésen. Úgy segítettek tehát a dolgon, hogy három ünnepélyes összülést tartottak, még pedig a nagy császári színházban. Itt 2500 ember fér el, a színpadtól eltekintve, a hol a notabilitások, a felolvasók és a központi bizottság tagjai foglaltak helyet. A háttérben az összes résztvevő nemzetiségek zászlódísze között ott volt II. Miklós czárnak életnagyságú olajfestésű képe és az első ülésre eljött Sergius nagyherczeg, a moszkvai kormányzó is. A színház nagy méreteivel és dús aranyozásával meglepi a nézőt; akusztikája azonban nem a legjobb, mert bizony az elő­ adókat alig lehetett hallani és a taps, a tetszésnyilvánítás csak akkor zúgott végig az egész házon, mikor arra a központi bizottság a kezdeményező lépést megtette.

Szent-Pétervár: A tőzsde

Kiew: Szent Wladimir temploma

Az oroszok mindent elkövettek, hogy az idegenek körükben minél jobban, minél kényelmesebben érezzék magukat, s lehetőleg semmiben se találjanak hiányt, a mit otthon megszoktak. Már a vasúton is a személyzet, daczára annak, hogy csakis oroszul beszél, a kozmopolita nyelv és jelek segélyével a lehető legnagyobb előzékenységet tanusitotta az utasokkal szemben.

Kiew: A császári palota

Kiew: A Kreschtschatik

Moszkvába érkezve, a pályaudvaron az egyetemi hallgatók és a moszkvai orvosok várták az idegent, a kik német, franczia, angol nyelven kinek-kinek megadták a kivánt felvilágositást; sőt még annyira mentek, hogy vendégeik számára a kocsi árát is kialkudták és szivünkre kötötték, hogy a világért egy krajczárral többet ne fizessenek. Ez a szivélyesség, melylyel az oroszok vendégeik iránt viseltettek, tetőpontját akkor érte el, a mikor az idegen az utczán valamely kocsissal vagy valamely rendőrrel csak néhány szót is váltott, nyomban mellette termett egy-egy orosz, a ki néhány szót értett németül vagy francziául. Megkérdezvén az idegent, hogy mely irányban óhajt felvilágosítást, azt nemcsak hogy megadta, hanem a legtöbb esetben a kijelölt helyre el is vezette, avagy részére, ha netalán nagyobb távolságról volt szó, potom 15 — 20 kopekért egy kocsi árát kialkudta. Olyan szivélyesség, olyan előzékenység, olyan szeretetreméltóság és annyira lekötelező szolgálatkészség nyilatkozott mindenfelől, hogy valóban azt hihette volna az ember, miszerint az idegen áradat évente ellepi Oroszországot és hogy ezek az emberek igy már hozzászokhattak a vendéglátáshoz.”

Kiew: A Lawra klastrom

Kiew: Mária menybemenetelének temploma a Lawraban

Falk Zsigmond második útleírása vegyes kritikát kapott saját korában. A kritika egyik része elismerően írt a műről és kiemelte, hogy a szerző munkájával pótolja azt a hiányt, amely Oroszországról irodalmunkban jelen volt, továbbá kiemeli, hogy érdekesen és közvetlenül mutatja be az oroszok szent városait valamint a vidéki orosz életet is. Az 1890-es évek végén számos szóbeszéd szólt arról, hogy Oroszországban az utazó mennyi kényelmetlenséget él át és milyen hatósági atrocitásoknak van kitéve. Falk Zsigmond művében ezeket a pletykákat is megpróbálja eloszlatni, és „egy kis gyomorerősítőt nyújt azoknak” akik kedvet kapnak, hogy turistaként bejárják ezt a különleges országot. A kritika azon része, mely inkább negatív hangvételű a mű kapcsán, az azért kárhoztatja a szerzőt, hogy felszínes leírást ad csak Oroszországról, holott lehetősége lett volna egy mélyebb, részletesebb bemutatására is a különleges országnak.

Kiew: Wladimir szobra

Kiew: A Dnjeper felé eső rész

A mű valóban nem bocsátkozik mélyebb elemzésbe, sem politikai helyzetről, sem társadalmi összefüggésekről, ugyanakkor klasszikus útleírásként jól bemutatja egy „turista” szemével az 1890-es évek végi Oroszországot. Az utazásról, a vendéglátásról, a városokról, az átélt élményekről és az orosz emberekről olvasmányos formában számol be a szerzőtől már megszokott jó stílusban. Szerethető mű, így mindenkinek bátran ajánlom, bár a Falk művek közül talán ez a legdrágábban beszerezhető kötet, ugyanakkor a Debreceni Egyetem elektronikus Archívumában ez a mű is fellelhető és ingyen letölthető, így van lehetősége mindenkinek elolvasni ezt a különleges munkát. A szerzőtől nem búcsúzunk, hiszen jegyez még további útleírást is, amelyet mindenképpen bemutatok az ELBIDA projektben, így hamarosan újra érkezni fog a blogban dr. Falk Zsigmond.