Könyvek

Levelekben

Lassan egy hónapja nem jelent meg bejegyzés az ELBIDA projektben. A kényszerű szünetet a blog hátterét biztosító gyűjtemény (és a szerző) költözése okozta. Az utóbbi hónap összes rendelkezésre álló szabadideje ennek a rövidtávon nem kedvelt, de hosszú távon mégis számos előnnyel járó új helyzetnek az érdekében lett felhasználva. A változásra a gyűjtemény szempontjából is nagy szükség volt, hiszen a gyarapodó kötetszám elhelyezése egyre nagyobb gondot okozott. Az új helyszín minden tekintetben optimális helyzetet hoz, így végre folytatódhat az ELBIDA projekt.

Pados János

A hosszú szünet előtti utolsó bejegyzésben a híres kaposvári tanárembert kísértük „Triesztől Szmirnáig”, most pedig egy katolikus pap, orvos úti jegyzetei segítségével járjuk be Európa egy részét. Pados János, „Uti jegyzetek – Levelekben” című korai munkájából nem egyetlen, nagy utazás kalandjait ismerhetjük meg, hanem a szerző több kisebb és időben is elkülönülő európai utazásának élményeit. Az utazások 1856 és 1860 között történtek, míg a „beutazott” négy ország: Olaszország, Franciaország, Svájc és Németország volt. A könyv 1863-ban jelent meg Pesten a Lauffer és Stolp könyvkereskedés és kiadó gondozásában. Az összesen 250 oldalas műben egyetlen kép sem található.

Ajánlás gróf Károlyi Istvánnak

Pados János katolikus pap és orvos, 1820. június 21.-én született Dunaföldváron. Iskoláit Budán, Kőszegen és Pesten végezte. 1836-ban a fehérmegyei papok közé vették fel, majd 1840-ig Székesfehérváron teológiát hallgatott. Fiatal kora miatt csak 1843. június 21-én szentelték fel. A püspöki udvarban báró Barkóczy László mellett szertartó volt, aztán a felszentelését követően előbb káplán lett Bogdányban, majd később a püspöki hivatalnál szentszéki jegyzőként dolgozott. Székesfehérváron beállt az önkéntesek közé, és mint tábori pap részt vett a pákozdi és a schwechati csatában. Görgei Artúr vezetése alatt Komáromban feloszlatták az önkénteseket, így Pados is visszatért Székesfehérvárra. Gaál Eduárd császári biztos üldözése elől, 1849-ben beállt Kmetty hadtestébe közvitéznek és a X. honvédzászlóaljban szolgált, mint őrmester, egészen a világosi fegyverletételig. Az oroszok elfogták, de megmenekült, azonban bujdosása során elfogták és az Újépületbe került.A haditörvényszék hat év várfogságra ítélte. Először Munkácsra vitték, majd Olmützbe raboskodott. 1853-ban amnesztiával szabadult. Szabadulása után püspöke, gróf Károlyi György fiai nevelésére rendelte Csurgóra. Ezt követően támadt az ötlete, hogy orvostudományt tanul. 1861-ben orvosnövendék lett, majd 1867-ben sikeresen letette a vizsgáit. 1868-ban Ázsiába készült történelmi kutatásokat végezni, de Jekelfalusy Vincze, új püspöke lebeszélte szándékáról és kinevezte zsámbéki plébánosnak és helyettes esperesnek, majd a katolikus autonómia kongresszusának jegyzője is lett. Utazásának, ázsiai terveinek meghiúsulása nagyon megviselte, emiatt 1872-ben visszavonult és lemondott minden egyházi és polgári hivataláról. Tanulmányútra indult Európába, ahol megtekintette a kontinens nevezetes orvos intézeteit, majd a Badacsony tövében, Nemestördemicen telepedett le, ahol birtokának és orvosi praxisának jövedelméből élt egészen 1892. június 22.-én bekövetkezett haláláig.

Részlet a könyvből:

„Tegnap kirándultunk a berni Oberlandba, hogy a természet nagyszerű müveiben gyönyörködjünk. A vasút egészen Thunig, melly a hasonnevű tó mellékén, az Aar kifolyásánál fekvő városka, — mindenütt jól művelt, és helylyel közzel némi kiterjedéssel bíró szántóföldeken, — mi Sehweizban sokat jelent, — vezetett keresztül. Az Aarvölgy a város előtt legszélesebb; alkalmas arra, hogy katonai gyakorlatokat is lehessen benne tartani. Azért itt öszpontosíttatnak évenkint a schweizi csapatok, míg szolgálatuk ideje tart. Ittlétemkor éppen gyakorolták magukat; és így alkalmam volt megismerkedni a schweizi manoeuvre-ekkel. A schweizi polgár a katonai egyenruhában is csak polgár marad; azon semmi gépies mozgást, melly a halbrechts és halblinks által commandiroztatik, észrevenni nem lehet; hanem azért, ha rákerül a sor, mégis megmérkőzik a rendes hadakkal; megmutatták ezt Morgartennél, Laupennál, Sempachnál; miből kitetszik, hogy a katonát nem az egyenruha teszi, hanem a szellem, melly őt lelkesíti. Hanyagabb járást kelést alig lehet képzelni a zuavénál: midőn kezeit zsebébe dugva, bő nadrágjában sétál föl s alá, alig hinné valaki, hogy ezek a magentai győztesek.

Velence
Róma – a Colosseum

Mielőtt a gőzhajóra szállottunk volna, utunkat a vadon szép thuni tavon tovább folytatandók, kikocsiztunk a környékre, hogy a vidék panorámájával jobban megismerkedjünk, s a tó különféle kanyarulataiban tájékozhassuk magunkat, ha majd a Wetterhorn, Schreckhorn, Finsteraarhorn, Eiger, Mönch, Jungfrau s a Blümlisalp hófedett bérczei feltűnnek és ismét elvesznek szemeink elől. Ez tulajdonképen a berni canton legszebb része, melly évenkint ezer meg ezer utast csal ide. Mire visszatértünk, a hajó már indulásra készen állt, és Schadaut, Rougemont Lövenberg urnak bájkertjét és kastélyát elhagyván, a tó sima tükrén úszott tovább és tovább, míg másfél órai kéjutazás után, a neuhausi fogadónál kikötött; honnan ismét kocsin jöttünk Interlakenbe (inter lacus, mondák a romaiak, mert két tó, a thuni és brienzi között fekszik) és Interlakenből estére Brienzbe; hogy virradatkor Meyringenbe, és onnan a Rosenlaui gletscherre juthassunk.

Basel – utcarészlet
Bonn

Gyönyörű őszi idő volt: a köd, melly ma reggel a völgyet ellepé, s a levegőt kissé csipőssé teve, már elenyészett, s a nap egész íennségében ragyogott a világ teremtésével egykorú hegyek rovátkos homlokán; midőn a meyringeni fogadó előtt, az egész társaság, mellyhez magam is tartozám, lóra pattant, s ki mint tudott, férfi és nő egyiránt, — előre törekvék; hogy minélelőbb fölérvén a meredekre, az első állomáson, a reichenbachi vizesés felső zuhatagánál, gyönyörködhessék a természet szépségein. Hogy az út nem volt éppen kényelmes, és hogy néha néha egy csuszamodás, vagy sikoltás, annál derültebbé tette a társaságot, minél több nehézséggel kellé küzdenünk, — tulajdonképen nem is nekünk, hanem azon szegény páráknak, mellyek a terhet viselik, — fölösleges volna mondanom; ha az olvasót arra nem akarnám figyelmeztetni, milly édes a fáradalmak után a pihenés. Valóban elfásult kebelnek kellene annak lennie, mellyet illy nagyszerű jelenetek meg nem illetnek. Fejünk fölött havasok emelkedtek az ég felé; lábunk alatt virány; oldalunkon a sziklafalakról lerohanó patak összetört gyöngyei! — Kipihenvén magunkat, tovább menénk a vadon vidéken, hol egy madár sem hallatta magát, és csak a lovak kopogása váltakozott a hegyekben elszórva legelő marhák csengetyűivel. Néha közbevágtak a vezetők, és vidáman éneklék az ismeretes nemzeti dalt :

„Ein schönes Land,

Ein freies Land,

Ist das Sehweizerland,

Mein liebes, theures Vaterland” sat.

Míg végre, két órai lovaglás után, elértük a jéghegyet, a Rosenlaui gletschert, melly a Wellhorn és Engelhorn között elterülő síkot képez, és szép, tiszta, kékes jege által különbözik a többi gletscherek mocskos tömegétől. A jégen járni lehet, sőt néhol lépcsők is vágynak belevágva, azok számára, kik még magasabbra akarnának kapaszkodni. Hanem mi a széles repedéseken át látván a jég kérge alatt tátongó mélységet, hol a folytonos olvadásból eredő Weissbach zuhog, és tudván azt is, miszerint éppen e nyáron, valamelly orosz utazó, vakmerőségének szomorú áldozata lett, és sírját illyen elrejtett mé­lyedésben találta; nem akartunk a jeges folyamban sem megfürödni, sem megfagyni; hanem megszemlélvén ezen természeti ritkaságot, beköszöntöttünk a hegyalatti fogadóba, hol tejet, vajat, kecskehúst, burgonyát és sajtot raktak asztalunkra; mit szépen el is költöttünk, és azután havasi virágokat tűzvén keblünkre, mint kirándulásunk emlékeztető jelét, azon az utón amellyen mentünk, ismét vissza is tértünk Interlakenbe.

Milano
Bern – vasútállomás

Nyáron át ezeren és ezeren utaznak így a schweizi hegyvidékeken; kiket a szegény, többnyire mesterségből élő lakosok el nem mulasztanak minden utón és módon kizsákmányolni; az egyik árul valamit, a másik vezetőül ajánlkozik, a harmadik par force vinni akarja az utasnak botját, vagy esernyőjét, a negyedik ajtót nyit, ahol nem is kellett volna az utat elzárni, vagy valamelly hídra ügyel sat. Mi mind megannyi közvetett adó.”

Frankfurt
Róma – Piazza Navona

A művet annak idején a szerző ifjabb Nagykárolyi gróf Károlyi Istvánnak baráti emlékül ajánlotta. Pados szabadulását követően Csurgóra került gróf Károlyi György gyermekeinek nevelőjeként. A gróf a reformkor egyik legnagyobb formátumú alakja volt. Pados három fiát, Gábort, Tibort és Istvánt nevelte. A könyvben olvasható első olaszországi utazás is ennek a munkának az eredménye, hiszen 1856-ban Károlyi György gyermekeit kellett édesanyjukhoz Olaszországba kísérni és erre a feladatra a nevelő Pados Jánost kérte fel a gróf. A szerző kedvence az akkor 11 éves István volt, akinek végül a könyvet ajánlotta. gróf Károlyi Istvánt a „Magyar haza szépreményű ifjának” nevezete Pados, amelyben nem is tévedett, hiszen aktív közszereplő, kora egyik közkedvelt személyisége lett, akit kortársai a legelső magyar gavallérként emlegettek. Komoly politikus volt, számos társadalmi és jótékonysági pozícióval.

Párizs
Versailles

Gyűjtői szempontból Pados János művének igazi különlegessége, hogy egy korai európai, pontosabban németországi, franciaországi, svájci és olaszországi élményeket bemutató útleírás, ugyanakkor olvasóként a régisége kimondottan hátrányára is válik, hiszen igen nehezen olvasható nyelvezete van. Az olvashatóságot tovább nehezíti a műben található számos idegen nyelvű szövegrész is. Ezt a könyvet nem lehet úgy olvasni, mint egy kalandos Sven Hedin vagy éppen egy izgalmas Almásy László művet, ugyanakkor, ha az ember rászánja az időt, igen érdekes részeket lehet benne találni. Mondanom se kell, hogy a kötet kézzelfogható könyv formájában nehezen beszerezhető, viszont elektronikus formában a Debreceni Egyetem elektronikus Archívumából ingyen letölthető és elolvasható. Ajánlom, bár igazán csak érdekességként és nem, mint egy lebilincselő olvasmány, hiszen a nyelvezete szerintem meggátolja élményszerű olvasását.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Post comment