Levelek Amerikából - Kirándulás az Egyesült Államokba

Dobieczki Sándor most következő műve sem tartozik a gyakori kötetek közé, ahogy maga a szerző sem igazán útleírásairól ismert. Mérnök volt és országgyűlési képviselő, aki az 1904-es interparlamentáris kongresszus magyar csoportjának tagjaként utazik Amerikába. Élményeit a „Levelek Amerikából – Kirándulás az Egyesült-Államokba” című művében írja le. A különálló kötetként ritka mű, 1904-ben jelent meg Budapesten a Franklin-Társulat gondozásában. A 47 oldalas műben számos kép található. A mű „Kirándulás az Egyesült Államokba” címmel is megjelent, Dr. Hankó Vilmos által szerkesztett Universum évkönyv II. számában 1905-ben.

Dobieczki Sándor mérnök, országgyűlési képviselő 1848. november 19-én született Tordán. A műegyetemi tanulmányait Bécsben és Budapesten végezte. 1871-ben a vasútnál kezdett dolgozni és egészen a főmérnöki szintig jutott a ranglétrán. 1889-ben vasúti és hajózási főfelügyelő lesz, majd 1893-ban mint államvasúti főfelügyelő Zágrábba helyezik. 1894-ben a debreceni üzletvezetőség vezetésével bízzák meg. 1901-ben elhagyja a vasúti szolgálatot és Debrecen város III. kerületének választott képviselője lesz. 1910-ben a torockói választókerület képviselőjeként kerül be ismét a parlamentbe. Mindeközben íróként is jeleskedik. 1889-ben a Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönyét szerkesztette majd 1905-től az Iparvédelem folyóirat főszerkesztője lesz. Önálló műve is több jelenik meg és számos szaklapban publikál. Irodalmi munkásságát a Magyar Tudományos Akadémia is elismerte, amikor 2000 koronás díjjal tüntette ki. Élete utolsó szakaszát a hazai iparvédelem ügyének szentelte. Egészsége megroppant és súlyos idegbetegséggel küzdött élete utolsó kilenc évében. 1927. szeptember első napjaiban éri a halál Budapesten, 79 éves korában. A Farkasréti temetőben 1927. szeptember 10.-én temetik el. 

Részlet a könyvből:

„Szeptember 16-án értünk Coloradó-Springsbe. Órákig haladtunk az átlag ötezer láb magas lakatlan, sivár fensíkon. Colorádó államban egy négyzetkilométeren csak 2 ember lakik (Magyarországban 59. Olaszországban 130, Belgiumban 238). Egészen fölélénkült társaságunk, mikor csikót hajszoló két cowboy (csikós) tűnt föl a szemhatáron.

Monte-Pelegrino 

Coloradó-Springs hatodfélezer láb magasságban van, s levegője annyira tiszta és száraz, hogy a tüdőbetegek klimatikus gyógyítóhelye. S hogy minő enyhe az éghajlata, arról meggyőzött hegysége, hol még tízezer láb magasságon fölül (3400 méter; a lomnici csúcs 2634 méter s 1800 méteren felül már nincsen tenyészet), buján zöldelő növényzetet, fákat és gyönyörű virágos réteket találtunk. Utunk m ég e csodás világrészben is föltűnően szép vidéken át Criple Creek-be, az aranyásók városába vezetett. Mozdonyunk bömbölése vörös színezetű homokkövön és sziklákon visszhangzott. Bizarr alakú szirtek állták utunkat, melyeken mint faltörő kos tőrt át mozdonyunk. A z alagútból kibújva, szédítő mélységet látszott átugrani, mert az örvényt áthidaló filigrán-alkotás — mit ők hídnak neveznek — a vonatról nem volt látható. Ezután elkezdett a vonat, mint a kerge birka, önmaga körül forogni, s így értünk föl három-négy fordulat után a magá­nos csúcsra. Mikor félelmünkből fölocsudtunk: a tenyészet bujasága ejtett ámulatba.

Algír. Rakodópart 

És sajátságos. Mintha a dús sötét fenyő s már sárguló nyir vörös, izzó lávából való alakzatokat borítna, s mégis a kis völgyek ölén csörgedező patakok mentén buja növényzet borította réten legelésztek a vörös tehenek. Tovább-tovább. Mind magasabbra törtetünk s egyszerre egy nyíláson át fent a csúcson, fellegek aljában gyári kémények csoportját látjuk. Ezek az aranybányák.

New-Yorkból 

Az arany, a fémek legnehezebbje fönt a legmagasabb csúcson! Nem tudjuk, a szélesen elterülő hegységek vadonjaiba akarta-e elrejteni a természet az emberiség előtt az emberi szenvedélyeket tápláló aranyat, avagy koronaként illesztette a legmagasabb csúcs homlokára?

A szabadság szobra 

Tizenhárom évvel ezelőtt volt az első aranykutatás. A z eredmény hallattára az állam 1883-ban közbelépett. És most, tíz év után, e magas hegyen már két nagy, 10— 20.000 lakójú város látható: Cripple Creek és Victor!

New-York egy utcájából 

A kapzsi ember feltúrta a földet s ehhez izmának gyöngeségét a villám erejével pótolá. Villámos erő hajtja a fúró­ gépet, villámos szikra robbantja a dinamitot, hajtja a bányák szellőztetőjét, emeli és zúzza szét az ércet, sőt az aranyat is az választja ki. A kőzet nagy részét azonban Colorado Citybe szállítják s csak itt választják ki az aranyat a cianíd-eljárással.

Az Anheuser-Busch féle sörgyár-telep 

Utolsó tekintetet vetvén az aranyásók városára, feltűnt, hogy közepén emeletes tégla-házsorok díszelegnek, az utcavégeken pedig rikító színekkel befestett viskók ezrei láthatók, melyek nagyban hasonlítanak boltozott fatetőikkel a szolgá­latból kidobott vasúti fedett kocsikhoz. E különbség magyarázata, hogy öt évvel ezelőtt ez alig ötéves város leégett, de már vannak gazdagok, kik téglából építették föl házaikat.

Híd a folyó felett 

Azonban sietnünk kellett. A hegység útvesztőjében ért az alkony s Colorado Springs városának mélyen alattunk fénylő villámlámpái m ég rémesebbnek tüntették föl a hegyszakadék mélységét.

A Colorádo útja 

Lenn a városban Denver polgárai vártak. Másnap elvittek a Denvert és Salt Lake-cityt összekötő vasúti vonal megtekintéséhez, mely vonal ‘az Egyesült Állam ok keleti és nyugati kapuja között — azaz New-York és San-Francisco kö­zött — levő 5400 kilométer utat, újabban több mint 500 kilométerrel rövidíti meg. Most már tizezerhatszáz lábmagasságban építik ezt a vasúti mestermüvet. Innen az egyik oldalon a tágas fensíkot, a másikon a Rocky-Mountains (Sziklahegység) hóborította hegyláncát láthattuk.

A geysirek lerakódása a nemzeti parkban  

S fönt kilencezer láb magasságban Bryán, az ismert amerikai államférfiú ki már kétszer volt elnökjelölt, a szabad ég alatt ilyenformán üdvözölt: — Én, a hegyes Nebraszka szülötte, fokozott örömmel üdvözlöm önöket a magas hegyek között! S mikor ezt teszem, eszembe jut Éliás próféta szava: Ha a hegyekben mennydörög — e mennydörgésben nincsen az Isten, s ha a szirtek között vihar tombol — ennek zúgásában nincsen Isten, de a csöndes fohászként hangzó szelíd szózatban, igen, ott az Isten! Ott, hol a nagy nemzetek háborús versengése van, ott nincs az Isten, de igen ott van a békeszerető népek fohászában, s higyjük és reméljük, hogy felebarátjaik érdekében önök, uraim, a béke hirdetői, sikeresen fáradoztak. Ezért fogadják legforróbb üdvözletünket!

A Niagara felhasználása 

Denver, mely harminc évvel ezelőtt kis helység volt, ma több százezer lakossal biró város. Óriás munkásságot fejt ki. Különösen érdekes volt látnunk, miként vonalozták már a természetben is városuk terjeszkedésének alaprajzát, a város határain túl a gyalogjárót szegélyező kövek lerakásával jelezvén az évtizedek múlva beépítendő utcák szélességét és beosztását. Az est beálltával innen is tova siettünk Chikágó felé. Valóságos hajsza ez. Utivázlataimat is majd ülve, majd állva, utcasarkon, várakozás közben, avagy száguldó vonatunkon vetem papirra.”

A Niagara 

Érdekes és könnyed munka ez Amerikáról. Dobieczki Sándor országgyűlési képviselőként érkezik az országba, több társával együtt, az interparlamentáris kongresszus magyar csoportjának tagjaként. Vezetőjük gróf Apponyi Albert volt. A csapat 1904. augusztus 12-én indult Fiuméból a „Szlavónia” gőzösön Amerika felé. A hajón a 469 kivándorló mellett 50 politikus és újságíró utazott. A hajó kifutott a kikötőből, amikor a csapat három tagja György Endre és neje, valamint Hámory László a kikötőbe ért. A tengerészeti hatóság méltányolta, hogy késedelműket a vonatjárat késése okozta, ezért a „Klotild” nevű hajón a „Szlavónia” után vitték őket. A teljessé vált csapattal aztán a „Szlavónia” Palermo felé vette az irányt, amely az első megálló volt Amerika felé. Palermót követően aztán Algír és a Gibraltári-szoros érintésével érnek New Yorkba, szeptember 6-án. A közel 8200 kilométeres út, a megállókkal együtt, így közel egy hónapig tart. Vezetőjük Gróf Apponyi Albert is hiányzott a hajóról, mert ideje nem engedte ezt a hosszú hajóutat. Apponyi ezért, csak 1904. augusztus 25.-én indult el Liverpoolból Amerika felé. Útján Steiner Ferenc képviselő és dr. Lukács István főispán kísérte. Amerikában aztán a csapat pár napot New Yorkban tölt, majd utána Philadelphia és Pittsburg érintésével érkeznek meg Saint Louisba, ahol az interparlamentáris konferencia zajlott. A találkozót követően a csapat továbbutazott és Kansas City, Colorado-Springs, Denver, Iowa City, Chicago és Cleveland érintésével értek el a Niagara vízeséshez. Onnan aztán Washingtonon át tértek vissza New Yorkba és indult a csapat haza Magyarországra.

A Capitolium Wasingtonban 

A „Levelek Amerikából – Kirándulás az Egyesült Államokba” című Dobieczki mű, nem említhető egy lapon az Amerikáról szóló jelentős művekkel, de mindettől függetlenül egy jól olvasható, élvezetes és így különlenyomatként kimondottan ritkának számító kötet. A mindösszesen 47 oldalas műben gyorsan lehet haladni, így igazából, amolyan „egyestés kaland” a könyv. Aki kedvet kapott hozzá, az a Magyar Nemzeti Digitális Archívumból ingyen letöltheti, és már olvashatja is Dobieczki Sándor országgyűlési képviselő munkáját az Universum évkönyvből. Szerzőnktől búcsúzunk, hiszen több a blog témájába passzoló műve nincs, ugyanakkor a földrészt nem hagyjuk el. Az ELBIDA projektben hamarosan visszatérünk Amerikába, egy ritka és szinte ismeretlen női szerző művének bemutatásával. 

A Kárpát-medencei Magyarok Baráti Társaságánál

A Kárpát-medencei Magyarok Baráti Társaságának meghívására ez alkalommal, „Magyarok a nagyvilágban - Kárpát-medencei utazók az 1945 előtti magyar utazási irodalomban” címmel tartottam előadást, a kaposvári Együd Árpád Kulturális Központban. 

Damaszkin Arzén, Vértesi Károly, Almásy László, Báró Nopcsa Ferenc és Vojnich Oszkár mellett még számos szerző kalandos életét és írói munkásságát mutattam be. Bízom benne, hogy az előadással többek érdeklődését sikerült felkeltenem, akár egy konkrét mű, akár egy szerző iránt.  

Köszönöm a lehetőséget és a meghívást, Horváth Margitnak az egyesület elnökének, továbbá a képeket Vuncs Istvánnak. 

Uti levelek

Annak idején, amikor az ELBIDA projekt még csak tervek szintjén a fejemben élt, már akkor azt gondoltam, hogy nem kizárólag az élvezetes olvasmányok bemutatását tervezem, hanem minden olyan a tematikába illő művet, amely az 1945 előtti időpontban jelent meg. Természetesen ez óriási és vélhetően hiánytalanul soha meg nem valósítható feladat, de akkor azt gondoltam, amennyiben túl szigorúan szűrők, akkor pont azok a művek esnek majd ki, amelyek bár nem jelentősek, mégis utazási irodalmunk részét képezik. E sarokpont mentén indult el tehát a blog, és nem bántam meg ezen vállalásomat azóta sem, hiszen már így is több olyan mű bemutatása történt meg, amelyről ez idáig vajmi kevés információval rendelkeztünk. A most következő szerző, Dr. Chyzer Béla sem a híres útleírásairól, vagy éppen fantasztikus expedícióiról híres. Ő, a magyar iparegészségügy úttörője, aki nem mellesleg egy nagyon kevéssé ismert, „Uti levelek” című, a blog tematikájába illő mű szerzője is. A kötetben a szerző, németországi és svájci utazásairól ír, amolyan rövidke élménybeszámolót. A könyv 1908-ban Budapesten jelent meg, a Wodianer Ferenc és Fiai Könyvnyomda kiadásában. A mindösszesen 48 oldalas műben egyetlen kép sem található.

Chyzer Béla orvos, 1868. június 15-én született Bártfán. Apja, Chyzer Kornél orvos, egészségügyi szervező, természettudós, a hazai balneológiai irodalom megalapítója volt. A budapesti egyetemen szerzi meg az orvosi diplomáját, majd ezt követően, mint sebész szakvizsgázik. Angliai tanulmányútra indul, majd onnan hazatérvén budapesti kerületi tisztiorvos lesz. Röviddel ezt követően a Magyar Államvasutak egészségügyi szolgálatába lép és közegészségügyi felügyelő lesz. A Magyar Államvasutak által biztosított ingyenes utazási lehetősséggel élve, sokat utazik, tanul és tapasztal. Úti élményeiről az orvosi lapokban sorozatosan megjelent levelekben számolt be. Nevét a Hódmezővásárhely és Orosháza környéki agyagedény iparosok ólomártalmának (ólomkolika) felderítése tette ismertté. Az egészségügyi ártalmak kutatása során, a gyermekmunka negatív hatásaira is felhívta a figyelmet. A gyermekmunka csökkentésével kapcsolatos munkássága rendkívüli volt. Megállapította, hogy a gyermekkorban túlságosan sokáig tartó, a szervezetet megterhelő munka, egészségártalmat okoznak. Ő volt, aki elsőként hangsúlyozta, hogy a serdülőkorúak még a gyermekeknél is fokozottabb mértékben károsodhatnak a munkahely behatásai következtében. Tapasztalatait „A gyermekmunka Magyarországon” című, az Országos Gyermekliga kiadásában 1909-ben megjelent könyvében foglalja össze. Chyzer az egészségügyi felvilágosítás terén is úttörő volt, e témában is jelent meg műve. Chyzer emellett tevékeny szerepet játszott a Törvényes Munkásvédelem Magyarországi Egyesületének elsősorban ipar higiénés és szociális tevékenységében is. A Magyar Államvasutaknál töltött évei során megszervezte a MÁV-alkalmazottak gyermekeinek nyaraltatását. Chyzer végül a hivatása áldozata lett. Egy skarlátos gyermeket kezelt, attól elkapta a betegséget, amely vesegyulladásával párosulva, négynapi betegség után, végül Rottenbiller utcai lakásában halálát okozta. 1910. január 12.-én, 43 éves korában halt meg. Az apja halálát csak pár hónappal túlélő Chyzer Bélát felesége, Linder Ilona és gyermeke Éva gyászolta.

Részlet a könyvből:

„Pár hónap óta pihenő vándorbotomat ismét elővettem ezúttal azért, hogy vele Svájcot bejárjam, hová kettős cél: családi és szakirányú vezetett. Az első sürgősebb lévén, ezt végeztem el előbb. Ily módon előrebocsátom rövid svájci utamon tett tapasztalataimat, hogy utólag számolhassak be a luzerni munkásvédelmi kongresszus ezidei tárgyalásairól.

Hamburg 

Aki Svájcot ősszel még nem látta, az nem ismeri ezt a szép kis országot· ünnepi köntösében. Hegyeinek hómezői, tavainak azur kékje, a völgyeket fedő pázsit zöldje, mindmind egy színárnyalattal élénkebb s emeli még a kép szépségét az őszi nap bágyadt fénye, mely sajátszerű aranyos patinával vonja be a láthatárt elzáró hegyormokat és éleket.

Hannover

A természet nyújtotta szépségeken kívül másért is előnyös az őszi utazás Svájcban. Nincsen tolakodás a kocsik körül. A szállodákban, étkező helyiségekben az utazó helyet kap s a nagy forgalom csökkenésével még az árakban is jóleső csökkenés észlelhető.

München

Svájc ősszel egy nagy gyümölcsöskert. Az utakat és földeket alma és körtefák szegélyezik, melyeknek vérpiros és aranysárga gyümölcsei ez évben oly tömeggel termettek, hogy az ágak roskadását támasztófákkal kellett megelőzni.

Berlin

Jól esik látni, kivált magyar embernek, akinek szeme idehaza a kiégett tarlókhoz és rétekhez s lombját veszített fákhoz szokott, a pompájukban álló zöld erdőket és gyümölcsös kerteket s a nedvtől duzzadó zöld pázsitot, melynek élénk zöld színét helyenként felváltja a fákról szedett piros és sárga almák és körték gúlája.

Berlin

Hogy a rétek zöldjét és a gyümölcsfák bő termését nem csupán a kedvező éghajlat és bő csapadék okozza, hanem, hogy ebben része van az emberek szorgalmának is, ezt a rétek és kertek fölött terjedő erős, gyakran kellemetlenné váló trágya-illat az úgynevezett »Jauche« (embertrágya) árulja el.

Fribourg

A vasút mentén elmaradó falvak és községek ereszes s ablakaikban virággal díszített házai között feltűnik rendszerint egy nagyobb épület, mely legtöbbnyire a község központjában fekszik és amelyen »Consum« felírás olvasható. A szorgalmas és takarékos svájci nép között a szövetkezés eszméje hálás talajra talált különösen a tápszerek beszerzését illetőleg. Az egész kis ország át van hálózva ily közös bevásárló telepekkel, ahol jó, sőt elsőrendű árúkat kaphatnak a vevők.

Fribourg

Nem csalódom, ha a consumok nagy elterjedésének okát abban keresem, hogy az úton-útfélen található jobb vendéglők és szállodák elsőrendű anyagokat, tápszereket stb. keresnek, melyeket a kis falvak kereskedői csupán nehezen lennének képesek beszerezni és eltartani míg így szövetkezetek útján a beszerzés nehézsége megszűnik.

Fribourg

Hogy ezen gazdasági szövetkezetek a nép nagy rétegeit kapcsolják össze, azt utazásom célján, Fribourgban volt alkalmam tapasztalni, hol is évi közgyűlése volt a kanton ily fajta szövetkezetének. Az egész kis város telve volt vidékiekkel és pedig majdnem kivétel nélkül nőkkel, akik jelvénynyel mellükön siettek a gyűlésre.

Hamburg

Arról, hogy mennyire foglalkoznak e kis ország lakói gazdasági kérdésekkel, legjobban tanúskodik egy intézmény, mely nálunk még teljesen ismeretlen és Svájcban is csak most vert gyökeret.

Hannover

Érdemesnek tartom ismertetni ezt a szociális alapon álló gazdasági szervezetet melynek címe a »Vevők ligája« vagy miként a francia Svájcban, hol ez az eszme először talált visszhangra nevezik, »Ligue sociale d'acheteurs«. Az egész szervezet rövid programmja az, hogy a vevőnek is meg vannak nemcsak a maga kötelességei, de jogai is s ebből következik azután, hogy ezekkel a jogokkal a vevő minél gyakrabban, saját érdekében éljen is.

Hannover

A cél az, hogy a vevők jó, egészséges és olcsó árúkat kapjanak, nem pedig rossz, egészségre ártalmas és drága holmit.

München

Ezt első sorban azáltal véli elérhetőnek a liga, hogy az árúk készítését csak is egészséges emberekre óhajtja bízni, nem pedig betegekre, elnyomorodottakra, akik révén szennyes silányabb árú, de gyakran még fertőző betegség is terjedhet szét a vevők között.

Hamburg

A liga tagjai kötelezik magukat, hogy csak is oly gyárak termékeit fogyasztják el, és terjesztik, amelyekben a munkások egészségét a legmesszebbmenőleg védelmezik s amely gyárak alkalmazottaik javát minden tekintetben előmozdítják ebben találván biztosítékát elsősorban az árúk jóságának és alkalmatlanságának.

München

A vevők ligája tehát jutalmazza a humánus gyárost s bojkott alá veszi azt; ki munkásainak erejét és egészségét kizsarolja. Plakátjai és hirdetései révén a liga közhírűvé teszi, úgynevezett »fehér listáját«, melyeken azokat a gyárosokat sorolja fel, akik mintaképül szolgálhatnak másoknak.”

Berlin

Chyzer Béla munkája, egy klasszikus, rövid, úti élménybeszámoló, amilyen általában tanulmányutakról szokott születni. A hat fejezetből álló könyv első öt fejezetében München, Berlin, Hamburg, Hannover és végül a svájci Fribourgba tett utazás során szerzett élményeiről mesél, míg a zárófejezetben a luzerni nemzetközi munkásvédelmi kongresszusról mesél. A szerző műve vélhetően keveseket hoz lázba, mint olvasó, hiszen bár jó stílusban írt, valójában nincs benne semmi különleges. Az izgalmas inkább a szerző személye, akiről vajmi keveset lehet tudni, holott munkássága során valóban maradandót alkotott és mindezt úgy, hogy mindössze 43 évet élt. A másik izgalmat nekem, mint gyűjtő okozta azzal, hogy sikerült egy példányt beszereznem, ebből az alapvetően ritkán előbukkanó kötetből. Érdekes, hogy ez esetben is lehetőség van online felületről, elektronikus formában letölteni a művet, a Magyar Társadalomtudományok Digitális archívumából. Akit érdekel, az pillantson bele bátran. Dr. Chyzer Bélától búcsúzunk, hisz bár termékeny szakmai szerző volt, az ELBIDA projekt tematikájába tartozó műve nincs több.

Utazás Norvégia végvidékére

Régóta vadásztam egy szép példányt a most következő ritka és izgalmas útleírásból. Chernelházi Chernel István Dezső Ákos Elek híres ornitológus az „Utazás Norvégia végvidékére” című könyve, igazi alapmű egy útleírásokat gyűjtő számára. A szerző 1891. június 4.-én indult feleségével útnak, a cél pedig Norvégia legészakibb vidékei voltak, ahol a Magyarországra északról érkező vándormadarakat saját környezetükben tervezték megfigyelni. Az expedíció eredményeként megjelent kötet a madárszerető és a Norvégia iránt érdeklődő olvasók számára egyaránt igazi csemege. A kötet 1893-ban Budapesten jelent meg, a szerző kiadásában. A mindösszesen 450 oldalas műben 57 csodás kép is található, melyeket közül jó néhányat Háry Gyula rajzolt, a szerző saját készítésű fotói és egyéb fotók alapján.

Extra ritka kötésváltozat

Saját, kiváló állapotú példányom borítója

Chernelházi Chernel István Dezső Ákos Elek ornitológus, 1865. május 31-én született Kőszegen. Apja Chernel Kálmán bár történész volt, de ő is érdeklődött az ornitológia iránt, így apja hatására István érdeklődése is hamar a madarak felé fordult. Középiskoláit Sopronban végezte el, ahol Fászl István tanára nagy hatással volt rá. Fászl tanította meg Chernelnek a madárpreparálás alapjait is. 1877-ben kezdte írni naplóját, amelyben madártani megfigyeléseit is rögzítette. Első cikke 1882-ben a Vadász Lapban jelent meg. Szülei alapvetően közigazgatási pályát szerettek volna Chernelnek, így négy évig a pozsonyi és a budapesti egyetemen jogot hallgatott. Egyetemi évei alatt kezdte tanulmányozni a madártani szakkönyveket az egyetem könyvtárában, valamint ekkortájt járta be a Velencei-tó környékét, a Hanságot és a Kis-Kárpátokat, ahol természetesen madártani megfigyeléseket folytatott. 1887-ben Erdélyben járt ugyanezen célból. 1887-ben ismerkedik meg Herman Ottóval, akivel aztán életre szóló barátság alakul ki. 

Chernelházi Chernel István Dezső Ákos Elek

1888-ban elvégzi az egyetemet és apja kérésére közigazgatási gyakornok lesz Sopronban. Hamar rájött, hogy nem neki való az a pálya, ezért 1889-ben felmond és visszatér Kőszegre, immáron azzal az egyértelmű szándékkal, hogy csak a madártannak éljen. 1890-ben már országosan ismert kutatóként tartják számon, sőt 1891-ben a II. Nemzetközi Ornithológiai Kongresszus előkészítő bizottságnak a tagja is lesz. 1891-ben feleségével Rótth Dórával, aki egyben segítője is volt, Norvégiába utazik, tanulmányozni a Tromso sziget és környékének a madárvilágát. Útjukról születik az 1893-ban megjelent „Utazás Norvégia végvidékére” című könyv. Chernel a norvégiai utazása során ismerkedik meg a sí használatával. 

A szerző másik híres műve

1893-ban a könyve megjelenésének a évében már több cikket ír a sísport népszerűsítése érdekében, sőt 1897-ben megjelenik a témában a „A lábszánkozás kézikönyve” című könyve is, mely az első a témában Magyarországon. A „lábszánkozás” azonban nem terelte el eredeti szenvedélyétől, a madaraktól. 1899-ben jelenik meg a „Magyarország madarai különös tekintettel gazdasági jelentöségökre” című könyve, mely Chernel István főművének tekinthető. A fantasztikus kötet 22 évi gyűjtés eredményeként, részletesen beszámol a hazai madárfaunáról. A mai napig rendkívül népszerű munka eredményeként Chernelt megismeri a nemzetközi szakma is. Mindeközben folyamatosan járta Magyarországot figyelte a madarakat és gyűjtötte a fellelhető információkat a hazai madárvilágról. A madártani munkái mellett madárvédelemmel is foglalkozott. 1902-ben megalakította az Országos Állatvédő Egyesület kőszegi fiókegyesületét is, ahol gyakorlati madárvédelemmel foglalkoztak. 1902-ben Kőszegen amerikai mintára megszervezi a Madarak és fák napját, valamint létrehozza a Vasvármegyei Múzeum természetrajzi osztályát is, ahol 1908-tól egészen 1912-ig tevékenykedik is. 1916-ban Herman Ottó halála után megbízzák az Ornitológiai Központ vezetésével. 

Chernel István

1918-ban összeállítja a magyar birodalom madarainak névjegyzékét (Nomenclator Avium Regni Hungariae), amely mai napig fontos forrása a madártani munkáknak. 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaság Földművelésügyi Népbiztossága elismerésül, duplájára emeli az Ornitológiai Központ vezetéséért járó tiszteletdíját. Az anyagi biztonságot azonban nem sokáig élvezi Chernel. A madármegfigyelések során lápokban, mocsarakban szerzett betegségek legyengítették a szervezetét, így egy fűtetlen vasúti kocsiban szerzett tüdőgyulladás következtében, 1922. február 21-én, 57 éves korában, Kőszegen halt meg.

Részlet a könyvből:

„Az egyes szigeteken fekvő Kirkelandet, Inlandet, Nordlandet és Skorpen városrészek között apró gőzpropellerek tartják fenn a közlekedést s szünet nélkül siklanak ide-oda. Valódi vizi omnibusok!

Toppő vizesés Trollhattan-nál 

Threnen sziget az északi sarkkör alatt 

A négy sziget majdnem körben fogja körül a kikötőt s a tenger olyan itt, mint dombkörnyezte, házakkal beépített tó, melyből nincsen kijárás. A házak sokszor magasan a sziklák közül tekintenek alá, meredek környéküket kertecske élénkíti, a háttérben pedig szép erdős halmok és hegyek zöldéinek.

Az éjféli nap Finnmarken-ben

Uj zsilipek Trollhattan-nál 

Ebéd után végre 3 órakor indultunk s nemsokára szabad tengerre értünk, néhány óráig érezve azt a sajátszerű hosszú hullámzást, mely erre felé még szélcsendben is folytonos mozgásban tartja a tenger hátát.

Helvetes zuhatag Trollhattan-nál. (Jobbra és balra lazaczfogók)

Sandtorv a Lofotokon 

A hullámok közt számos vitorlással, halászhajóval találkoztunk s részünk volt abban a látványban, mikor hol az egyik, hol a másik hajó eltűnt a hullámhegy mögött, hogy a következő pillanatban ismét előbukjék. A hajók közt egy helyen nagy sirályfelhő szunyograjként tánczolt a víz fölött s elárulta a haljárást.

A Svartisen glecser jégsziklái

Svolvaer a Lofotokon 

Estefelé ismét szigetek közé jártunk be s a himbálódzás megszűnt. A Moldefjord vizeit hasítottuk.

Norvég cariol

Tromső keletről, mögötte a Sandsund és Kvalő sziget havas hegyei 

Itt láttam azt a feltűnő, a partról a tenger fölé hajló magas faalkotmányt, mely alakra némileg hasonlít az Adriai tengerparton dívó halászok nézőkéjéhez. Norvégiában a lazacz halászatnál jut szerepe. A kivetett háló közvetlen a nézőke alatt van, összehúzó zsinege azonban felszolgál a magasban ülő halász kezéhez, a ki a tiszta vizén át belát a kivetett hálóba s ha préda került bele, megrántja a kötelet. Halásztársa ez alatt ladikon néz az eredmény után.

A "Prestvand" a viztaposó fészkelő helye 

Finnmarkeni lappok 

Otterő sziget alatt elhaladva, a bájos Molde városkánál kötöttünk ki.

A Flőifjeiden - Feleségem fényképfelvétele nyomán

Tájrészlet a Lyngenfjordból 

Mintegy gyönyörű hegyitó, olyan itt a tenger, körül koszorúzva nagyszerű havas csúcsok, erdős fenyves kúpok egész sorozatával.

A "nagyfal" Svaerholt madárhegyén

Hornviken és a Nordkap 

A tiszta időben belátunk a Fane-, Lang-, Rödven- és Romsdals-fjordok remek panorámájába, közel 2000 méternyire felágaskodó csipkés hegyoromzatokra, melyek közül a szarvszerű Romsdalshorn és a Troldtinder határozottan kivá­lik s az egész képen mintegy uralkodik.

Finkongkjeilen a Tanafjordban

"Duncan Greys" skaarői vadászhajó bálna-ágyuja 

Molde városa festőién simul egy hegyoldalhoz s igazán pittoresk, idyllikus képet varázsol szemeink elé; szinte elfelejtjük, hogy a 63. ész. szél. fok táján járunk. A hely festett faházikói, nagy szállói — köztük néhány svájczias stylben, habár a norvég jelleg feladása nélkül — erősen délibb nyaraló- pontra emlékeztetnek; a csalódást a rózsás kertek, üdén. hajtó fák és növényzet csak erősbítik.

Téli tőkehalhalászat a Lofotok táján

Partra vonszolt bálna tetem 

Útitársainknak egy kis része elhagyott ugyan, de helyettük három teljesen omnibus berendezésű — hátul még a portást sem nélkülöző — propeller annál több felszállói hozott fedélzetünkre, a mindenféle nemzetiségű utasok tarkabarka raját, megfelelő málhával. Volt köztük helsingforsi tanár, művelt norvég, műveletlen és előkelő angol, svéd, franczia és német. Jött egy cseh muzsikusokkal vetekedő zenekar is, lett azután eddig csendes hajónkon lárma, zsivaj és zaj, beszélgetés, felváltva vagy társulva a zenének nem valami elragadtató hangversenyével. A rengeteg podgyász a fedélzet közepén felhalmozódva egész hegyet képezett; áda, útitáska, szíjazott takaró, bödön, cserépbe ültetett szegfű, myrtus, virágcsokor össze-vissza zűrzavaros rendetlenségben hevert a fedélzeten, nem fért a hajó belsejébe, mely már halszállítmánynyal tömve volt.”

A Troldfjord

Tarándszarvasok 

Chernel műve az egyik személyes kedvencem. Jómagam is életem egy lazább időszakában természetfotóztam és imádom a madarakat. Akkoriban a Dráva mellett földbe ásott kunyhóban ülve lestem, figyeltem és fotóztam a madarakat. Rendkívüli izgalmat jelentett, mikor egy-egy újabb faj jelentkezett a beszállóágon, így igazán át tudom érezni Chernel szenvedélyes madárszeretetét. A munkám egyre több elfoglaltságot jelentett, a profi fotósfelszerelést eladtam, de a madarak szeretete és ismerete megmaradt. Chernel könyvében számos faj megjelenik, amely olvasás közben elmémben is megjelent, így nekem az eredeti kötetben található 57 darab kép mellé, számos a fejemben megjelenő csodás madárkép is színesítette az olvasmányélményt. Chernel István igazi szenvedélyes madárszerető ember volt, akinek a szenvedélye áthatja a mű minden olyan részét, ahol madarakról van szó. 1891-ben amikor Chernel István és felesége az országban járt, még nagyon ismeretlen volt a vidék a hazai olvasók számára. A mű 1893-as megjelenését megelőzően bár jelent már meg egy-két Norvégiáról szóló munka, de nem olyan mennyiségben, hogy Chernel művében nem tudott volna újat mesélni. Ami érdekes azonban, hogy a két jóbarát, Herman Ottó és Chernel István műve a messzi északról, egy évben jelent meg. Chernel is, és Herman is könyvét 1893-ban adta ki. Herman Ottónak, „Az északi madárhegyek tájáról” című műve jelent meg időrendben elsőként, (hamarosan majd a blogban is bemutatom ezt a fantasztikus kötetet) majd Chernel István, „Utazás Norvégia végvidékére” című műve még ugyanabban az évben követte azt. Mindkét szerző expedíciója nagyon hasonló útvonalon haladt, de Herman Ottó 1888-ban, míg Chernel István csak 1891-ben járt az országban. Két jóbarát, azonos szenvedély, hasonló expedíció és két, a vidékről szóló izgalmas mű egy évben. Különös egybeesés.

Digermulen a Raftsundban

Szénagyűjtés Norvégiában 

Chernel István műve egyszerűen fantasztikus. A szerző és felesége Dánián és Svédországon keresztül érkezik Norvégiába és ezt az útvonalat a könyv fejezetei is követik. A teljes expedíció közel két hónapig tartott, amelyből egy hónapot Tromső szigetén (ma helyesen írva Tromsø) töltöttek el. A szigeten tervezett madármegfigyelés volt az expedíció elsődleges célja. A könyvben 156 oldalt követően érkezünk el erre a pontra, azaz a szerző bőven ad felületet az odaút számos látványos és izgalmas eseményének. A hazaútra körülbelül 60 oldalt szán, de semmi olyan nem marad ki, ami hiányérzetet keltett volna bennem. Jól felépített és izgalmas a mű, amelyben a képek tovább növelik az amúgy is erős olvasmányélményt. Chernel jól írt, és szenvedélye is átütött a sorok között, amelynek köszönhetően létre is jött egy egészen lenyűgöző könyv. Beszerezni nehéz, ritka és drága könyv. Gyűjteményemben található egészen kitűnő állapotban lévő példánynak is magas ára volt, olyannyira, hogy a gyűjtemény egyik legdrágább kötete. Reprint kiadásról nem tudok, de akit érdekel a könyv, az a Debreceni Egyetem elektronikus Archívumából ingyenesen letöltheti és elolvashatja azt. Egy kis szépséghibája van az archívumban található példánynak, mégpedig az, hogy hiányzik a 257-272 oldal. Izgalomra semmi ok, itt letölthető a hiányzó pár oldal is. Tudom, hogy nem ugyanaz egy számítógép monitoron vagy tableten olvasni egy művet, mint az eredeti könyv formátumot kézben tartva, de ennek ellenére is azt gondolom, megéri beleolvasni Chernel művébe. Madarászoknak, madárszeretőknek kötelező olvasmány, de mindenki másnak is ajánlott, hiszen Chernelházi Chernel István Dezső Ákos Elek műve a top kategóriát képviseli a műfajban. A szerzőtől bár búcsúzunk, hiszen egyetlen a blog tematikájába illő műve ez volt, ugyanakkor a hűvös északot egyre gyakrabban fogjuk látogatni a nyár folyamán.