2018. június 3., vasárnap

Budapesttől Lisszabonig

A most következő kötet szerzőjével utaztunk már Budapesttől San-Franciskóig és bejártuk vele Oroszországot is. Az ELBIDA projektben ezúttal a szerző harmadik művéből portugáliai és spanyolországi élményeit ismerhetjük meg. Dr. Falk Zsigmond, „Budapesttől Lisszabonig” című műve hozza a szerzőtől már megszokott minőséget, amelyből az utazás mellett, a pireneusi félszigeten lakó emberek életmódját és szokásait is bemutatja. A könyv 1898-ban Budapesten jelent meg, Deutsch Zsigmond és Társa gondozásában. A gyűjteményemben található második kiadás összesen 271 oldal terjedelmű és sok izgalmas kép található benne. Falk Zsigmondról ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben a „Budapesttől San-Franciskóig” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem, így ott az elolvasható.






Részlet a könyvből:

„Olvassuk a lexikonban, hogy Stephenson György 1825 szept. 27-én mutatta be Angliában egy 12 kilométeres pályán új találmányát: a gőzmozdonyú vasutat Az is áll ott, hogy rövid időn Belgium és Németország felfogták a dolog nagy horderejét és kezdtek vasutakat építeni. A többi államokban és igy Spanyolországban is csak a 40-es években kezdett meghonosodni ez az áldásos találmány.


Innsbruck: Mária Terézia-út az Anna-oszloppal

Biarritz: A Hotel du Casino 

Biarritz

Szinte sajnáljuk, hogy a statisztikai adatok ridegsége ennyire ránkolvassa az igazságot, mert a spanyol vasutakon való utazás azt a gondolatot ébreszti bennünk, hogy múlt századbeli közlekedési eszközzel van dolgunk.


Bordeaux

Bordeaux: a borok árúcsarnoka

Bordeaux: A girondisták emlékoszlopa

San Sebastianban beszálltunk piszkos és keskeny kupénkba, melyben kézi podgyászunkat csak a szó szószerinti értelmében tudtuk elhelyezni; t. i. kezünkben kellett tartani, mert a podgyásztartók annyira szűkek és keskenyek voltak, hogy a legkisebb bőrönd sem maradt meg rajtuk. Heten valahogy csak elhelyezkedtünk és a tiz személyre szánt kupéban podgyászunkkal együtt éppen csak hogy elfértünk. Az ajtót tárva-nyitva hagytuk, mert kizártnak tartottuk, hogy hozzánk még valaki beszállhasson. Egyszerre csak egy perczczel a vonat elindulása előtt jól megtermett pap érkezik két öcscsével, a kiket se szó, se beszéd egyszerűen begyúrnak a kupénkba. 


Biarritz: A tengeri fürdő

Biarritz: A halászok kikötője

Biarritz: Az orosz templom

Leírhatatlan az a tragikomikus helyzet, a melybe jutottunk. Az én ölembe került a száz kilónyi spanyol pap, a ki ölében egy bőröndöt tartott. Többi társaimnak kijutott az öcscsökből és azok podgyászából. Nagyon természetes, hogy mindez nem ment oly simán, a hogy az ember gondolná. Előállott az angol, franczia, német, spanyol és magyar nyelvek oly konglomerátuma, hogy a volapük nyelv előharczosai gyönyörűségöket találhatták volna benne.


Biarritz: A Szent Szűz sziklája

Lourdes: A Szent Szűz szobra az eszplanadon

Lourdes: A grotta

Izgatottak voltunk mindannyian és szidtuk a spanyol vasutak lelketlen rendszerét, a melynek értelmében mindaddig, a mig minden kupé­ban nincs elhelyezve tiz ember, új kocsit nem csatolnak a vonathoz. Különben is honnan szedtek volna hirtelen új kocsit, mikor az állomáson a merre a szem elláthatott üres, használatra szánt kocsi nem volt észrevehető. A legöregebb emberek sem emlékeznek arra, hogy a spanyol vasutak valaha törődtek volna utasaik kényelmével és rezerváltak volna kocsikat a nagyobb forgalom szerencsésebb lebonyolítására.


Lourdes: A Szent Szűz szobra a grottában

Lourdes: A bazilika

I. Károly portugál király

Végre a kinos helyzetet a pap megnyilatkozása tette komikussá. A mi jól elhízott páterünk ugyanis, miután amúgy alaposan elmondott minden jót és szépet spanyol nyelven a spanyol vasutakra, töredezett franczia nyelven tudatta velünk, hogy ő, az öcscsei és az öt bőröndje rövid hat óra múlva kiszállnak; legyünk tehát türelmesek és törődjünk bele a változhatlan helyzetbe.


San Sebastian: A Casino

San Sebastian: A fürdő

San Sebastian: A kikötő

A spanyol vasutak még a régi kocsikat járatják, melyeken átjárni nem lehet. A kupé két oldalán is van ajtó, hogy az állomások elhelyezése szerint, hol az egyik, hol a másik ajtón ki lehessen szállni. A kalauz ennek folytán kivül mászkál, a mit nálunk már csak a déli vasút postavonatainak rozoga régi kocsijainál láthatunk. Az egész vonaton mosdó nincsen és természetesen étkező- avagy hálókocsi hirét sem ismerik.


Portugál nő ünnepi ruhában

Coimbrai portugál parasztasszony

Varina, halat áruló portugál nő

A leggyorsabb vonatok, az úgynevezett rapidok avagy expresszek mindössze óránkint 35 kilométert tesznek, holott a mi vasutaink óránkint 60—70 kilométer, az angol és német vasutak 80—90 kilométer, az amerikai vasutak pedig 90 — 100 kilométer gyorsasággal járnak. De az expresszek is minden 12 kilométer lefutása után megállanak. A közvetlen vonatokkal igen takarékosak. A fővonalakon is csak hetenkint kétszer közlekedik a közvetlen gyorsvonat. 


Bikabemutató az újságban (1898. október 2.)


A portugál bikaviadal: A piccador kivonulása

Így Irun és Madrid avagy Barcelona, Saragossa és Madrid között csak hetenkint kétszer megy a 35 kilométer gyorsasággal száguldó vonat. A többi napokon indulnak ugyan óránkint 25 kilométerrel czammogó omnibusz-vonatok, de ha valamelyik állomásfőnök kevesli az utasok szá­mát, úgy nem indítja tovább a vonatot, hanem vár 24, esetleg 48 órát, mig elegen gyűlnek össze arra, hogy érdemes legyen a vonatot tovább indítani. Ennek magyarázatát abban kell keresnünk, hogy a vasutak különböző társaságok kezelésében állanak. Minden 100—200 kilométer újabb társaságok hatalmaskodása alatt áll. 


Gaia vidéki portugál népviselet
Portugál paraszt (Campino)

Portugál mosónék

Ha a szomszéd társasággal jó viszonyban él, úgy az utasok megmaradhatnak a kocsikban, az állomásfőnök előnyös intézkedéseket tesz és jó'pénzünkért kegyesen tovább küld. Gyakran azonban hadi lábon állanak a szomszédok és ennek keserű levét azután az utas iszsza meg. Az újabb társaság állomásfőnöke egyszerűen nem meneszti tovább a vonatot, mert társasága érdekeit kénytelen védeni és ezek azt parancsolják, hogy csak zsúfolt kocsikat inditson útnak. És ez ellen nincs appelláta. Mindegyik spanyol vasúttársaság gondoskodott arról, hogy igazgatóságában benn legyenek a politikai és társadalmi élet vezérférfiai, ha nem is értenek semmit sem a vasút ügyeihez, a forgalom lebonyolításához és a gazdasági érdekek fontosságához. Ezek azután húznak rengeteg összeg igazgatósági díjat, a vasúttal abszolúte nem törődnek és egyedüli kötelességök abban áll, hogy a központba érkező panaszokat befolyásukkal azon melegében elnyomják. A mi papunk tényleg rövid hat óra után elhagyott és alkalmat adott nekünk, hogy örüljünk annak az állapotnak, a mely az ő beszállása előtt tűrhetetlennek és tarthatatlannak látszott.”


Farsang Lisszabonban

Lisszabon: Az Avenida da liberdade (szabadság-út)

Lisszabon: A Commercio-tér

dr. Falk Zsigmondot korábbi művei kapcsán nem egyszer illették azzal a kritikával, hogy nem elég részletesek úti beszámolói és csak felszínes leírást ad az adott országról. A „Budapesttől Lisszabonig” című műve esetében sem beszélhetünk tudományos értekezésről, de érezhetően törekedett arra, hogy az utazás bizonyos részeit alaposan kitárgyalja. A műben külön fejezetet szentel a lourdesi kegyhelynek, a spanyol és portugál vasútnak és a híres bikaviadalnak is.


Lisszabon: A portugál királyi pár

Lisszabon: A tejárusitó 

A Manzanares folyó partja Madridban

A szerző 1898-ban a lisszaboni ötödik nemzetközi újságíró kongresszuson, mint az Otthon Írók és Hírlapírók egyesületének delegált tagja vett részt. A Budapesttől Lisszabonig tartó utazás akkoriban 93 órát vett igénybe, mely során Innsbruck, Párizs, Biarritz és Lourdes érintésével érték el a spanyolországi San Sebastianba, majd végül onnan Portugáliába, Lisszabonba. Falk Zsigmondot elsőként a kongresszus megnyitója és az utána megtartott fogadás nyűgözte le, ahol megjelent a király és a királyné, valamint a király öccse is. A fogadás során a királyné kitüntető figyelmet szentelt a magyar küldöttségnek, amely Falk számára a kevés pozitív élmények egyike volt az út során. A szerző összességében nem volt túl jó véleménnyel a portugál népről, melyről egy helyütt így ír: „A portugál embert a nemtörődömség jellemzi. Annyira hozzászokott szegénységéhez és annyira jelentéktelennek tartja önmagát, hogy még azzal sem tud helyesen elbánni, a mije van.”


Madrid: Puerta del Sol-tér

Madrid: A Calle de Alcala

Dona Amália, Portugália királynéja

A kongresszus zárását követen, az újságíróknak rendezett két kirándulás Cascaisbe és Cintrába nagy hatást gyakorolt a szerzőre. Lenyűgözte Cintra szépsége. A jól sikerült zárást követően aztán a szerző hazafelé még Madridban töltött pár napot, ahol természetesen részt vett bikaviadalon is, hiszen „Rómában lenni és a pápát nem látni épp oly kevéssé helyén való, mint Spanyolországban utazni és a bikaviadalok megtekintését elmulasztani” írja. Így a kötet utolsó része egy alapos beszámoló a spanyol bikaviadalok világáról.


Bikaviadalt hirdető korabeli plakát

Bikaviadalt hirdető korabeli plakát

Bikaviadalt hirdető korabeli plakát

Összességében Falk Zsigmond harmadik bemutatott műve egy jól sikerült útleírás, csak úgy, mint a szerző ezt megelőző két másik műve is. Könnyed, olvasmányos és bőségesen illusztrált a kötet, így mindenképpen az ajánlott kategóriát képviseli. A könyv antikváriumokban vagy éppen online piactereken időről-időre felbukkan és kis szerencsével jó áron meg is lehet vásárolni. Akinek azonban erre nincs kerete, vagy éppen nem igényli a kötetet birtokolni, annak van lehetősége a művet elektronikus formában ingyen letölteni a Debreceni Egyetem elektronikus Archívumából. dr. Falk Zsigmond harmadik műve egyben az utolsó is a szerzőtől az ELBIDA projektben, hiszen írói munkássága bár igen jelentős volt, útleírást mindösszesen hármat írt. Falk Zsigmondtól tehát búcsúzunk, de hamarosan folytatjuk egy kiváló szerző, izgalmas amerikai utazásával a blogban.