A magyar nyelven 1945 előtt megjelent
útleírások száma ismeretlen pontosan. Valószínűleg hosszas kutatómunkával
feltérképezhető lenne, de ezt a mai napig nem tette meg senki. Gyűjtő
barátaimmal egyetértve biztos vagyok benne, hogy több ezer műről beszélünk, ha
a magyar nyelven megjelent utazási irodalomról van szó. Az önálló kötetben
megjelent utazási művek mellett, további hatalmas és feltérképezhetetlennek tűnő
műhalmazt képez az időszaki kiadványokban megjelent útleírások száma is. A
periodikák feldolgozásának megkezdése még egy kicsit várat magára itt az ELBIDA
projektben, de amint elkészül az új weboldal, belekezdek azokba is, hiszen
egészen lenyűgöző művek találhatók ezen kiadványokban. A jelentős részük, soha
nem jelent meg önálló műként, miközben terjedelmüket tekintve nyugodtan kiadhatóak
lettek volna könyv formájában is. A teljes magyar nyelvű utazási irodalom egy
jelentős szeletét képezik azok a művek, amelyek valamely missziós utazásról
szólnak. Messzi tájak, ismeretlen népeihez érkező hithirdetők leírásai nem
csupán vallási művek. Jelentős részük a szó klasszikus értelmében útleírás,
jókora adag néprajzi adalékkal. Az időszaki kiadványok közül példaként talán a Katholikus
Hitterjesztés Lapját említhetném, amely kisebb megszakítással, de közel negyven
évig működő, képes havi közlöny volt, amely telis-tele van különleges
útleírásokkal, utazási beszámolókkal. Idővel a blogban is találkozni fog az
olvasó ebből a kiadványból származó leírással, hiszen az ELBIDA projekt
hátterét adó gyűjteményben több teljes évfolyam is található ebből a nem
mindennapi periodikából. Természetesen ez csak egy időszaki kiadvány a sok közül,
de mégis amiért ezt hoztam példaként, annak oka, egyik szerkesztője. Nogely István,
aki több éven át kiadó szerkesztője volt a Katholikus Hitterjesztés Lapjának,
fontosnak érzete, az ő elmondása szerint „vallástalan és erkölcstelen”
nyomtatványok terjedésének megakadályozását, amely szerinte úgy lehetséges, ha „jóirányú műveket
juttatunk az olvasni szerető közönség kezeibe”. Ennek a célkitűzésnek az
elérése érdekében az 1880-as évek elején, Nogely kiadásában és szerkesztésében
egy új missziós sorozat jelenik meg „Idegen országok és népek” sorozatcímmel.
Nogely István hitt benne, hogy népszerű lesz a kezdeményezés és hosszú távon
fog működni az új, önálló művekből álló, missziós utazásokról szóló sorozat. Sajnos tévedett, hiszen
mindösszesen kettő mű jelent meg a sorozat keretein belül, majd végül dugába dőlt
a vállalkozás. A teljes sorozat, azaz a kettő mű beszerzése azonban nem kis
kihívást jelentett számomra, hiszen kimondottan ritkának számítanak az antik
könyvek piacán. Mára azonban a hosszas keresgélés eredményeként a gyűjtemény
részét képezik a könyvek, így büszkén mutatom be a blogban a sorozatban elsőként
megjelent művet.
 |
Nogely István szerkesztésében a magyar kiadás |
A könyv „Katholikus Missió a
Báhnár vadak között Hátsó-Indiában” címmel jelent meg. A mű egy eredetileg
franciául megjelent könyv magyar fordítása, amelyben a szerző, Pierre Dourisboure
atya írja le missziós utazásának kalandjait. Az „Idegen országok és népek” sorozat első kötete 1885-ben
jelent meg Nagyváradon, Nogely István szerkesztésében és kiadásában. A 207
oldalas művet Hollósy Jenő könyvnyomdájában Nagyváradon nyomtatták. A kisalakú
könyvben egyetlen illusztráció sem található.
 |
Az eredeti francia nyelven megjelent mű |
 |
A mű több kiadást is megért |
Nogely István római katolikus
pap, kanonok, képzőintézeti igazgató tanár, szentszéki ülnök és szerkesztő, 1839.
december 26. született a Pozsony vármegyei Rétén. Iskoláit Pozsonyban és
Nagyszombatban végezte, majd 1859-ben a növendékpapok sorába lépett Nagyváradon.
Hivatalosan 1864-ben szentelték fel, majd ezt követően egy évig káplánkodott.
1865-ben a Szent József-fiúnevelő intézetben tanulmányi felügyelő lett, majd 1869-ben
képzőintézeti tanár Nagyváradon. 1885-ben a Nagyváradi Királyi Tanítóképző igazgatójának
választották. 1893-ban tiszteletbeli, míg 1905-ben valóságos kanonok lett. Életében
több időszaki kiadvány szerkesztője volt, írt maga is, továbbá részt vett a "Tiszántúl" című napilap és a Szent László nyomda megalapításában. Az 1870-es
években Waldfogel Károllyal együtt ő szerkesztette a „Katholikus Nevelés-oktatás-ügy”
című évenként 25 füzetben megjelent szakközlönyt, valamint 1881-től szerkesztette
„A Katholikus Hitterjesztés Lapjai”című képes folyóiratot. 1885-től Nogely adta ki a „Képes
Missió-Könyvtár” című kiadványt is. A katolikus irodalom terén életében kiváló
érdemeket szerzett. 1905. április 27.-én, 65 éves korában Budapesten hunyt
el.
Részlet a könyvből:
„A Báhnár vagy Bánnár törzs
lakhelye az éjszaki szélesség 14-15-ik és a keleti hosszuság 104-105-ik fokai
közt terül el, nagysága tehát kőrülbelül 200 négyzetmérföld. Ágas-bogas hegyeit
erdők boritják, melyekből egy-egy darabot levágnak és fölgyujtanak a vadak, hogy
szántóföldjeik legyenek; ha lesoványodott a föld, másutt csinál a nép tisztást,
az ugart pedig rövid időn megint fölveri az erdő. A talaj jobbára kitünő;
rizsen kívül megtermi a kukoricát, banánt és dohányt; diszlenek továbbá a
tökfélék, ananász, cukornád, gyapott, mango, kenyérfa és kávé is. A hithirdetők
által mehonositott európai zöldségfélék gyönyörüek. Háziállatok: a
szarvasmarha, bivaly, sertés, kecske, kutya, baromfi és itt-ott a ló; a
vadállatok közül emlitendő az elefánt, orrszarvu és a tigris, mely a legnagyobb
csapása e vidéknek. Kígyó is van elég, a Bla vizében pedig krokodilok
tartózkodnak. Vadhúst szolgáltatnak a vaddisznó, szarvas, őz, gelicze, ruca, páva,
fürj és fajd. Vas nagy mennyiségben található a hegyekben, valószinüleg arany
is, mivel a patakok és folyók homokjában sok aranypor van.
 |
Bahnar harcosok |
 |
Bahnar nők és gyerekek |
Az éghajlat egészségtelen. Az
erdei-láz mindenkit elővesz, különösen a megérkező európait; mielőtt kinint
venne be a beteg, hánytató vagy gyomortisztitó szerek által el kell távolitani
a fölösleges epét. Évszakok csak kettő van: esős és száraz. Augusztus vége felé
kiragyog a Nap a megszaggatott felhők között és beáll az izzó hőség: a források
és patakok kiszáradnak, a fák levelei lehullanak, a növények ellankadnak, a
természet mintegy álomba szenderül; a roppant hőség azért kellemetlen és
nyomasztó, mert az éjek hüvösök, a hőmérő reggel két fok meleget, délben
negyvenet mutat. Ápril végén a láthatárt tömött, világos-hamuszin felhők kezdik
elboritani; estenden megzördül az ég, sebes zápor omlik alá, néha vegyes
jéggel, ez az esős évszak beköszöntése. Néhány nap mulva az égbolt előbb sötét,
azután koromfekete: az ég csatornái megnyilnak, mintha özönvizhez készülődnék a
természet. A párakkal terhes levegő megtelik a rothadó hulladék dögletes
parányaival. Ekkor a legkisebb csermely is zuhogó patak, a folyók kiöntenek, a
vidék nagyobb része víz alatt áll.
 |
Bahnar horgász |
 |
Tipikus bahnar ház |
Az még nincsen megállapitva,
melyik emberfajhoz tartozik a Báhnár törzs, de annyi kétségtelen, hogy nem rokon
sem testalkatra, sem nyelvre a szomszéd Kina, Annam, Kambodzsa és Laosz
népeivel, a körülötte lakó törzsekkel közös eredetü, ámbár a tájszólások között
nagy eltérések vannak. A báhnár termetre szálas és karcsu, tömött haja fekete,
elvétve világos vörhenyes; bőre rézszinü, szemei sötétbarnák, gyér szakála és
bajsza fekete, magatartása büszke, de nem kényeskedő, járása könnyű, fejét
egyenesen hordja, a gyaloglást birja, futásban pedig vetekedik a nyullal.
Gyakori köztök a bőrbetegség, bélpoklosság és rüh.
 |
Misszionáriusok |
 |
Bahnar emberek |
A báhnár véghetetlenül féltékeny
szabadságára. Egyik falunak a másikhoz semmi köze, sőt a helységekben sincs
semmi előljáróság. A báhnár teheti, amit akar, de személyében vagy jószágában
sértenie nem szabad senkit, mert a legcsekélyebb kihágásért is felelősségre
vonja a sértett vagy káros fél. Ha szép szerivel megegyezhetnek a pörös felek,
a bünös egy korsó rizs-bort, tyukot vagy sertést, sőt néha bivalyt tartozik
adni a vétség nagysága szerint. Ezt a biroságot együtt költik el a kibékült
felek, néha azonban osztozik velök az ügyvéd is, aki összeboronálta őket;
minden falunak megvannak a maga szájas emberei, kik mint kenyérkeresetet üzik a
perlekedők békéltetését, tehát ügyvédek. Ezek a falunak előcsahosai egyéb
dolgokban is, mert addig eresztik a beszédnek mézes-mázos fonalát, míg meggyőzik
usztató szavakkal a kupaktanácsot. Nagyon sokszor az okozott kár miatt
felelősségre vonnak olyan embert, aki egészen ártatlan a dologban; ha p.o.
megbetegszik a báhnár, azt gondolja hogy valaki megrontotta; fölépülése után
megy a bűbájoshoz, aki megmondja neki, ki küldte rá a betegséget. A vádlott
hiába mentegeti magát; ha szegény ember, a vádló eladja, mint rabszolgát;
ellenben ha olyan vádoltatik, akinek van nagy rokonsága, megtagadja a követelt
büntetés lefizetését, föllármázza a helységet, és gyakran háború lesz a
dologból. Rendszerint abban történik megállapodás, hogy a hajba kapott felek
bizonyítás által egyenlítsék ki a pört; ez következő módon történik.
 |
A vádló és legénysége "táborba száll" |
 |
Bahnar lakóház |
Meghatározott napon a vádló maga mellé veszi faluja legénységét és ügyvédnek
egy beszédes előcsahost; valamennyin kicsipik magokat, fölfegyverkeznek és a
vádlott helysége elé vonulnak; a falu cölöp-kerítése előtt táborba szállnak,
mert az alkudozás elhuzódik napokig is. Ha a vádlott szegény, faluja pedig nem
meri a háborút kockáztatni, könnyű szerrel teljesíttetik a vádlónak minden
követelése; ellenkező esetben vádlott és vádló között megejtetik a bizonyítási
próba: levernek a Bla folyóba két cölöpöt; egyiket a vádló, másikat a vádlott
fogja meg; adott jelre mindketten víz alá merülnek, és aki tovább kibirja,
annak van igaza. Az u.n. tojás próbáról részletesen lesz szó történetünkben,
itt tehát mellőzhetjük. Egy-egy faluban 20-100 ház van. Minden helység közepén
áll a faluháza; kiválik a többi közül nagysága és magasabb szerhája által;
néhol 5-6 faluháza is gubbaszkodik egy csomóban; ez annak a jele, hogy a
helység olyan faluból áll, melyek összehurcolkodtak, hogy könnyebben
védelmezhessék magokat. A faluház neve „Kong”. Itt gyülnek össze a férfiak
beszélgetni, ha dolgukat elvégezték; itt tanácskoznak, midőn háborút terveznek,
vagy ellenséget várnak; itt fogadják és szállásolják ez az idegeneket; itt
hálnak a 14-ik évet betöltött suhancok, míg meg nem házasodnak. Nőknek csak
kivételesen szabad itt megjelenni p.o. mulatság alkalmával.”
 |
Pierre Dourisboure atya |
 |
Missziós központ |
A Nogely által szerkesztett és magyarul kiadott mű, eredetileg 1875-ben jelent meg Párizsban, „Les Sauvages
Ba-Hnars” címmel. A szerzője Pierre Dourisboure atya, aki 1825. szeptember
19-én született Franciaország délnyugati részén, a spanyol határ közelében. Egyházi
iskoláját Laressore-ban végezte. Emlékirataiban is említi, hogy már ezen
időszakban érezte, misszionárius szeretne lenni. 1846. október 19-én lépett be
a párizsi misszionáriusi szemináriumba, majd 1849. június 2-án nevezték ki hivatalosan
papnak Franciaországban. 1849. október 6-án elhagyta az országot és elindult új
szolgálati helye felé. A hosszú és nehéz utazás Nantes kikötőjéből indult és csak
1850 júniusában érte el végül úti célját, a mai Vietnamot. Innen pár hónap múltán indult tovább egy több fős társasággal misszionáriusi küldetésére. Az
utazás nehéz volt, számos veszéllyel kellett megküzdeniük, de végül elérték a Kon
Tum tartományban található Ko Xamot. Ebben az időben a katolikus
misszionáriusok arra törekedtek, hogy megnyissák az utat a fennsíkon az
evangelizáláshoz, így Kom Tum tartományban is. A vietnami katolikus egyház
története megjegyzi, hogy az út 1848-ban történő megnyitása után két francia
pap és hét vietnami tanár érkezett Kon Tumba. 1850-ben négy területen kezdték
el missziós munkájukat. A négy központ közül az első kettő a mai Kon Tum
tartományban található. Az egyik a Kon Ko Xam misszió, melyet Combes atya
vezetett, míg a másik Kon Trang misszió, melyet Pierre Dourisboure atya vezetett.
Pierre Dourisboure végül 35 évet töltött a misszióban és végezte hittérítő
munkáját, mely nagyban hozzájárult a katolikus hit elterjedéshez a mai Vietnamban. A 35 év igen komoly időnek tekinthető, hiszen a betegségek, a
vadvilág vagy éppen a helyi törzsek nem ritkán okozták misszionáriusok halálát.
Dourisborge-ot gyakorlatilag elkerülte minden veszedelem, de végül 1890-ben ő
is betegség miatt volt kénytelen elhagyni az országot, majd pár nappal
hazatérése után 1890. szeptember 8.-án, 65 éves korában hunyt el Marseillében. A
szerző misszionáriusi munkája is csodálatra méltó, de emellett néprajzi
beszámolói és nyelvi munkái is rendkívül hasznos ismereteket adtak a később oda
érkező utazóknak. Az 1875-ben kiadott „Les Sauvages Ba-Hnars” című könyve mellett, az 1889-ben megjelent "Dictionnaire Bahnar-Français" című
szótára a legjelentősebb műve.
 |
Bahnar falu, középen a kiemelkedő faluházzal |
 |
Misszionárius és "helyi segítői" |
A missziós utazások leírása
rendkívüli mennyiségű úti beszámolót és útleírást jelentenek. A földrajzi felfedezőkhöz
hasonlóan a korabeli misszionáriusok is hasonló kockázatokat és veszélyeket
vállaltak, hiszen sokszor teljesen ismeretlen terülten és még kevéssé ismert
népekhez indultak azért, hogy hirdessék isten igéjét. Útleírásaik éppen ezért
rendkívül érdekesek, mint ahogy a Nogely István által az „Idegen országok és
népek” sorozat első kötetéül választott „Katholikus Missió a Báhnár vadak
között Hátsó-Indiában” című könyve is. Kalandos és sokszor tényleg életveszélyes útjuk
során alaposan megismerték a helyben élő emberek világát, amely ebben a műben is
érdekes néprajzi elemként jelenik meg és tovább növeli az értékét a műnek. A könyv amellett hogy ritka, még élvezetes
olvasmány is, így egy hozzám hasonló gyűjtőnek igazi kincset érő kötet. Sajnos
az ajánlása ebben az esetben is kicsit meddő, hiszen nagyon nehezen beszerezhető a
könyv és elektronikus formátumban sem érhető el az interneten, ugyanakkor ha véletlenül összeakad vele valaki, az olvassa bátran, kitűnő munka. A sorozat első kötetét
csak hat évvel később követte a második, amely bár ismét érdekes és kalandos, de
végül az „Idegen országok és népek” sorozat záró kötete is lett egyben. A mindössze
két részt megért „minisorozat” következő műve az afrikai földrészre kalauzolja
majd az olvasót. Egy hét kihagyást követően (ismét csábít a Dráva egy kis
horgászatra) visszatérek, és velem együtt érkezik Nogely sorozatának záró
kötete is. Hamarosan tehát jön az „Afrikai élet”.