2019. január 28., hétfő

Utazás az S.M.S. Zrínyi csatahajón (V. rész)

1914. május végén kifutott a „Zrínyi”, a „Tegetthoff” és a „Viribus Unitis” alkotta hajókaraván Alexandria kikötőjéből. A következő célállomás Málta volt. 

S.M.S. Zrínyi

Tengeri látkép

Tengeri látkép

A Földközi tengeren a májusvégi napok 1914-ben nagyon melegek voltak. A hajnali 4-kor ébredő nap már délelőtt 9 óra felé rendkívüli hőséget eredményezett, így a hadihajókon kihúzták a napvédő ponyvákat és a fedélzeten dolgozó haditengerészeknek felszerelték a sapkájukat egy fehér, napvédő résszel, hogy elviselhetőbb legyen a hőség. A tisztek és szolgálaton kívül lévő matrózok délelőtt és délután is tusolhattak a tengerből szivattyúzott friss tengervízzel a fedélzeten. A szolgálatban lévők csak szolgálatuk letelte után élvezhették a hűsítő fürdőzést. A Máltáig tartó út minden komolyabb esemény nélkül zajlott, bár néhány tengeri gyakorlatot elvégeztek a hadihajón, de igazi próbatételre nem került sor, így csak élvezték az utolsó békés tengeri útjukat.

Imádkozó arabok

Pihenő a sivatagban

Észak-Afrikában

Tevekaraván

Málta szigete előtt még jócskán kint a nyílt vízen tűnt fel egy kétkéményes vámőrségi hajó. A gőzös a máltai révkapitányság tulajdona volt, mely először a „Viribus Unitis”, majd a „Tegetthoff”, végül pedig a „Zrínyi” hadihajónál állt meg. Minden hajóra átszállt egy vezető tiszt és két angol kormányos tengerész, majd így kísérték a hadihajókat Valetta nagy kikötőjébe.

Az iskolában

Arab nő

Vízipipázó arab nő

Tengeri látkép

Málta szigete 1914-ben brit koronabirtok volt. A kalandos történelmű ország lakossága mindössze 300.000 fő, területe pedig 300 km2 volt. Bár lakosai nagy részt olasz és arab származásúak, az ország hivatalos nyelve mégis csak az angol volt. A máltai halászok és korallszedők jól értettek a tengerhez, így igen keresett hajósok voltak. Málta szigete a történelem során mindig is fontos szerepet játszott a térség életében, mint amolyan központja a Földközi tengernek.


Arab nő

Arab nő

Marokkói nő

A hadihajók érkezését a sziget erődítményéből 21 tisztelgő ágyúlövéssel fogadták az angolok. A fogadtatás és a vendég szeretett itt volt a legnagyobb az egész út során. Az angol tengerészeti főparancsnokság vendégei voltak a hadihajók, így egy vendéglőt és egy mozit is kijelölt az angol tengernagyi hivatal az osztrák-magyar monarchia haditengerészeinek, ahol teljesen díjtalanul ehettek, ihattak és élvezhették a moziban a filmeket. A vendéglátók a tisztek számára is nagy estélyt rendeztek a máltai tiszti kaszinóban. Természetesen a "vendégflotta" tisztikara sem maradhatott le az estélyek szervezésében, így a parancsnok, a „Tegetthoff” legénységét átküldte a „Viribus Unitis” és „Zrínyi” hadihajókra, majd a kiüresített csatahajót feldíszítették, és viszont vendégül látták az angol tiszteket. Az egész hajó fedélzetét egy nagy teremmé alakították, amit villanylámpákkal kivilágították és a két ország lobogóival díszítettek. Az egész estés mulatságot a hajón játszó zenekar tette még inkább feledhetetlenné, az akkor még békésen egymás mellett létező birodalmak tisztjei számára.

Arab nő

Keleti típus

Piac Észak-Afrikában

A sok kedves máltai élményt követően, azonban indulnia kellett a hadihajóknak haza, Pulába. Málta elhagyása ugyanúgy történt, mint az érkezés. Angol tisztek segítették a kiutat egészen a biztonságos nyílt tengerig, ahol aztán a kísérők átszálltak a máltai révkapitányság gőzőseire, amellyel visszatértek a szigetre. Pula közelében a hadihajók legénysége még átesett az elengedhetetlen vámellenőrzésen. A legtöbb tengerész, ha hozott is bármit az útról, azt jól eldugta, így a vámellenőrzés, amolyan formaság volt csupán. A „Viribus Unitis”, a „”Tegetthoff” és a „Zrínyi” csatahajókból álló hajókaraván, 66 nappal az indulást követően, 1914. június 5.-én pénteken köt ki ismét Pula kikötőjében.

Málta - Látkép

Málta - Utcarészlet

Málta - Nagy öböl
   
A kipakolás befejezését követően nem sokkal 1914. június 28-án Ferenc Ferdinánd trónörökös egy boszniai hadgyakorlat megtekintésére Szarajevóba utazott, ahol Gavrilo Princip, a Fekete Kéz nevű titkos szerb szervezet tagja, pisztollyal halálosan megsebesítette őt és feleségét. A merényletet követően a Monarchia részleges mozgósítást rendelt el, majd 1914. július 28-án hadat üzent Szerbiának. Ezzel kezdetét vette az első világháború, mely főszereplő hadihajóink sorsát is megpecsételte.

Málta - Piac

Málta - Szent János tér

Málta - kikötő

Az S.M.S. Viribus Unitis a haditengerészet Tegetthoff-osztályának első tagja, az Osztrák-Magyar Monarchia zászlóshajója volt. A korszerű csatahajóba a világon elsőként építettek három löveget egy páncéltoronyba, melynek köszönhetően nagyon nagy tűzerejű volt. 1914 júniusában, amikor visszatért a földközi-tengeri útról, rövid pihenőt követően Triesztbe ment, ahol június 25.-én Ferenc Ferdinánd Főherceget és feleségét felvette és Bosznia fele szállította, egészen a Neretva-folyó torkolatáig, ahonnan a pár továbbutazott Szarajevóba. A merényletet követően a holttesteket a „Viribus Unitis” fedélzetén szállították vissza Triesztbe, majd onnan vonat vitték azokat Bécsbe. A hadihajó bár 1915. május 23-24-én részt vett Ancona ágyúzásában, a háború nagy részét mégis csak Pulában töltötte tétlenül. 1918. június 8-án Horthy Miklós zászlóshajójaként indul az Otrantói-szorosban lévő tengerzár feltörésére. Az indulást követő második nap, 10-én hajnalban azonban testvérhajóját az SMS Szent Istvánt elsüllyesztik, így az akciót lefújják. A háború vége Pulában, a kikötőben éri a „Viribus Unitis” csatahajót. 1918. október 31-én Horthy Miklós flottaparancsnok a „Viribus Unitis” fedélzetén írja alá a flotta átadásáról szóló dokumentumokat. Az aláírást követően a hajót át kellett adni a Délszláv Nemzeti Tanácsnak, így a délszláv származású legénység kivételével, mindenki elhagyja a hajót. A hadihajó nevét a Viribus Unitisről, Jugoslavijára változtatták. Még aznap éjjel két olasz könnyűbúvár, aki nem tudták, hogy akkor már nem az Osztrák-Magyar Monarchia a tulajdonosa a hadihajónak, aknát helyeztek el a hajó oldalán és felrobbantották azt. A Raffaelle Rossetti őrnagy és Raffaele Paolucci hadnagy által elhelyezett aknáktól, a „Viribus Unitis” az oldalára dőlt, majd 14 perccel a robbanást követően elsüllyed. A hajó legénységéből 400-an vesztették életüket.

Az S.M.S. Viribus Unitis veszte

A földközi-tengeri utazás másik résztvevője az S.M.S. Tegetthoff csatahajó sorsa sem alakult jobban. A hajót 1912. március 21-én bocsátották vízre, majd 1913. július 14-én állt hadrendbe. A 1914-es körútról visszatérve a háború kitörését követően a „Tegetthoff” is részt vett Ancona ágyúzásában, de jelentős szerepe a háborúban neki sem volt. A Horthy Miklós által szervezett akcióban a „Tegetthoff” is részt vett. Testvérhajójával a „Szent István” csatahajóval 1914. június 9-én indult el Pula kikötőjéből, hogy csatlakozzon az ellentengernagy támadásához. A konvojnak azonban nem sikerült észrevétlennek maradnia. 1914. június 10-én hajnalban Luigi Rizzo olasz fregattkapitány felfedezte a hadihajók füstjét, és torpedós motorcsónakjaival utánuk eredt. Hajnalban érte a hajókat a támadás, melynek következtében a Szent Istvánra kilőtt két torpedó célt ért és végül elsüllyesztették a magyar haditengerészet büszkeségét. A „Tegetthoff” megpróbálkozott a testvérhajó megmentésével, azonban a vontatásra szolgáló acélsodrony elszakadt, így a Szent István menthetetlenül elsüllyedt. A háború befejezését követően az S.M.S. Tegetthoff az olaszokhoz került, akik először Velencébe vitték és hadizsákmányként mutogatták azt. Az 1920-as években a Szent István csatahajó elsüllyesztéséről forgatott „Eroi di nostri mari„ (Tengeri hősök) című filmben szerepelt, majd 1925-1926-ban La Speziában szétszerelték.



Végül főszereplőnk az S.M.S. Zrínyi csatahajó sorsa sem alakult jobban. Az földközi-tengeri körúton résztvevő társhajóihoz hasonlóan ott volt 1915-ben Ancona ágyúzásánál, azonban ezen kívül jelentős szerepe nem volt az I. világháborúban. A háború lezárását követően, először úgy tűnt, a „Zrínyi” hadihajót is átadják a Délszláv Nemzeti Tanácsnak, ugyanakkor Marijan Polić horvát kapitány váratlanul, 1919. november 22-én felajánlotta a hajót az Egyesült Államoknak kártérítésként. A hajó így az amerikaiak kezébe került. Az U.S.S. Zrinyi névre keresztelt csatahajó parancsnoka E.E. Hazlett lett. A hadihajó a spliti kikötőben vesztegelt, motorját csak egyszer, egy óriási szélvihar miatt indították el. 1920 novemberében kivonták a hadrendből, majd később az olaszokhoz került, akik 1921-ben szétbontották azt.

Ancona ágyúzása

Az S.M.S. Zrínyi csatahajó építése

Bodó Mihály, amikor összeállította az út során beszerzett képeslapokból úti emlékét, még nem tudta, hogy az utolsó békebeli tengeri körútról készített képes beszámolót. Egy olyan földközi-tengeri körútról, ahol az Osztrák-Magyar Monarchia három csodás és később tragikus sorsú hadihajója, az S.M.S. Viribus Unitis, az S.M.S. Tegetthoff és az S.M.S. Zrínyi még teljes erejében, utoljára mutatkozott együtt.



2019. január 25., péntek

Utazás az S.M.S. Zrínyi csatahajón (IV. rész)

Az S.M.S. Zrínyi és társhajói utolsó békebeli útján lehetősége volt a hajókon szolgálatot teljesítő haditengerészeknek, hogy az alexandriai megálló során, Kairóba kiránduljanak. 


S.M.S. Zrínyi

A Mohammed Ali mecset

Az arab negyed
Bodó és társai vélhetően a turisták által is előszeretettel használt vasúti közlekedéssel jutottak el Alexandriából Kairóba. A kicsivel több, mint 200 kilométeres vonatozás során érintették Damanhur, Kafr El-Zayat, Tanta és Banha állomásokat, majd nagyjából 5 órányi utazást követően érték el Kairó városát.


Katonazenekar Kairó utcáján

Kasr El Nil híd

Kairó
Egyiptom fővárosa Kairó, a Mokattam hegység tövében és a Nílus folyó partján fekszik. A Líbiai-sivatag és a Nílus termékeny völgye között elterülő városban 1914-ben már közel 800.000 fő élt, amelyből jelentős számú európai volt. A magas lakosságszámnak és a már akkor is jelentős turizmusnak köszönhetően Kairó egy örökké nyüzsgő, élettel teli nagyváros volt. 


Nílusi menti pálmaliget

Kairó látképe
A város éjszakánként ki volt világítva, számos üzlet és kávéház működött, óriási tömeg hömpölygött az utcákon. Az új városrész tele volt az akkori európai ízlés szerinti palotával és nagy szállodával, míg az arab negyedet a szűk utcák és erkélyes faházak jellemezték. Bodó Mihály és társai valamikor 1914 májusában érkeztek a városba.


Dzsószer vagy Szakkarai lépcsős piramis

Gíza

Piramis és Szfinx
A haditengerész „turistacsapat” bejárta Kairót, majd villamosra ültek és ellátogattak a gízai piramisokhoz. A villamosok a városból indultak és egy 12 kilométer hosszú magas töltésű kiépített pályán vitték a turistákat a piramisok közelébe. A megállótól balra volt Gíza település, amely mára már Kairóba részévé vált, míg jobbról voltak a piramisok. A villamosról leszállva még egy 15-20 perces séta várt a turistákra, míg eljutottak a piramisokhoz.


Medinet Habu, III. Ramszesz halotti temploma

Medinet Habu, III. Ramszesz halotti temploma

Medinet Habu, III. Ramszesz halotti temploma
A hadihajók legénysége, amikor Egyiptomba járt, akkor még jogilag az Oszmán birodalomhoz tartozott az ország, amelyet II. Abbász Hilmi alkirály (khedive) vezetett. Az országban ugyanakkor már 1882 óta brit csapatok állomásoztak. Az Osztrák-Magyar Monarchia hadihajóinak távozását követően, nem csak Európában következett be hatalmas változás, hanem Egyiptomban is. 1914. november 4.-én a britek megdöntötték a hatalmon lévő alkirályt és helyette nagybátyját, Huszajn Kámilt tették a trónra, aki 1914. december 19-én szultáni címet vett fel. Egyiptomban ekkortól megszűnt az oszmánok fennhatósága és hivatalosan is a britek fennhatósága alá került az ország.


Imádkozó muszlimok

Turista a piramison

Tevekaraván
1914. május derekán a legénység visszatért a csatahajókra és Málta érintésével elindult vissza Pulába.


2019. január 18., péntek

Utazás az S.M.S. Zrínyi csatahajón (III. rész)

Folytatjuk utazásunkat az S.M.S. Zrínyi csatahajón, Bodó Mihály haditengerész képeslapgyűjteményének segítségével.

S.M.S. Zrínyi

A képes úti emlék összeállításakor figyelt arra Bodó, hogy ne csak azokról a helyszínekről kerüljön képeslap a gyűjteménybe ahol a hadihajó kikötött, hanem olyan említésre méltó helyekről is, amelyek mentén a hajókaravánjuk elhaladt.

A Sziklamecset

Az Olajfák hegye

Mária Elszenderülésének Temploma

Szent Sír templom
Bejrútból a libanoni partok mentén hajóztak, majd tovább a part mentén egészen Alexandriáig.

Keresztelő hely a Jordán folyón

Betlehem látképe

A születés temploma

Ráhel sírja a betlehemi úton
A gyűjteményben az út ezen szakaszát, több Jeruzsálemet, Betlehemet vagy éppen a Jordán-folyót ábrázoló képeslap szimbolizálja.

Az arab negyed

Nubar Pasha szobra

Place des Consuls - Alexandria főtere
Az S.M.S. Zrínyi 1914 májusában olyan hatalmas melegben érte el Alexandriát, hogy az érkezést követően ki kellett feszíteni a hajókon az árnyékot adó vászontetőt, mert a fedélzeten elviselhetetlen hőség uralkodott.

Mohammed Ali turbános lovasszobra

A tőzsde épülete

A Nubar Pasha utca
Alexandria Egyiptom második legnagyobb városa volt Kairó után. A várost Nagy Sándor makedón király alapította kr.e. 331-ben. A város évszázadokon keresztül virágzott, a tudomány és a kultúra fellegvára volt, és valaha a világ legnagyobb városainak egyike is. Itt állt az ókori világ hét csodájának egyike, a Fároszi világítótorony, amely 160 méter magas és nyolc emeletes volt, fénye pedig 50–60 km-re ellátszott a tengeren.

A Cherif Pasha utca

A Porta Rosette utca

Pompei oszlopa

Alexandriának az S.M.S. Zrínyi érkezésekor körülbelül 500.000 fős lakossága volt, melyek közül közel 150.000 fő európai volt. A kikötőforgalma jelentős volt, köszönhetően a kereskedelemnek. Bodó Mihályt lenyűgözte Alexandria, amely nagyon hasonlított bármely akkori európai nagyvárosra. A hadihajók több napig állomásoztak a kikötőben, így volt idő felfedezni a várost. A gyűjteményben összesen 18 színes képeslapot helyezett el Bodó, többet, mint bármely más városról.

Bourse (tőzsde épület)

Mohammed Ali tér

Szent Márk templom

Az Osztrák-Magyar Monarchia hadihajóinak érkezésekor, francia és orosz hajók is tartózkodtak a kikötőkben, melyből a városban kettő is volt. A régi mondák szerint Nagy Sándornak egy aggastyán jelent meg álmában, aki Homérosz sorait idézte, amelyben szerepelt Pharosz szigete is. A monda szerint ez az álom volt az, amely arra sarkalta Nagy Sándort, hogy ott építse meg a várost. A szigetet egy közel másfél kilométeres gáttal csatolták a parthoz. A töltésnek köszönhetően két öböl keletkezett a nyugati és a keleti. A nyugati a kisebb, ahol az ó-kikötő található, míg a keleti a nagyobb ahol az új-kikötő van.

Nouzha parkja

Nouzha parkja

Nouzha parkja

Alexandria sokkal nagyobb és nyüzsgőbb város volt, mint az S.M.S Zrínyi és hajótársai eddigi megállói. A város igazi kereskedelmi csomópont volt és már akkor is a turisták közkedvelt úti célja. Az Európából Egyiptomba érkező hajók jelentős százaléka itt kötött ki, majd innen indultak a turisták felfedezni az országot. Az 1800-as évek legvégén közel 3000 hajó fordult meg évente a kikötőben, amely szám évről-évre jelentősen növekedett. Sokak vélekedése volt akkoriban, hogy az Európából érkező „idegenek” alapjaiban változtatják meg a várost és így a város elveszti régi jellegét. A 19. század végén a városban 50.000 fő európai tartózkodott, akik száma 1914-re legalább megháromszorozódott, így valóban érzékelhető változást hozva a város életében.

A királyi palota bejárata

Kikötői erőd

Kikötői erőd

Az S.M.S. Zrínyi hadihajóval érkező tengerészek esetében is hasonlóan alakult a program, mint a kor tipikus turistaútjai esetében. A város megismerése és bejárása után lehetősége volt a tengerészeknek a várostól körülbelül 200 kilométerre lévő Kairóba és környékére látogatni. Innen folytatjuk Bodó Mihály és az S.M.S. Zrínyi utazását.