Egy gyűjteményben mindig vannak
olyan tételek, amelyek kiemelkednek a többi közül. Könyvgyűjtemény esetében ezek
tipikusan a nagyon ritka, régi és általában drága kötetek. Aki régóta gyűjt és
gyűjteménye jelentős méretűvé vált, annak még ezen kiemelkedő tételek között
is lesznek olyanok, amelyek valamilyen oknál fogva a csúcsot képviselik. Nos,
most egy ilyen kötet következik az ELBIDA projektben. Különleges, ritka, drága
és mindemellett egy korszak egyik meghatározó műve Tessedik Ferenc, „Tessedik
Ferencz utazása Franczia ország déli részeiben” című műve. A reformkor kedvelt olvasmányainak,
az útirajzoknak egyik első jelentős képviselője, amely a maga 187 éves korával
igazi kuriózum a témában. A könyv 1831-ben jelent meg Pesten, Trattner és Károlyi
könyvnyomtató intézetében. A 240 oldalas műben egy kőnyomatú díszcímlap és két
kőnyomatú látkép található illusztrációként. A látképek a szerző rajzai alapján
készültek.
![]() |
A ritka mű díszcímlapja A képen: Pic-Du-Midi De Bigorre Bagnéresbül |
Tessedik Ferenc 1800. február
22-én született a Békés vármegyei Szarvason. Apja Tessedik Sámuel evangélikus
lelkész, míg anyja nemes Lissovényi Karolina volt. Ferenc a család ötödik és
egyben utolsó gyermeke volt. A Tessedik család helyzete radikálisan
megváltozott, amikor 1809-ben I. Ferenc magyar király nemességet és címert
adományozott neki. A szlovák evangélikus családból, így hirtelen magyar nemes
család lett. Tessedik Sámuelnek két feleségétől összesen tizennyolc gyermeke
született, akikből mindösszesen csak nyolc élte meg a felnőttkort. A nemesi
címet adományozó levél az akkor élő hét gyermek mindegyikét név szerint említi,
így Tessedik Ferenc is apjának köszönhetően nemesi ranghoz jutott. Iskoláiról
keveset tudni, mindössze annyi biztos, hogy a középiskoláit Mezőberényben és
Selmecbányán, majd jogi tanulmányait Pozsonyban és Sárospatakon végezte.
Tanulmányai befejezését követően 1822-ben letette az ügyvédi esküt, és meg is
kezdte munkáját Pesten. Ügyvédi állásától azonban rövid idő után megvált, és
gróf Apponyi Antal titkára lett. Apponyi gróf aki a Habsburg Birodalom római
követe volt, 1924-ben londoni, majd 1825-ben párizsi követ lett ahová
titkárként követte Tessedik is. A párizsi tartozódás során francia könyvtárakban
végzett kutatásokat, amely munka elismeréseként 1827-ben a párizsi földrajzi
társaság tagjává választották. Apponyi gróf 1827 és 1828 között egy nagy európai
körutazást tett, amelyre Tessedik is elkísérte. 1828-ban az utazás befejezését
követően felmondta titkári állását és visszatért Magyarországra, ahol a Magyar
Kamaránál kezdett dolgozni. A közel kétéves európai utazás franciaországi
élményeiből írja meg a „Tessedik Ferencz utazása Francia ország déli részeiben”
című művét. A Pesten megjelent kötet nagy sikert arat, melynek eredményeként
1832-ben a Magyar Tudós Társaság, levelező tagjává választotta Tessediket. 1835-ben
Magyarországról Bécsbe költözött, ahol az Udvari Kamara titkára lett. A szerző 1844.
június 17-én bekövetkezett haláláig Bécsben élt. A fiatalon elhunyt Tessedik
azonban nem kizárólag a tudomány területén ért el sikereket. Szépirodalommal is
foglalkozott, költeményeket írt, melyekből jelentetett meg az Aurora című
szépirodalmi periodika és az Íris is. Mindemellett a magyar alpinisták között
is számon tartják, mivel 1830-ban a Pireneusokban megmászta a 2877 méter magas Pic
du Midi de Bigorre csúcsot. Magánéletéről nagyon kevés információval rendelkezünk.
Egyes források szerint nős volt, de gyermektelen, míg egy 1877-es gyászjelentés
szerint 64 éves korában elhunyt egy özvegy Tessedik Ferencné báró Natorp
Izabella nevű nő, akinek azonban volt egy fia, ifjabb Tessedik Ferenc. Kétséget
kizáró bizonyíték nincs, hogy pusztán névegyezés vagy valódi vérségi kapcsolat is volt a szerzővel, Tessedik Ferenccel.
![]() |
Joseph Merk és Tessedik Ferenc Wilhelm August Rieder 1825-ben készült képén |
Részlet a könyvből:
„October 15-kén a Bayonne-bül
Madrid-ba utazó kurirral Irun-ba mentem. Ezen 13 mértföldnyi utat megtettük
négy óra alatt.
![]() |
San-Sebastian |
Egészen a határnál egy nagy
szakállos szerzetest vettem észre; e volt a legelső, kit Francziaországban
láttam. Az ut mellett ült egy kövön, s távolrul majdnem határkőnek tartottam,
melly a két országot egymástul elválasztja.
![]() |
L' Alicastro - Porquerolles szigetén Hyréres mellet a közép tengerben |
Egy csinos hid vezet a'
Bidassoa-n keresztül, Béhobie-bul, a franczia vámhelyrül, Spanyolországba. Ez a
hid az Angouléme herczeg alatt Spanyolországba nyomult sereg számára húsz óra
alatt készült. —- A Bidassoa igen kicsiny folyó, melly azonban itt a tengerrel
együtt árad és apad. Nem messze a hidtul látszik a Fáczán sziget maradványa, hires
azon egyességrül, melly a Bourbon háznak Spanyolországot megszerezte (1660).
![]() |
Korabeli francia életkép |
A franczia vámosok udvarisága s
megelőző készsége különösen ellenkezik a spanyol vámtisztek gorombaságával, s undoritó
mocskosságával. Ezeknek feje egyedül csak szembetűnőbb részegség, s
következőleg még nagyobb durvaság által különbözött alattavalójitul. A min
kiváltképen bámultam, az volt, hogy ezen tiszt tisztátalan kezét előnkbe
nyújtotta, mintha alamizsnát kérne, mellyet adtam is neki uti társam utasítása
szerint.
![]() |
Korabeli francia életkép |
A mint beértünk a spanyol földre,
az itt tüstént felényivel keskenyebb lett, s szélein sehol sem láttunk jó karban
tartására megkívántató készületet. Az utak ezen rosz volta, a mint ugyan az az
uti társam mondta, annál inkább nevekedik, mennél tovább megy az ember az
ország belsejébe. — Csak attul féltem illyen beszélgetés közben, hogy az a jó
ember a mi útjaink állapotja felől fog tudakozódni.
![]() |
Korabeli francia életkép |
Néha látni ollyan talyigákat is,
mint Váczon, mellyeknek kerekei azonban egy darabbul állanak, minden küllő
nélkül, s nem lévén kátránnal megkenve, busan nyikorognak. Azt gondolám, hogy a
legelső szekér van előttem, mellyet a régiség valamellyik népe talált fel.
![]() |
Korabeli francia életkép |
Török buza földeket is láttam itt
közbeültetve babbal és tökkel. Néhány biscajai leányok öltözete, kikkel az uton
találkoztam, felette meglepett, igen hasonlitván a Tisza mellyéken, Szolnok
körül, szokásban lévő viselethez. Hajók egészen homlokokra volt simitva, s
fonadékban függött hátul, vállaikat veres tarka kendő fedte, s kék vászon
kötény volt előttök. Ez a viselet annyival inkább meglepett, minthogy egész
Francziaországban nem láttam hozzá hasonlót.
![]() |
Korabeli francia életkép |
Irun-ban a dohányt s a fejes
paprikát a házfedél alatt füzérben láttam szárítani , a mi hasonlólag némelly
magyar alföldi vidék szokását juttatá eszembe. Ugyan ezen városban számos házak
kapuja felett van kőbe vésett nemes czimer. A lakosok száma mintegy 4000-re
megy.
![]() |
Korabeli francia életkép |
Megnéztem a nagy szentegyházat,
melly régi épület, s belseje igen homályos. Vezetőm, az egyházfi, a természetesnél
valamivel jobb kedvünek látszott, s eleinte azt állitá, hogy deákul szint olly
jól beszél, mint spanyolul, de midőn néhány deák szót intéztem volna hozzá,
megelégedett azon tudománnyal , hogy a litániakat igen jól olvassa. Nyelve
spanyol, bask és franczia keveréknek tetszett. Különbféle kérdéseimre,
mellyeket a szentegyház épittetése iránt tettem, nem tudott felelni.
![]() |
Korabeli francia életkép |
Ezen szentegyház mellett egy régi
épület áll; a belőle hallatszó iszonyú gyermeklármánál fogva könnyű volt
eltalálnom, hogy oskola. A gyermekek mind egyszerre sillabáztak fen szóval;
épen illyen regula szerint hallottam lármázni kiskoromban a gyermekeket a Sz..i
evangelika oskolákban.
![]() |
Korabeli francia életkép |
Visszamenvén szálasomra, a fogadó
előtt lévő piaczon egy utazó kocsit láttam állani két fegyveres ember által
kisértetve. Értésemre esett, hogy közönségesen igy szokás itten utazni, a
tartomány utjainak csekély bátorsága miatt. Melly biztató tudósítás reám nézve,
kinek szándékom vala más nap korán reggel San-Sebastian-ba menni, s csak egy
vezetővel, kit épen nem esmértem, s ollyan mellék uton, mellyen csak lovagok s gyalogok
járhatnak.
![]() |
Korabeli francia életkép |
Idegen föld még soha sem
gerjeszte bennem olly különös, olly kedvetlen érzéseket, mint az Iruni fogadó.
Most hagyám el a szép Francziaország pallérozott s nyájas lakosait. Itten durva
szemmel néztek reám az emberek, s még beszédem meghallgatására sem méltattak.
Szobámban kandalló sem volt, piszkos benne minden, s az ágyi ruha bizonyságul
szolgálhata, hogy ezen fogadó, siralmas állapotjának ellenére is, számos
vendéget lát. — Be szerettem volna Bécs, vagy Páris hires gyomorhőseit ezen
Iruni fogadóba szálitani, meg értették volna itt Napoleon ezen mondását: hogy bár
melly keveset egyék is az ember, mégis mindég többet eszik, mint. kel1ene. Az
olajnak, mellyel itt minden ételt készitnek, kiállhatatlan avas szaga volt, s
nehéz képzelni az ide való bornak undoritó izét, melly onnan ered, hogy azt
közönségesen kátrános kecskebőr tömlőben tartják. De mindenütt különböző az
izlés; az itteni lakosok bizonyosan felségesnek tartják ez italt. Éjjel az
utszai vad lárma több izben felébresztett, s ugy látszott, hogy ezt is az
ottani nektárnak lehetett tulajdonítani.”
![]() |
Korabeli francia életkép |
Tessedik Ferenc művét nem lehet
egyszerűen „csak” útleírásként értékelni. Sokkal többről van szó. A kötet valójában
egy kiváló kordokumentum, amely emellett saját korában, széleskörű népszerűségének
köszönhetően sokakat ösztönzött arra, hogy az útleírás műfajában beszámoljanak
saját utazásuk élményeiről. Tessedik művének megjelenése után érezhetően
szaporodott a hasonló műfajban megjelent kötetek száma. A reformkor számos
ismert embere utazott Európában, hogy megismerjék a polgári társadalmakat és az
ott szerzett tapasztalataikat a hazai haladás ügyében kamatoztassák. Ezekről a
tapasztalatszerző utazásokról aztán számos izgalmas és értékes útleírás
született, melyekből Tessedik Ferencz könyve volt az első igazán jelentős.
![]() |
Tudományos Gyűjtemény 1831. évi XI. szám |
Tessedik egyetlen önálló munkája
volt a mű, amely ismertetése a Tudományos Gyűjtemény 1831. évi XI. számában
vélhetően Vörösmarty Mihály nevéhez köthető. A kiadványt Vörösmarty
szerkesztette és a Tessedik művét bemutató cikk szerzője egy bizonyos „V”, aki
minden bizonnyal maga Vörösmarty Mihály volt. Az 1831-es cikkben „V”, (itt letölthető) méltatja a szerzőt és művét is. Vörösmarty dicsérő szavainak
meghatározó szerepe volt abban, hogy Tessedik Ferenc könyvét az értelmiség
széles köreiben pozitívan fogadták.
![]() |
Korabeli francia életkép |
A mű régies nyelvezet miatt nehézkesen
olvasható, ugyanakkor a stílusa miatt mégis bátran nevezhető olvasmányosnak a
könyv. A blogban eddig bemutatott kötetek közül talán itt van a legkisebb esély
arra, hogy valaki könyv formájában beszerezze azt, viszont a Debreceni Egyetem
szakembereinek köszönhetően az elektronikus archívumban megtalálható a munka,
így bárki számára pár kattintással ingyen elérhető és letölthető az extrém
ritka kötet elektronikus formában. Mindenkinek kifejezetten ajánlom, hiszen egy
egészen különleges műről beszélünk, amely hiteles és érdekes képet ad az
1820-as évek végén beutazott Franciaországáról (és némi Spanyolországról). Tessedik Ferenc egykötetes szerző volt, így búcsúzunk
tőle a blogban, de a korszaktól nem, hiszen rövidesen újra visszarepülünk a
reformkorba az ELBIDA projektben, egy hasonlóan ritka és izgalmas kötet
kapcsán.