A Csendes óceán szigetvilága

Úti jegyzetek

Vojnich Oszkár immáron harmadik művével jelentkezik az ELBIDA projektben. A szerző kalandos életes során beutazta a földet és élményeiről rendszeresen be is számolt írott formában. Első műve a „Budapesttől Sitkáig” még saját költségén jelent meg, de következő műveit már ismert kiadók adták ki. A most következő könyv, mely időrendben a szerző ötödik műve, „A Csendes óceán szigetvilága” címmel jelent meg. Vojnich 1906 december 17-én indult Brindisiből  dél felé, hogy aztán közel egy hónapos utazást követően megérkezzen Ausztráliába és onnan továbbindulva bejárja a Csendes-óceán számos ismert és kevésbé ismert szigetét. A könyv a szerző hazatérését követő évben, 1908-ban jelent meg Budapesten a Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság kiadásában. Az összesen 407 oldalas műben, a szerző által készített 200 fantasztikus kép és 6 térkép szolgálja az illusztrációt. Vojnich Oszkárról ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben a „Budapesttől Sitkáig” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem, így ott az elolvasható.

Részlet a könyvből:

„Port-Saidtől ugyancsak az angol P. & 0. társaság hajóján utaztam tovább, a 9500 tonnatartalmú Mongolián. Íme a nagy francia mérnöki mű, a 160 km. hosszú szuezi csatorna! Sósvízkanális a sivatag közepén, azaz, hogy nem szószerint véve a sivatag közepén, mert az afrikai part mentén körülbelül 45 kilométer távolságig a sekély vizű Menzaleh-tó mellett visz el, majd tovább is több kisebb tavat szel át. Nappal változatos a kanális-utazás, a szembe jövő hajók miatt többször állomást tartunk, az állomások egy-egy kis oázis a sivatagban. December 20-án 16 órai hajózással a szuezi csatornának a Vörös-tenger felé eső torkolatánál vetettünk horgonyt. Kis gőzösön meghozták a postát és a Mongólia horgonyt szedett.

A Colombótól Mount Laviniáig vivő út (Ceylon sziget)

A rohanó Wainakakiri folyón át

A Vörös-tenger szuezi öblében a színai félsziget mentén úgy az afrikai, mint az ázsiai part hegylánca látható. A vöröses sárga szinű, kopár, erősen töredezett, ékezett gerincű hegyek, a nedves meleg párákon át szép keret a tenger sötétkék vízéhez. Az összbenyomást élénkítik a délfelől érkező és a velünk tartó lassúbb járatú gőzhajók. A színai félsziget után a beláthatlan tenger egyformasága következik.

Tipikus munkáslakóház a Buller hegyszorosban

A folyással szemben való hajózásnál segítségként használt drótkötél a Wanganui folyón

A repülő halak itt már szórványosan mutatkoznak, a kisebbek csoportosan kelnek fel a hajó orra mellett és pár lépés repülés után visszaesnek a tengerbe, a nagyobbak szélcsendben két-háromszáz lépésre is elszállnak. Közelből átlátszó szárnyaik miatt rovarszerű benyomást keltenek.

Maori konyha Whaka helységben

Papakura Magi, a kedvelt vezetőnő, maori stylusú háza előtt

December 23-án, a Vörös-tenger déli részén, illetve már az ádeni öbölben a szigetek egymásután tünedeztek fel, majd az ázsiai és afrikai partok hegylánca is a lát körbe esett. Az ázsiai part hegyei eleinte a tengerparttal párhuzamos gerincekkel vannak képviselve, mintha a mind magasabb és magasabb hegycsoportot kulisszaszerűleg állították volna egymás mögé. A gerinc-sorokat egy sor töredezett, ékezett, csipkézett hegylánc követi és ezt az egyedülálló szirtek szigetvilága zárja be. Mesél ez a tengerpart a régmult időkről; sziklái a vulkanikus tevékenység szülöttjei, a sziklák közét és a völgyeket kitölteni látszó homokszerű omladék pedig a vulkanikus elmállott és a tengerfenék termékeit képviseli.

Kínai család lakóháza, Raiatea-szigeten

Benszülött nő, papaja gyümölcscsel kínált meg

Egy igen olvasott angol útitárssal együtt szemléltük az öreg hegyvidéket. Itt ugyan meg nem terem a fű, mondtam. «A fű mint pázsit nem, válaszolta, de Aden kopár vidéke nem kevesebb mint 170-féle növénynek ad életet, amint azt egyik itt állomásozó barátom gyűjteménye igazolja, a londoni British Muzeumban.» A Vörös-tenger hosszá­ban végig hajózva (1395 t. mértföld), megérkeztünk Adenbe.

Faderékből vájt fidzsi jármű

A szávai öbölben fogott 10 láb hosszú cápa

Adenbe érkeztünkkor fedzzel, turbánnal fedett fejű és hajadonfővel, álmosan evező feketebőrüekkel telt csónakok vették körül a hajónkat; a rangbeliek is képviselve voltak; tarka, piros, arany himzéstől díszes fejdísszel, ezek a velünk érkezett magasrangú társukat jöttek üdvözölni.

Iskolás gyerekek a Lavony völgyben

Testvérpár a Tonga szigetekről

Az India felé tartó utasok Adenben cserélnek hajót; amint az átszálló utasok elhagyták hajónkat, megindult a vásár; több csónakból hosszú pléhhengereket mutogattak, ezekben structollat kináltak, ezenfelül fonottast és structojást árultak. Későre járt az idő, amikor elhagytuk Adent. A kikötéssel járó küzdelmek, zaj után, jól esett ismét a tenger andalító hullámaira bízni magunkat.

Szép női typus, a Samoa szigetekről

Fagamalóba érkeztünkkor kávát szolgáltak fel (Sawaii szigetcsoport)

Mint rendesen angolok között, úgy hajónkon is az utazó közönség, ideje jó részét társasjátékkal tölti el. A zöldposztós hirdető-táblán naponként közzéteszik az egyes játé­kok állását.

Pauesi Toleafoa kiránduláson

Benszülött (papua) férfiak Friedrich Wilhelmshafen vidékéről (Neu-Guinea)

Két hangversenyünk is volt. Ehez kevésbbé ért az anglius, a dilettáns szereplők a várható mértéket sem ütöttek meg, de a sok gyenge hang beválik a hetenként, vasárnapon tartott mise karénekében. A misén, pap hiányában a kapitány olvas fel az imakönyvből. Az asztalok körül ilyenkor ott látjuk mindenik utast, aki az angol egyház tagja, kezében az imakönyvvel, mint otthon a szigetország templomaiban! . . . Otthon vannak ők az egész világon, mert magokban hordják a művelt ember legnagyobb kincsét, a társadalom szabta erkölcsnek, szokásoknak és hitnek magát alávető, józan, ép emberi meggyőződést.

Lakóházak Siar szigetén, Friedrich Wilhelmshafen vidékéről (Neu-Guinea)

A terhet vonó bivalyt a philippino mint hátast is használja

Valahányszor így együtt látok egy angol kolóniát, mint ezen a hajón, összemérem a szokásaikat a többi európai fajokéval és a mérleg rendesen az előnyükre dől el. Egészségesen élnek és adnak a társadalmi rend fentartásához szükséges konvenciókra: ami nélkül nem képzelhető el a társadalmi rend. Az angol szokások faji jelleggel bírnak és hagyomány az alapjuk: Az angol nehezen ösmerkedik, szellemileg jó átlagban kis körben mozog, a társalgásban gyakran nehézkes, de mindig szem előtt tartja a jó ízlés szabta törvényeket. Megvan békén a maga választotta körben. Tud úri ember módjára enni, társalogni, viselkedni; nem ösmeri a hirtelenkedést; nem törődik a szomszédja tágra vagy szűkre szabott ruhájával, színes nyakkendőjével, vagy egyéb könnyen birálat tárgyává tehető fogyatkozásaival. S ez nemcsak a felsőbb körökre szól, mert hisz akkor nem lenne alkalmazható egy nagy hajón utazó közönségre, hanem minden kaputos emberre. Csak ilyen társas lények között érezheti magát hosszú úton otthonosan, nyugodtan, a jobb ízlésű európai, mert van-e idegre hatóbb valami, mint a társadalmi konvenciókkal nem törődő, a szavát meg nem válogató, indulatait nem fékező vagyis a csak önmaga irányította korlátok között mozgó alakokkal élni együtt heteken át, amikor is mind fokozottabban domborodnak ki félszegségeik, a figyelmet magára terelő nagyhangú beszéd, a hölgyekre irányított kihívó bámész tekintet és más egyéb kinövése a hősködő európai fajnak. A karácsonyt 25-én álarcos-estéllyel ültük meg. A legszebb, a hajón készült legsikerültebb és a legkomikusabb öltözetre díjat tűztek. A hajón tett megfigyelések után elképzeltem, hogy ki melyik faj öltözékéhez nyúl és ki marad meg a frakkjánál. Az utóbbit eltaláltam, a magamfajta öregedő legények és az öregek megmaradtak a szokottnál, de a többieknél sokszor tévedtem; a tévedés legtöbbször komikussá tette előttem még a nem is így öltözött útitársat.

Filippino asszonyok a Laguna de Bay tóvidékről

A feldíszített sült malacot áldásra viszik (Hongkong)

Vacsora alatt a szokott kimértséget fesztelen ünnepi hangulat váltotta fel. Pezsgőt szürcsölt mindenki és nem átallották visszafordulni, hogy az ott ülők kosztümjét szemléljék. A késő éjjeli jövés-menés után itélve, angolaim a karácsonyt kellő hangulattal ülhették meg.”

Wong Ming, Canton büntető ostora

Teherhordó taligák Singapore kikötőjében

Vojnich Oszkár 1906. december 17-én az Osiris nevű gőzhajó fedélzetén indul útjára az olaszországi Brindisiből. Port Szaíd, Szuez, Áden és Colombo érintésével érkezik meg Ausztráliába. Innen aztán Tasmánián, Új-Zélandon, a Rarotonga szigeten és Tahitin keresztül egészen San Franciscóig utazik. Az amerikai partokat elhagyva a Hawaii, Fidzsi, Tonga és Szamoa szigetek után ismét Ausztráliába utazik. Sydneyből, Brisbane-en keresztül a Bismarck szigetek felé veszi az irányt, majd Új-Guinea és a Fülöp-szigetek után, Hongkong, Kanton, Makaó, Saigon (Ho Si Minh) és Szingapúr érintésével ér vissza Colombóba, ahonnan a Szuezi-csatornán keresztül ugyanazzal a hajóval, amivel ment is, tér vissza Európába. 1907. május 30-án Marseille-ban ér véget a rendkívüli utazás. Vojnich művében útja minden szakaszáról rögzített távolságadatokat is. A szerző adatai alapján utazása során több mint 40.000 tengeri mérföldet tett meg vízen és közel 3.000 angol mérföldet szárazföldön.

A Dalada Maligava templom egyik főpapja (Kandy, Ceylon-sziget)

A Salvation (üdv) hadserege két szép szingaléz leány-tagja

Vojnich Oszkár most bemutatott könyve, a szerzőtől már bemutatott művekhez hasonlóan, egy lebilincselő útinapló. Vojnich közérthetően és számomra kimondottan élvezetes stílusban írt. Naplója gyakorlatilag egy nagyjából kronologikus leírása az utazásának, amelyben az élmények és látottak mellett, számos egyéb izgalmas információt is olvashatunk. Korabeli statisztikák, számbeli kimutatások, térképek és a bejárt szigeteken élő népek bemutatása tovább fokozza a kötet értékét. A „Csendes óceán szigetvilága” című mű az általam eddig olvasott és bemutatott könyvek közül a legrészletesebben dolgozza fel a csendes-óceáni térséget és mutat be számos, akkor még, és talán ma is kevésbé ismert szigetet. A kötet ritka, csakúgy, mint a szerző mindegyik műve, így nem könnyű azt beszerezni, ha valaki el szeretné olvasni. Az elektronikus formátum azonban ebben az esetben is szerencsére elérhető, így akinek felkeltette a bejegyzés a figyelmét az a Debreceni Egyetem elektronikus Archívumából ingyen letöltheti a művet. A fiatalon és váratlanul elhunyt szerzőtől a blogban bemutatott harmadik művét követően bátran kijelenthetem, hogy számomra egy igazi kedvenc lett. Már most alig várom, hogy sikerüljön egy újabb kötetet beszereznem, és hogy újra Vojnichot olvashassak. Amint teljesül ez a vágyam, természetesen azonnal visszatér a szerző is az ELBIDA projektbe.