2018. május 27., vasárnap

Keleti utam emlékei

Wosinsky Mórral sem elsőként találkozunk a blogban, hiszen a „Karcolatok - Dán és Svédországi utamból” című ritka munkáját már bemutattam itt az ELBIDA projektben. Aki emlékszik rá, már az akkori bejegyzésben említettem a másik, a blog tematikájába illő, talán még ritkább művét a szerzőnek. Akkor még nem volt része a gyűjteményemnek, de mindig hittem, hogy egyszer sikerül beszereznem. Mára valósággá vált a vágyam és most büszkén mutatom be a szerző „Keleti utam emlékei” című egészen ritka, fantasztikus útleírását. A kötetben a szerző az 1887-es utazását meséli el egyfajta útinaplószerű stílusban. Az Egyiptom, Szentföld, Törökország és Görögország útvonalat bő egy hónap alatt teszi meg Wosinsky, és az ott szerzett élményeiről számol be a tőle már megszokott kiváló stílusban. A kötetet Ujfalusy Lajosnál 1888-ban nyomtatták „Szegzárd”-on azaz Szekszárdon. Az összesen 211 oldalas műben egyetlen kép sem található. Wosinsky Mórról ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben a „Karcolatok - Dán és Svédországi utamból” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem, így ott az elolvasható.



Wosinsky Mór


Részlet a könyvből:

„A társaságnak jó része a kalandosabbnak tetsző lovaglást választotta az iszonyú fáradságos, körülbelül 18 órai útra Jerusalemig, de meg is bánták, mert visszafelé nem volt már ember, ki a lovaglásra mert volna vállalkozni.

Egyiptom

Imposans volt e gyülhely, hová a fél Jaffa sereglett össze bámészkodni. Az arabsok szines kaftánjai között oly jól vették ki magukat a magyar nemzeti zászlók, melyeket élénken lobogtatott kocsink felett a meleg szél. A nyugtalan nyerges arabs lovak ezerféle czifrasággal voltak feldiszitve. Mindenfelé Pater Angelinek commandó szava hangzott, ki 7 éven át megszokta már Palaestinában a lovaglást s most is tüzes arabs lovon vágtatott hol jobbra, hol balra rendet parancsolva. Midőn már kiki megülte lovát vagy elfoglalta kocsijában helyét, megindult a menet. Elől ment a lovas csapat, melynek élén Pater Angeli s a jaffai consulatusi dragomán vágtatott, s utánnok jöttünk mi három-három lótól vontatott nehéz társzekereinkkel. Olyan volt e menet, mintha csak ostromra indultunk volna s a tudat, hogy Jerusalembe vonulunk, élénken emlékeztetett a keresztes hadakra, melyeket egykoron D'Amiensi Péter barát ugyanilyen csuklás habitusban vezérelt, mint bennünket a száguldó paripán elől vágtató Pater Angeli.

A Szfinx hátulról 

A Szfinx előről

Én, ki nyargalni csak szamáron tanultam meg s azt is Afrikában, a kényelmesebb kocsit választottam e hosszú útra; de hogy meg ne irigyelje az olvasó e kényelmeimet, sietek arról gyenge képpel szolgálni. A kocsik széles talpú nagy kerekeken járó erős szekerek. A homok-hordásra szánt bivaly szekereinkhez hasonló magas deszkaládában, keresztbe fektetett deszka­ ülések vannak s a kocsi négy sarkából kimagasló póznákra vászon vagy gyékény-ponyva van a hőség elleni védekezésre kiterítve. Ha még hozzá képzeljük azt, hogy az ut egyik felében homok-sivatagon vontattunk, másik felében pedig csupa szikladarabokon döczögtünk s hogy nemcsak a délutáni időn, hanem az egész éjszakán át kellett e tűzoltó-fecskendőkhöz hasonló faalkotmányban a kemény deszkaülést megülni — gyenge fogalmat alkothatunk magunknak e kéjutazás kelteméiről. Ezt azonban nem panaszként említem, mert talán soha sem éreztem örömtelibb hangulatot, mint e fá­rasztó utón, hanem csak azon régi igazság támogatá­sára hozom fel: hogy a ki otthon megszokott kényelmet keres, az a keletre soha se utazzék.

Jeruzsálem vidékén

Jaffa utcáin

Jaffán kivül körülbelül egy jó félórán át csupa óriási kaktusok és aloekkal kerített gránát és narancs kertek között haladtunk. Azon tul azután megkezdődött a Sáron sivatagja, melyben sem fa sem fü nem tenyész.

Jaffa

A Jaffa kapu

A sivatag homokjában a fojtó porfelleget nyelni egyik kocsisnak sem volt ínyére, megkezdték tehát az előrehajtást, mely valóságos versenyfutás volt mindaddig, mig a kocsik s lovak mind összeakadtak s egymásba ékelődtek. Mindez azonban nem ártott az erős szekereknek, csak minket ne fogott volna el a félelem. Szokott módra jól eldöngetve kiki türelmetlen kocsisát, csakhamar helyre állt a béke és rend közöttük.

Jeruzsálem látképe


Hogy e majd elviselhetlen tikkasztó hőségben szomjuságomat kissé csillapítsam, előszedtem néhányat az e czélra vásárolt zöld jaffai világhírű narancsokból. Haragos zöld kinézésük gyanúsnak tűnt fel előttem már midőn vettem, de az azokat áruló arabs még kocsisunkkal is bizonyittatta, hogy szomjúság ellen csakis igy jók ezek, de elfelejtette hozzá tenni, hogy csakis arabs gyomornak. Csak egyet tudtam kinomban elkölteni, mert ize iszonyúan savanyu, keserű és fanyar volt, ugy, hogy mire levét lenyeltem annyira marta számat és gyomromat, mintha csak vitriolt szopogattam volna. Boszuságomban kocsisommal etettem meg azokat, hogy hadd bűnhődjék hazugsága miatt, de e fekete kópé még arczát sem fintorította el. Jólelkű emberek különben ez arabs kocsisok, a magyar béresek káromkodó tempóját nem ismerik; folyton jár ugyan ennek is a szája, de vagy bodor füstöt pöfé­kelve, vagy ha kifogyott szivarkája, ugy rögtön rákezdi dúdolni imaénekét a nagy Allahhoz s ebbe egész napon át nem fárad bele.

Konstantinápoly kikötőjében 

Konstantinápolyi utcakép

A sivatagi ut egyformasága mellett sem volt érdektelen, mert a közlekedés rajta igen sürü. A teve karavánok rövid időközben egymást értek, nehéz ládá­kat vagy hálóhoz hasonló zsákokban köveket szállítva. Az egyik karavánnak elől czammogó, talán tüzesebb vérű tevéje, fellobogózott kocsisorunk láttára megvadult, eltépte a kötelet mely az utánna czammogó állatnak fejéhez volt erősítve s vad futamban vágtatott terhével ellenkező irányban. Az egymás mögött haladó tevéknél különben mindég hosszú kötelekkel van az elülmenőnek púpja a másiknak fejéhez erősítve s kard és tőrökkel felfegyverzett arabok képezik szamáron nyargalva a karaván elején és végén a kiséretet, kik mindég tiszteletteljesen üdvözöltek bennünket keleti módon. Az útban elhullott tevék és szamarak dögtestén kutyák rágódnak vagy sasok repkednek.

Jellegzetes házak Konstantinápolyban

Utcakép Konstantinápolyban

Később majd fehér és kék sávolyos kaftánba öltözött örmény zarándokokkal találkoztunk; majd ismét fehér vászon köpenybe burkolt jerichoi vagy tiberiási beduinok vágtattak apró lovakon, csillogtatva hosszú lándzsájokat; vagy egy-egy török aga nyargalt méltóságteljesen büszke lován, melyet fekete néger vagy arabs szolgája ki sért.

Konstantinápoly a tengerről

Egész Jerusalemig az ut mentén bizonyos távolságban őrházak épültek, a beduinok rablótámadása ellen védve a zarándokokat. Különben nem nagy megnyugtatást szolgáltatnak ezek az utasnak, mert tudva levő dolog, hogy nem egy esetben cseréltek ép ez őrök szerepet a rablókkal.”

Görög életkép

Wosinsky Mór könyve nagyon ritka, amely valószínűleg annak köszönhető, hogy alacsony példányszámban jelent meg. Az első kiadás során összesen 700 példányt nyomtak, majd mikor ez elfogyott akkor készült a második kiadás. Bár pontos számadatok nem állnak rendelkezésre, hogy a második kiadás során hány példányt nyomtak, de valószínűsíthetően semmiképpen nem többet, mint legelőször, azaz összesen a két kiadás sem jelentet 1400 példánynál többet. A nemrég beszerzett kötetem különlegessége az is, hogy egybe van kötve Wosinsky első munkájával, azaz egy olyan könyv, amelyben a szerző mindkét a blog tematikájába illő munkája megtalálható.

Athén

Letűnt világ romjai

Wosinsky 1887. augusztus 28-án indul el otthonából, először Máramarosra, majd aztán Budapestre. Szeptember 11-én már az Adriai tengeren hajón himbálózva utazik Korfu felé. Szeptember 16-án érkezik Alexandriába, ahonnan vonattal utazik Kairóba. Szeptember 22-én hagyja el Afrikát és indul az Ázsiai partok felé, Jaffába. Odaérkezését követően szinte azonnal Jeruzsálembe utaznak, ahol mindössze 4 napot töltenek. Szeptember 27-én már ismét hajón van és Konstantinápoly felé haladva dr. Erődi Béla útitársa előadását hallgatja a török városról. Szeptember 28-án érkeznek aztán Konstantinápolyba és egészen Október 5-éig tartózkodnak ott. Október 6-án már a hazafele úton állnak meg Görögországba, ahonnan aztán folytatják hazáig az útjukat. 1887. október 13-án már ismét otthon van Aparon.

Görögországban

Görög táj


A bő egy hónapos utazás leírásában semmi különös nincsen, ugyanakkor pontosan ez a letisztult, egyszerű, minden sallangtól mentes stílus az, amely annyira vonzóvá teszi Wosinsky könyveit. Nagyon nagy élmény olvasni, de valószínűleg ezt az érzést fokozza a könyv ritkasága is. A kötet beszerzéséhez a pénzen kívül szerencse is kell, azonban a Debreceni Egyetem elektronikus Archívumának köszönhetően elektronikus formában ingyen elérhető és letölthető a mű, csakúgy, mint a szerző előző „Karcolatok– Dán és Svédországi utamból” című műve esetében. Wosinsky, mint szerző búcsúzik az ELBIDA projekttől, de gróf Zichy Jenő expedíciója kapcsán biztosan (majd ha egyszer odaérünk) ismét elő fog kerülni a neve. Az expedíciót bemutató kötetek beszerzése hihetetlen kihívást jelent egy gyűjtő számára, így javaslom, hogy míg ez megtörténik, olvassa el mindenki Wosinsky Mór saját műveit, ha máshogy nem megy elektronikus formában.