2018. október 28., vasárnap

Tessedik Ferencz utazása Francia ország déli részeiben

Egy gyűjteményben mindig vannak olyan tételek, amelyek kiemelkednek a többi közül. Könyvgyűjtemény esetében ezek tipikusan a nagyon ritka, régi és általában drága kötetek. Aki régóta gyűjt és gyűjteménye jelentős méretűvé vált, annak még ezen kiemelkedő tételek között is lesznek olyanok, amelyek valamilyen oknál fogva a csúcsot képviselik. Nos, most egy ilyen kötet következik az ELBIDA projektben. Különleges, ritka, drága és mindemellett egy korszak egyik meghatározó műve Tessedik Ferenc, „Tessedik Ferencz utazása Franczia ország déli részeiben” című műve. A reformkor kedvelt olvasmányainak, az útirajzoknak egyik első jelentős képviselője, amely a maga 187 éves korával igazi kuriózum a témában. A könyv 1831-ben jelent meg Pesten, Trattner és Károlyi könyvnyomtató intézetében. A 240 oldalas műben egy kőnyomatú díszcímlap és két kőnyomatú látkép található illusztrációként. A látképek a szerző rajzai alapján készültek.  

A ritka mű díszcímlapja
A képen: Pic-Du-Midi De Bigorre Bagnéresbül
Tessedik Ferenc 1800. február 22-én született a Békés vármegyei Szarvason. Apja Tessedik Sámuel evangélikus lelkész, míg anyja nemes Lissovényi Karolina volt. Ferenc a család ötödik és egyben utolsó gyermeke volt. A Tessedik család helyzete radikálisan megváltozott, amikor 1809-ben I. Ferenc magyar király nemességet és címert adományozott neki. A szlovák evangélikus családból, így hirtelen magyar nemes család lett. Tessedik Sámuelnek két feleségétől összesen tizennyolc gyermeke született, akikből mindösszesen csak nyolc élte meg a felnőttkort. A nemesi címet adományozó levél az akkor élő hét gyermek mindegyikét név szerint említi, így Tessedik Ferenc is apjának köszönhetően nemesi ranghoz jutott. Iskoláiról keveset tudni, mindössze annyi biztos, hogy a középiskoláit Mezőberényben és Selmecbányán, majd jogi tanulmányait Pozsonyban és Sárospatakon végezte. Tanulmányai befejezését követően 1822-ben letette az ügyvédi esküt, és meg is kezdte munkáját Pesten. Ügyvédi állásától azonban rövid idő után megvált, és gróf Apponyi Antal titkára lett. Apponyi gróf aki a Habsburg Birodalom római követe volt, 1924-ben londoni, majd 1825-ben párizsi követ lett ahová titkárként követte Tessedik is. A párizsi tartozódás során francia könyvtárakban végzett kutatásokat, amely munka elismeréseként 1827-ben a párizsi földrajzi társaság tagjává választották. Apponyi gróf 1827 és 1828 között egy nagy európai körutazást tett, amelyre Tessedik is elkísérte. 1828-ban az utazás befejezését követően felmondta titkári állását és visszatért Magyarországra, ahol a Magyar Kamaránál kezdett dolgozni. A közel kétéves európai utazás franciaországi élményeiből írja meg a „Tessedik Ferencz utazása Francia ország déli részeiben” című művét. A Pesten megjelent kötet nagy sikert arat, melynek eredményeként 1832-ben a Magyar Tudós Társaság, levelező tagjává választotta Tessediket. 1835-ben Magyarországról Bécsbe költözött, ahol az Udvari Kamara titkára lett. A szerző 1844. június 17-én bekövetkezett haláláig Bécsben élt. A fiatalon elhunyt Tessedik azonban nem kizárólag a tudomány területén ért el sikereket. Szépirodalommal is foglalkozott, költeményeket írt, melyekből jelentetett meg az Aurora című szépirodalmi periodika és az Íris is. Mindemellett a magyar alpinisták között is számon tartják, mivel 1830-ban a Pireneusokban megmászta a 2877 méter magas Pic du Midi de Bigorre csúcsot. Magánéletéről nagyon kevés információval rendelkezünk. Egyes források szerint nős volt, de gyermektelen, míg egy 1877-es gyászjelentés szerint 64 éves korában elhunyt egy özvegy Tessedik Ferencné báró Natorp Izabella nevű nő, akinek azonban volt egy fia, ifjabb Tessedik Ferenc. Kétséget kizáró bizonyíték nincs, hogy pusztán névegyezés vagy valódi vérségi kapcsolat is volt a szerzővel, Tessedik Ferenccel.

Joseph Merk és Tessedik Ferenc
Wilhelm August Rieder 1825-ben készült képén
   
Részlet a könyvből:

„October 15-kén a Bayonne-bül Madrid-ba utazó kurirral Irun-ba mentem. Ezen 13 mértföldnyi utat megtettük négy óra alatt.

San-Sebastian

Egészen a határnál egy nagy szakállos szerzetest vettem észre; e volt a legelső, kit Francziaországban láttam. Az ut mellett ült egy kövön, s távolrul majdnem határkőnek tartottam, melly a két országot egymástul elválasztja.

L' Alicastro - Porquerolles szigetén Hyréres mellet a közép tengerben

Egy csinos hid vezet a' Bidassoa-n keresztül, Béhobie-bul, a franczia vámhelyrül, Spanyolországba. Ez a hid az Angouléme herczeg alatt Spanyolországba nyomult sereg számára húsz óra alatt készült. —- A Bidassoa igen kicsiny folyó, melly azonban itt a tengerrel együtt árad és apad. Nem messze a hidtul látszik a Fáczán sziget maradvá­nya, hires azon egyességrül, melly a Bourbon háznak Spanyolországot megszerezte (1660).

Korabeli francia életkép

A franczia vámosok udvarisága s megelőző készsége különösen ellenkezik a spanyol vámtisztek gorombaságával, s undoritó mocskosságával. Ezeknek feje egyedül csak szembetűnőbb részegség, s következőleg még nagyobb durvaság által különbözött alattavalójitul. A min kiváltképen bámultam, az volt, hogy ezen tiszt tisztátalan kezét előnkbe nyújtotta, mintha alamizsnát kérne, mellyet adtam is neki uti társam utasítása szerint.

Korabeli francia életkép

A mint beértünk a spanyol földre, az itt tüstént felényivel keskenyebb lett, s szélein sehol sem láttunk jó karban tartására megkívántató ké­születet. Az utak ezen rosz volta, a mint ugyan az az uti társam mondta, annál inkább nevekedik, mennél tovább megy az ember az ország belsejébe. — Csak attul féltem illyen beszélgetés közben, hogy az a jó ember a mi útjaink állapotja felől fog tudakozódni.

Korabeli francia életkép

Néha látni ollyan talyigákat is, mint Váczon, mellyeknek kerekei azonban egy darabbul állanak, minden küllő nélkül, s nem lévén kátránnal megkenve, busan nyikorognak. Azt gondolám, hogy a legelső szekér van előttem, mellyet a régiség valamellyik népe talált fel.

Korabeli francia életkép

Török buza földeket is láttam itt közbeültetve babbal és tökkel. Néhány biscajai leányok öltözete, kikkel az uton találkoztam, felette meglepett, igen hasonlitván a Tisza mellyéken, Szolnok körül, szokásban lévő viselethez. Hajók egészen homlokokra volt simitva, s fonadékban függött hátul, vállaikat veres tarka kendő fedte, s kék vászon kötény volt előttök. Ez a viselet annyival inkább meglepett, minthogy egész Francziaországban nem láttam hozzá hasonlót.

Korabeli francia életkép

Irun-ban a dohányt s a fejes paprikát a házfedél alatt füzérben láttam szárítani , a mi hasonlólag némelly magyar alföldi vidék szokását juttatá eszembe. Ugyan ezen városban számos házak kapuja felett van kőbe vésett nemes czimer. A lakosok száma mintegy 4000-re megy.

Korabeli francia életkép

Megnéztem a nagy szentegyházat, melly régi épület, s belseje igen homályos. Vezetőm, az egyházfi, a természetesnél valamivel jobb kedvünek látszott, s eleinte azt állitá, hogy deákul szint olly jól beszél, mint spanyolul, de midőn néhány deák szót intéztem volna hozzá, megelégedett azon tudománnyal , hogy a litániakat igen jól olvassa. Nyelve spanyol, bask és franczia keveréknek tetszett. Különbféle kérdéseimre, mellyeket a szentegyház épittetése iránt tettem, nem tudott felelni.

Korabeli francia életkép

Ezen szentegyház mellett egy régi épület áll; a belőle hallatszó iszonyú gyermeklármánál fogva könnyű volt eltalálnom, hogy oskola. A gyermekek mind egyszerre sillabáztak fen szóval; épen illyen regula szerint hallottam lármázni kiskoromban a gyermekeket a Sz..i evangelika oskolákban.

Korabeli francia életkép

Visszamenvén szálasomra, a fogadó előtt lévő piaczon egy utazó kocsit láttam állani két fegyveres ember által kisértetve. Értésemre esett, hogy kö­zönségesen igy szokás itten utazni, a tartomány utjainak csekély bátorsága miatt. Melly biztató tudósítás reám nézve, kinek szándékom vala más nap korán reggel San-Sebastian-ba menni, s csak egy vezetővel, kit épen nem esmértem, s ollyan mellék uton, mellyen csak lovagok s gyalogok járhatnak.

Korabeli francia életkép

Idegen föld még soha sem gerjeszte bennem olly különös, olly kedvetlen érzéseket, mint az Iruni fogadó. Most hagyám el a szép Francziaország pallérozott s nyájas lakosait. Itten durva szemmel néztek reám az emberek, s még beszédem meghallgatására sem méltattak. Szobámban kandalló sem volt, piszkos benne minden, s az ágyi ruha bizonyságul szolgálhata, hogy ezen fogadó, siralmas állapotjának ellenére is, számos vendéget lát. — Be szerettem volna Bécs, vagy Páris hires gyomorhőseit ezen Iruni fogadóba szálitani, meg­ értették volna itt Napoleon ezen mondását: hogy bár melly keveset egyék is az ember, mégis mindég többet eszik, mint. kel1ene. Az olajnak, mellyel itt minden ételt készitnek, kiállhatatlan avas szaga volt, s nehéz képzelni az ide való bornak undoritó izét, melly onnan ered, hogy azt közönségesen kátrános kecskebőr tömlőben tartják. De mindenütt különböző az izlés; az itteni lakosok bizonyosan felségesnek tartják ez italt. Éjjel az utszai vad lárma több izben felébresztett, s ugy látszott, hogy ezt is az ottani nektárnak lehetett tulajdonítani.”

Korabeli francia életkép

Tessedik Ferenc művét nem lehet egyszerűen „csak” útleírásként értékelni. Sokkal többről van szó. A kötet valójában egy kiváló kordokumentum, amely emellett saját korában, széleskörű népszerűségének köszönhetően sokakat ösztönzött arra, hogy az útleírás műfajában beszámoljanak saját utazásuk élményeiről. Tessedik művének megjelenése után érezhetően szaporodott a hasonló műfajban megjelent kötetek száma. A reformkor számos ismert embere utazott Európában, hogy megismerjék a polgári társadalmakat és az ott szerzett tapasztalataikat a hazai haladás ügyében kamatoztassák. Ezekről a tapasztalatszerző utazásokról aztán számos izgalmas és értékes útleírás született, melyekből Tessedik Ferencz könyve volt az első igazán jelentős.

Tudományos Gyűjtemény 1831. évi XI. szám

Tessedik egyetlen önálló munkája volt a mű, amely ismertetése a Tudományos Gyűjtemény 1831. évi XI. számában vélhetően Vörösmarty Mihály nevéhez köthető. A kiadványt Vörösmarty szerkesztette és a Tessedik művét bemutató cikk szerzője egy bizonyos „V”, aki minden bizonnyal maga Vörösmarty Mihály volt. Az 1831-es cikkben „V”, (itt letölthető) méltatja a szerzőt és művét is. Vörösmarty dicsérő szavainak meghatározó szerepe volt abban, hogy Tessedik Ferenc könyvét az értelmiség széles köreiben pozitívan fogadták.

Korabeli francia életkép


A mű régies nyelvezet miatt nehézkesen olvasható, ugyanakkor a stílusa miatt mégis bátran nevezhető olvasmányosnak a könyv. A blogban eddig bemutatott kötetek közül talán itt van a legkisebb esély arra, hogy valaki könyv formájában beszerezze azt, viszont a Debreceni Egyetem szakembereinek köszönhetően az elektronikus archívumban megtalálható a munka, így bárki számára pár kattintással ingyen elérhető és letölthető az extrém ritka kötet elektronikus formában. Mindenkinek kifejezetten ajánlom, hiszen egy egészen különleges műről beszélünk, amely hiteles és érdekes képet ad az 1820-as évek végén beutazott Franciaországáról (és némi Spanyolországról). Tessedik Ferenc egykötetes szerző volt, így búcsúzunk tőle a blogban, de a korszaktól nem, hiszen rövidesen újra visszarepülünk a reformkorba az ELBIDA projektben, egy hasonlóan ritka és izgalmas kötet kapcsán.