2018. július 29., vasárnap

Kilencz év egy számüzött életéből

Szárazi és tengeri utazások nyugoton 


Elfeledett tudósunk, politikusunk, világutazónk, írónk és aranyásónk, gróf Wass Samu különleges tudományos munkájának a bemutatása következik, most az ELBIDA projektben. A „Kilenc év egy száműzött életéből” címmel megjelent mű címe azonban nagyon megtévesztő, hiszen a szerző nem az emigrációban töltött évei során tett utazásokról számol be, hanem sokkal inkább azokról a tudományos megfigyeléseiről, melyeket az Atlanti Óceánon és a Karib-tengeren tett. A ritka kétkötetes munka 1862-ben jelent meg Pesten, Ráth Mór könyvkiadó gondozásában. Az összesen 486 oldalas munkában egyetlen ábra található.


A kétkötetes mű gerince


                 
Gróf czegei Wass Sámuel közgazdász, politikus, főbíró, és országgyűlési képviselő, 1814. január 13.-án született Kolozsvárott. Apja a Közép-Szolnoki főispán helytartója, gróf Wass Imre, míg édesanyja báró Jósika Rozália volt. Gyermekkorának nagy részét nagyapjánál Császáriban töltötte. Nyolc évig Kolozsvárott tanult, ahol a magyar és a román nyelv mellett, már jól tudott latinul, franciául és németül is. Szeretett utazni és közben úti jegyzeteket is írt. 1832-ben elutazott az Al-Duna vidékére testvérbátyához, majd onnan Trieszt, Velence és Milánó érintésével Tirolon keresztül tért haza. Az úti jegyzeteit ismerősei többször lemásolták és egyfajta útikalauzként használták későbbi utazásaik során. Ekkoriban útjai nagy részét gyalogosan tette meg. 


Gróf Wass Samu

1833-ban befejezte iskoláit és előbb az erdélyi kormányszéknél, majd később Marosvásárhelyen dolgozott joggyakornokként. 1834-ben feleségül vette Eperjessy Rozáliát és otthagyta munkáját, majd 1835-ben visszavonul gazdálkodni birtokára. 1839-ben Doboka vármegye Derékszék bírái közé választják, majd 1841-ben főbírói állást kap. 1848-ig tölti be hivatalát, mely idő alatt két hosszabb utazást tesz Európába. 1848-ban Doboka vármegye főispánja, majd még ugyanebben az évben a pesti országgyűlés tagja lesz. 1849-ben Kossuth Lajos fontos feladattal bízta meg. A küldetésének fő célja az volt, hogy a magyar hadseregnek bármi úton, minél több és minél jobb fegyvert szerezzen, továbbá, hogy Fiume körül és a dalmát partokon némi tengeri erőre is szert tudjon tenni a hadsereg. Kalandos úton Erdélyen át Konstantinápolyba jutott, majd onnan Marseille és Párizs érintésével Londonba utazott, ahol beszélt Pulszky Ferenccel. Pulszky további utasításokat adott neki, amely értelmében Amerikába utazott és onnan nagy mennyiségű fegyvert küldött Európába. 1849. november 25-én New Yorkban hallotta a szabadságharc bukását. Amerikában maradt ahol az odaérkezett magyarok és amerikaiak közt tolmácsként működött. 


Haraszthy Ágoston

Az emigráns magyarok részére az ottani polgármesterrel és társainak segítségével egy segélyezési kört alakított. Segítette őket, így volt akinek házat bérelt és volt, kinek munkát keresett. Ő volt a közbenjáró számos magyar menekült ügyében akkoriban Amerikában. New Yorkban megismerkedett Fornet Kornéllal és Molitor Gusztávval, akikkel nagyon szoros barátságot kötött. A legelőkelőbb körökben mozgott, de emellett napjainak nagy részét a Stillmann-féle hajógyár műtermeiben töltötte, hiszen hajóépítő munkás vagy tengerész akart lenni. E tervét azonban soha nem valósította meg, mert mint kiderült erőteljes tengeri betegség gyötörte, így tengeri tervéről lemondott. A kaliforniai aranyláz őt és társait is elfogta, így tehát Kaliforniába mentek. Az aranyásással azonban nem boldogult. 1852-ben megismerkedett a már korábban kivándorolt Haraszthy Ágostonnal, akivel társult és megalapították a „Eureka Gold and Silver Refining Company” azaz „Eureka Arany- és Ezüstfeldolgozó Üzem” néven a nemesfém finomító üzemüket. Nem sokkal később beszerveztek további negyvennyolcasokat is, többek között a már ismert Fornet Kornél őrnagyot, Uznay Károly kapitányt és Molitor Gusztávot is. Az aranyfinomító mintegy öt éven keresztül működött. 1854-ben megnyílt San Franciscóban az Állami Pénzverde, amely a beáramló rengeteg arany miatt képtelen volt feldolgozni azt. 


Korabeli aranydollár (Wass és Molitor nevével)

A kormány ekkor határozta el, hogy a Wassék üzemét is megbízza az arany földolgozásával. 1855-ben még Haraszthyt ki is nevezik a San Franciscó-i aranyfinomító és pénzverde igazgatójává. Az ezt követő két év folyamán az üzem több mint százmillió dollár értékű aranyat finomított. Haraszthy kettős pozíciója azonban rövidesen bajba keverte őt, hiszen olyan nagy mennyiségű arany tűnt el, hogy 1857-ben már sikkasztással vádolták. Kivált a cégből, hogy tisztára mossa a nevét, de ezzel gyakorlatilag a cég sorsát is megpecsételte. Fornet is elhagyta a céget és Kaliforniát is. 1858-ban Wass Samu is végképp hazaköltözött szülőföldjére. 1861-ben a felsőházban foglalta el helyét, de emellett újságokban is jelentek meg írásai, elsősorban nemzetgazdasági és iparügyi kérdésekben. 1861. december 20-án a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. 1866-ban épp az a kerület küldte a képviselőházba, amely 1848-ban először választotta meg. Egészen 1875-ig a kerület képviselője maradt. Képviselői munkája mellett sok időt tölt iparvállalatok fejlesztésével is. Két olyan létesítmény volt, amelyért nagyon sokat fáradozott. Az egyik az újpesti hajógyár, míg a másik az első magyar gőzhajózási társulat. Utolsó éveit többnyire családja és gyámgyermekei társaságában töltötte. 65 éves korában, 1879. március 20-án, Budapesten halt meg.

Részlet a könyvből:

„Matamorosban északi Mexicoban egy sajátságos esetet beszéltének az írónak e bűvös társasághoz tartozó bizonyos egyénről, melynek valóságáról bárha nem kezeskedve, mint felölök ottan kerengő vélemények egyikét itt fölhozni tán nem lesz fölösleges.


San Francisco (1850)

Azon vidéken bizonyos tekintélyes polgár házához járni kezde, egy hasonló környülményü fiatal ember, s a családban lévő egyik leány irányában nősülésről nyilatkozott. Azonban az ifjú családja nem akará e szövetkezést, s lassanként le is beszéllé szándékáról az ifjat, ki végre eltökéllé magát, hogy a már váltott jegyet vissza adja.


A kötet egyetlen ábrája
"Légkeringések" a földön

E czélból tehát el is ment az illető házhoz, nyilatkozata egykedvüleg vétetek a háznál, s mintha épen semmi sem történt volna, a szokott módon szívesen látták. Az ebédnél is szokott helyét foglalá el. Ebéd után könnyült szívvel mene haza, s örvende egész családja, hogy ily illedelmesen czélját érheté. — De más nap reggel őrülten ébredt föl az ifjú, mely naponta növekedék, s őrjöngésbe ment át.


New York (1849)

Miután több heteken át híjában próbáltak el mindent a szenvedő enyhítésére, sőt a helyett hogy a nyújtott segély által könnyült volna, mindinkább nehezedek állapota, végre azon izenet jőve a házhoz, „hogy ha az eljegyzett leány iránnyában szavát beváltja, rögtön meggyógyulhat." Igen természetes, hogy a szülék nem késének fiók nevében ezt biztosítani, s másnap reggel az ifjú egészségesen ébredt föl, hogy a Vódu családba házasodjék. Ilyen, s ehez hasonló eseteket beszéllenek azon vidékeken. Természetesen egy rakás mindenféle mesés dolgokkal fölczifrázván a lényegében nem ösmert babonás titok hatalmát.


Santo Domingo katedrálisa

A jobban értesültek eként ösmertetik ezen afrikából át jött vallásos szertartást: A Vódu nevezet nem annyira a társulatot s egyes tagjait illeti, mint ama fölsőbb lényt vagy istenséget, melyet e szertartásba imádnak. Vódu Isten tehát — mindent tudó, mindent lát, mindent hall, mindenható. Magát láttatni is kegyeskedik hiveivel a négerekkel, és pedig egy kicsiny szelenczébe zárt ártalmatlan kigyó alakjába, a szelenczének egyik oldala pedig átlátszó lévén belsejében lehet látni. De hiveinek imáit s áldozatait csakis a hivek által választott fő pap, s egy ez által kijelölt fő papné közbejárása által fogadja el, valamint kegyeit is csak ezen utón osztja.


Kuba

Valamint minden őskorbeli vallásoknál, ugy ennél is egy sajátszerű táncz a szertartás (cultus) sorába tartozik. — A rabszolgaság terjes korában olykor e tánczot nyilván is előadni szinlék a rabszolgák, mindég nagy lakoma követé e nyilvános Vódu tánczokat, hol semmi más eledel majorságon kivül elő nem került, ezen utón félre akarván vezetni a rendőrség figyelmét, mely mozgalmaikat szoros felügyelet alá kezdé venni, s elhitetni vélek, hogy gyülekezeteik a legártatlanabb mulatságba öszpontosulnak. A mi azonban a valóságot illeti, az a legszigorúbb titokban tartaték.


Kuba

A titkot rémítő környülményekkel párosított eskü pecsétli, melynek igéi borzadály és rettegéssel töltik az avatott keblét is. Rendszerént egy frissen megölt kecske meleg vérével telt kehelyből isznak, s ezzel pecsétlik a szent fogadást; miszerént készebbek lesznek meghalni, mint a legkevesebbet is titkaikból fölfedezni, valamint rögtön megölni az olyan Vódu társat, ki esküjéről legkevésbbé is megfeledkeznék.


Kingston

Az avatottak gyüldéje rendesen valamely félre való rejtett, s gondoson elzárt helyen történik, mely iránt mindég a legutóbbi gyűlésben értesíttetnek a hívek. Olyanok, kik e ceremóniáknak titkos szemtanúi lehetének eként beszéllik elé:


Santo Domingo

Bemenet mindenik bizonyos alakú sandalokat köt lá­baira, s bizonyos számú szines kendőket aggat magára, melyekbe a veres színnek tulnyomólag kell uralgani. Ugy látszik, hogy a kendők száma, melyet egy tag maga körül aggat, a fokozattól függ, melyet az egyletben elfoglal. Ezenkívül a főpapnak — ki egyaránt királynak, mesternek, vagy papának szólíttatik — fejét korona alakba fogott tiszta veres kendő köríti. Hasonló szinü echarpe különbözteti meg a főpapnét, illetőleg királynét, mesternét, vagy mamát, kik mind ketten a hely egyik végében fölállított oltár forma mellett — melyen a szent kigyót rejtő szelencze nyugszik — helyet foglalnak.


Barbados

A kígyónak imádása s az eskü megújítása után, előbb a főpap azután a főpapné szent beszédet tart, melyben Vódu istennek jó téteményei magasztaltatnak, melyekkel hiveit elárasztja, s fölszólítja a jelenlévőket, hogy imádására vagy tanácsa kérése végett közeledjenek.


Barbados

A jelenlévők, kor és fokozat szerént előállanak, s óhajtásaikat előterjesztik, melyekbe gyakran a szemérem s illedelemre figyelem épen nincs. Az idézések mindenikére a főpap vagyis Vódu király öszveszedi magát s várja a szellem jövetelét. — A kígyót rejtő szelenezét hirtelen a földre tévén, a főpapné vagyis Vódu királyné reá hág, — Ezen érintkezés rögtön görcsös reszketegséget idéz elő tagjaiba, s mondja jö­vendöléseit, alkalom szerént az ígéreteket vagy fenyegetéseket bőven szórván. Ennek végeztével a jelenlévők mindenike adakozását egy fedett kalapba bocsátja. Ez aztán az egylet titkos költségeit fedező közös pénztárba foly. Ezután a király és királyné Vódu istennek átalános parancsait elmondják a híveknek, s újabb engedelmességi eskü tétetik le.


Cukornád aratás

A szertartásnak ezen szakához érve, következik az újonczok fölvétele, ha t. i. ilyenek jelentik magokat s alkalom van rá, mely iránt azonban Vódu istennek tetszése előre kikérdeztetett. Az újoncz szénnel jelölt körbe állíttatik. A király bűvös szőrből, növényekből és csontokból egybekötözött, csomagot ád kezébe, s fejét egy falapátkával könyeden megütvén, elkezdi az afrikai Vódu éneket, melyet az egész gyülekezet Chorusban kísér. Az újoncz énnek hallására reszketni s tánczolni kezd, és a czukornád pálinka (néger nyelven Tafia) hozzá járultával idegzete a láznak oly magos fokára jut, hogy egészen magán kívül lesz. Ha olykor őrjöngő tánczának tántorgásai közbe a körön kívül lépik az újoncz, az ének rögtön megszűnik, a király és királyné pedig elfordulnak, ez által tá­volítani akarván ezen bal jóslatu jel hatalmát.


Santo Domingo

E próba kiállása után, az újoncz leteszi az esküt a kígyó oltára előtt, és a Vóduk nagy táncza kezdődik. A király lá­bával vagy kezével érinti a kigyó hajlékát, és teste felső ré­szének minden részei lassanként oly rémítő görcsös reszketegségbe merülnek, s oly rendkívüli mozgásba jőnek, mintha helyökből mozdultak volna ki. Mely ama megmagyarázhatatlan rokonszenvezésnél fogva — melyet kétségbe vonni alig lehet — az egész társaságot megragadja, s a melytől magok a leskelődő fejérek némelyike sem maradt mentesen.


Santa Cruz kikötője

A király fejének s vállainak zavart mozdulatai minden jelenvalón mutatkoznak, csak hamar mindenike önkénytelen szédelgős fordulatokban őrjöng, melyet a hasonló örjöngésbe jött Vódu királyné, a kígyó szelenczéjét környező zörgők rázásával éleszt. Rettenetes hangzású nevetés, zokogás, és zavart lárma növeli a Tafia által is élesztett fokonként növekedő őrjöngést. A gyengébbek ájultan roskadnak össze, a rémítő Bachanalia azonban tovább őrjöng, tánczolva és forogva be egy szomszédos terembe, hol a részegség, nemi vegyitek és sötétség öszhangzásában oly jelenetekkel végződik be a rémitő szertartás, melyekre legjobb ha sürü leplet vonunk ez uttal. Ez a Vódu! Im titka ama rejtélyes hatalomnak, mely a Hiacynthe, Jean Frangois, Biassou és Jeannot közönbös és elszórt követőit egyetlen egy éjen át dühös vad csoporté alakitá át, s vezeté csaknem fegyvertelenül ama, a hihetetlenségig mesés harczokba, hol az ostoba vakmerőség túl tett a rendes hadi taktikán, s a fegyver éle eltompulni látszék az állati test vérében.”


Haiti vudu szertartás

Wass Samu élete tele volt olyan kalanddal, amely nyugodtan alapját képezhette volna egy kalandos útleírásnak, de a szerző nem ezt tette. Nem mesélt hihetetlen és életveszélyes kalandjáról, amikor az Amazonason torkolatánál éppen egy hajóraj alakítását szervezte, amikor valaki elárulta tervét. Menekülni kellett felszerelését hátrahagyva a világ legnagyobb dzsungelén keresztül az Orinoco folyó felé. Fáradtan, betegen és éhezve érkezett meg végül Caracasba. De emellett szót sem ejtett a Sziklás-hegységben töltött nehéz és kalandos éveiről, mikor aranyásóként próbálta vagyonát gyarapítani. A szerző e kalandokkal szemben az utazása során látottakról és tapasztaltakról ír mégpedig  tudományos megközelítéssel. Ezzel a könyvével saját korában úttörőként lépett fel a tudományos ismeretterjesztés terén. Többek között olvashatunk a kötetben a golf áramlatról, a vuduról, repülő halakról, trópusi növényekről és állatokról, a panama kalapról és további számos földrajzi és egyéb érdekességről. A két kötet, vagy ahogyan a szerző nevezi folyam, vélhetően azonban egy igen terjedelmesnek szánt munka első két része, amelyből a szerző valószínűleg nem csak ennyit tervezett. A munka többi része azonban a szerző haláláig nem került nyomdába és sohasem látott napvilágot, amelynek okát nem tudjuk, de az biztos, hogy a kilencévnyi emigráció eseményeinek csak töredéke a kötetben feldolgozott.  


Ajánlás a kötetben

Wass Samu munkája kitűnő, de nehezen olvasható. A régies nyelvezete, kifejezései, írásmódja nehezíti az amúgy izgalmas kötet olvasását. A könyv olvasásához azonban először be kell szerezni, ami nem egy egyszerű dolog, hiszen egy kimondottan ritka kötetről beszélünk. Ez esetben azonban ismét szerencséje van mindazoknak, akik nem birtokolni, hanem csak olvasni szeretnék a művet, hiszen a Debreceni Egyetem elektronikus Archívumából ingyenesen elérhető a két kötet elektronikus formában. A szerző művét testvérének Báró Wesselényi Farkasné, született Gróf Kendeffi Rózának ajánlotta, én pedig mindazoknak, akik nyitottak egy nehezen olvasható, de számos izgalmas részt tartalmazó antik kötetre. Gróf Wass Samutól most búcsúzunk, de nem végleg, hiszen különös utazásáról lesz még szó az ELBIDA projektben.