2018. október 15., hétfő

Amerikai Naplókivonatok, Utijegyzetek, Levéltöredékek

gróf Vay Péter nem ismeretlen az ELBIDA projekt olvasói számára. Az arisztokrata származású főpap élete során sokat utazott és élményeiről, tapasztalatairól több könyvben is beszámolt. Vay Péter neve sokak számára összeforrt a „kelettel", pedig az utazó élete során Amerikába is többször járt és e térség is meghatározó volt életében. A most következő ritka művében, mely „Amerikai Naplókivonatok, Utijegyzetek, Levéltöredékek” címmel jelent meg, dolgozza fel amerikai élményeit és benyomásait. A könyv olvasását követően azonban bátran állíthatom, sokkal többről van itt szó, mint egy puszta élménybeszámoló. A kötet 1910-ben jelent meg Budapesten a Szent István Társulat kiadásában. A 300 oldalas műben számos izgalmas kép található. gróf Vay Péterről ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben a „Keleti féltekén” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem, így ott az elolvasható.




Részlet a könyvből:

"A Rocky-Mountain hóval fedett csúcsai között irom e sorokat. Ki ne hallotta volna hirét a „Rocky”-nak, mint a hogyan a tájszólás nevezi a nevezetes hegylánczot? Az északamerikai continens Alpeseinek tekinthetők a hatalmas Cordillerák. Elnyúlnak hosszan e világrész északi területéről le délfelé. Alaska hideg, dermedt földjétől leágaznak a forró California irányába, átszelik északról dél felé Canada és az Egyesült-Államok területét.

New York

British-Columbia részeit szeretem legjobban. A nyugati lánczok a legfestőibben hatnak. A sötét völgyek mélyén e tájakon csillogó tavak terülnek el. Canadának ez a legszebb vidéke. A Rocky-Mountain itten a legmegragadóbb. Csoda-e, hogy nagy a hire, sok a látogatója? Legalább nyáron, mikor Amerika kicsinye, nagyja egyaránt uton van.

Prédikációt hallgató tömeg

A nép vigaszul tánczra perdült

A mi engem illet, először télen jártam erre. A hó leple alatt a vidék még nyer nagyszerűségében. De voltam tavaszszal is, mikor Columbia hires gyümölcsösei virulnak. Utolsó izben márcziusban utaztam át és akkor majdnem végleg itt maradtam. Egy alkalommal a vonat szédítő meredek mentén haladva, hegyszakadást ért, szerencsére azonban csak a mozdonyt ütötte el.

New York, a metropolis látképe

A város központjában fellegkarcolók

A legkiesebb pontokon vendéglők, üdülőhelyek emelkednek. A leghozzáférhetetlenebb völgyeken át út vezet. A legszédítőbb csúcsokon menházak állanak. Régen szándékoztam a különböző alpesi állomásokat bejárni, de soha se értem reá. Mindig a bányatelepekhez kötött foglalkozásom. A magyar munkásokat kerestem föl. Mert van sok e tájon elszórva. A legnagyobb központ Lethbridge. Az ottani tárnákban százával dolgoznak véreink. Sorsukkal aránylag eléggé meg vannak elégedve. Jól keresnek. Életük tűrhető. Meglátogattam a nagy részét. Megannyi apró munkásházban vannak elszállásolva. A legtöbb család több nőtelen munkást lát el. Ez a mellékkereseti forrás. Az asszonyok nyeresége. A nevezetes Crows-Nest-Pass szénbányáiban is vannak magyarok nagy számmal. A legtöbb persze a felső vidékről vándorolt ki. Megannyi tót nemzetiségű. De pár év óta tiszta magyar is érkezett nagyobb számmal. Abauj, Borsod, Zemplén, Szatmár és Szabolcs megyebeliek.

Roosevelt koronázásán seregek felvonulása

Roosevelt elnök dolgozó asztalánál

A viszonyok e tájékon már kevésbé kielégítőek. Elsősorban a munka fölötte veszélyes. A tárnák tele vannak szénsavval. Minden untalan ismétlődnek a robbanások. Csak alig pár hónap előtt lelte egy egész tárna munkása halálát. Magyar származású is lehetett vagy tíz közöttük. A legtöbb családos ember volt, kik egy kis tőkét szerzendő, vándoroltak ide.

Quebec, a régi franczia város

Canadean Pacific Railway. Igazgatósági épület

De ha már nincsen is robbanás, a tájék gyászos és sötét. Komor. Soha komorabb, sötétebb vidéket nem láttam. Minden kopár. Minden kiégett. Szennyes. Szintelen. Hamu és fekete szén fedi az egész vidéket. Növény és állatvilágot mintha tintaeső áztatta volna, vagy pedig korommal mázolták volna be. Feketék a házak és feketék lakóik.

Az őserdőkben. Csendes tenger mentén

Loghouse gyarmatos telep

A szűk völgy mentén a kohók állanak. Kémény kémény mellett meredez a sötét égbolt felé. Mindannyi fullasztó fekete füstöt okád. Tekintsek bármerre, a kép egyaránt kietlen és ijesztő. Jobb nevet, mint crows-nest, alig adhattak volna a siralom e völgyének. Az elnevezés megilleti minden tekintetben. Igazi varjúfészek az.

A Cordillerák. A sziklás hegység. 

Banff. Az uj vendéglő.

Szegény kivándorlott földieink. Hiszen érzik is nagyon az elszomorító táj komor hangulatát. A varjúfészek fullasztó fekete légköre mint lidércznyomás nehezedik mindannyiokra. Panaszkodtak is őszintén. Mit tegyenek. Itten legalább megtalálták a keresetüket. Létük biztosítva van. De milyen szivesen mennének hazafelé bármikor.

Előadás után. A collegium növendékei.

Missionarius az eszkimók között

És még se tér haza többé egyik sem. Mentül többet vagyok ez emberek között, annál jobban tapasztalom, hogy még azok is, a kik visszautaznak a hazába – hosszabb – rövidebb idő után ismét csak kijönnek ide az újvilágba. Elszokott hazulról, mint mondja. A nélkül, hogy cselekvéseit részletesen indokolná, még kevésbé, hogy érzéseit elemezni tudná. Azon szóba: elszoktam, foglalja össze magát a való tényt.

Az utolsó mohikánok. Sátorozó indusok.

Sziklás hegység. Tengerszemek és jégmezők.

Elszokott hazulról. Még ha keresett is bőven és módjában lenne otthon letelepedni, csendben, gondtalanul élni, nem találja többé magát bele a viszonyokba. Hány ember nézetét hallgattam végig. Hány mondotta el, hogy pár év alatt tőkét szerezve haza tért. Vásárolt földet, szerzett telket és fölépítette szülőházát. És meddig maradt? Miét jött ismét vissza? A szavak eltérően hangzottak, de a fogalom ugyanaz volt.

Rockey Monntains, üdülő állomás.

A. C. P. R. vonaton. Hatalmas úttörő.

Elszoktak, jobban mondva, nem találták magukat bele a hazai viszonyokba. Más a gondolkozás, eltérő az életmód. Egyszóval más az egész cultura. Az ok lényege – ezen körülményekben rejlik.

Passeo, délutáni kocsizás.

A helyzet kifejezésére a szavak ritkán megfelelőek. A legtöbb esetben egy-egy véletlen okot, vagy mellékkörülményt említenek. Azt mondják, hogy nem maradtak, mert nem volt igazság. Vay azt említik, hogy nagy volt a falu népe között az irigység. Mások a községházát és a jegyzőt okolják a helyzet tarthatatlanságával. Az általános viszonyok olyanok voltak, melyek a tartózkodást kellemetlenné tették. Se a társadalom mint olyan, sem az államrendszer nem felelt meg többé igényeiknek.”

Amerika egykori urai. Vándor indusok. 

A bevezetőben már említettem, hogy Vay Péter aktuális műve kapcsán többről van szó, mint egyszerű élménybeszámolóról. A szerző úti élményei mellett mélyrehatóan mutatja be az amerikai embereket, az oktatás és munka világát, ipart és mezőgazdaságot, valamint az amerikai irodalomról és képzőművészetről is bőven esik szó a műben. Vay Péterről tudjuk, de könyveiből is kiderül, hogy fontos feladatának, mondhatni szívügyének tartotta a kivándorlók, elsősorban az Amerikába emigráló magyarok segítését. Tengerentúli utazásainak, függetlenül attól, hogy mi volt az aktuális út konkrét célja, mindig része volt a kivándorlók mindennapi viszonyainak a feltérképezése is. Jelen kötet megjelentetésének egyik nem titkolt célja volt az, hogy a korabeli magyar olvasó a könyv olvasása során reális képet tudjon alkotni, az amerikai viszonyokról, a kivándorlás során felmerülő helyzetekről, lehetőségekről vagy éppen nehézségekről. A könyvben a szerző bemutat egy klasszikus kivándorlóhajó három hetes útját is, amely úton több ezer emigráns utazik Fiumétól egészen New Yorkig. Vay az ilyen utak kapcsán is folyamatosan szolgálatban volt és mindig nyitva állt kabinja ajtaja a kivándorló magyarok előtt.

A nagy fensikon legelő csorda

Vay Péter könyve ritka és nehezen beszerezhető mű, így egy gyűjtő számára igazi öröm a polcon látni. Olvasóként is jó választás, függetlenül attól, hogy régies nyelvezete és helyesírása miatt nem mindig nevezhető könnyed olvasmánynak. A magyarul kiadott mű megjelenése előtt két évvel, „The Inner Life of the United States” azaz „Az Egyesült Államok belső élete” címmel jelent meg Vay másik híres könyve Amerikáról. A magyar nyelvű műben többször hivatkozik a két évvel korábban kiadott angol nyelvű alkotásra, több ponton utalva arra, hogy bizonyos témákat a korábbi művében már részletesen bemutatott, így a magyar könyvben már nem teszi meg azt újra. Sajnos az 1908-ban megjelent kötetnek nincs hivatalos magyar megjelenése, így a kizárólag magyarul értő olvasóknak be kell érni a most bemutatott, és Vay egyetlen magyarul megjelent, Amerikáról szóló kötetével.

Az 1908-as angol nyelvű mű




Vay Péter második műve az ELBIDA projektben ismét egy lenyűgöző kötet. Amennyiben az ember sikeresen ráérez a szerző gondolatmenetére, akkor nehéz olvashatósága ellenére is, egy lebilincselő és rendkívül érdekes olvasmányt kap. A probléma ez esetben is, mint a legtöbb Vay Péter mű kapcsán szokott, hogy nem fellelhető elektronikus formában a mű, így csupán azon kevesek élvezhetik ezt a nem mindennapi könyvet, akik valamilyen módon beszerzik azt. Akinek tehát lehetősége adódik a beszerzésre, az mindenképpen tegye meg, mert egy igazán különleges, értékes és gondolatébresztő kötet kerül a birtokába. gróf Vay Pétertől szerencsére nem búcsúzunk még, hiszen a blog hátterét biztosító gyűjteményben az összes magyarul megjelent műve megtalálható, így rövidesen újra visszatér a szerző egy újabb különleges művével.