2018. március 17., szombat

Uti képek Amerikából

Még az ELBIDA projekt kezdetén 2016 márciusában mutattam be Bánó Jenő, „Mexico és utazásom a tropusokon” című művét. A szerző 1899 áprilisában Eperjesről indult, majd Bremerhavenben hajóra szállt és New Yorkba ment, onnan aztán beutazta Amerikát, majd végül Mexikóban telepedett le. Amerikai utazásáról és élményeiről írta meg aztán a most bemutatott művét, „Úti képek Amerikából” címmel. A könyv érdekes felépítésű, hiszen a több mint 200 oldalas műből, mindössze 114 oldal az ami Amerikáról szól, a további rész amolyan függelékként már inkább mexikói kalandjairól. A kötet 1890-ben jelent meg Budapesten, a Franklin-Társulat gondozásában. A mindösszesen 216 oldalas műben számos kép és egy térkép található. Bánó Jenőről ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben a „Mexico és utazásom a tropusokon” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem, így ott az elolvasható.


  
Részlet a könyvből:

„Mindannyian, kik legelőször jövénk New-Yorkba, már megérkezésünknél a látottak által alig tudtunk magunkhoz jönni a bámulattól, mert mielőtt hajónk megérkezett volna a kikötőbe, csodáltuk a partokra épített óriási raktárakat, kikötő­ helyeket s azon toronymagasságot érő palotákat, melyek a parton végigvonulnak; hátha veszszük még azon rengeteg hajóforgalmat, mely a Hudson és Easter-Riveren szemeink előtt bonyolódott le; itt egy amerikai hajó vonult el előttünk csillagos felületű lobogójával, ott egy franczia tricolor büszkélkedik, amott egy mexikói sas lengedez szerényen; most egy négykürtőjü, több emeletes fehér helyi hajó, hátul alkalmazott nagy kerekével ver fehér fodrokat, s ezer meg ezer, furcsábbnál furcsább alkotmány síklik el mellettünk; csodá­latunk azonban csak most éri. el tetőpontját, mert megpillantottuk a szabadságszobrot, azon colossust, melyet Francziaország az Egyesült-Államoknak száz éves fenállásuk jubileuma alkalmából ajándékozott, s mely óriási arányaival egy a vízből kiemelkedő magas sziklán épülve, büszke megelégedéssel látszik nézni az alatta véghez menő zajos életre.

A szerző: Bánó Jenő

Elhaladva a szabadság-szobor mellett, jobbra mintegy felhőkből bontakozik ki a New-Yorkot Brooklinnal összekötő lánczhíd, mely alakjára nézve bár emlékeztet budapesti lánczhídunkra, nagyságát s nagyszerűségét tekintve azonban, azt bizony nagyon túlszárnyalja, mert eltekintve attól, hogy az Easter-River itt talán háromszor szélesebb a Dunánál, a híd magassága olyan, hogy alatta a legmagasabb árboczokkal bíró oczeáni hajók teljes kényelemmel mehetnek el.

Indián csoport, férfiak, nők és gyermekek ünnepi öltönyökben

Hogy a híd két oszlopa, melyen az egész ívezet nyugszik, minő súlyt hord: legyen elég megjegyezni, hogy azon gőzvasut robog keresztül, lóvasut, omnibusz s teher-szekerek, továbbá fiakker- és magánfogatok oly tömege van folytonos közlekedésben, hogy az ember szemét-száját tátja bámulatában; a gyalogosok pedig ezer és ezer számban hangya, módra, sietnek rajta ide s tova.

San-Francisco látképe az Aranyszarv-szorossal

Az éjszak-német Lloyd-társulat kiszálló helyén az éppen ott horgonyzó «Lahn» hajó zenekara fogadott, megszámlálhatatlan kíváncsi tömeg, s ösmerősét avagy rokonát váró kö­zönség jelenlétében; a zenekar, ha nem csalódom, a Radeczkymarsot húzta; jó, hogy nem a «Gott erhalte»-t.

Az úgynevezett "Dead Giant" (halott-óriás) a Yosemit-völgyben

Végre valahára horgony-leeresztés, csiga-nyikorgás, s a matrózok egyhangú énekének befejezése után (kötélhúzáskor, hogy jobban megtarthassák az egyenlő ütemet, a tengerészek énekelni szoktak), kikötöttünk.

Részlet a Yosemith-völgyből

Az I-ső és II-od osztályú utasok — útközben megösmerkedett társaiktól búcsút véve — podgyászaikkal együtt partra tétettek Hobockenban.

Elsőrangú kinai kávéház San-Francisco kinai városrészéből

A podgyász itt a legszigorúbb vizsgálat alá vétetik s jaj annak, ki vám alá eső tárgyát előre meg nem nevezve, a kérlelhetetlen pénzügyőr szemei előtt csempész számba vétetvén, azon oly vámilleték hajtatik be, hogy az illetőre jobb lett volna ki nem szállva azonnal visszatérni Európába.

Tengeri fókák és borjúk csoportja

Szerencsére vám alá eső tárgyaim nem voltak, habár egyik túlbuzgó pénzügyőr nőm olaj-arczképét megvámolni hajlandó lett volna s talán egy emennél lágyabb szivűnek s valószínűleg több intelligentiával birónak köszönhetem csak, hogy ezen fizetéstől megkíméltettem. Podgyászom béltartalmának össze-vissza hányása után végre felkereshettem a több oldalról ajánlott Meyer-féle vendégfogadót.

Apache indiánok Arizonából

A III-ad osztályú, vagyis hajós nyelven a «Zwischendeck» utasai átvitetnek a New-Yorkban lévő Castel-Gardéba- (egy körépület) és ott partra kiszállva, a járatlan rész a legveszedelmesebb agensek kezeire jut, ezek ismét más szédelgőkre bízva őket, többnyire Amerika kőszénbányáiban kapnak a rabszolgákéhoz hasonló munkát. Ezen utasok között, mint egy lajstromból olvastam, igen sok hazámbeli tót atyafi, nő és leányzó is volt, kik, ha nem bírnak az újvilágban megbízható ösmerősökkel, hasonlólag nyerészkedő agensek kezére jutva, hosszú ideig a legnagyobb nyomorban tengődhetnek.

Columbus Kristóf szobra Mexikó városban

Kiszállva New-Yorkban s némileg elhelyezkedve hotelemben, első dolgom volt szerető atyámat s rokonaimat szerencsés megérkezésemről értesíteni, s úgy intézni a dolgot, hogy leveleim a másnap Európába menő «Lahn» hajóval vitessenek el.

Quauhtemoc, utolsó aztéc császár szobra Mexikó városában

New-Yorkban hosszabb időt töltvén, elég alkalmam volt megösmerkedni magával a várossal, az itteni élettel s némileg a társadalmi viszonyokkal is. New-York egy terjedelmes félszigeten épült város a Hudson és East-Riverek (folyamok) között; New-York maga 2 millió lakost számlál, a többi három együtt véve talán másfelet.

Az aztékek régi kalendáriuma

New-Yorkot Brooklintól az East-River, Hobocken és New-Yerseytől pedig a Hudson választja el; e négy város között a rendkívüli nagy személyforgalmat, a Brooklinnal összekötő hídon kívül, több ezer embert egyszerre magában foglalható úszó óriások, a ferry-bothok (átszállítási hajók) közvetítik.

Jelenet bikaviadalból

A ferry-bothokon bárhova három centbe kerül az utazás, s érdekesen történik a beszállás; nagy várótermek vannak a víz partján, s egyedül ezeken keresztül haladva juthatsz a hajóhoz; jegyet nem kapsz, de szűk sikátorokon kell keresztül haladnod s csak ha a sikátorban álló pénztárnál lefizetted a 3 centet, juthatsz a váróterembe.

Sabina nevű óriásfa Oaxaka államban

A lóvasutakon s azokat helyettesítő gőz-, cabel- és egyéb tramwayokon, valamint a város számos utczáján vasoszlopokra épített helyi gőzvasutakon 5 cent a taksa bárminő távolságra is. Kivéve a gőzvasutakat, jegyet ezen tramwayokon sem kapsz, de lefizetve az 5 centet a kalauznak, az a pénzt a nyakán lévő dobozba csúsztatván, abban egy éles hangú csengettyű szólal meg, s úgy téged, mint a többi utazó közönséget is meggyőzött arról, hogy a pénz nem a kalauz zsebébe, hanem egy kitűnő lakattal ellátott s csakis az igazgatóság által felnyitható szekrénybe vándorolt. Sok mindenféle önellenőrző készüléket láttam, s legnagyobb részét igen practicusnak találtam. Hogy ezeket nálunk miért nem hozzák be, fel nem foghatom!”

SS ELBE: Bánó Jenő ezen a hajón érkezett Amerikába

Bánó Jenő műve gyakorlatilag egy Eperjestől Brémán, New York-on, Chicagón, San Franciscón és El Passón át egészen Mexikó városig tartó izgalmas utazás leírása. A könyv két blokkra osztható. Az első blokk egy 1899 áprilisától - júliusáig tartó Amerikai utazás krónikája, míg a második blokk, amolyan függelékként az út során Bánó Jenő által apjának írott leveleit, valamint egy pár oldalas ismertetőt tartalmaz, „A mexikói kávé és annak termelése” címmel. Az első blokk egy igazi klasszikus útleírás, ahogy a szerző eljut New Yorkba, majd onnan több megállóval San Franciscóba és végül Mexikóba, ahol aztán letelepedik és kávéültetvényt hoz létre. Bánó műveiben általában szabadkozik, hogy műve nem bír semmilyen irodalmi értékkel, de valójában szerintem jó stílusban ír, kimondottan élvezetes olvasni az utazásának történéseit. A második blokkban a teljes utazás és a mexikói tartózkodás kezdeti idejében született levelekben olvashatunk Bánó Jenő úti élményeiről, amelyeket apjának Bánó Józsefnek írt. Kimondottan érdekes rész, melyhez a könyvben térkép is tartozik, amikor a szerző közel kétheti lovaglással keresztül szeli Oaxaca államot és eléri végül a Camilla-telepet, ahol a kávéültetvényét létrehozza. Bánó Jenő életének ezt követő időszakáról aztán a hat évvel később megjelent és már bemutatott, „Mexico és utazásom a tropusokon” című művében olvashatunk.

A lóháton megtett utazás térképe


Bánó Jenő művei minden szempontból izgalmas kötetek. Gyűjtőként is, hiszen a szerző művei kimondottan ritkának mondhatók, és olvasóként is, hiszen mindig izgalmasak a korai Amerikát bemutató művek és egészen ritkák a korabeli Mexikót bemutató művek, pláne magyar szerző tollából. A most bemutatott „Úti képek Amerikából” című mű esetében szerencse, hogy a Debreceni Egyetem elektronikus Archívumából a mű ingyenesen letölthető és így bárki számára hozzáférhető a ritka Bánó kötet. Mindenképpen ajánlott olvasmány, hiszen egy érdekes útleírás, egy izgalmas életű magyar utazó tollából. Bánó Jenőnek ez volt a második műve az ELBIDA projektben, azonban nem búcsúzunk tőle még, hiszen 1906-ban jelent még meg egy jelentős útleírása, amelyet mindenképpen be fogok mutatni még a blogban. Addig is azonban érdemes elolvasni amennyiben van rá lehetőség a magyar utazó kalandjait Amerikában és Mexikóban.